A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 1. szám - A tiszti ügyész gyámhatósági teendői

A J 3,200 k. fiz. és 1,000 k. lp. ; 3 segédhiv. igazgató (l : 2,000, 1 : 2,100. 1 : 2,200 k. fiz.. 800 k. lp. és 1 : 200 k. személyi pótlékkal). 8 irodatiszt (3: 2,000, 3 : 1,800, 2: 1,600 k. fiz. 700 k. lp.); 9 iroda segédtiszt (5: 1,400, 4; 1,200 kor. fiz., 000 k. lp., 2 : 200 k. lakp. pótl.); 3 ajtónálló (1 : 1,000, 1: 900, 1; 800 k. fiz., 240 k. lp. és 100 k. ruhailletm.); 1 kapus 1,000 k. fiz.; 2 nyomdász (1 : 900, 1 : 800 k. fiz., 240 k. lakp. és 100 k. ruhailletm.); 18 szolga (6: 800, 6:700, 6 : 600 k. fiz, 2 iO k. lakp. és 100 k. ruhailletm). Orvosi tanács tiszteletdijai 3.000 kor., jelenléti dijak: 14,810 kor.; dijnokok díjazása: 40.000 korona, jutalmak és segélyek 4,000 kor. Azért közöltük ezen adatokat olyan részletesen, hogy a ministerium alkalmazottai nagy részének valóban szégyenletes fizetését szemberivóan kitüntessük. Nem is beszélünk a sze­gény szolgaszemélyzetről, a mely egyenesen az éhenhalálra, vagy többé-kevésbbé kétes mellékkeresetre (az igazságszol­gáltatásnak gyakran súlyos rovására, s van utalva, mert 300 frlból évenkint egy felnőtt egészséges ember Budapesten m^g nem élhet, 70 frtért pedig legfölebb a hajléktalanok menhelyében kap szállást ad majorem justitiae glóriám, de a főbb tisztvise­lők fizetése is oly gyarló, hogy valóságos point d'honneurjét kell hogy képezze igazságügyi kormányunkra nézve, ezen szégyenletes állapotok mielőbbi beszüntetése. A bélyeg és ille­tékjövedelemnek évről-évre fokozódó többletéből ezen fizetés­emelés bőven kifutja, tisztviselőitől és biráitól pedig nem kívánhatja a magyar állam, hogy családjukkal együtt éhen haljanak, vagy pedig örökös coehbatusra legyenek kárhoztatva. És ha ezen küzdelem a létért már a kifelé is bizonyos kiváló állást, sőt nimbust igénylő központi igazgatásnál észlel­hető, — mit szóljunk akkor a még jobban sinlődő alsóbbfoku birák és bírósági alkalmazottak anyagi helyzetéről és kétségbe ejtő existenciájukról ? Annyit és annyiszor irtunk már e tárgyról és mindig hiába, hogy elmegy a kedvünk ezen kinos ügyet újból szőnyegre hozni. Hogy a mindenkori igazságügyministereknek nem volna érzékük alárendeltjeik sanyarú helyzete iránt, azt egyszerűen nem hiszszük, mert ők mindannyian humánus gon­dolkodású és kezdetben szintén csak szerényen javadalmazott munkában felnőtt emberek. A nehézségek tehát tárcájukon kivül álló körülményekben keresendők. Ks épen ez az, a mit nem értünk. Mert önérzetes ministernek tárcáját kell kötnie az általa helyesnek elismert követelmény megvalósításához. Évről-évre óriási és folyton növekedő többlet mutatkozik a bélyeg és jogügyi illetékek bevételeiből; miért nem lesz ezen többlet egészben vagy részben a legsürgősebb fizetésemelésekre for­dítva 1 Az nem lehet ok a megtagadásra, hogy akkor a többi tárcáknál is kellene fizetésemeléseket szervezni, — mert a jog­szolgáltatás kiadásai csakis saját keresetéből fedez­tetnek, más tárcán \k tehát ebbe sem.ni beleszólása és része­sedési igénye nincsen. * * * A ministeri tanácsosi állások száma egygyel szaporodott, a mi a beérkező ügyek számának rohamos emelkedésében találja indokolását. Érkezett ugyanis beadvány : 1895: 63,287, 1896: 78,077, 1897 : 79,036, 1898: 83,898. Most tehát a ministeri tanácsosok száma 5 re rug. 1880-ban csak két ministeri tanácsosi állás volt rendszeresítve, az államtitkári állás pedig (természetesen az egyedül üdvözítő intercalare ér­dekében) nem volt betöltve. A mostani 8 osztálytanácsos helyett akkor 5; a 15 titkár helyett 8 volt működésben. A központi igazgatás rendes kiadásainak személyes járan­dóságai 551,204 koronára rúgnak (1899; 524,978; 1880: 313,460.) Ebből esik fizetések és lakpénzekre 486,394 (1889: 469,146; 1880: 311.080) kor. A dobgi kiadások összege: 103,734 (1899: 92.786, 1880: 108,166) kor.; ebből esik házbérre 51,000 kor; hiva­tali és irodai költségre 36,808 kor. (1899: 29,854, 1880: 29,640); fordítási költségre 4,000 kor. (1899 : 3,000, 1880: (3,000); ezen összeg fejében eszközöltetnek a magyar és osz­trák bíróságok egymásközti érintkezésében szükséges íoiditá­sok. Utiköltségt e és napidijakra 6,000 kor. ; igazságügyi orvosi I tanácsra és tvszéki orvosi vizsgára 2,926 kor. A rendkívüli kiadások közt átmeneti kiadás (?!) gya­nánt szerepel a Budapesten igazságügyi szolgálatban alkalma­zott nős vagy családos szolgák rendkívüli segélyezésére 26,090 kor. Quid hoc pro tanta siti? Az igazságügyministeriumnál van alkalmazva 22 szolga (de jure a nyomdászok is ide tar­toznának, de azokat mellőztük); a Curián 26, a koronaügyész­ségnél : 5 ; a táblánál 15 ; a főügyészségnél : 2 ; a tvszékek és járásbíróságoknál: 115, az ügyészségeknél 5, a központi telekhivatalnál 4, — összesen tehát 294, a kik közül csaknem OG 3 mind nős és családos. Ha tehát a fenti összeget köztük egyenlő a ányban elosztjuk, jut egyre (26,090 : 294) = 92 korona. Nem kételkedünk benne, hogy ezen átmeneti tétel állán dósittatni és más tételek módjára évről-évre emeltetni fog. Mindamellett dicséretére válik Plósznak, hogy ő az ekő. a ki a szegény szolgák sorsán megkönyörült és érdekükben elő­deinek annyiszor ismételt Ígéreteit beváltotta. Nem változtat ezen feltevésünkön azon körülmény sem, hogy ezen segély­összeg eddigelé a pénzügyministerium rendkívüli kiadásai közt valamennyi bpesti polgári állami altiszt és szolga számára ^ együttesen volt előirányozva, míg most m i n d e n egyes tár­cánál külön vétetett fel a költségvetésbe Mert az előbbi gya­korlat mellett a bpesti igazságügyi alkalmazottak javára jófor­mán semmi sem jutott, holott most ha nem is csurog, de legalább cseppeg valamicske a szolgák javára. De miért állt meg az igazságügyminister a fél uton és miért nem terjesztette ki ezen amúgy is tulgyéren cseppegő mannát a szolgáknál még sanyarúbb helyzetben lévő dijno­kokra is? Összeszorul a szivünk, ha ezen mindenkitől kita­gadott páriákra gondolunk a kik közül igen sokan egykor jobb napokat is láttak. Miért nem esik ezek javára is egy kis morzsa az igazságszolgáltatás teritett asztaláról ? Ezen kérdé­sünkre csak egy lehet a felelet: hogy jövőre ezekről is lesz gondoskodva! Es ezt Plósz úrtól a humanitás érdekében bizton elvárjuk. Mielőtt a központi igazgatástól bucsut vennénk, még azon kívánságunknak kell kifejezést adnunk, hogy a minister által, — a mint ezt kormányra lépése alkalmával nekünk ki­látásba is helyezte, — egy magasabb rangú alkalmas szak­közeg rendeltessék ki, a ki a szaksajtóval folytonos érintkezés­ben állva, azt a szükséges tudni- és közölni valók felől tájé­kozza és sok tekintetben a minister intencióit a sajtó utján előmozdítani segítse. (Folytatása következik.) Dr. Révai Lajos. A tiszti ügyész gyámhatósági teendtr. Irta: Dr. HATTYUFFY DEZSŐ árvaszéki elnök Székesfehérvárott. A tiszti ügyész, mint a gyámhatóságnak jogtanácsosa a gyámsági ügyek intézésébe részint vélemény adása által folyik be, részint jogvédelmével. A tiszti ügyész régi jogszolgáltatásunkból lett átvéve az ujabb eljárás keretébe, természetesen a mai viszonyokhoz s felfogáshoz alkalmazva, mert régi jogszolgáltatásunkban büntető ügyekben közvádlói teendőkkel is felruházva volt ; ezen kivül, mint a törvények őre mindazon kötelességek reá hárultak, melyekben a sértett jogot vagy törvényt védeni kellett. Bűn­ügyekben va'ó tevékenységét s kötelességeit ujabb törvény­hozási intézkedések megszüntették, azonban a hatóságoknál továbbra is megmaradt a törvények őrének s oly hatósági közegnek, kinek kötelessége ügyelni arra, hogy a törvény, jog és igazság megtartva legyen s mihelyt sérelmet lát, hivatalos kötelessége a közérdek szempontjából is a sérelem orvoslása s megtorlása iránt eljárni.1) Ezen imént emiitett feladatokkal lett beillesztve a gyám­hatóságok keretébe is s kötelességévé lett téve, hogy egyrész­ről a törvények s a törvényes szabályok megtartását ellenőrizze, továbbá másrészről a gyámoltak s gondnokoltak jogait s érdekeit védje, azok jogai megoltalmazására vagy érvényesí­tésére a törvényes szabályok szerint eljárjon. Hogy ezen fel­adatok teljesíthetők legyenek, szükséges miszei int minden árva­szék mellé ügyész legyen beosztva, miről a gyámügyi törvény külömben gondoskodik is, szabályozva röviden annak tevékeny­ségi körét. A törvény rendelkezése első sorban megmondja, hogy az ügyészi teendőket az árvaszéknél kik teljesitik, másod­sorban szabályozza kötelességeiket. Az idevonatkozó rendel­kezése igy szól: a törvényhatóságok, illetőleg a rendezett tanácsú városokügyészei az árvaszék­nek szintén tagjai, de döntő szavazattal nem birnak. Az ügyész minden jogi és peres kérdé­') Az 1896 évi XXI. t.-c. 70. S-a következőképen körvonalozza az ügyész hatáskörét: A tiszti fő- (: illetőleg al vagy árvaszéki :) ügyész a törvényhatóság jogtanácsosa. Véleménye olyan ügyben, melynél a jogi szempont a elöntő, határozat hozatal előtt mindig meghallgatandó. Ore a törvényeknek, a törvény erejével biró szokásnak, a törvényható­ság szabályrendeleteinek az önkormányzatban és a közgyűléseken, mely tisztében a törvényhatóság bármely határozata ellen az illető miniszter­hez a főispán utján felebbezéssel élhet. Képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben. Megindítja a széksértési kereseteket s indítványozza a kiszabandó birság mennyiségét Eljár a megyei tisztviselők, segéd és kezelő személyzet, valamint a községi közegek elleni fegyelmi ügyekben stb. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom