A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

66 A JOG bizonyítékainak mérlegelése mellett a bizonyító fél előadását valószínűnek találja, a S. E. i56. § pedig megengedi azt. hogy a felebbezési bíróság az első bíróság által kihallgatott és esküre bocsátott félnek ellenfelét is meghallgassa és esküre bocsássa. (A m. kir. Curia 1900. jan. 27. I. G. 575. sz. a.) A S. E. t. 64. §. szerint a szabályszerű mérlegelés abban áll, hogy kifejtessék, hogy minden egyes tanú minő tényekről tett vallomást, hogy a tanuk vallomása és egyéb perbeli adatoknak bizonyító ereje és hitelt érdemlősége tekintetében megvizsgáltassanak és a biróság fejtegesse azt, hogy azokból mit és miért vett bizonyítottaknak. (1899. máj. 5. G. 67/1899. sz. a.) Nem alkalmazta helytelenül, illetve nem mellőzte a felebbezési biróság az anyagi jogszabályt, midőn azt a jogkövetkezményt vonta le. hogy felperes az alperes mint utalványozott adós által teljesített fizetéseket jogszerűen meg nem támadhatja az alapon, hogy alperes a felperest perbe nem hívta és hogy alperes a kamat elévülése ellen felperes érdekében kifogást nem emelt, mivel abban a fizetésre megszorítás nélkül való utasításban, hogy alperes fizesse ki mindazt, a mi iránt perlik, az az utasitás is benne foglaltatik, hogy alperes a követelés ellen kifogást ne tegyen és a jelzálogos hitelezőkkel perbe ne bocsátkozzék. (A m. kir. Curia 19Ü0. jan. 25-én I. G. 566. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kir. Curia 56. sz. teljes ülési polgári döntvényében elfoglalt jogi álláspont szerint, lejárt váltó alapján sincs a hitelezőnek az anyagi jogból eredő olyan biztositasi joga, a milyent a csödtv. 27. §-ának 3. pontja megkíván arra, hogy a szerzett biztosítás az idézett pont alapján megtámadható ne legyen. Alperesnek tehát egymagában a le nem járt váltója alapján még kevésbbé volt joga a követelés biztosításához. Ebből folyólag a közadósnak ama cselekménye, hogy az alperesnek kézi zálogot s igy biztosítást adott a csödtv. 27. §ának 3. pontja alá esik, a mennyiben ez a cselekmény a fizetésnek megszüntetése után vagy legalább is ezt megelőző 15 napon belül keletkezett s az alperes nem bizonyítja azt, hogy a fizetések megszüntetéséről, illetve a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása sem volt. Szükséges azonban erre azon perdöntő körülménynek beigazolása, hogy a közadós a válságos időbea fizetését tényleg már megszüntette. A zombori kir. törvényszék (1898 dec 21. 12,417. sz. a.) Sch. Ferenc csődtömege felperesnek özv. K. Anna alperes ellen jogcselekmény hatálytalanítása es jár. iránti perében következőleg itélt. Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperesnek egy a keresethez a) alatt másolatban mellékelt, 1897 febr. 1-én keletkezett és 1897 aug. elseje lejárattal ellátott váltó alapján 2500 frt követelése van Sch. Ferencz közadós ellenében, a mely követelés fedezésére közadós 1897 június 6-án a B. alattiban felsorolt és a folytatólagos csődleltár, 1,337/4. és 1,337/106. tételei alatt összeirt ingókat kézi zálogul adta alperesnek. Minthogy pedig közadós ez ingók átadásakor fizetéseit már megszüntette volt és minthogy a záloggal biztosított követelés csak 1897 aug. elsején járt le és igy alperesnek az ingók zálogbavételekor a biztosításhoz még joga nem volt; továbbá minthogy alperesnek a tárgyak zálogbavételekor a közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról tudomása volt: ugyanazért kéri a zálogjogot az 1881: XVII. t.-c. 27. §. 3. pontja alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani és alperest annak tűrésére kötelezni, hogy a zálogba adott ingóságok, illetve az azok elárvereztetésekor befolyt vételár az általános csődtömegbe vonassék. Alperes beismeri azt, hogy a keresetben körülirt követelése biztosítására az ugyancsak a keresetben jelzett, ingókat a közadóstól 1897 június 6-án zálogba vette, tagadja azonban, hogy a közadós akkor, vagy azt az időt követő 15 nap alatt fizetéseit megszüntette volna és ez okból, de még azért is, mert az ingók zálogbavételekor a biztosításra már joga volt, kéri felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. A mi a ténymegállapítást illeti, mindenek előtt a kir. törvényszéknél őrzött iratok alapján hivatalból megállapittatott, hogy a közadós ellen a csőd 1898. évi július 31-én nyittatott meg. Abból a körülményből továbbá, hogy felperes nem vonta tagadásba azt az alperesi állítást, hogy az a) alatti váltómásolat eredetije egy, alperes által a közadósnak adott 2500 frtot készpénzkölcsön fejében állíttatott ki, megállapittatott miszerint alperes tényleg adott felperesnek 2500 frtot kölcsön és a keresetben jelzett ingók ennek a kölcsönnek biztosítására adattak zálogba. Ugyancsak alperes nem kifogásolt állításának és az a) alatti váltó keltezésének egybevetéséből pedig megállapittatott, miszerint a kölcsön 1897. évi febr. 1-én adatott. Felperes annak bizonyítására, hogy a közadós 1897 június 6-án már fizetésképtelen volt, hivatkozik K. Károly és R. Mór tanukra, továbbá becsatolja E7. alatt az apatini kir. járásbíróság irattárnoka által kiállított bizonyítványt arról, hogy közadós ellen az apatini kir. járásbírósághoz 1897 ápr. 2í-én, május 22-én, július 5-én, 8-án és 19-én keresetek kézbesítésére vonatkozó megkeresések érkeztek, június 9-én pedig egy kielégítési végrehajtás foganatosítására vonatkozó megkeresés érkezett. A tanuk vallomásai a közadós fizetéseinek megszüntetésére bizonyítékot nem szolgáltattak; mert K. Károly erre vonatkozólag mit sem tud előadni; R. Mórnak ama vallomásából pedig, hogy közadós neje, férjének gyógyfürdőben léte alatt, 1897 június 1-én kijelentette, miszerint fizetni nem tud, még a közadós fizetésképtelenségét megállapítani nem lehet, mert ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy akkor maga a közadós még fizetésképes lehetett. Hasonlag nincs bizonyítva a közadósnak 1897 június 6-án, vagy azt követő 15 napon belől való fizetésképtelensége az E. alattival sem, mert a keresetek maguk még a tartozásra sem szolgálnak bizonyitékul, az a kielégítési végrehajtás pedig, melyre vonatkozólag az apatini kir. járásbírósághoz 1897 június 9-én megkeresés érkezett, felperes beismerése szerint nem foganatosittatolt. Felperes ezeken felül alperesnek a jelzett időben való fizetés képtelensége bizonyítására hivatkozott a közadós üzleti könyveire is, és azokat beszereztetni kérte; e könyvek beszerzése azonban a kir. törvényszék által fölöslegesnek találtatván, mellőztetett. A fentebb előadottakból ugyanis kétségtelen, hogy alperes akkor, midőn közadóstól a keresetben jelzett ingókat zálogba kapta a közadósnak már 2500 frt kölcsönt adott volt, arra a váltóra tehát, a melynek biztosítására az ingók kézi zálogba adattak értéket adott volt. Minthogy tehát alperes követelése akkor már fennállt, annak biztosításához is joga volt, nem lévén befolyással a jogára az a körülmény, hogy követelése az ingók zálogba vételekor még nem járt le, mert a követelés lejártakor a hitelezőnek már fizetésre, tehát kielégítésre nyilik joga, a követelésnek felek kölcsönös akaratával való biztosítására vonatkozó jog azonban csak a követelés fennállását feltételezi. És mivel az 1881: XVII. t.-c. 27. §. 3. pontja, a melyre a felperes keresetét alapítja, a közadósnak csak ama cselekményeinek megtámadására ad jogot, melyekkel ez valamely hitelezőnek, a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül oly biztosítást vagy kielégítést ád, a melyhez annak általában vagy akkor még joga nem volt, az alperesnek azonban a közadós által adott biztosításhoz a biztosítás adásakor, miként fentebb kifejtetelt, már joga volt; ugyanazért felperest a közadós eme cselekményének megtámadására vonatkozó keresetével arra való tekintet nélkül, hogy a közadós a biztosítás adásakor vagy azt megelőző 15 napon belül fizetéseit megszüntette, elutasítani kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1899. okt. 5. 2,548. sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik s a keresethez C. allatt mellékelt folytatólagos csődleltár 106. sz. a. összeirt ingókra az alperes által szerzett kézizálogjog a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondatik. stb. Indokolás: A kir. Curia 56. sz. teljesülési polgári döntvényében elfoglalt jogi álláspont szerint lejárt váltó alapján sincs a hitelezőnek az anyagi jogból eredő olyan biztosítási joga, a milyent a csődtörvény 27. §-nak 3. pontja megkíván arra, hogy a szerzés biztosítás az idézett pont alapján megtámadható ne legyen. Az alperesnek tehát egymagában a le nem járt váltója alapján még kevésbé volt joga a követelés biztosításához; azt az állítását pedig, hogy már a váltóügylettel egyidejűleg kötelezte magát a közadós a kézizálog adására s hogy ekkép a biztosításhoz eme kötelezettség eredményekép volt joga: az alperes a felperes tagadásával szemben nem bizonyította. Ebből folyólag a közadósnak ama cselekménye, hogy az alperesnek kézizálogot s igy biztosítást adott: a csődtörvény 27. §-ának 3. pontja alá esik, a mennyiben ez a cselekmény a fizetések megszüntetése után vagy legalább is ezt megelőző 15 napon belül keletkezett s az alperes nem bizonyítja azt, hogy a fizetések megszüntetéséről illetve a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása sem volt. A fizetések megszüntetésének időpontját illetően, tekintettel arra, hogy az E. alatti hivatalos bizonyítvány szerint 1897. évi június 9-én a közadós ellen már kielégítési végrehajtás foganatosítása iránt is érkezett megkeresés, a kir. ítélőtábla R. Móricz tanú vallomásából bizonyítva látja azt, hogy a közadós a fizetéseket legkésőbb június 15-én megszüntette. A megtámadott zálogbaadás pedig 1897. évi június 6-án, tehát a fizetések megszüntetését megelőzően 15 napon belül történt. Ilyen tényállás mellett a fentebb idézett törvényhely értelmében az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról nem tudott; ebben az irányban azonban az alperes bizonyítékot egyáltalán nem nyújtott. Mindezekből következően a C. alatti folytatólagos leltárban foglalt ingóságoknak közadós részéről történt most megtámadott zálogba adása a csődtörvény idézett 27. §-ának 3. pontja alapján sikerrel megtámadható, a miért is az első biróság ítéletének megváltoztatásával a keresetnek helyt adni s az alperes által szerzett kézi zálogjogot a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1900 március 15. 6477. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. I nd ok o k : Vonatkozó indokai alapján helyesen állapította ugyan meg a másodbiróság ítélete, hogy alperesnek a kézi zálog elnyerésekor nem volt még joga az abban kapott biztosításhoz és hogy ebből folyván ez a közadós fizetései megszüntetetésének bizonyítása esetében a csődtörvény 27. §. 3. pontja