A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

1H4 A JOG megtudása végett, melyek üzleti vagy gyári titkok fogalma alá ugyan még nem sorozhatok, de a melyeknek elárulása, illetőleg ily módon való megszerzése, a kereskedelmi tisztességgel ellenkezésben van. IV. Ismeretes kereskedelmi törvényünknek a cégekre vonatkozó intézkedése. A cég az a név, melyet alatt a kereskedő üzletét folytatja s melyet aláírásául használ. Kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevüket és pedig: legalább vezetéknevüket kötelesek használni. Ez az u. n. cégvalódiság elve, mely tehát a magyar kereskedelmi törvénynek is egyik fontos intézkedése s melynek felállítása arra a szempontra vezetendő vissza, hogy a kereskedőnek semmi jogos érdeke nincs, hogy cégül mást, mint saját polgári nevét használja, mig idegen név használása könnyen a közönség félrevezetésére szolgáltatna alkalmat. A kereskedelmi törvény (17. §.) oly irányban is intézkedik, hogy minden uj cégnek, mely az azon helyen vagy községben már létező és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett valamely kereskedővel egyenlő nevet visel, köteles azt cégül olykép használni, hogy az a már bejegyzett cégtől világosan megkülönböztethető legyen. Midőn arról van szó, hogy az egyén érvényesülését nem csak a jog, hanem a tisztesség határain belül is mindenkép oltalmazzuk, nem elégedhetünk meg a kereskedelmi törvény fent vázolt rendelkezéseivel. Nem csupán azért, mert annak rendelkezései csak is a cégjegyzékbe l evezetett cégekre vonatkoznak, s igy a b~nem jegyzett cégeknél érvénynyel nem bírnak, hanem azért is, mert •— miként alább látni fogjuk — ezen intézkedések nincsenek figyelemmel a tisztességtelen kereskedők látszólag fenn nem álló összetéveszthetőség előidézése végett elkövetett cselekedetekre s azokkal szemben hathatósan nem is alkalmazhatók, s mert a kereskedelmi törvény intézkedései csakis az egy és ugyanazon hely vagy községre szólnak, tehát az áruk forgalomba hozatala alkalmával a névhasonlóság folytán előállható összetéveszthetőségre figyelemmel nincsenek. Pedig mindezen rendelkezések igen könnyen megkerülhetők. Senkinek sem szabad pedig nevét olykép alkalmaznia, hogy az egy más (már jó hírnévnek örvendő) névvel összetéveszthető legyen, tekintet nélkül arra, vájjon a név régebbi használója az azt ujabban használóval ugyanazon helységben van e vagy sem. — Igaz, hogy a név használatának ily megszorítása bizonyos tekintetből ellenkezik azon szabadsággal, mely mindenkit épen nevének használatára nézve, a legköz vetlenebb módon s feltétlenül megillet, — mégis szükségesnek mutatkozik, épen a kereskedelmi életből nyert tapasztalat folytán, hogy e részben is bizonyos szabályok állitassanak fel. Különben már kereskedelmi törvényünk 17. §-ában érvényesül a bejegyzett cégekre nézve ezen megszorítás annyi ban. hogy a ki a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett valamely kereskedővel egyenlő nevet visel, köteles azt cégül olykép használni, hogy az a már bejegyzett cégtől világosan megkülönböztethető legyen. Ha azonban a kereskedelmi törvény intézkedései helytállók arra az esetre, midőn hasonló vagy azonos nevek között a kereskedelmi forgalomban összetéveszthetőség foroghat fenn, annál szigorúbb intézkedéseket kell statuálnunk azon esetek meggátlása végett, midőn nyilvánvaló, hogy egyes iparos vagy kereskedő nevének valamely hírneves iparos vagy kereskedő nevével való hasonlatosságából vagy azonosságából tisztességtelen s jogtalan előnyöket akar szerezni. Ugyanazon oltalom, mely megilleti a neveket és névbeli cégeket, megilleti a tárgyi cégeket s igy általában az üzleti (etablissement) elnevezéseket is. Természetes azonban, hogy az üzleti megnevezések tekintetében nagyobb szigorúsággal járhatunk el s kell is eljárnunk, mert ezeknél a később érkezőnek nem áll fent azon természetes joga, mely őt épen nevére vonatkozólag megilleti. Az 1890. évi védjegytörvény 10. §-a szerint más termelő iparos vagy kereskedő, nevét, cégét, cimerét, vagy üzletének megneveztetését. az illetők beleegyezése nélkül, áruk megjelölésére használni tilos, ezen rendelkezés tehát a fentiek alapján s a németországi rendelkezés mintájára (8. §.) kiterjesz'.endő volna oly értelemben, hogy az ipari és kereskedelmi forgalomban tilos más ugyanazon vagy hasonló üzletággal biró iparos vagy kereskedő által jogosan használt névnek, cégnek, címernek, üzleti megnevezésnek, vagy azokhoz hasonló megje'öléseknek' oly használata, mely összetéveszthetést idézhet elő. (Vége következik.) Belföld Lasitz (László) Pál kitüntetése. Ö Felsége László Pálnak, a bpesti közp. dij- és illeték hivatal főnökének és kir. tanácsosnak, legkegyelmesebben a magyar nemességet adományozta, «nagymartoni» előnévvel. Ritkán ért közszolgálatban álló férfiút érdemesebben királyi kitüntetetés. Aránylag rövid idő alatt a pénzügyminisztériumban betöltött szerényebb állásból oly polcra emelkedett a tisztviselői hierarchiában, mi csak rendkívüli tehetsége vasszorgalma és páratlan humánus jelleme által vált lehetővé. Ez idő szerint ö a bélyeg és illeték terén elsőrangú tekintély. Könyve a bélyeg és illetékről, ezen bonyolult anyagnak közkézen forgó legmegbízhatóbb forrása. Szívből szerencsét kívánunk neki ezen ujabb kitüntetéshez. Kétszeresen örülünk a legfelsőbb kitüntetésnek, mely nemcsak a kiváló tisztviselőt, a kitűnő humánus főnököt és embert, de lapunk régi munkatársát is egyaránt érte. E kitüntetés azért a legtágabb körökben általános megelégedéssel fogadtatott. Alább közöljük az érdemes férfiú néhány életrajzi adatát. Lasitz (immár László) Pál, kir. tanácsos pénzügyi igazgató a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal főnöke, 1854-ben született s összes tanulmányait Egerben végezte a hol a jogi és államtudományi vizsgát kitüntetéssel tette le. A hivatalnoki pályára mint ügyvédjelölt lépett 1879-ben: a mikor pénzügyi fogalmazóvá neveztetett ki. 20 évet meghaladó szolgálatából 5 évet a volt soproni, illetve budai illetékkiszabási hivatalnál és a volt pénzügyi közigazgatási bíróságnál, 4-et a pénzügyminisztériumban töltött s most közel három éve vezeti a központi dij- és illetékszabási ivatalt. Az illetékügyekben tanúsított előmenetele mellett tehát, a mint látható, a körülmények is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy e téren első rangú tekintélylyé küzdje föl magát, mert mindenütt huzamosabb ideig működött, a hol ez irányú ismereteit gyarapíthatja s hogy ez alkalmakat fel is használta, arról számos szakczikke mellett egy, szolgálatának harmadik évében általa kiadott kisebb füzet, majd az 1899. évben megjelent: «A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata> czimü s az illetékügyi szakirodalom terén korszakalkotó nagyszabású munkája tesz tanúságot. Különösen utóbb emiitett munkája ma n ár a hivatalnoki és ügyvédi karnak oly megszokott és nélkülözhetetlen segédeszköze, hogy azt szerző 11 évi idő alatt a legközelebbi napokban most negyedszer adhatja ki s ez által a valóban hasznos mű már több, mint 10000 példányban fog közkézen forogni. László kir, tanácsos a n ellet1, hogy az iiodalcm bajnoka, hivatalnokait is serkenti és bátorítja a szakirodalom müvelésére. Dr. Dénes Istvánnak a vezetése alatt álló hivatal fogalmazójának, lapunkban legközelebb méltatandó munkáját igen szépen méliató előszóval látta el. László ott sem maradt el soha, ahol a tisztviselők közérdekű ügyeit akár tollal, akár önzetlen fáradozással, bármiben előmozdíthatta. Azt, hogy a névmagyarosítás régi terve s hogy az iránt minő véleménynyel van, épen lapunk 1898. évi. 8 számában fejtette ki, s ott közölt czikkéből látható, nogy fiai vezetéknevét már 10—13 év előtt megmagyarosi tattá. A magyarországi bírósági végrehajtók memoranduma. A végrehajtók folyó évi febr. 2-án tartott országos értekezletének határozatából Radnóti Adolf és Somlyói V. Ignácz végrehajtók memorandumot nyújtottak át ápr. 21-én az igazságügyi ministernek. Ez alkalommal Radnóti a miniszterhez intézett beszédében kifejtette, hogy a végrehajtókat ez emlékirat megszerkesztésében éppen a ministertől hangoztatott irányelvek vezették, t. i. az igazságszolgáltatásnak célja, a közönség érdekei, s e kettővel a végrehajtók érdekeinek összhangba hozatala. A memorandum részletes programmot ad ugy a végrehajtói fizetés rendszeresítésének, mint a jelen állapotban való meghagyásának esetére, mely kiterjed a minősítésre, a javadalmazásra, a nyugdíjazás és a többi állami tisztviselőkkel való egyenlő jogosításra. Kéri egyebek között ujabb végrehajtói állomások, sőt végrehajtói kamarák felállítását, az összes költségek előlegezését és a végrehajtási kérvények teljes megszüntetését. A memorandum legfontosabb része az egységes díjszabás tervezete, melyről a szerkesztő-bizottság azt hiszi, hogy immár megvalósítható. A minister szívesen fogadta a küldöttséget s az emlékiratban foglalt minden célszerű eszmének megvalósítását ígérte.