A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 15. szám - A fokozatos illeték kiszámítása táblázat segélye nélkül

:>s A JOG A törvénytelen gyermekek tartása iránti perekben a kereset alapját nem természetes apaság kimondása, hanem az képezi, hogy alperes felperessel gyermeke fogamzási időszakában nemileg közösült, már pedig felperes keresetét egyedül eme házasságon kivül nemzésre alapítván, minthogy a felebbezési biróság egyedül ennek megállapítása mellett marasztalta alperest, az a kereseti kérelmen tul nem terjeszkedett. (A m. kir, Curia 1900. évi jan. 27-én 1. G. 567. sz. a ) A törvénytelen gyermek tartása iránti perekben, a mennyiben megállapítható, hogy alperes felperessel törvénytelen gyermekének fogamzási időszakában nemileg közösült, a másokkal való közösülés kifogása sikeresen csak akkor érvényesíthető, ha az anya a gyermek fogamzása idejében feslett életet folytatott, magától értetvén, hogy a mennyiben az meg nem állapitható, hogy az alperes a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzási időszakban közösült, a feslett életre alapitható kifogás is tárgytalan. Egyedül azokból a megállapított tényekből, hogy felperes leánya este 9—11 óra között lakásáról gyakran eltávozott és hogy más férfiakkal is közösült, annak feslett életére alapos következtetést vonni még nem lehet és pedig annál kevésbé, mert nem állapíttatott meg, hogy felperes leánya hány férfival és minő körülmények között közösült. (A m. kir. Curia 1900. évi január 27-én I. G. 572. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az együttkötelezett forgatók valamelyike által teljesített fizetés csupán az ö javára esik, a mennyiben csakis az elfogadó által teljesített fizetés következtében érte a váltó célját és szűnt meg a váltókötelem. A felperes részéről a váltóbirtokosnak teljesített fizetés folytán alperesnek mint együttkötelezett forgatótársának kötelezettsége annál kevésbé tekinthető megszűntnek, mert az együttkötelezés csak más, harmadik személyekkel szemben jelentkezik egységes kötelezésnek, mig egymás között az együttkötelezettek azon magánjogi visszonynak megfelelően vannak kötelezve, mely viszony a váltóügylet létrejöttének alapul szolgált. Ebből folyóan a váltóbirtokosként igazolt együttkötelezett saját együttkötelezett társa ellen váltói uton felléphet ugyan, de vele szemben mindazok a kifogások megtehetők, melyek a váltóügylet létrejöttével történt megállapodásból folynak. A tordai kir. törvényszék (1899. ápril. 17. 649. sz. a.) b. K. Pál felperesnek B. Ábrahám alperes ellen 1,000 frt tőke és jár. iránti perében a következő' Ítéletet hozta: Az alperes kifogásainak hely adatván, a 3,955. sz. sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles alperes a M.-Ludason 1897. dec. 27-én 2,000 koronáról kiállított váltó alapján mint forgató 1,000 írt tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes kifogást tett a felperes váltótulajdonosi minősége ellen, mert a váltón levő forgatmányok törölve nincsenek s nem állapitható meg, hogy a váltó miként jutott újból a m.-ludasi tak. pénztár részv. társaság birtokába s hogy ez mi alapon forgathatta tovább a váltót. Továbbá kifogása az alperesnek az, hogy állitóan megállapodtak a felperessel abban, hogy a kereseti összegből 200 frtot az alperes, a többit felperes fizeti meg, melynek indoka az, hogy a váltó burkolt kezességi nyilatkozatot fed. A kereset alapjául szolgáló eredeti váltón a peres felek mindketten rendelvényesek. Hogy ez a kitöltés megállapodásellenesen és pedig annak ellenére történt volna, hogy csupán felperesnek kellett rendelvényesnek lenni, miként ezt alperes a jegyzőkönyvi tárgyaláson vitatta, bizonyítva nincsen. Az együttes rendelvényező felek a váltót a m.-ludasi tak. pénztár részv. társaság részére forgatták. Bár a hátiratok törölve nincsenek s ekként a felperesig lenyúló láncolat (v. t. 36. §.) nem egészen formális, mert hiszen a csak valóban kitörlött hátiratok tekintetnek nem írottaknak, nem pedig azok is, melyeket ki lehetett volna törölni, mert a legitimatiónak, az összefüggésnek a jelenlegi alapból kell leolvashatónak lenni, tekintettel azonban arra, hogy nem lehet azt mondani, hogy a forgatmány által a forgató joga végkép és oly módon szűnik meg, hogy ö azt csak ujabb forgatmány utján szerezhetné meg, mert mihelyt a forgató a váltónak ismét birtokába kerül, ő (t. i. a m.-ludasi takarékpénztár) az által, hogy a váltón a neve, mint a fizetés felvételére jogosított fel van jegyezve és hogy tényleg is ö birja a váltót, ismét magától hitelezővé válik. A váltótörvény 14. §-a értelmében, ha a váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatik, miként a concret esetben tette azt a m.-ludasi tak. pénztár felperes részére, a forgatmányos a forgatónak jogaiba lép. Maga a forgató ezen esetben váltójogilag kötelezve nincsen. E szerint tehát az]a utóforgatmányos törvény szempontjából forgatmányos, csak annyiból nem áll a forgatmány sajátságos szabályai alatt, a mennyiben a törvény másként intézkedik; t. i. 1. az utóforgatmányos nem nyer a váltóból önálló jogokat, hanem csak forgatójának jogaiba lép ; 2. az utóforgatmány nem kötelezi az utóforgatót. Ezektől eltekintve az utóforgatmány a forgatmány szabályai alatt áll. A váltótörvény 9. §. értelmében a váltó a kibocsátóra, az intézvényezettre, elfogadóra, vagy valamelyik korábbi forgatóra is érvényesen átruházható. Ezek szerint tehát a felperes a forgatmány alapján jogot nyert arra nézve, hogy mindazokkal szemben váltó keresettel felléphessen, kikkel szemben ez a jog a forgató m.ludasi takarékpénztárt megillette. Nem szolgálhat alapul a felperes elutasítására az a körülmény sem, hogy felperes előzője épen a felperes fizetése által követelésére nézve kielégíttetvén, ez által a felperessel együtt forgató alperes ellen fennállott követelése is megszűnt és igy ezt felperesre át nem ruházhatta, mert ez a felfogás végeredményében a fizetés folylán történt jogátruházások hatályának negatiójára vezetne, a mi az anyagi jog álláspontjával nyilvánvalóan ellenkezik. Minthogy alperes a felperes tagadásával szemben nem bizonyította a csupán 200 frt fizetésére vonatkozó megállapodást: mindezeknél fogva az alperest marasztalni kellett stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1899. szept. 12. 1,974. sz. a az első biróság Ítélete megváltoztattatik, a kifogásoknak hely adatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes váltótulajdonosi minőségének hiányára alapított kifogásnak a kir. itélőtábla,"az első biróság által Jelhozott és e helyütt is helyeseknek talált indokok alapján és azért nem adott helyet, mert ha a váltó nem is forgattatott volna a felperesre, forgatmányánál fogva váltókötelezett lévén, a váltónak magához váltása és birtoka folytán váltótulajdonosnak tekintendő. Habár e szerint felperes a kereseti váltóból őt illető jogok érvényesítése végett keresettel fellépni jogosult is, mindazonáltal az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, mert forgatmány utján jutván ismét a kereseti váltó birtokához, ő mint forgatmányos a váltótörvény 51. §-a szerint csak a további forgatóktól, kibocsátótól és elfogadótól követelheti a váltóösszeget és törvényes járulékait. Úgyde alperes felperessel együttes forgatmány által vált váltókötelezetté és igy miután rendelvényesi minőségben is együttesen szerepelnek, alperes felperes előzőjének tekinthető nem lévén, felperest ellene támasztott váltókeresetévtl el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1900. március 8. 1,348. sz. a.) mind a két biróság ítélete megváltoztattatik akként, hogy alperes a 3,955/1898. sz. sommás végzésnek e részben hatályban tartása mellett tartozik felperesnek 500 frt lökét, ennek 1898. rnárc. 27-től számított 6°/o kamatát és 1 frt 87V2 kr. óvási költséget 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni, az ezt meghaladó kereseti követelés tekintetében felperes alperessel szemben a sommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezése mellett elutasittatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik stb. Indokok: A felperes váltóbirtokosi minősége ellen tett kifogást az alsó bíróságok a másodbiróság ítéletében foglalt megfelelő indokoknál fogva helyesen vetették el. A kereseti váltón felperes és alperes együttes rendelvényesekként és forgatókként szerepelnek. Minthogy az együtt kötelezett forgatók valamelyike által teljesített fizetés czupán az ő javára esik, a mennyiben csakis az elfogadó által teljesített fizetés következtében érte a váltó célját és szűnt meg a váltókötelem: a felperes részéről a váltóbirtokosnak teljesített fizetés folytán alperesnek mint együttkötelezett forgatótársának kötelezettsége annál kevésbé tekinthető megszűntnek, mert az együttkötelezés csak más, harmadik személyekkel szemben jelentkezik egységes kötelezésnek, mig egymás között az együtt kötelezettek azon magánjogi viszonynak megfelelően vannak kötelezve, mely viszony a váltóügylet létrejöttének alapul szolgált. Ebből folyóan a váltóbirtokosként igazolt együttkötelezett együtt kötelezett társa ellen váltói uton felléphet ugyan, de vele szemben mindazok a kifogások megtehetők, melyek a váltóügylet létrejötténél történt megállapodásból folynak. Minthogy alperes nem bizonyította, hogy megegyezés szerint őt a kereseti váltóból folyólag csak 200 frt erejéig terhelte kötelezettség, de viszont felperes sem bizonyított oly megállapodást, mely szerint a kereseti váltó kifizetése egyedül alperest terhelte s a bírói gyakorlat szerint az együttkötelezett adóstársak, ellenkező megállapodás hiányában, egyenlő részben kötelezetteknek vélelmezendők: mind a két alsó biróság ítéletének részben megváltoztatásával, alperes a kereseti váltó alapján felperes által kifizetett összeg felének megfizetésére volt kötelezendő, az ezt meghaladó követelésével azonban felperes elutasítandó volt stb. A rendelvényes nevének a kereseti váltóban előforduló az a — bár nem szabatos megjelölése: <an die Ordre fizetendő NagyKanizsán a nagykanizsai takarékpénztár részvénytársaságnál», nem hagyván fenn kétséget az iránt, hogy a rendelvényes a nevezett takarékpénztár, — a váltó e részben nem kellékhiányos. A nagykanizsai kir. törvényszék (1899. október 21-én 6,749. sz. a.) nagykanizsai takarékpénztár részvénytársaság felperesnek, L. Ede alperes ellen 45 frt és jár. iránti perében következő végzést hozott: Minthogy a keresethez A. alatt csatolt okiratban foglalt ez a kitétel: ^Fizetendő Nagy-Kanizsán a nagykanizsai takarékpénztár részvénytársaságnál», csak azt a helyet és céget jelöli meg, a hol, illetve a melynél a fizetésnek történnie kell, de meghatáro/ zatlanul hagyja azt a kérdést, hogy melyik személy vagy cég az,