A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

A JOG 127 E törvény szerinti felelősséget korlátozó egyezménynek sircs joghatálya oly személyek irányában, a kik nem járulnak hozzá. 10. §. E törvény nem alkalmazható : a) a csőd folyamán eladott ; b) a kereskedelmi törvény f>. § ában említett üzletekie. A nagyváradi ügyvédi kamara évi jelentése. A nagyváradi ügyvédi kamara 1900. március 4-én tartotta közgyűlését, a melyen előterjesztett jelentés örvendve konstatálja, hogy a nagyváradi birói kar létszámának szaporítása által a nagyváradi törvényszék minden osztályánál rendbe jött az ügymenet. Nem hallgathatja el másrészt azt, hogy a zilahi törvényszéknél s a kamara területén levő járásbíróságoknál az ügykezelés még mindig lassú, s ennek okát az utóbbiaknál főleg a kezelő személyzet csekély számában találja. Orvoslást kér a telekkönyvi hatóságok hanyagsága ellen, minthogy ezek az illető adóhivatalokkal csak felületesen közlik a tulajdon- és zálogjogi végzéseket. Ezzel kapcsolatban fölemliti, hogy a bíróságok nem sokat törődnek a jogkereső közönség és az ügyvédi kar érdekeivel, mert határozataik kiadmányozására csekély gondot fordítanak, egy napra 50—100 perben is tűznek ki tárgyalást, holott csak negyedrészével végezhetnek s nem engedik, hogy az igtató hivatal s az irattár egyidejűleg nyitva álljon a közönség számára. A jelentés nem látja beváltva az uj sommás eljárási törvényhez fűzött várakozásokat: drágább — ugy mond — a törvénykezés, de nem jobb, sőt a felebbezés korlátozása egyenesen veszedelmes a jogbiztonságra. Miként az előző évben, most is eltörlendőnek véli a járásbíróságoknál behozott lajstrom rendszert s visszaállitandónak a régi egyszerűbb kezelést. Kéri a ministeriumot, szállítsa le a magas bélyegilletéket és szorítsa annak kötelező voltát c^pán az első példányra. Konstatálja, hogy az ügyvédi rendtartás újjáalakítására az elmúlt évben mi sem történt. Erélyesen hangoztatja a birói fizetés javításának szükséges voltát. Örömmel üdvözli a büntető pts. életbelépését, mert abban «a személyes szabadság és az emberek hírnevének oltalmazását* látja. Végül kijelenti, hogy a kamarának a többi kamarától rendezett 25 éves jubileumban nincs kedve résztvenni, a helyett kéri a ministeriumot, hivja életre az ügyvédi rendtartás annyiszor felhozott és mindig elszunyadó reformját. Sérelem. Megint irka-firka ! Azt hiszem nem hibáztam, midőn e lapok 10. számában rámutattam a kir. közjegyzőknél hagyatéki ügyekben előforduló sok irka-firkára, mert szerintem szükséges a nyilvánosság elé tárni mindazokat az akadályokat, amelyek a közkormányzat minden ágazatában a gyors és alapos elintézés rovásara a gyakorlati életben előfordulnak. Az orvos se képes gyógyítani, ha a betegség diagnosisát nem ismeri. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy most ismét felsoroljak némely adatokat, a melyek hagyatéki ügyekben végtelenül szaporítják a cafrangot a — bíróságnál. Előzetesen megjegyzem, hogy egy vidéki kir. járásbíróság területén, ahol én működöm, a lajstromozás életbeléptetése előtti évben 400 drb uj hagyatéki ügy folyt be ; s vajon mit mond hozzá a jogász és az igazságot kereső nagy közönség, ha elárulom a titkot, hogy ugyan abban az évben a hagyatéki ügyek előadó birája 10,000 mond: tízezernél több ügyszámot intézett el egyedül? van-e, aki ettől a tömérdek számtól el ne borzadna? van-e, aki ne tudná, hogy e ritka szorgalom mellett az alapos elintézés néha csak másodrendű kérdés lehet ? De a lajstromozási rendszer életbeléptetése óta nincs az a biró, aki akár évközben, akár az év végén meg tudná mondani : hány végzést szerkesztett s adott ki saját aláírásaival ellátva, mert minden hagyatéki ügynek alapszáma mellett ott van még a megszámlálhatlan alszámozás, a mi a nagy közönség szeme elől el van rejtve. Olyan hagyatéki ügy is volt már a kezemben, amelynek csak 93 alszáma van ! Az évenként bíróilag hozott végzések statistikai adatait tehát most már a lajstromozási rendszer mellett egyáltalában tudni se lehet, illetőleg sok utánjárás s összeadási munka mellett csak akkor tudhatnók meg, ha a hagyaték minden egyes alapszámánál kiirnók az alszámokat s aztán számmüveletileg összeadnók, a miről pedig nyilvántartás nincs is. Akkor tűnnék ki igazán, mily halmaz munkát végez el egy-egy hagyatéki biró egy év leforgása alatt! csak akkor tudnók meg, mily sok ott is a szükségtelen — irka-firka. Nézzük most már mi mindenféle haszontalan munkával bíbelődik a hagyatéki bíróság. Csak a lényegesebbeket sorolom fel e vidéki járásbíróság gyakorlatából, amelyhez 183 hegyi község tartozik 13 körjegyzőséggel s 2 jegyzőséggel. a) Először is ezekből a községekből a kör- s községi jegyző az elhalálozásokról havonként jelentést tartozik tenni a kir. járásbírósághoz. Befolyt tehát a járásbírósághoz 58 községből havonként 85 s egy éven át 1,020. db halálozási kimutatás, amelyet a járásbíróságnál nyilvántartanak. Ha már most átlag minden községre havonként 2 s egy évre 24 elhalálozási esetet veszünk számítási alapul: akkor évenként 2,040 elhalálozási esetről szerez tudomást a járásbíróság ; ennek azonban legalább is 2/3 része nem igényel birói intézkedést, mert alig 1/3-ad része halt el vagyon hátrahagyásával, mire való tehát a 2/3 rész bejelentése, hacsak az irka-firka szaporítására nem? De mire való a vagyon hátrahagyásával elhaltaknak is a bejelentése? hisz ezek után a községi jegyző külön birói meghagyás nélkül is felveheti — miként előbb — a halálesetet s leltárt s hivatalból beküldheti ezeket az előkészítő iratokat az örökösödési eljárás keresztül vitele végett, mi által tömérdek irka-firkától megszabadulna a jegyző is, a járásbíróság is, de arra senki se gondol, hogy a községi jegyző, az országos közkormányzatnak az a talpköve, a tömérdek munka alatt összeroskad, s hogy a reá legtöbbször kiszabott rendbírság elengedése miatt minden egyes esetben előterjesztést kell tennie a járásbírósághoz, mert a sok folyó, «sürgös» és «felette sürgős* katonai, pénzügyi, egyházi, igazságügyi stb. ügyekben sokszor azt se tudja : melyik urnák szolgáljon előbb. A járásbíróságnál ezt a sok elhalálozást egy-két évig, ugy a hogy nyilvántartani lehet ; de mi lesz ezekkel 10—20 év múlva r ki fogja a bábeli zűrzavarban gyorsan s biztosan megtudni : vajon Péter vagy Pál után folyamatba tétetett-e az örökösödési eljárás ? Ezekből a havi kimutatásokból bizonyára senki se fog okosabb lenni, mert e járásbíróságnál 10 év alatt a kimutatások száma meghaladja a 10,000 ezerét, a bejelentett halálozások száma pedig több lesz 20,000-nél, — de akik névszerint semmiféle iktat ó-k önyvbe be nem vezettetnek! De ha azzal hozakodnak elő, hogy ez a sok irka-firka a hathatós ellenőrzés végett szükséges : akkor azok véghetetlen nagy tévedésben vannak, mert ez az ellenőrzés a járásbíróság részéről, miként kimutattam, teljes lehetetlen egy pár év után, ez is miként sok más törvényes intézkedés, nálunk csak papíron marad. Ha ettől a sallangtól minden irányban szabadulhatnánk, ha a közkormányzat minden terén hivatásszerű tisztviselők volnának alkalmazva, akik hivatalos kötelességöknek s az ezzel járó felelősségnek tudatában vannak : akkor erre a papiroson maradt sok ellenőrzésre csakugyan semmi szükség nem volna; s ha már éppenséggel el nem lehetünk ellenőrzés nélkül : akkor arra a központban, folyton bürókban működő kir. járásbíróság a legkevésbé alkalmas közeg s ezt az ellenőrzést sokkal jobban, hatályosabban, minden irka-firka nélkül elvégezhetné a szolgabíró, vagy az anyakönyvi felügyelő, akik évenként többször megfordulnak mindegyik községben hivatalos ügyek miatt s épen ellenőrzés céljából is; miért ne volnának ők képesek megállapítani ilyenkor azt is : vajon valamelyik elhalálozott községi lakói után beterjesztetett-e a haláleseti felvétel s a leltár ? De ez még csak a kezdet kezdete ; ezután jön még a többi cafrang, t. i. b) Ha az elhalálozott ingatlan vagyont is hagyott maga után : a községi jegyző az örökösödési eljárás folyamatba tételére szükséges előmunkálatot, a haláleset s leltár fölvételét nem eszközölheti, mig a kir. járásbíróságnál minden egyes esetben ki nem eszközli a téritvényt, vagyis az engedélyt arra, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanokról a telekkönyvi hatóságtól a telekkönyvi kivonatot hivatalból bélyegmentes iven beszerezhesse. Ekkor aztán hivatalból megkeresi a jegyző a telekkönyvi hatóságot a telekkönyvi kivonat bélyegmentes kiszolgáltatása iránt, a mi ismét hetekbe s ott, hol a telekkönyvi hatóságnál mint rendesen kevés a munkaerő, — hónapokba kerül ; ekkor végre felveheti a leltárt, s ezt is csak külön birói megbízás folytán és beterjeszti a járásbírósághoz további eljárás végett, a honnan aztán az ügyiratok külön végzéssel nagynehezen a kir. közjegyzőhöz kerülnek a hagyaték szabályszerű letárgyalása végett. Innen van aztán az, hogy ritka az a hagyatéki ügy, amelyet az elhalálozástól számított egy év lefolyása előtt a kir. közjegyző tárgyalás alá vehetné. Facta loquuntur. Ha már most a kérdéses vidéki járásbíróságnál csak 700 drb., vagyonnal biró elhalálozást vészük számításba: akkor kitűnik, hogy csak a téritvény beszerzése a községi jegyzőnél, járásbíróságnál s telekkönyvi hatóságnál a legegyszerűbb esetben is 2,100 drb szükségtelen munka szaporulatot okoz Hát ez nem irka-firka? A dolog pedig tényleg ugy áll, hogy vagy megbízható vagy nem a községi jegyző az iránt, hogy a bekivánt telekkönyvi kivonatot csakis hivatalos hagyatéki célra használja fel. Ha megbízható: akkor csakugyan szükségtelen irka-firka a téritvény kieszközlése; ha pedig megbizhatlan: akkor az a jegyző érdemetlen hivatali állására s a telekkönyvi kivonat jogtalan felhasználásáért, amit ugy se lehet eltitkolnia, megbűnhődik. Ebből tehát önként következhetik, hogy a helyén levő s kötelességének megfelelő községi jegyző birói végzés nélkül is felveheti a leltárt, beszerezheti a telekkönyvi kivonatot s megkímélheti magának és a bíróságnak a sok felesleges munkát. Ha pedig nem arra való s hivatalos állásával akár a telekkönyvi kivonatokra, akár más kérdésre vonatkozólag tudva, szándékosan visszaél: az ilyen jegyzőt állásától egyszerűen fel kellene menteni.