A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 15. szám - Eskü alatti kihallgatás; személyes meghallgatás

116 A J rendeli, hogy ha 3 dolog jogutódlás utján egy harmadik személy birtokába jut, a jogelőd birtoklása alatt lefolyt elbirloklási idő a harmadiknak javára jut ; — valamint ismétlődik az a kijelentés a 944. §-ban is, mely szerint az elbirtoklási idő, a mely valamely örökség birtokosa javára lefolyt, az örökösnek betudatik. Íme! eddigi fejtegetéseimből kétségtelen, hogy a birtok megszerzésére és megszűnésére vonatkozó meghatározások a német birodalmi polgári törvénykönyvben alig egy pár kijelentés által ki vannak merítve és ezen rövidség dacára a cél teljesen el van érve, a szabályozás teljesen elegendő és kimerítő. Mindez az elvi álláspontnak tulajdonítandó. Az objectivitás elve eredményezi ezt a hatásos szabályozást, mert a birtok lényegét tartja szem előtt. Ugyanis : a birtok tényleges á'lapot, tényleges hatalom, külsőleg nyilvánuló viszony személy és dolog között, tárgyilagos kapcsolat, mely nem minősíthető benső affectiók, hanem külső tények szerint. Ezen caracteristicuma a birtoknak az obj ctivitás elvét provocalja szabályozóul, nem pedig a subjectivitas princípiumát, mely utóbbi benső és elméleties, mig az utóbbi külső és gyakorlatias irányelvet vall specialitásául. A birtok gyakorlati irányú ténylegesség, melynek szabályozása körül a tárgyilagos elvi álláspont lehet az egyedül irányadó. A német birodalmi polgári törvénykönyv gyakorlati szempontból indulván ki, az objectivitás elvét igen szerencsésen érvényre emeli a birtok szabályozásánál Ezt kell különös figyelemre méltatnunk és gyakorlatilag a lehető leghatásosabban érvényesítenünk haz^i nagy művünk létesítése körül! (Folytatása következik.) Eskü alatti kihallgatás; személyes meghallgatás. Irta: KOVÁCS BÉLA karánsebesi kir. járásbiró. Az 1868. évi LIV. t.-c. 83-ik §-a értelmében sommás eljárásnál a biró jogosítva van a feleket, vagy azok bármelyikét személyes megjelenésre idézni, ha azt a tárgyalás céljából múlhatatlanul szükségesnek találja. Az 1893. XVIII. t.-c. 38-ik §-a folytán ez a rendelkezés akkép módosult, hogy a perfél személyes megjelenésre idézése nem köttetik a mulhatlan szükségességhez; továbbá akkép, hogy a személyes megjelenés ma már a sommás eljárásban nem vonja maga után feltétlenül a meg nem jelenés jogkövetkezményét, mert ma már a biró a félnek ezt a mulasztását is szabadon mérlegeli. Ugy az 1868. évi LIV.-ik, mint a 1893. évi XVIII. t.-c. a tárgyalás szabályainak keretébe illeszti be a bírónak a személyes megidézés tárgyában gyakorolható jogát. Ennek a jognak alkalmazása és az alkalmazás módja körül is némi ingadozás és eltérés tapasztalható. A perfélnek személyes meghallgatása nem bizonyítás, hanem csak a pervita tisztázása végett engedett eszköz. Ez éppen ebben a vonatkozásában szorosan összefügg az 1893. évi XVIII. t.-c 95. S-ával, mely §. a fél eskü alatti kihallgatását, mint uj perjogi bizonyítékot hozza be. Sem a judikatura, sem a jogirodalom nem merítette ki a kettő közötti igen nagy különbséget. A személyes megjelenésre való idézés tárgyában a volt semmitőszéknek mindössze két döntvényét ismerjük ; ezek is csak annyit mondanak, hogy a meg nem jelenésre az 1868. évi LIV. t.-c. 111. ig ában körülirt következmény nem alkalmazható akkor, ha a személyes megjelenésre idéző bírói végzés nem magának a félnek, vagy első végzések elfogadására felhatalmazottjának kéz • besittetett és hogy a személyes megjelenésre idézett fél elmaradása a korábban előterjesztett védelmet el nem enyésztetheti (Márkus döntv. Il-ik kiadás Ill-ik kötet 85. lap, 1,632/1869. 12,960/1873. sz. semmitőszéki határozatok) Ezek ennélfogva a mai jogban jelentőséggel nem birnak. Az 1893. évi XVIII. t.-c. szempontjából ellenben sem a személyes megjelenés, sem az eskü alatti kihallgatás bírói döntés és önálló jogirodalmi megbeszélés tárgyát, tudtommal legalább, nem képezte. A személyes megjelenést az 1893. évi XVIII. t.-c. 38-ik ^-a szerint a biró a tényállás felderítése végett rendelheti el. Szorosan adva van tehát a keret, melynek korlátai közt a személyes megjelenés szükséges. Mert ha a tényállás ki van derítve, vagy máskép kideríthető, akkor a fél személyes megjelenésére szükség nincs. Szabály u. i., hogy a biró a perOG ben minden felesleges lépést, ténykedést, intézkedést ugy a maga részéről mellőzzön, mint a peres feleket azoktól megkímélje s a pert a terjengősségtől és a befejezés kitolásától megóvja. így fogva fel a dolgot, jóllehet a biró ebben az irányban s nigy latitude-del rendelkezik, a személyes meghallgatás módjához in abundantiam még sem fordulhat. Elrendelheti a biró a fél személyes meghallgatását akkor, ha pl: felperes kölcsön cimén perel s alperes ezt tagadja és vitatja, hogy nem pénzkölcsönzési, hanem adásvevési jogviszonyba lépett felperessel. Ezen, vagy ehhez hasonló esetben kívánatosnak, megokoltnak tarthatja a biró, mielőtt a bizonyítás felvételébe fog, az ellenfél személyes meghallgatását még akkor is, ha az egyik, vagy másik fél azt allegálja. hogy állítására tanúi vannak, mert a bizonyítás felvétele ilyen praeventiv módon egészben, vagy részben mellőzhetővé válhat és csak a legszükségesebbekre szorítható. De nézetem szerint nincs semmi értelme és célja a fél személyes meghallgatásának, ha például a jogcim a felek közt nem vitás s csak annak tanuk kihallgatásával való bizonyításáról lehet szó, hogy alperes a kölcsönre mily összeget fizetett? Mert ha a tanuk bizonyítékot szolgáltatnak e tekintetben, a biró már abban a helyzetben lesz, hogy ítéletet hozzon, vagy a tanubizonyiték kiegészítéséül a fél, vagy a felek eskü alatti kihal'gatását rendelje el és foganatosítsa. Ha pedig az előterjesztett és jegyzőkönyvre vett jogvita alapján tanuk kihallgatása rendeltetett el és foganatosíttatott, vagyis : ha a biró a bizonyításba már bele ment, akkor a per már abban a stádiumban van, vagy körültekintő bírói pervezetés mellett abban a stádiumban kell lennie, hogy a iudicium vagy megalkotható vagy megalkotásához eskü alatti kihallgatás szükséges. Helyes ennélfogva a Fodor-Márkus-féle perrendtartás 276-ik lapján foglalt m. i. azon álláspontja, hogy a személyes megkérdezés nem szorítkozik csupán arra az esetre, midőn a bizonyítás más módon nem eszközölhető, de ebből is a contrario az következik, hogy ha a bizonyítás más módon már eszközöltetett, a személyes meghallgatásnak helye nem lehet. Ugyanis a fél a kihallgatott tanúval vagy bizonyított, vagy nem bizonyított, ha bizonyított, ugy ennek a bizonyítéknak mérlegelésén, elfogadásán, kiegészítésén van a sor; ha nem bizonyított, a kereset elutasítása, vagy a félnek eskü alatti önálló kihallgatása következhet. Nézetem szerint tertium non datur, ha csak a biró az üres szalmát csépelni, a felet zaklatásnak, költségeskedésnek kitenni nem akarja. Már pedig ott. a hol a kihallgatott tanú— agyakorlatban felmerült esetre gondolok — közvetlen tudomással bír arról, hogy alperes a peres jogalapon felperesnek ennyit és ennyit teljesített ; a hol positiv bizonyíték van a biró kezében; a hol a pertárgy s a felek jogosultsága és kötelezettsége körül homály nincs, vagy legalább is némi világosság dereng ; és ott, a hol a biró ennek dacára mégis személyes meghallgatást rendel, okvetlenül meg van a lehetőség ezen és ehhez hasonló feltevésekre s még hozzá arra a gyanúra is, hogy a biró a döntést kerüli. S vájjon nem zaklatás-e a tanúkihallgatás s a tanú által szolgáltatott bizonyíték beszerzése után elölről kezdeni a dolgot és a felet akár a perbiró, akár a megkeresett biró elébe személyes megjelenésre kötelezni a per ezen állásában, a helyett, hogy őt mindjárt eskü alatt hallgatnók ki? Hisz a személyes meghallgatás nem köti a felet; annak leple alatt összehordhat mindent, elhallgathatja a lényeget és a punctum salienst, mert perjogilag hiányzik az igazmondás kötelezettsége s hiányzik az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire való előre bocsájtott bírói figyelmeztetés, valamint nem áll be soha az eskületétel sanctiója. S a mellett a dolog utoljára mégis csak oda fejlődik, hogy a fél eskü alatt hallgattatik ki és minthogy a megkeresett biró az esküt a kihallgatással egyidejűleg rendszerint nem veszi ki, hanem a döntést a perbirónak tartja fenn : idéztetik a fél először személyes meghallgatásra, másodszor eskü alatti kihallgatásra és harmadszor az eskü kivétele végett. Hogy a három közül egy bírói munka — ha nem kettő, mert megkeresés esetében két biró munkájáról van szó, — egy megjelenés, esetleg utazás s ezzel kapcsolatban nagyobb költségeskedés. merőben céltévesztett — evidens. Azt hiszem, levonhatunk a kifejtettekből, ha nem többet, de annyit mindenesetre, hogy a személyes meghallgatás elastikus módjával is csak óvatosan és csínján bánjunk és azt csak mint felvilágosító, útbaigazító, irányító eszközt és a lehe-