A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 11. szám - A végrehajtási törvény reviziója - Az 1893: 18 t.-c 27. §. 3. pontja

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <*Jog > 11. számához. Budapest, 1800. március hó 18. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi itélö-tabla 6. szamu polgári döntvénye. Rendes perekben a szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a bizonyító íél ügyvédje is kötelezhető-e ? Határozat. Rendes perekben a szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a birói ügyviteli szabályok 261. §-a esetének kivételével, a bizonyító fél ügyvédje kötelezhető. A 6,362 1899. polgári számhoz. Vonatkozással a budapesti kitályi Ítélőtáblának 6,709/1899. polgári számú, és a győri királyi Ítélőtáblának a határozattárba felvett 24. számú (lg. Közi. VIII. évf. 42. lap) határozatára. Indokok : A fennálló jogszabályok nem kötelezik ugyan kifejezetten az ügyvédet arra, hogy a tanuk és szakértők járandóságát előlegezze, azonban az ügyvédnek ez iránti kötelezettsége ugy a fennálló jogszabályokból, mint a megbízás teljesítése körüli tevékenységéből és főleg abból is következtethető, hogy a rendes perekben az ügyvédi képviselet kötelező. Az 1873. évi IX. t.-c. 7. §-a értelmében ugyanis a meghatalmazott ügyvéd közvetetlenül felelős azért a bélyeg költségért, mely az általa képviselt fél terhére a per folyamán felmerül. Kétségtelen, hogy a bélyegkiadás a megbízás ellátásával együtt járó költség. Ha tehát a bélyegköltségért a megbízott ügyvéd felelősséggel tartozik, nincs elfogadható ok arra, hogy ez az elv a tanuk és szakértők járandóságára, mint szintén a megbízás ellátásával együtt járó költségre ne alkalmaztassák. Az ügyvédnek a megbízás teljesítése körüli tevékenységéből pedig ezen járandóságok iránti felelőssége azért következtethető, mert rendes perben az ügyfél saját személyében fel nem léphet s a bíróság vele közvetlenül nem érintkezik, hanem csakis ügyvéd végezheti a per során előforduló cselekményeket, ennek következtében a tanú és szakértői bizonyítás felvétele iránt ő tesz indítványt és a bíróság a határozatait vele közli. Minthogy a tanuk és szakértők járandósága rendszerint még a per befejezése előtt és igy a képviseleti viszony tartalma alatt kielégítendő, a helyes és célszerű pervitel azt követeli, hogy rendes perben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére kötelezhető legyen az ügyvéd, a ki különben is indítványával eme költség felmerülését előidézte. Méltánytalannak sem tekinthető az ügyvéd felelősségének kimondása, mert eltekintve attól, hogy a megbízást elfogadni nem tartozik, már a vele közölt tényállásból rendszerint megítélheti, hogy tanú vagy szakértői bizonyítás szüksége felmerül-e, módjáhan ál! tehát az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a értelmében megbízójától olyan összegben követelni előleget, a melyből a tanú- és szakértői bizonyítással együtt járó kiadást fedezheti. Az ügyvéd eme felelősségének kimondása ellen az 1868. évi LIX. t.-c. 208. és 218. §-ainak ama rendelkezése alapján sem tétethetik ellenvetés, mely szerint a tanuk és a szakértők járandóságát a bizonyító fél tartozik előlegezni ; mert a törvénykezési rendtartás csak a peres felek jogait és kötelezettségeit szabályozza és annak idézett §-ai a sommás perekre is kiterjednek, a melyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, nyilvánvaló tehát, hogy a törvénykezési rendtartásnak eme §-ai nem rendelkeznek az iránt, hogy a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére a megbízott ügyvéd is kötelezhető-e ; az 1893. évi XVIII. t.-c. 83. §-ának a rendes perekre is kiterjesztett az az intézkedése pedig, hogy a tanú vagy szakértői bizonyítás foganatosítása megfelelő előleg letételétől tétethetik függővé, az ügyvéd felelősségének kimondását feleslegessé azért nem teszi, mert az idézett §. parancsoló rendelkezést nem tartalmazván, a tanú vagy szakértői bizonyítás foganatosítása költségelőleg nélkül is törvényszerűen elrendelhető. Ezek alapján ki kellett elvül moudani, hogy rendes perekben a szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a birói ügyviteli szabályok 261. §-a esetének kivételével a bizonyító fél ügyvédje kötelezhető. Kelt Budapesten, a királyi ítélőtáblának 1900. évi január hó 17-én tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1900. évi február hó 21-én tartott polgári teljes ülésben. Sárkány József királyi ítélőtáblai alelnök, mint a teljes ülés elnöke. Biber Gyula dr., királyi aljárásbiró, mint a teljes ülés jegyzője. Az a szerződési kikötés, mely szerint a felek egy eleve kijelölt bíróság illetékességének vetik alá magukat, mindkét fél érdekében kikötöttnek lévén tekintendő, attól egyoldalulag egyik fél sem térhet el. Nincs törvényes intézkedés, mely a belföldi részvénytársaságot eltiltaná attól, hogy az általa külföldön kötött ügyletből felmerülő perre a szerződés létrejötte helyén levő külföldi bíróság illetékességét érvényesen kiköthesse. (A m. kir. Curia 1899. aug. 21. 898/99. sz. a.) Ha az adásvevési szerződésben nincs kikötve az, hogy a megfizetett vételár-részletek bánatpénz vagy kötbér minőségüeknek tekintendők, ugy az a kikötés, hogy a további részletfizetések elmulasztása esetében a már teljesített részletfizetések az eladó javára elvesznek, már tekintettel az I877. évi VIII. t.-c. 2. S-ara is a vételári tőke járulékának, tehát kamatnak vehető, mely az e tekintetben megengedett mennyiséget meg nem haladhatja. (A m. kir. Curia 1899. november 23. 3,899/99. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Takarékpénztári betétek, dacára az évenkinti kamatoztatásnak, a rendes elévülési időn belül elévülnek. Az elévülés az eredetileg a takarékpénztárba betett tőkére nézve beállván, azzal együtt az összes kamat iránti követelési jog is elévültnek tekintendő. A temesvári kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1898. december 22-én 20,093. sz. a.) dr. S. István felperesnek, Első temesvári takarékpénztár részv.-társ. alperes ellen 652 frt 92 kr. és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik s köteles alperes cégnek 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt 18 frt perköltséget megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét az A/a. 5,048. ex 54. sz. betétkönyvecskére alapítja. Alperes mindenek előtt azzal védekezik, hogy az A', a. könyvecske az azon előforduló betevőnek megnevezése folytán felperest nem illeti és ennek folytán felperes kereshetőségi joggal nem bír, alperesnek további védekezése pedig az, hogy az A'.a. könyvecskén alapuló követelési jog elévült. A betétkönyvecskék közforgalmi voltánál és azon körülménynél fogva, hogy a takarékpénztári betéti könyvecskék, letiltás vagy egyéb törvényes ok hiányában, akármilyen névre is ki legyenek állítva, köztudomásúlag a mindenkori birtokosnak vagy bemutatónak kifizettetnek és eme kifizetést az alperes által csatolt alapszabályoknak 70. S-a is parancsolólag írja elő, alperesnek a felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogás figyelembe vehető nem volt. Ellenben helyt kellett adni az alperes által emelt elévülési kifogásnak, minthogy a tőkének betétele óta több mint 32 év telt el a nélkül, hogy felperes igazolta volna, hogy a megkezdődött elévülés valaha megszakittatott volna; mert eme körülmény, hogy alperesi tkptár a kamatokat a legújabb időkig félévenkint tőkésítette, a törvényes intézkedések hiányában elévülés félbeszakításának annál kevésbbé tekinthető, minthogy a tőkére nézve az elévülés kétségen kivül beállván, azzal együtt ugy az egyszerű, valamint a tőkésített kamatok is elévültnek tekintendők s mert az osztr. polg. tvkönyv 1,462. §-ára, mint általános jogszabályra való hivatkozás felperes ellenérvelése mellett nem szól, minthogy a betétek nem képeznek az osztr. polg. törvénykönyv 1,462. íjában emiitett szerződések valamelyikét, hanem az osztr. polg. törvénykönyv 959. §-ában szabályozott kölcsönszerződést s minthogy különben az emiitett szakasz csakis az elbirtoklásra vonatkozván, az attól lényegesen különböző elévülésre nem alkalmazható. Ezek szerint felperes kereseti joga elévülvén, őt keresetével el kellett utasítani. A temesvári kir. Ítélőtábla (1899. augusztus 28-án 999. sz. a.,) következőleg ítél t: Az elsőbiróság ítéletének a felperest 5 frt tőkére és kamatára nézve keresetével elutasító részét helybenhagyja; annak egyéb részét ellenben megváltoztatja és alperest az A', a. csatolt 5,048. sz. takarékpénztár betéti könyvecskének egyidejüleges átadása ellenében <>47 frt 92 kr. tőkének, ezután járó kamat és perkültségnek megfizetésére kötelezi felperes javára, stb. Indokok: Nem osztja ugyan a kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak azt a jogi felfogását, mely szerint a tkptári betétekre vonatkozó ügylet ^kölcsönszerződést* képez, a mennyiben a tkpénztári betéteknél a kölcsönszerződésnek lényeges alkateleme:a hitel nyújtása, illetve annak igénybevétele iránti célzat teljesen hiányzik; ennek hiányában pedig a takarékpénztári betétekre vonat-