A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

132 A JOG ellen, melylyel a vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondotta ki bűnösnek, . . . mely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Csakhogy ezzel mást mond a törvény, mint a mit kifejezni akar, mert azt akarja kifejezni, hogy az itélet ellen abban az esetben nincs helye felebbezésnek, ha az Ítélkezés tárgya mind a vádló, mind a bíróság minősítése szerint oly bűncselekmény volt, amely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Ha ártörvény ekként szólana: «Nincs helye fellebbezésnek a törvényszéknek olyan ügyben hozott ítélete ellen, amelyben az ítélkezés tárgyát ugy a vádló, mint a bíróság minősítése szerint egyedül oly bűncselekmény képezte, amely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva». akkor senkinek sem lehetne kétsége, írért mindenki tisztában volna vele, hogy mit akar a törvény, mig a jelenlegi szövegezés mellett ezt tisztán kivenni nem lehet. Mindenesetre óhajtandó lett volna tehát, ha törvény szövegezésénél körültekintőbben járnak el, mert végre is baj az, ha a törvény igazi értelméhez kétely férhet. Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. A kereskedelemügyi minister 85,366/99. sz. a kelt rendeletével véleményezés végett a fenti tárgyú tervezetet küldte meg az illetékes szakköröknek és közegeknek, melynek kivonata az alábbiakban közöltetik. I. Felállítandó volna a hozandó törvényben egy oly értelmű szabály, mely az ipartörvény 58. §-ának teljes kiterjesztését képezné, a mely szabály tehát miszerint: az ipari vagy kereskedelmi forgalomban senki sem használhat cégén, kirakatában, áruin, hirdetésein stb vagy Írásbeli közleményeiben, nyomtatvány, számla, körözvény stb., az üzleti viszonyok tekintetében általában, nevezetesen pedig az ipari szolgáltatás tekintetében vagy az áru minősége, mennyisége, előállítási m5dja, ára a vételforrás, kitüntetések birtoka stb., az eladásra vonatkozó bármely körülmény, így pl. annak oka vagy célja tekintetében, — oly jelzést vagy meghatározást, mely a valóságnak meg nem felel. Az emiitett szabály lényegileg a németországi törvény 1. §-a mintájának felel meg, egyúttal azonban sokkal tágabb körű oltalmat nyújthat minden jelenleg ismert visszaélés ellen, melyet valaki az ipari vagy kereskedő forgalomban a szolgáltatott áru értékét illetőleg versenytársával szemben, vagy a közönség félrevezetése céljából elkövet. Elsősorban kiemelendő, hogy ez a rendelkezés a védjegytörvény ama hiányát lesz képes addig is fedezni, mig ezen, a más államok védjegytörvényeiből is egyaránt hiányzó rendelkezés a védjegytörvények módosítása alkalmával lesz pótolható. Nevezetesen az 1890. Il-ik t.-c. 23. §-ának módosítása tárgyában alkotott 1895. XLI. t.-c. 8. §-a szerint: «A ki másnak kizárólagos használati jogát képező védiegygyel jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz, vagy árul. továbbá : az, a ki valamely védjegyet ily célból utánoz, kihágást követ el.» Ezen rendelkezés értelmében ugyanis a védjegy oltalma csakis arra az esetre terjed ki s a bitorlás csakis azon esetben büntethető, ha valaki a védjegygyei ellátott árut forgalomba hozza vagy árulja és a ki valamely védjegyet ily célból utánoz, nem vonatkoztatható azonban azon esetekre, midőn valaki a más tulajdonát képező védjegygyei nem látja ugyan el az illető árut, hanem olykép követi el a bitorlást, hogy a vevő által megjelölt áru helyett saját vagy más készítményeit, szóval nem azt adja, melyet a vevő kivánt. Hivatva lenne különösen továbbá ezen rendelkezés arra is, hogy az iparos vagy kereskedő által a kirakatban használt bármely jelzés további használatát, mely a vilóságnak meg nem felel, vagy a mely csakis azt célozza, hogy a vevőközönséget odacsábítsa, eltiltsa. Hivatva lenne egyúttal többek között megszüntetni azon visszaéléseket, melyek az eladás oka vagy célja tekintetében a valóságnak meg nem felelnek s ámbár a valóságnak meg nem felelő ily jelzések használata ellen az ipartörvény 58. § a is oltalmat nyújt, azonban csakis akkor, ha a kihágást iparos vagy kereskedő követi el, mig ellenben a tenti rendelkezés az «ipari vagy kereskedelmi forgalomban» elkövetelt ily cselekedetek ellen nyújtván oltalmat, nemcsak az iparosokat s kereskedőket éri, hanem a magánemberek ilynemű visszaéléseit is. Naponként olvashatjuk az újságok hirdetései között, hogy «haláleset», «átköltözködés» vagy más okok miatt egy zongora vagy más bútordarab eladó. A közönség hitelt ad az ily hirdetéseknek, lépre megy s azon hiszemben, hogy előnyös vételt köt, egy oly tárgyat vásárol, melynél tisztességes üzletben sokkal jobbat s olcsóbbat kapott volna. Oltalmat biztosit ez azon igen gyakori visszaélés ellen is, mely abban áll, hogy egyes kereskedők nem létező érmeket, kitüntetéseket használnak s így ez által áruiknak nagyobb kelendőséget biztosítanak. S II. A rendelkezések egyik legfontosabbikának tekintendő az. mely a hamis származási hely megjelölésére vonatkozik. A származási hely megjelölésére vonatkozólag megemlítendő, hogy a hamis megjelölés vagy a származási földrajzi hely, vagy pedig oly más jelzések használatában nyilvánulhat, melyek hosszú használat folytán valamely hírneves gyáros vagy kereskedő különös jelzéseiként ismeretesek s mely jelzések habár formai (védjegy- vagy mustra-oltalmi) védelemben nem részesittettek, mégis ezzel bizonyos mértékig egyenlő oltalomban részesitendők. A mi a származási földrajzi helyek hamis megjelölését illeti, arra nézve elegendő talán utalni arra, hogy az illető helység és annak iparosai joggal számot tarthatnak arra, miszerint csakis azon árukon használhassák a helység nevét, melyek tényleg onnét származnak. «Kalotaszegi» árunak nevezvén el azt, mely nem ott készült, kárt okoz az ottani varrottasoknak, mert ez által az ő áruiknak hírneve kisebbül, kevesebbet adnak azokból el s ezenkívül a vevőközönség is tévedésbe ejtetik. Oly értelmű rendelkezés veendő tehát fel, mely megállapítja, hogy az ipari vagy kereskedelmi forgalomban senki sem használhat az ár megjelölésére oly jelzést vagy meghatározást, mely az áru származási helye tekintetében a fogyasztóközönség tévedésbeejtésére alkalmas. Megállapítandó volna egyúttal az is, hogy a származási hely hamis megjelölésével ellátott áruk lefoglalhatok, különösen pedig, hogy az országba behozott azon áruk, melyek az ország területéhez tartozó valamely község vagy helység nevével vannak hamisan ellátva, a vámhivataloknál lefoglalhatok. A lefoglalás azonban mellőzendő, illetőleg a lefoglalt áruk a zár alól mentesitendők azon esetben, ha azokért a hivatalok által megállapítandó biztosíték az illető hivatalnál vagy valamely más közpénztárnál letétetik. A lefoglalásnak ugy valamely magánfél följelentéséi e, mint hivatalból is kell eszközöltetnie s pedig tekintettel arra. hogy csakis azon helységek nevével való ellátás szokott eszközöltetni, mely az árunak bizonyos hírnevet kölcsönöz s nem minden árunak tulajdonitható e részben ily különös fontosság a származási helyre nézve : rendeletileg (a kereskedelmi és pénzügyministereknek egyetértőleg) kell megállapítani és pedig időnként azt. hogy mely áruk származási helyének megjelölésére alkalmazandó ezen rendelkezés. Mindenesetre különös tekintettel kell lenni az ezen rendelkezés életbeléptetése alkalmával a helyi viszonyokra s ezeken kivül arra, hogy a származási hely megjelölések közül számos jelzés a származási hely megjelölésének látszik ugyan, tényleg azonban inkább csak az áru általános természetére, minőségére, mintsem annak eredetére utal. A tervezett intézkedés alól tehát kell, hogy kivétessenek a származási helyek oly megjelölései, melyek az áru származására vonatkozó eredeti jelentőségüket elvesztették s az illető áru minőségeinek megjelöléseivé váltak. Az ily minőségjelzőknek csakis az eredeti jelentőség feltüntetésével mint «eredeti», «importált», «valódi» stb. való megjelölése eshetik a származási hely hamis megjelölésére nézve alkotandó tilalmi rendelkezés alá. A származási hely megjelölésének másik ágazata oly jelzések használatában nyilvánul, mely jelzésék hosszú használat folytán valamely hírneves iparos vagy kereskedő különös jelzéseként ismeretesek s mely jelzések az árunak bizonyos származási jelleget kölcsönöznek. Bizonyos forgalmi körökben ugyanis az áruknak árujelzőkkel (védjegygyei) való ellátása mellett különös jelentőséggel bír az áruknak vagy csomagolásaiknak, kiállításaiknak azon neme, mely az áruk származási helyének ismertetőjeként szerepel s így azoknak nagyobb gazdasági értéket kölcsönöz. Számos cikk bizonyos jellegzetes kiállításban kerül forgalomba. A forgalomban megkövetelt tisztességgel nem fér össze, ha az ily jellegzetes csomagolási, kiállítási mód, melytől az illető forgalmi körökben egy bizonyos származású árukra következtetnek, más mint az eredeti tulajdonos által, ki a torga-