A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - A birák magasabb kiképeztetése s az ezzel kapcsolatos kinevezési rendszer

A J oo oo lényegileg nem kifogás, hanem tagadása annak a felperesi ténybeli állitásnak, hogy az üzleti szabály által követelt ez a körülmény is fenforog és igy ezzel szemben felperes volt köteles bizonyítani azt, hogy alperes a mérlegelést nem kivánta. Minthogy pedig a becsatolt rovatlapok és egyéb iratokból az, hogy alperes a mérlegelést nem kivánta, minden kétséget kizáróan meg nem állapitható; minthogy továbbá felperes erre nézve bizonyítékot tel nem hozott, de erre hajlandó sem volt; minthogy ezek szerint annak a másik körülménynek bizonyítása, hogy tulterheltetés fenforgott, a dolog oly állásában feleslegessé vált az erre nézve felperes által felajánlott bizonyítási eljárás tehát ez okból mellőztetett: mindezek alapján az elsöbiróság Ítéletének alperest marasztaló^felebbezett részét megváltoztatni, felperest kereseti egész követelésével elutasitan kellett stb. A m. kir. Curia (1900. febr. 28. 1,319. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A telek jogviszonyait szabályozó vasúti üzletszabályok 53. §-ának rendelkezései nem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy az ebben a szakaszban meghatározott dijpótlékért első sorban az áru feladója felelős, miért is az alperesnek az a kifogása, hogy a keresetbe vett dijpótlékot felperes csak a címzettől' vagyis a luvarozott áru átvevőjétől követelhetné, alaptalan. Mellőzve e szerint az elsőbiróságnak a k. t. 268. §-ára alapított indokát, ítéletet a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a benne foglalt egyéb indokokból és azért kellett helybenhagyni, mert alperes elleniratában általánosságban tagadta ugyan a felperes által állított kocsitulterhelést, ámde ez az általános tagadása a felperes által keresetéhez csatolt teherrovatlapok részletes adatainak tagadása nélkül figyelembe nem jöhet; és mert alperes az üzl. szab. 53. §. szerint a kocsik túlterheléséből reá háramló díjpótlékfizetési kötelezettsége alól csak ugy szabadulhatván, ha a kocsik hivatalos mérlegelését kivánta volna, ezt a kötelezettsége alól mentesítő körülményt ő tartozott bizonyítani; és mert az ennek a körülménynek bizonyítására alkalmas fuvarleveleket, annak dacára, hogy felperes a perben az üzl. szab. 53. § ához kiadott VII. számú póthatározmányra vonatkozó intézkedésére kifejezetten hivatkozott, az alperes fel nem mutatta, és még azt sem állította, hogy a fuvarlevelekbe a hivatalos mérlegelésre vonatkozó kívánságát ennek a póthatározmánynak megfelelően bejegyezte volna; és mert az ennek a körülménynek bizonyítására felajánlott főesküt már azért sem lehetett alkalmazni, mert alperes meg sem jelölte azt az egyént, a kinek személyében felperes a neki kinált ezt a főesküt letenni köteles volna. Bűnügyekben. Vádlott által a bűnjelt képező váltó fedezeti váltóként adatvan át, tekintve hogy azon egyén, kinek nevére a váltó hamisittatott, annak felmutatása alkalmával kijelentette, hogy habár a váltót ö nem irta alá, az abból származó kötelmeket szintén magára vállalja és tekintve hogy a váltóhamisítás folytán panaszosra jogsérelem nem háramlott, eme lényeges ismérv hiányában vádlott terhére a btk. 401. §-ban meghatározott és a btk. 403. ij. 1 pontja szerint minősülő és büntetendő magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka meg nem állapítható. A budapesti kir. büntető törvényszék (1898. nov. 5. 81,369. sz. a. 1 F. Vilmos és A. Adolf bűnösök a btk. 401. §-ban meghatározott és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében, a btk. 70. §. értelmében mint tettestársak és ezért a btk. 92. §-nak alkalmazásával személyenként 6 hónapi börtönbüntetésre ítéltetnek. F. Vilmos ellenében a btk. 333. S-ban meghatározott és a 336. 7. pontja szerint minősülő lopás büntette miatt folyamatba tett büntető eljárás a btk. 116. és 343. §§-ai alapján megszüntettetik stb. Indokok: Vádlottaknak a panaszos előadásával megegyező beismerése, és a bűnjelt képező megrendelési jegy és a váltó megtekintése folytán megállapított tényállás szerint, A. Adolf és M. Mór sértett fél mostoha fia F. Vilmossal előzetesen összebeszélve, egy kerékpárt vett a Hygieia-gyárból és pedig akként, hogy a megrendelési jegyre F. Vilmos I. r. vádlott reá irta aM. Mór nevét s ezzel A. Adolf a Hygieia-gyárnál a kerékpárt mostohaatyja M. Mór nevében megrendelte, a vételár első részletét 20 frtot F. Vilmos előlegezte, a részletekben fizetendő 170 frt hátralékos vételárról pedig vádlottak egy váltót készítettek, a melyre a II. r. vádlott A. Adolf mostohaatyjának M. Mórnak nevét ismét F. Vilmos irta reá és ezen váltót átadták fizetésül az eladó Hygieia-gyárnak, a kerékpárt pedig A. Adolf azonnal eladta s a kapott vételárból F. Vilmosnak, A. Adolf vallomása szerint 60 frtot, F. Vilmos beismerése szerint pedig 16 frtot adott. Ezen beismerés alapján mind a két vádlottat, mint tettes társakat, a fenti értelemben bűnösnek kimondani kellett. Kiemeltetik, hogy F. Vilmos közreműködésére azért volt szükség, mert A. Adolf neve a váltón szintén rajta van, a M. Mór nevét tehát azért kellett másnak, F. Vilmosnak írni, mert ha A. Adolf irta volna, a két irás azonosságát azonnal felismerik, mivel azonban megrendelési lap is kívántatott s a M. Mór néviratnak a megrendelési lapon és a váltón egyeznie kellett, már a megrendelési lapra is F. Vilmos irta a M. Mór nevét. Ebből azonban kitűnik, hogy a bünterv a vádlottak között már megállapítva volt. A büntetés kiszabásánál figyelembe jött enyhítő körülményekül büntetlen előéletük, fiatal koruk, de különösen figyelembe jött M. Mórnak azon vallomása, hogy mostohafiával nemcsak jó viszonyban van, de vele közös kasszát tart s ha őt A. Adolf megkéri, hajlandó lett volna neki a váltót girálni, végül enyhit az, hogy az okozott kár megtéríttetett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. april 13- 32,348. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét indokainál fogva és azért hagyja helyben, mert vádlottak, beismerésük s zerint a M. Mór hamisított névaláírásával elátott váltót a Hygieia-cégnek a M. Mór fizetési kötelezettségének bizonyítása végett adták át, tehát a btk. 401. §-ába ütköző módon kötelezettség bizonyítására használták azt fel. A m. kir. Curia (1900. február 28. 7,154. sz. a.) mindkét alsó bíróság Ítélete a F. Vilmos és A. Adolf vádlottakat a btk. 401. §-ában meghatározott és a btk. 403. §. 1. pontja szerint minősülő s büntetendő magánokirathamisitás büntette miatt elitélő felebbezett részében megváltoztattatik és a vádlottak az ellenök a fentebb körülirt bűntett miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetnek. I n d o k o k: Tekintve, hogy M. Mór meg nem cáfolt vallomása szerint mostohafia A. Adolf vádlottnak a vádbeli cselekményt megelőzőleg megígérte volt, hogy neki egy kerékpárt fog venni, a mikor pedig a Hygieia-cég részéről értesíttetett, hogy az ő rendelésére szállította a nevezett vádlottnak kiszolgáltatott kerékpárt, elmenvén a jelzett céghez és ott felmutatván neki a megrendelő jegyzéket, kijelentette, hogy a névaláírása ugyan nem tőle származik, de azért mégis magára vállalja az okiratból folyó összes kötelezettségeket; tekintve, hogy M. Mór ama kijelentését még az előtt tette, mielőtt a kötelezett részletfizetéseknek valamelyike esedékessé vált volna, an.iak utána pedig az esedékessé vált részleteket A. Adolffal együttesen fizették egész 50 írtig, emez összeget illetőleg pedig azért szüntették be a részletfizetést, mert nevezett mostohafiának állítása szerint a kerékpár hiányosan szállíttatott; tekintve, hogy A. Adolf vádlott által a bűnjelt képező váltó a kerékpár vételárának biztosítása végett fedezeti váltóként adatott át a Hygieia-cégnek, M. Mór pedig a vizsgálóbíró előtt történt kihallgatása alkalmával, midőn neki ama váltó felmutattatván, annak létezéséről tudomást szerzett, azonnal kijelentette, hogy habár a váltót nem ő irta alá, az abból származó kötelmeket szintén magára vállalja, sőt azt a kijelentést is tette, hogy abban az esetben, ha mostoha fia megkérte volna, a váltót maga is hajlandó lett volna aláírni, mert mindig a legjobb egyetértésben éltek és közös kaszszát tartottak; tekintve, hogy A. Adolf vádlottnak a Hygieia-cég részéről a vételárhátralékért, könyvkivonat alapján, köztörvényi uton beperesitése folytán történt marasztalása után M. Mór nevezett céget követelésére nézve teljesen kielégítette; és végül tekintve, hogy az előadottak szerint a váltóhamisítás folytán a Hygieia-cégre jogsérelem nem háramlott és hogy M. Mórnak, kinek hozzájárulásától tette volt függővé a cég az adásvételi ügylet megkötését, már ama ténye következtében, hogy még a megrendelő jegy felmutatásakor és még mielőtt valamely részlet esedékessé vált volna, a fizetési kötelezettséget magára vállalta, jogsérelem nem is háromolhatott, de a kötelezettségnek önkéntes elvállalása és teljesítése folytán jogsérelem M. Mórra sem háramolhatik, eme lényeges ismérv hiányában pedig vádlottak terhére a btk. 401. §-ban meghatározott és a btk. 403. §. 1. pontja szerint minősülő és büntetendő magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka meg nem állapitható. Ugyanezért mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlottakat a vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Röck Károly e. Bpest. u. o. ker. és váltó trvszék bej. ápr. 26., félsz. máj. 23. csb. dr. Zoltán Béla, tmgg. dr. Pickjenő. — Márkusz József e. Nagyvárad, u. o. trvszék, bej. máj. 3., félsz. máj. 28., csb. Geleta Géza, tmgg. Frankó Endre. — Reibel Márton e. Szreb-Párdány, nagybecskereki trvszék, bej. máj. 30., félsz. jun. 13. csb. dr. Selymessy Sándor, tmgg. dr. Kiszely Kálmán. — Arnovlykwics D. e. Újvidék, u. o. trvszék, bej. máj. 6., félsz. máj. 17., csb, dr. Longauer Ferenc, tmgg. dr. Belohorszky János. — Göbl Jakab e. Szatmár, szatmárnémetii trvszék, bej. máj. 19., félsz. máj. 28., csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Keresztszeghy Lajos. Pályázatok ; A komáromi trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 14. — A lugosi trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 14. — A kiscelli jbíróságnál al bírói áll. ápr. 14. — A szegedi trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 14. — A zilahi trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 15. — A debreceni kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. ápr. 15. — A vaáli jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 17. — A tordai trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 17. — A dévai trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 17. — A hátszegi jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 17. — A magyar-láposi jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 17. — A nagy-szebeni trvszéknél aljegyzői á|l. ápr. 17. — Az igali jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 19. — A segesvári jbiróságnál albirói áll. ápr. l!». PALXJUI RÍSIvtuuiPUSiU NYOMDÍJA BDDtPItTlH