A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 14. szám - A birák magasabb kiképeztetése s az ezzel kapcsolatos kinevezési rendszer
54 A JOG állott házassági köteléknek az 1808. évben bekövetkezett felbontásáig szakadatlanul külön válva éltek, külön községben laktak, egymással nem érintkeztek s csupán egyszer jöttek össze a n.-sz.miklósi kir. közjegyző előtt vagyoni viszonyaiknak az azon alkalommal felvett közjegyzői okirat szerinti rendezése végett; meg van állapítva továbbá, hogy I. r. alperes a férjétől való különválása után éveken át V. Józset hauhkfalvi lakossal ágyasságban élt s ez a viszony a törvénytelen származásúnak kimondatni kért Zsuzsanna Teréz nevü gyermek fogamzása idejében is fennállott, valamint meg van állapítva az is, hogy a nevezett V. József a gyermeknek általa nemzését a házassági perben tett vallomásában bizonyította s már a gyermek születésekor is a lelkész előtt elismerte. Mindezek folytán és tekintettel arra, hogy a jelen esetben a közösülés meg nem történtét illetően részbizonyiték fenn nem forog, a fenforgó valószínűség pedig nem képez pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékot, de tekintettel főleg arra, hogy a döntő kérdés az levén, hogy a férj a nejével a kritikus időben közösült-e vagy nem, és igy, ugy a kérdés minőségénél, valamint a póteskü jogi minőségénél fogva, utóbbi a gyermek törvénytelenitése iránt indított perben egyáltalában nem alkalmazható, másrészt azonban tekintve azt, hogy a jelen perben a bizonyítás fentebbiekben érintett egész tartalmának szorgos méltatása alapján az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-ának alkalmazása indokolt, az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával az ítélet rendelkező része szerint az ott megnevezett gyermeket házasságon kivül születettnek és igy törvénytelen származásúnak, a póteskü alkalmazásának mellőzésével vagyis feltétlenül kimondani kellett stb. A m. kir. Curia (1900. március 7. 6,205. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A törvénytelen származás megállapítása iránt rendelkező első íoku ítéletek hivatalból való megvizsgálásának az a célzata, hogy a házasság tartama alatt született gyermekeknek jogosult érdeke, a törvényes származás vitatásával szemben, köztekintetekből is kellően megvédessék; ebből pedig önként követ kezik, hogy ha az elsőbiróság a törvényes származást vitató felperes részére esküt itél s az utóbbi ez ellen az Ítélet ellen nem él felebbezéssel, a másodbiróság arra, hogy felperes javára az első bíróság ítéletét megváltoztassa, még az esetre sem lehet hivatva, ha az előterjesztett bizonyítékok alapján részéről az eskü alkalmazását mellőzhetőnek találná; a másodbiróság tehát az első bíróság ítéletének rendelkező részét egyáltalán helytelenül változtatta meg hivatalból akként, hogy felperes keresetének feltétlenül helyt adott s igy a másodbiróság Ítélete annak rendelkező részére nézve ezekből az okokból szükségképen, de annak az ügy érdemére vonatkozó érveléseire nézve is megváltoztatandó és e tekintetben is az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó felhozott indokai alapján és főleg azért, mert a pernek egybehangzó és egymást kiegészítő adatai, a törvénytelen származás megállapítására vonatkozó perekben követett bírói gyakorlat szerint is, helyesen fogadtattak el részbizonyitékul arra a döntő körülményre nézve, hogy felperes a gyermek fogamzásának időszaka előtt nejével nem érintkezett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A felek jogviszonyait szabályozó vasúti üzleti szabályok 53. S-ának rendelkezései nem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy az ebben a szakaszban meghatározott dijpótlékért első sorban az áru feladója felelős. Alperes elleniratában általánosságban tagadta ugyan a felperes által állított kocsitulterhelést, ámde ez az altalános tagadása, a kereset részletes adatainak tagadása nélkül, figyelembe nem jöhet. Alperes az üzl. szabályok 53. §. szerint a kocsik túlterheléséből reá háramló dijpótlék fizetési kötelezettsége alól csak ugy szabadulhatott, ha a kocsik hivatalos mérlegelését kívánta volna. A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék (1899. június 25. 127,682. sz. a.) magyar kir. államvasutak felperesnek P. Vilmos alperes ellen 720 frt 06 kr tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 656 frt 18 kr tökét stb. fizessen. Felperes keresetének a fenti összeget meghaladó részével elutasittatik stb. Indokok: Minthogy a kir. Curia 715/98. sz. a hozott ítéletével alperesnek az elévülésre alapított kifogása elvettetett, elbírálás tárgyát alperesnek egyéb a kereseti követelés ellen felhozott kifogása képezte. Alperes nem tagadta és igy az 1868. évi LIV. t.-c. 159. §. szerint bizonyítva van felperesnek az az állítása, hogy az alperes által a gradeci vasútállomáson felrakott tüzifa-rakomány a felperes által a keresethez csatolt teherrovat lapokban kitüntetett sulylyal bírt, vagyis, hogy a vasúti kocsik tulterheltettek. Alperesnek az a kifogása, hogy felperesnek a felemelt < fuvardijtöbbletet) dijpótlékot megfizetni nem tartozik, mert a feladás alkalmával a mérlegelést kívánta, alappal nem bir, mert ezt az állítását felperes tagadásával szemben nem bizonyította. Ugyanis abból a tényből, hogy a felperes által keresetéhez csatolt teherrovatlapokon ez a megjegyzés foglaltatik: «Gradecen berakva, Zágrábban mérlegelve> nem állapitható meg, hogy alperes a feladás alkalmával a megmérlegelést kívánta, mert a H. H. alatt csatolt XXI. sz. utasítás 10. cikk, 7. pontja szerint (H. H. 54. lap) ha a megmérlegelés a feladó állomáson nem teljesíthető, a tényleges mérlegelés a hídmérleggel ellátott állomásra átruházandó és ez a teherrovatlapon kitüntetendő s igy a jelen esetben, a midőn a feladó állomáson beismerten hídmérleg nem volt, a fent nevezett utasítással és felperes tagadásával szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a mérlegelés alperes kérelmére történt s igy maga a teherrovatlapon foglalt megjegyzés alperes állítását nem bizonyítja. De nem bizonyítja alperesnek azt az állítását felperesnek az a ténye sem, hogy felperes minden egyes kocsi-rakomány után a mérlegdijat beszedte, mert az üzletszabályzat 53. §. és 68. §-ai magyarázatául szolgáló díjszabás szerint (G. G. 166. oldal) a vasút a mérlegelési dijat nem csak akkor követelheti, ha a mérlegelés kéretett, hanem a többi között akkor is, ha a fuvarlevélben a feladó által kitüntetett suly a vasút által megállapított súlytól 5%-on felül tér el, már pedig a jelen esetben bizonyítva van, hogy a túlterhelés a megengedett 5°/0-ot túlhaladta és igy e címen volt jogosítva a vasút a mérlegelési dijat szedni. Az alperes által a felperesnek kínált azt a főesWüt, hogy alperes a feladásnál csatolt teherrovatlapok szerint szállított áruk Zágrábban való mérlegelését nem kívánta, mellőzni kellett, mert alperes áltaf beismerten, ha a feladó az áru megmérlegelését kívánja, azt a fuvarlevélre kell reá irni s igy alperes vitattot állítását a fuvarlevelekkel tartozván bizonyítani, eskü általi bizonyításnak helye nincs. Nem bir alappal alperesnek az a kifogása sem, hogy a dijpótlékot megfizetni azért nem tartozik, mert az az áru átvevőjét terheli, nem bir pedig alappal azért, mert a K. T. 268. §-a szerint, a kik oly ügylet által, mely részükről kereskedelmi ügyletet képez, egy harmadik irányában közös kötelezettséget vállalnak, egyetemleges adósoknak tekintendők s igy telperes az egyetemlegesség elvénél fogva jogosítva van követelését ugy a feladó, valamint az átvevő ellen érvényesíteni. Vitatta végre alperes, hogy a dijpótlék kiszámítása helytelen, mert felperes a dijpótlékot az engedett 5°/0 túlsúly tekintetbe vétele nélkül követeli, illetőleg azt le nem számítja. Alperesnek ez a kifogása sem bir alappal, mert az üzletszabályzat 53. §. 7. és 10. pontjai egybevetéséből kitűnik, hogy a vasút dijpótlékot nem számithat, illetőleg nem követelhet, ha a túlsúly az 5%-ot meg nem haladja, de ha a túlsúly az 5%-ot meghaladja, a dijpótlék az egész túlsúly után követelhető és pedig a dijpótlék összege a fuvardijkülönbözet tízszeresét teszi ki s igy felperes felszámítása helyes. A téves felszámítás folytán követelésbe vett 63 frt 88 kr fizetésére kötelezni alperest azért nem lehetett, mert ettől a követeléstől felperes végiratában elállott, a mennyiben követelését 656 frt 18 krban számítja fel. Ezekhez képest bizonyítva van. hogy felperes a dijpótlék címén felszámított 646 frt 56 krt és 9 frt 62 krt jogosítva van alperestől követelni; ugyanazért stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. szept. 20. 793. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének felperest követelése egy részével elutasító nem felebbezett részét érintetlen hagyja, ugyanannak felebbezett azt a részét azonban, a mely által alperes felperes részére 656 frt 18 kr. tőkének stb fizetésére köteleztetett, megváltoztatja, felperest kereseti követelésének ezen részével elutasítja stb. Indokok: Felperes kereseti követelésének az FF. a. csatolt dijkülönbözeti számlában részletezett 656 frt 18 krnyi részét arra alapítja, hogy alperes mint feladó a részére rakodás céljából rendelkezésre bocsátott kocsikat,a mérlegelést nem kívánva, több mint a megengedett raksúly 5°/0-ával túlterhelte. A kereseti követelés e részének alapját tehát két rendbeli tényállítás képezi. 1. hogy túlterhelés tényleg és pedig felperes által vitatott, a vonatkozó kocsi raksúlyát 5°/0-al meghaladó mérvben fenforgott; 2. hogy a mérlegelést nem kívánta. E két tényállítás valódiságát alperes tagadta; tagadta ugyanis azt, hogy a kocsikat a felperes által vitatott mérvben túlterhelte és tagadta, hogy a mérlegelést nem kívánta; állítván, hogy ezt tényleg kívánta és pedig felperes szolgálatában eljárt közeggel abban állapodván meg, hogy mert a feladó állomáson hídmérleg nem volt, a mérlegelés Zágrábban a rendeltetési helyen fog eszközöltetni. Az 1868: 54. t.-c. 152. §-a értelmében felperes volt köteles ezen két tényállítását, a melyre jogot alapit, bizonyítani. Arra nézve, hogy az általa vitatott túlterhelés tényleg fenforgott, felperes becsatolta az A—ZZ. a. rovatlapokat, az FF. a. számlát és szükség esetére szakértőket is kért meghallgatni. Arra nézve azonban, hogy alperes a mérlegelést nem kívánta, illetve azt kérni elmulasztotta, a maga részéről bizonyítékot fel nem hozott, a bizonyítás kötelezettségét e tekintetben az alperesre kívánta hárítani. A kir. ítélőtábla azonban ezen irányban is a felperest tekintette bizonyítani köteles félnek, mert felperes kereseti követelésének ezúttal szóban forgó részét a vasúti üzletszabály 53. §. 7. pontjára alapítja. Ennek rendelkezése szerint azonban tulterheltetés esetén a külön fuvardijpótlék csak akkor követelhető, ha a feladó a mérlegelést nem kívánta. Alperesnek ez az állítása tehát, hogy ő a mérlegelést kívánta,