A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 11. szám - A végrehajtási törvény reviziója - Az 1893: 18 t.-c 27. §. 3. pontja

42 A JOG kozó ügyletet, mint a letéti szerződéseknek egyik különleges nemét (depositum irregulare) egymagában véve az a körülmény, hogy a takarékpénztár a betéti összeg gyümölcsöztetését a saját felelősségére elvállalja — kölcsön szerződéssé nem minősiti. Mindazonáltal helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy a tkptári betétekből származó követelési jog — melynek elévülése tekintetében a törvény kivételt nem tesz,— a rendes 32 évi elévülési határidő alatt szintén elévül. Ámde a követelési jognak elévülése a jelen esetben fenn nem forog. Mert az A/, alatti betéti könyvecskében foglalt, a betétel idejében (1854- november 21) érvényben volt és igy a felek között létesült jogviszonyra nézve irányadó alapszabályok 61. §-a szerint abban az esetben, ha a betevő a betéti összeg után félévenkint kifizetni szokott kamatokat fel nem veszi, azok mint <uj betétek* a tőkéhez iratnak. A tkptár tehát akkor, midőn a betevő által fel nem vett kamatokat uj betétekként elfogadja és a tőkéhez hozzáírja, nem egyszerű kezelési teendőt végez, hanem a betevő nevében, ennek az alapszabályok értelmében történt hallgatólagos hozzájárulásával oly cselekményt teljesít, mely a követelési jog elévülésének esetről-esette való félbenszakitására kétségtelenül alkalmas. Minthogy pedig az 1898. október 28-iki tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt hitelesített könyvkivonatból kitünőleg az alperesi pénzintézet a 83 frt 34 krnyi betéti összeg után járó kamatokat félévenként egész 1898. június 30-ig, tehát a jelen per megindítása utáni időig az emiitett tőke-összeghez hozzáírta, illetve azokat «uj betétek> gyanánt elfogadta és tőkésítette: alperesnek ezek által a ténykedései által a követelési jognak elévülése mindannyiszor félbeszakittatott; miért is az elévülésre alapított alperesi kifogást figyelembe venni nem lehetett és elfogadva az elsőbiróságnak a kereseti jog tekintetében elfoglalt álláspontját, arra való tekintettel, hogy a könyvkivonat szerint az eredeti betéti összeg a kamatoknak tőkésítése folytán a keresetben megjelölt időpontig, vagyis 1897. július l-ig 647 frt 92 kr. tőkére szaporodott, az elsőbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben abban felperes követelésének ezt az összeget meghaladó 5 frtnyi részére nézve keresetével elutasittatott, helybenhagyni, egyebekben azonban ugyanazt az ítéletet megváltoztatni stb. stb. kellett. A m. kir. Curia (1900. február 21. 1,249. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. stb. Indokok: Minthogy alperes az elsőbiróság ítélete ellen a felperes kereshetőségi jogának megállapítása miatt felebbezéssel nem élt, ez a kérdés ezúttal nem igényel megoldást. Érdemben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, mert helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy a?. A/, a. betéti könyvecske alapján érvényesíthető követelési jog elévült, mivel az utolsó betét idejétől, illetve a mennyiben a betét felvétele felmondáshoz volt kötve, attól a naptól számítva, a mely napon a jogosult fél felmondási jogával élhetett, az alapszabályokban megállapított felmondási időn felül több mint 32 év telt el a nélkül, hogy a követelés érvényesítése iránt bármi lépés történt volna és helyesen mondotta ki azt is, kogy magában véve az a körülmény, hogy az alperes tkptár az alapszabályok 61. szakasza értelmében a kamatot egészen 1898. június 30-ig tőkésítette és felperes javára könyelte az elévülést nem szakította félbe, minthogy az alperes tkptárnak ez a ténye csakis a belső ügykezelés körébe tartozik, mint ilyen pedig a felperes, illetve a betét felvételére jogosult fél irányában nyilvánított kijelentés hozzájárulása a követelés elismerésének nem tekinthető; és mert helyesen állapította meg az elsőbiróság azt is, hogy az elévülés az eredetileg betett tőkére nézve ezek szerint kétségtelenül beállván, azzal együtt ugy az összes kamat iránti követelési jog is elévültnek tekintendő; és végül mert felperes, mint teljesen pervesztes a prdts 251. §-a. értelmében a perköltséget és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költséget is viselni köteles. A kereseti váltón olvasható ez a kifejezés «a fenti keletre» a vtv. 7. §. 4. pontjában megkívánt határozott lejáratnak tekintendő, mert a váltó keletére utal, vagyis határozottan megjelölt napra. A tv. pedig nem zárja ki azt, hogy a váltó keletének és lejáratának napja ugyanaz a nap lehessen. Az aradi kir. törvényszék (mint váltóbiróság 1899. június 18. 8,713. sz. a.)L. Viktor felperesnek, Z.Lajos és Gy. Mária alperesek ellen 21 frt és jár. iránti perében következő v é g z é s t hozott: Tekintve, hogy a kereseti váltó szövegében «a fenti keletre» szavakkal kitüntetett fizetési idő határozatlan és igy a váltón a lényeges kellékek egyike hiányzik, ezen kereset a váltótörvény ti. S-a alapján hivatalból visszautasittatik. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1899. szeptember hó 11-én 2,355. sz. a.i következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését annak indoka alapján helybenhagyja s a felfolyamodásért dijat és költséget a felperesi ügyvéd részére a saját fele irányában sem állapit meg, — mert a peres eljárás helytelen megválasztása folytán keletkezett céltalan költséggel a feleket terhelni nem lehet. A m. kir. Curia (1899. február 21-én 1,280. sz. a.) következő végzést hozott: Mind a két alsó bíróság végzése megváltoztattató, a kereset váltókellék hiánya miatt visszautasithatónak nem találtatik és az elsőbiróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. A felfolyamodásért felperes ügyvédje részére 15 kor. 30 fill. állapittatik meg. Indokok: A kereseti váltón olvasható ez a kifejezés: «a fenti keletre» a váltótörvény 9. §. 4. pontjában megkívánt határozott lejáratnak tekintendő, mert a váltó keletére utal, mely kelet 1899. évi június hó 24-ike, vagyis határozottan megjelölt nap- minthogy pedig a törvény nem zárja ki azt, hogy a váltó keletének és lejáratának napja ugyanaz a nap lehessen, ennélfogva ezen lejárattal és egyéb törvényes kellékekkel is bíró váltó alapján indított kereset váltókellék hiánya miatt visszautasítható nem volt. A csődtörvény 38. §-a a beszámítást megengedi, a mennyiben a hitelező a fönnálló törvények szerint beszámitással élhet. A kölcsönös követelések beszámításának teljes joghatályához a szerződő felek akaratkijelentése elegendő. Abból a tényből, hogy a kereskedő tartozásának visszafizetését részletekben kötelezte, magában véve a fizetések megszüntetésére következtetni még nem lehet. A váltótörvény 94. §. rendelkezése a felek között az elszámolás iránt létrejött megállapodásra nem vonatkozik. A váltónak az elfogadó által történt kifizetése folytán a váltó célját érvén, az összes váltókötelezettek szabadulnak köteezettségüktől. (A m, kir. Curia 1899. december 6. 826/99. sz. a.j A fedezeti vételnek ugyanazon minőségű árukra kell irányulnia, mint a milyenek a vétel tárgyai voltak, s a vevő a fedezeti vételt a rendes kereskedő gondosságával köteles eszközölni. (A kir. Curia 1899. dec. 7. 523. sz. a.) Ha a tőzsdebirósági ítélettel jogerősen marasztalt alperes a marasztalási összegre váltót ad, ugy a váltó elleneben nem érvényesítheti azt a kifogást, hogy tartozása tőzsdei árkülönbözeten alapszik. A jogerős Ítéletnek az a következménye, hogy az abban megoldott jogviszony végleg és mcgtámadhatlanul el van döntve, azt tehát vitássá tenni többé nem lehet. A m. kir. Curia lf-99. december 15. 389/99. sz. a.) Az i8g5 : XLVI. t.-c. nem helyezi hatályon kivül a kereskedelmi törvénynek egyetlen rendelkezését sem, s ha az idézett törvény végrehajtása iránt kiadott ministeri rendelet határozmányai nem is nyernek alkalmazást magkereskedök egymás közötti forgalmában, ez a körülmény még nem menti fel a magkereskedőt az általa kötött vételi ügyletek tekintetében a kereskedelmi törvényben meghatározott felelőssége alól. Alperes tehát, ki a megállapított és meg sem támadott tényállás szerint a középminőségnek meg nem felelő árut szállított felperesnek, ki azt kellő időben kifogásolta és rendelkezésére bocsátotta, az ügylettől pedig elállott, a K. T. 348. S-a értelmében kártérítéssel tartozik. Az eladónak az a kötelessége, hogy középminöségü árut szállítson, a K. T. 321. §-a rendelkezésénél fogva külön kikötés nélkül is fennáll, alperes tehát, ki vetésre való magot adott el, annak csiraképességéért akkor is felel, ha ezért külön szavatosságot nem vállalt. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1899. szept. 14. E. 218. sz. a.) A váltótörvény 29. í;-a 2. pontjában említett pénzbeli tartozás alatt csakis kielégítési végrehajtás elrendelésére alkalmas határozatta], illetve okirattal igazolt tartozás, az elfogadó ellen siker nélkül megkisérlett végrehajtás alatt pedig csak kielégítési végrehajtás értendő. (A m. kir. Curia 1909. jan. 9-én 1,243. sz. a.) Bizományos elutasítása keresetével azon az alapon, mert a megbízója számára kötött tőzsdei ügyletnél a tényleg létezett árfolyamtól lényegesen eltért. (A tőzsdebiróság 895. sz. a. 1900. évi január hó 9-én.) Az által, hogy alperes a felpereshez intézett levelében már előre megtagadta a vétel tárgyának átvételét, felperes, midőn alperest ujabban felhívta a vétel tárgyának elszállítása felett való intézkedés megtétele iránt s alperes az erre kitűzött határidő alatt a felhívásra nem is válaszolt, már nem volt kötelezve arra, hogy a vétel tárgyát a szerződés eredeti feltételeihez képest alperes részére saját költségén elszállítsa, mert az alperes részéről az átvételnek előzetes megtagadása következtében a célra nem vezető szállítás veszélyének magát kitenni köteles nem volt. Ilyen körülmények között tehát felperes jogosítva volt arra, hogy a vétel tárgyát képező árumennyiséget üzletének helyén a K. T. 352. §. értelmében az alperes rovására eladhassa. (A m. kir. Curia 1S99. okt. 25. 835. sz. a.) «A hó első napjaibana kifejezés alatt a kereskedelmi áruüzleti szokás szerint a hónap 1—10-ig bezárólag időtartam értetik. Az előre kifizetett vételár fedezetéül az eladó által adott váltó más megállapodás hiányában nem bir azon hatálylyal, hogy az alapul szolgáló jogügyletet és az abból származó jogot és kötelezettséget megszünteti, hanem csak arra szolgál, hogy a hitelező vevő a váltó által biztosított követelését a szigorúbb és gyorsabb váltói uton is érvényesítheti, de nem fosztja meg a vevőt attól a jogtól, hogy az alapul szolgált jogügyletnek nem