A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartás életbe léptetéséről szóló törvény 19 szakasza

6 A JOG rendelkezésétől 3) föltétlenül az illetéknek készpénzben való befizetésére kötelezi az ügyfeleket, ha a szolgáltatás és viszontszolgáltatás értéke meghatározható ugyan, de sem az okiratban kitéve, sem más okiratra, könyvekre és számadásokra való hivatkozás által kifejezve nincsen. Az ily okiratok az 1881 : XXXIV. t-c. 4. §-a illetve az ill. szabályok 123. §. b) és c) pontjában megjelölt hatóságok, kir. közjegyzők, vagy a jogügyleti felek által az idézett törvény 5. §-ában, illetve az ül. szabályok 124. §-ában jelzett határidő alatt a törvény 10. §-ában, illetve az ill. szabályok 3 29. §-ában körülirt jogkövetkezmények terhe mellett az 1889 : XXVIII. t -c. 17. és 37. §-ái, továbbá az 1,521/95. 17/95. 74,l(!6/95. pénzügyministeri körrendeletek által meghatározott és illetékek kiszabására illetékes hivatalnál bemutatandók. A hivatal — a mennyiben más okiratra stb. történik hivatkozás — ennek beszerzése mellett állapítja meg az értéket, vagy más okirattal, könyvvel, számadással való kapcsolat hiányában az ügyfeleket hivja fel az érték bejelentésére és a bejelentett érték után szabja meg az illetéket. A gyakorlati életben azonban az utóbbi csoporthoz tartozó jogügyletek egynémelyike olyan, hogy az illeték kiszabó hivatal és az ügyfél között az illeték alapjául veendő érték tekintetében nem ritkán nagy elvi jelentőségű eltérések merülnek fel. A hivatal és az ügyleti felek között felmerülő eltérés nem vonatkozhatik természetesen azon esetre, midőn az ügyleti fél az ill. szabályok 127. §. c) pontja alapján, vagy a hivatal által kiadott felhívásra a valóságnál kisebb értéket vall be, mert ekkor az ill. szabályok 112. §. b) pontja szerint megindított és keresztül vezetett jövedéki büntető eljárás által a hivatalnak módjában áll a tényleges értéket kipuhatolni és ehhez képest az illetéket kiszabni. Hogy az értékfokozat szerinti illeték alá tartozó jogügyleteknél az illetékkiszabás alapjául mily érték vétessék, főleg három esetben lehet vitás, s pedig : 1. azon esetekben, midőn a szolgálattétellel, melynek ellenében bizonyos érték fizettetik, költségek és terhek járnak; 2. a társaságalakulási szerződések azon nemeinél, midőn egy már fennálló egyéni cég társascéggé alakul át, vagy a társas cégbe egy uj tag belép, vagy ha fennálló cégek egyesülnek, továbbá a társaságfeloszlási (Disso'.utionsvertrag), s végül a társaság meghosszabbítási szerződéseknél; 3. ha a jogügylet több évre vagy bizonytalan időre köttetik és az ellenszolgáltatás nincs fix összegben kifejezve, hanem az a viszonyokhoz mérten változó. Az illetéki díjjegyzék minden oly tételénél, melynél az i illetéki törvények és szabályok bizonyos rendelkezés alkalmazását kívánják, és ennek alkalmazása a jogügylet természetéből nem önként érthető, ezen rendelkezésre külön utalás történik. A mennyiben tehát az illetéki díjjegyzék valamelyik tételénél semminemű külön rendelkezés nincsen, az sem a kincstár, sem a fél javára oda nem magyarázható. Az ill. szabályok 1. §-a szerint az érték fokozat szerinti illeték alá tartozó jogügyletek után — a hivatkozott 1. §. A) 5. pontjában jelzett eseteken kivül — csak akkor jár illeték, ha azokról okirat készül, az illetéki díjjegyzék pedig valamennyi ezen csoportba tartozó jogügyletnél «az okirat tárgyának értékéhez képest», a kötelezettség értéke szerint*, «érték szerint» stb. állapítja meg az I.. II. illetve III. fokozatú illetéket. A fokozatos illeték alapját tehát az okirat tárgyának értéke képezi; s az illetéki díjjegyzékben a fokozatos illetéket megállapító egyetlen tételénél sincs arra rendelkezés, hogy ezen értékből bármi címen is levonásnak volna helye. Az ill. szabályok 75. §-a rendeli ugyan, hogy «a tárgyak értékének meghatározásánál abból csak a függő közadók és azon terhek vonandók le, melyek nélkül a tárgyakat különben használni nem lehetne, a mennyiben ezen levonás már magában az érték megállapításban benn nem foglaltatiks, de a hivatkozott 75. §. egyedül az ingatlanok haszonélvezetének értéke megállapítására vonatkozhatik. Nincs egyetlen fokozatos illeték alá tartozó olyan jogügylet, melynek tárgya a vele kapcsolatos terhek nélkül használható nem volna, melynél a függő közadók levonása törvényes külön rendelkezés hiján önérthető dolog volna. A bérleti szerződéseket gondolhatnók ezen szakasz alá sorozhatni, de ezekre nézve az ill. díjjegyzék 20 tételének 1. jegyzete nemcsak, hogy a jelzett levonásokat nem engedélyezi, sőt ezen terheknek a bérértékhez való hozzáadását rendeli el. A gyakorlati életben előfordulhat ugyan a fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek között is olyan, hogy a józan ész követelményeként a teher levonásának helyt adni jogosnak látszik, azonban a jogügylet természetét behatóbban vizsgálva, mindenkor azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy teher levonásról szó sem lehet. Szol3; ((Készpénzben fizetendő az illeték a részletügyletekről, valamint az áruk és értékpapírokra adott kölcsönökről kiállított okiratoktól és ez ügylet meghosszabbításától." gáljon erre ecclatans például a következő eset: A.) átruházza B.)-re a javára zálogjogilag bekebelezett 6,000 frtnyi követelését, melyre alzálogjogilag 2,000 fi t van felülkebelezve; A) az ellenérték tekintetében ki lett elégítve.4) Ezen engedményi okirattal A. ) tulajdonképen csak 4,000 frt tiszta értéket ruházván át B. ) re, könnyen azon tévedésbe eshetnénk, hogy az ill. díjjegyzék 32 ' tétele alapján a 4,000 frttól szabandó ki a II. fokozatú illeték. Csakhogy ezen eljárás indokolatlan, ha meggondoljuk, hogy az elmondott esetben ugyan tényleg csak 4,000 frt tiszta követelési érték ruháztatott át, de másrészt hallgatólag 2,000 frt tartozás kifizetése is vállaltatott el. ugy hogy tehát az ill. díjjegyzék 32. tétele alapján 4,000 frttól; a 64. tétel alapján pedig 2,000 frttól vagyis tehát az egész 6,000 frttól jár a II. fokozatú illeték. Ha A. az engedményi okiratban oda nyilatkozik, hogy a 2,000 frt alzálogjoggal terhelt 6.000 frt követelését 3,500 frtért ruházza át B.-re, akkor az ill. díjjegyzék 32. tételének f) pontja alapján 3,500 frttól és a 64. tétel alapján 2,000 frt tartozás átvállalás után vagyis összesen 5,500 frttól számítandó a II. fok. illeték. Az utóbbi esetben az illeték alapjául nem volt teljes összeg felvehető, mert az ill. díjjegyzék 32. tétel f) pontja az illeték alapjául a viszteher értékét rendeli, mely jelen esetben kétségtelenül 5,500 frtot teszen. Altalános szabályul felállítható tehát, hogy a fokozatos illeték az okiratban kifejezett teljes értéktől jár, s ezen értékből semmi féle cimen levonásnak helye nem lehet.b) Szamos esetben ezen felfogáshoz képest Ítélkezett a pénzügyi bíróság, sőt az 1894. évben hozott 58. számú döntvényével nemcsak a fenforgó esetre, hanem a fokozatos illeték alá tartozó valamennyi jogügyletre nézve mondja ki ezt. A fokozatos illeték alapjául veendő érték tekintetében ezt általános alapelvül elfogadva, a vitásnak jelzett esetek két első csoportja meg van oldva: az az, ugy az első csoportba osztályzott ügyleteknél, midőn a szolgáltatással terhek és költségek járnak, valamint a második csoportba vett társasági szerződések említett nemeinél, az illeték az okiratban kilejezett teljes értéktől jár. Am lássuk ezeket külön-külön ! /A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény 19 szakasza. I. Ily cím alatt Hubert Ottó kartárs ur a «J o g» m. évi 52. számában egy cikket közölt, a mely szerint a címül irt törvényszakaszból a kbt. 139. és 140. §-aiban megállapított kihágások tévedésből kimaradtak volna ; miből folyólag azon nézetének ad kifejezést, hogy a bel- és igazságügyministereknek feladata e törvényszerkesztési hibát helyesbitem. Magam részéről — midőn a jbirósági hatáskörbe tartozó bűncselekmények táblázatát összeállítottam, — szintén észrevettem, hogy a kbt. 139. 140. §-ában meghatározott kihágások az életbe léptetési törvénynek sem 18., sem 19. §-ában nem foglaltatnak. Minthogy azonban nem szabad előre feltételeznünk, hogy a törvényhozás öntudatlanul járt el és tévedett : e kihagyásnak okát keresve, más eredményre jutottam mint az igen tisztelt cikkíró ur. Ugyanis, mivel az említett két szakasz ipari kihágásokról szól, a kbt. létesítése óta pedig uj ipartörvény hozatott: megnéztem az 1884. évi 17. tcikkel^a hol is a következőket találtam : 156. §. «50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : .. . 6. a ki árszabályok által korlátozott üzletek gyakorlásánál a hatóság által megszabott dijaknál magasabbakat szed», és 158. §. «100 frtól 300 frtig terjedhető pénzbüntetésben elmarasztalandó .... f) a ki az 55. §-ban megnevezett iparüzletek egyikét bejelentés nélkül félbeszakítja vagy pedig az 4) Az ellenértékre vonatkozó megjegyzés igen fontos, mert ha az átruházás viszteher nélküli, akkor a tiszta érték erejéig az átruházás ajándékot képez s igy százalékos illeték alá tartozik. 6) A pénzügyi bíróság 2,380/90. sz. ítéletében akkép Ítélkezik hogy a kötelezvények és hasonló iratoknál az illeték nem azon összegtől vagy értéktől jár, melyet a fél kapott, hanem melynek megfizetése iránt kötelezettséget vállalt, tehát az okiratban kifejezett teljes értéktől • 7,472/90. sz. ítéletével pedig kimondotta, hogy a II. fokozat szerinti illeték a házassági szerződés szerint — a közös használatra nem alkalmas tárgyak kivételével - átvett összes ingóságok teljes értékétől szabandó ki, tekintet nélkül arra, hogy ezen ingóságok használata vagy haszonélvezete a szerződésben ki van-e jelentve, vagy nem, mert a fokozatos illeték nem a használat, hanem az átvétel után jár (lásd L a s i t z Pál «A bélyeg és illeték iránti törvények magyarázata* 1896. 463 oldal 4 illetve 498. oldal 1. magyarázat;.