A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A B. P. 423. §-a

124 A j A kir. Curiának ezen határozata szerint a felhozott esetben a sz.-i tpénztár nem volt jogosított lemondani a követelés sorolásáról, hanem köteles volt azt egészben vagy részben soroltatni. Elfogadni látszik az elsőfokú bíróság ama indokát, hogy az egyetemleges zálogjoggal biztosított hitelező a jelzálogok közül avagy ingatlanból a társtulajdonos jutalékát felszabadithatja, de ezen tétel már nem áll feltétlenül akkor, midőn árfelosztáskor kényszerkielégitésröl van szó. A jelzálogos hitelező jogkörét véve szemügyre, a kérdés lényege a körül fordul meg, vájjon a jelzálogos hitelezőnek kénye-kedve szerint meg van e az a joga, hogy az egyetemleges adóstársak közül valamelyiket a kötelezettség alul feloldhatja ; az egyetemleges jelzálogon biztosított követelés jelzálogaiból egyiket vagy másikat tetszése szerint felszabaditja-e a jelzálog alul. Kétséget nem szenved, hogy az egyetemlegesség a hitelező kívánságára, ennek követelése biztosítására létesült, s hogy a legtöbb esetben a hitelező a neki kötelezkedő egy adós ingatlanait elegendő biztosítéknak nem találván, egy másik egyetemlegesen kötelezkedő adóstárs nyilatkozatát is kívánta, hogy követelése teljesen biztosított legyen. Joggyakorlatunk a részben semmi megszorító intézkedést nem mutat fel. hogy a jelzálogos hitelező ne lenne jogosított a követelése biztosítására lekötött ingatlanok közül azt, a melyik neki tetszik, a jelzálog alul feloldani. Tetszése szerint bocsáthatja ki az ingatlant a kötelem alul, s nincs joga ebbe az adóstársnak avatkozni, kinek pedig fontos érdekei forognak szóban. Ily megszorító intézkedést nem találunk, de azt hiszem, hogy a végrehajtási törv. 190. §-ából sem lehet ezen — habár méltányos — korlátozást kiolvasni. Mert igaz ugyan, hogy a hivatkozott t; a «kielégítendő)) kifejezést használja, s igy imperative rendelkezik, de eme rendelkezése arra vonatkozik, hogy a hitelező, h a akarja, egész követelésére nézve is kielégítendő. Ha a törvényszakasz azt akarta volna jelezni, hogy ha a jelzálogilag biztosított követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant is terhel, ez esetben a vételárból a hitelező kívánsága szerint egészben vagy részben, de bizonyos részben okvetlenül kielégítendő, akkot azt a megszorító intézkedést, hogy az egyetemlegesen tartozó adóstárs beleegyezése nélkül a hitelező a sorolásról le nem mondhat, okvetlenül bevette volna. E § a hitelező érdekeit védi. Feljogosítván őt arra, hogy követelését egészben is érvényesítheti, de nem védi az egyetemleges adóstársat, ki a fentirt esetben hátrányos helyzetbe jutott, s még csak visszkeresete nincs. Mert hiszen kétségtelen, hogy vaiamint az egyetemleges jelzálogos bekebelezett s teljes kielégítést nyert hitelezőn a később utánna következő jelzálogos hitelezők mit sem vehetnek meg, ellene visszkeresetük nincs, hogy nincs viszkeresete a hátrányos helyzetbe jutott adóstársnak sem az ellen a hitelező ellen, ki ha le nem mond, követelését legalább részben fedezhette volna, s most az egyetemleges kötelem reá nézve könnyebben volt volna elviselhető. A tkvi intézmény nem engedi meg, hogy a később következő jelzálogos hitelező visszkeresettel birjon az előzőn, mert hiszen mikor joga keletkezett, láthatta, hogy mely terhek előzik követelését, számolnia kellett azzal, hogy kielégítést csak az előzők kielégítése után nyerend. Jogszabály, hogy a jelzálogos hitelező az egyetemleges zálogjogi viszony felett szabad rendelkezési joggal bir, s ebből kifolyólag az egyetemleges jelzálogok bármelyikét a jelzálogos kötelezettség alul felszabadithatja. A felhozott példában a sz . . . i tpénzlár törlési nyugtát állithatott ki, melylyel megengedi, hogy ajaváta bekebelezett követelés kitörültessék. A kir. Curia hivatkozott határozatában az adóstárs védelmére kel, s a végrehajtási törvény 190 §-ának alkalmazásával az adóstársat akarja megvédeni attól, hogy ne nehezedjék rá az egész tartozás, s hogy ne jusson az által rosszabb helyzetbe, hogy az ő ingatlanai nem kerültek egyszerre árvetés alá a többi ingatlanokkal. A végrehajtási törvény 153. §-a egyenként felsorolja mindazokat, kik az árverésről értesitendők. A fent felhozott példában emiitett adóstárs nem tartozik azok közé, kik értesitendők. így megeshetik, hogy az illető nem is bir tudomással arról, hogy adóstársa ingatlanai elárvereztettek. Egy további kérdés, hogy ha már nem szabad a jelzálogos hitelezőnek követelése sorolásáról lemondania, ha tehát OG részben kielégítendő, mily alapon számittassék ki az arány, mely szerint a jelzálogos hitelező a tömegből ki lesz elégítve. Vétessék-e alapul az egyetemleges jelzálogon lekötött birtok összértéke, s a szerint állapittassék-e meg. hogy mennyi jut az elárverezett, s mennyi az el nem árverezett ingatlanra. Vagy vétessék-e tekintetbe az egyetemleges jelzálogon lekötött birtok teher állapota is ? Ha csupán a birtokok értékét veszszük, az el nem árverezett ingatlan becsértéke szintén tisztába hozandó a sorrendi tárgyalás folyamán. De ez magában nem elegendő s lehetséges, hogy igazságtalanságra is vezet, mert a jelzálog lehet színleges, a nélkül, hogy a jelzálogos hitelezőnek valódi biztositékát képezné. A felhozott példában a sz-i takarékpénztár azért akart lemondani első helyen bekebelezett követelése sorolásáról, mert egy későbbi keletű követelését — mely egyedül a végrehajtást -zenvedőt terhelte — akart J fedezni. Célját nem érte el, mert bevárta a sorrendi tárgyalást, inig ha az árverés jogereje előtt ad törlési engedélyt, célját elérte volna. A B. P. 423. §-a. Irta : Dr. GOMBAI IZSÓ, ügyvéd Pozsony. A pozsonyi kir. ítélőtábla, az e hó folyamán, kiváló tanácselnöke Porubsky Jenő elnöklete alatt megtartott lelebbviteli főtárgyaláson, melyen én, mint közvédő szerepellem, a rózsahegyi kir. törvényszék ítéletét, melyet a kir. ügyész és vádlottak megfelebbeztek, a vádlottak terhére megváltoztatta, a mennyiben vádlottak közül többen, eltérőleg az alsőbirósági ítélettől, 8 hónapi börtön helyett másfélévi börtönre Ítéltettek. A vádlottak közül a főtárgyaláson senki sem volt jelen. Kérdés már most az, vájjon a kir. Ítélőtábla a B. P. 423. §-ának értelmével és rendelkezésével nem jött-e ellentétbe, és ill. vájjon jogosítva volt-e a kir. tábla a meg nem jelent vádlottak terhére a rózsahegyi kir. törvényszék ítéletét megváltoztatni, ill. vádlottak büntetését súlyosbítani ? A jelzett szakasz idevágó intézkedései, vagyis a B. P. 423. §-ának 3., 4. és 5. bekezdései igy hangzanak: «Az érdemleges felülvizsgálatnak egyéb eseteiben a kir. Ítélőtábla a törvényszék ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett részét pedig vagy helybenhagyja vagy megváltoztatja. Ha azonban a törvényszék felmentő ítélete ellen a vádló felebbezett és a vádlott a felebbviteli főtárgyalásra nem jelent meg, a kir. Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a vádlott terhére nem változtathatja meg. Ha a kir. ítélőtábla azt találja, hogy az elsőfokú ítélet az elmaradt vádlott terhére volna megváltoztatandó, köteles ezt előbb kihallgatni és e végett a felebbvite'i főtárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása mellett megidéztetni, esetleg elővezettetni». A 3. bekezdés, a mint az első olvasásra is szembetűnik, egy általános tételt állit fel és az Ítélőtáblának a főtárgyaláson hozandó ítélet körüli jogkörét szabályozza, anélkül, hogy e tekintetben bármi korlátozást kimondana. A 4. bekezdés azonban már megszabja az utat, melyet az ítélőtáblának követnie kell, ha a törvényszék felmentő ítélete ellen vádló felebbezett. Ezen bekezdés alapján a kir. ítélőtábla az előző bekezdés íendelkezésének korlátlan határában mozoghat, ha a vádlott megjelent. Nem ugy akkor, ha a vádlott a felebbviteli főtárgyaláson nem jelent meg. Ez esetben a kir. ítélőtábla az ügy felülvizsgálatának eredményéhez képest itélkezhetik, tehát az elsőfokú felmentő ítéletet helybenhagyhatja, de a vádlott t e r h é r e^távollétekor, tehát előzetes megkérdeztetése, védekezése, hozzájárulása nélkül — nem változtathatja meg az elsőfokú ítéletet, ill. nem itélkezhetik. A 4. bekezdés ennek folytán az előző bekezdés általános elve alól kivételt képez és ezen kivételnek természetét, minőségét és mibenlétét határozottan körülírja. -- De a mellett, hogy ezen negyedik bekezdés i ivételt statuál és hogy látszólag csak egy bizonyos, határozott esetre vonatkoztatja rendelkezését, a törvénynek azon intentiója is látszik fenforogni, hogy ezen bekezdésben is egy általános elvet állítja fel, t. i. a k i r. ítélőtábla vádlott távolléte esetén azelsőfokuitéletet ennek terhére meg nem változtathatja. Hogy ez igy van. ill. hogy a tőrvény ezzel egy általános elvet akart kimondani, az következik a B. P. 423. §-ának ezen bekezdést megelőző három bekezd éséből és azt követő két bekezdésből. De következik a B. P.