A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

126 A JOG Érvényben van továbbá az 1868. évi Ll V. t.-c. 54. szakaszának az a rendelkezése, hogy a felek ügyük elintézését első fokulag fellebbezési bíróságra reá nem ruházhatják A törvényszék pedig a sommás perek felebbezési bírósága. Azok a gyér lámpások, melyek nekünk világítanak, még eddig elkalauzoltak bennünket. Három évtized óta fennáll uj perjogi intézményünk ; a mesgyék, melyeket a törvény kijelölt, a bíróságok által nem lettek változtatva, száz esetben találjuk meg olykor a törvény hézagait, kisegít bennünket az alapos gondolkodás. A jelen kérdésnél is járunk régi mesgyén, minket onnét csak a törvényhozás, vagy a kúriának teljes ülési határozata terelhet le. A magánjogi csalásnak egy neme. Irta: dr. STRICKER ADOLF, csornai ügyvéd. A legtöbb visszaélést a biró, az ügyvéd, az állatok vétele körül, az úgynevezett marh? perekben tapasztalja. Mindennapi dolog, hogy vevő a marhalevélen szereplő eladót perli, mire tárgyaláson alperes megjelenik és tagadja, hogy ő vevőnek bármiféle állatot eladott volna. A személyesen jelen levő vevő kénytelen beismerni, hogy alperest egyáltalán nem ismeii, az állatot egy más egyéntől vette. De mivel a marhalevélen alperes szerepel eladóként, alperes bebizonyítja, hogy a kérdéses állatot egy harmadik személynek szavatosság nélkül és éppen a kérdéses hibával adta el. Ily tényállás mellett az eljáró biró kénytelen felperest keresetével elutasítani ; mire vevő az alperes által megnevezett eladó ellen fordul keresetével. Csakhogy most az tűnik ki, hogy ezen ujabbi alperesnek semmiféle vagyona sincs. A korábbi perben vevő eleget érvelt azzal, hogy a marhalevélen eladóként szereplő egyén neki szavatol, mert köteles lett volna a marhalevelet azon harmadik személyre átíratni és éppen ezen mulasztása miatt lett vevő az eladó személye tekintetében tévedésbe ejtve. A bíróság azonban erre csak azt válaszolhatja, hogy a marhalevél átíratásának elmulasztása közigazgatási utón bírságot vonhat ugyan maga után, de ezen tény a magánjogi viszonyokra hatást nem gyakorolhat. Miről van szó az ily esetekben ? Arról, hogy a hibás állat tulajdonosa egy strohmannt állít fel, kivel a hibás állatot eladatja, kivel egy színlelt ügyletet köt, mintha neki az állatot szavatosság nélkül eladta volna. Ilyen színlelt jogügylet egyes vidékeken általánosan elterjedt dolog és a bíróságok ily szédelgésekkel szemben tehetetlenek. Annyira elterjedt manipulatio ez, hogy a Dunántúl már egyedül ezen üzelmek által is óriási károkat szenved. Mert természetes, hogy ilyen ravasz és csalárd üzérkedések a jogbiztonságot a legnagyobb mérvben veszélyeztetik, a külföldi vevőt a marhavásárokról elűzik, a magyar népet a külföld előtt csaló népnek bélyegzik Most, midőn a kormány a káros jogügyeletek megakadályozására törvényjavaslatot akar a parlament elé terjeszteni: nem vélek felesleges munkát végezni, ha jelen soraimmal az illetékes tényezők figyelmét a visszaélések ezen nemére is ez uton felhívom ; mert nem hiszem, hogy ne lehetne az ilyen csalások elejét venni, ha törvény állapítaná meg az eladó szavatosságát mindazon esetekben, midőn a vevő kijátszása a fenforgó körülményekből megállapítható. Elég sajnos, hogy a modern fosztogatási korszakban, midőn egyes csoportok cartelljei a fogyasztó közönséget rendesen fosztogatják és ezen zsarolások az ország és világ szine előtt fényes nappal a kormány szeme láttára szabadon űzetnek: ezen példákon okulva már a földmives is beáll a csalók sorába, midőn marháját csalárd manipulatiókkal értékesiti. A jog és igazság uralma azonban ezen visszaéléseket nem tűrheti. A jog boncoló kése alatt a modern jogügyletek, jogviszonyok is könnyen analizálhatók és valódi tartalmuk szerint megbírál hatók. E bonckéssel könnyű azután a szükséges óvintézkedéseket megtalálni, anélkül, hogy ily intézkedések a ;ogszabadságot korlátoznák. Belföld. A kereskedelmi üzletek átruházásáról szóló törvényjavaslat előadói térvezete. A kereskedelemügyi minisztérium előző évi jelentésében kifejezésre jutott azon célzat, hogy oly intézkedések létesítése égetően szükségessé vált, mely által az összes üzleti forgalomban a szoliditás, a realitás és a kereskedelmi kötelességtudás elvei, mint a mely alapokon egészséges és biztos irányban fejlődhetik üzleti életünk, emelkedjenek érvényre. Ez annyival szükségesebbnek bizonyult, mert azon jelenség volt tapasztalható, hogy kereskedelmi üzletek a hitelezőket károsító célzattal lehető gyorsasággal másra ruháztattak át és az uj tulajdonos az üzlet fölé saját cégfelirását alkalmazta. Ezen jelenségből alaposan volt következtethető az is. hogy a megnyilatkozott fizetésképtelenségek és csődök aligha birtak mindig menthető alappal. Az emiitett üzlet átruházási esetekben a kereskedelmi törvény 20., 89. és 95. §-ai védtelenül hagyják a hitelezőt az üzlet átvevőjével illetőleg az újonnan alakult társasággal szemben. Azóta a kereskedelmi és iparkamarák és más kereskedelmi testületek számos konkrét panasszal fordultak a kereskedelemügyi ministerhez, mely panaszok sürgősen indokolttá tették, hogy a szóbanforgó kérdés még a kereskedelmi törvénynek célba vett revíziója előtt megoldassák. A kereskedelmi minister tehát ezen ügy szabályozását sürgetvén, az igazságügyminister megküldötte az e tárgyban szerkesztett előadói javaslatot. A törvényjavaslat szövege a következő : Törvényjavaslat a kereskedelmi üzletek átruházásáról. (Előadói tervezet). 1. §• A ki szerződés utján kereskedelmi üzletet átvesz és akár az addigi, akár más cég alatt folytatja, felelős az átruházónak az üzletből eredő tartozásaiért, azokon kívül, a melyekre nézve kimutatja, hogy az átvétel idején sem az átruházónak kötelezettségét, sem a jogügyleteket vagy egyéb tényeket, a melyekből az keletkezett, nem ismerte s a rendes kereskedő gondosságával meg sem tudhatta. 2. §• Az átvevőnek felelőssége az átvett vagyon értékére szorítkozik, ha az üzlet átruházása nyolc nap alatt bejelentetik a cégjegyzéket vezető bíróságnak bejegyzés és közzététel végett. E végből a szerződést, az utolsó mérleget és az átruházott vagyon leltárát eredetiben vagy hitelesített másolatban be kell mutatni. A bíróság az átruházást a cégjegyzék jegyzet rovatában kitünteti s a «Központi Értesitő»-ben közzéteszi. 3. §. Az átiuházónak üzleti hitelezője követelheti, hogy az átvevő, a ki a 2. §. alapján felelősségének korlátozását érvényesiti, az átvett vagyont fedezze fel. (1868 : LIV. t.-c. 238. §. és 1893: XVIII. t.-c 1. §.) 4. §. Az átvevő levonhatja az átvett vagyon értékéből a fizetéseket, a melyeket elődjének üzleti tartozásaira már teljesített, ha a fizetés idején az átvett vagyont a reá hárult tartozások kielégítésére elegendőnek tarthatta. 5. §. Az üzlet átruházása nem változtat az átruházónak kötelezettségén. 6. §. Az előző §-ok alkalmazandók akkor is, ha a szerződés nem tárgyazza az üzlethez tartozó egész vagyont, azonban a felek szándéka üzlet áttuházására s átvételére irányult. 7. §. A 2—4. §-ok nem alkalmazandók, ha az átvevő az üzletet házastársától, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ági rokonától, testvérétől vagy féltestvérétől vagy e személyek valamelyikének házastársától vette át. 8. §• Ha egyes kereskedő mással társaságba lép, a társaság lelelős az addigi üzletből folyó tartozásokért, akár az előbbi, akár uj cég alatt folytatja az üzletet.