A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [4. r.]

30 A JOG s ettől az időtől kezdve egymáshoz nem közeledtek s igy az életközösség visszaállítása nem remélhető: mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával stb. A biróság a fél által felajánlott bizonyítási; mellőzheti, ha a már alkalmazott bizonyítékokat meggyőződésének megalkotására elegendőnek tartja. (A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. szeptember 22-én I. G. 273 sz. a.) A felülvizsgálati eljárásban a S. E. T. 197. §.a értelmében a felebbezési biroság által megállapított tényállás az irányadó, felperes 1 észéről tehát felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biroság ítéletétől eltérőleg előadott tényállás az ügy felülvizsgálatánál alapul nem vehető, de felperesnek a tanú vallomások hitelérdemlösége ellen felhozott ellenvetései sem vehetők ugyanebből az okból tekintetbe, mert a felebbezési bíróság a S. E. T. 46. £-a értelmében szabadon mérlegeli a tanuk vallomását és belátása szerint határozza meg. hogy az által mit vesz vagy mit nem vesz bizonyítottnak és ebbeli mérlegelésének eredménye felülvizsgálat tárgyát nem képezi. (A magy. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október hó 17-én 1. G. 351. sz. a.) A S. E. T. 64. §-a szerint olyan esetekben, midőn a bíróság az általa szabadon méltatható bizonyítékokat ténybeli megállapításánál meggyőződésének megalkotására elegendőknek tartja és azokat annyira meggyőzöknek tekinti, hogy már eleve kizártnak találja azt, hogy a bizonyító fél részéről megajánlott további bizonyítás az ellenkező meggyőződésének az előidézésére alkalmas lehetne, az okok előadása mellett a további bizonyítást mellőzheti. ( A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október hó 17-én G. 355. sz. a.) A felülvizsgálati biroság a jogszabályok alkalmazásában a felek részéről felhozottakhoz kötve nincsen. (A m. kir. Curia felülv/zsg. tanácsa 1899. okt. hó 7. I. G. 312. sz. a.) Hogy a felebbezési bíróság a tanuk vallomásával mely tényeket lát bizonyitottnak, az a szabad mérlegelés körébe tartozik, a melynek eredménye felülvizsgálat tárgyává'nem tehető. (A magy. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. okt 19-én I. G. 381'P. sz. a.) Mindenki a vele szerződő viszonyban lévő féllel a rendes családapa gondosságával eljárni és azt a felet a nagyobb károsodástól lehetőleg megóvni tartozik. (A magy. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október 13-án 898 G. 338. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy az egyetemlegesen kötelezett adóstársak kötelezettsége a hitelezővel szemben valamenyi egyetemlegesen kötelezett adóstársra nézve megszűnik az által, ha a kötelezettséget az egyik egyetemlegesen kötelezett adóstárs teljesítette. (A magy. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október hó 10-én I. G. 330/1899. sz. a.) A nem kereskedelmi vétel esetében a vevő társakat a vételárra nézve tételes törvény vagy állandóan követett bírói gyakorlat szerint egyetemleges fizetési kötelezettség nem terheli, hanem ez az egyetemleges kötelezettség csak akkor forog fenn, ha ez szerződésileg köttetett ki. (A magy: kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október 5-én G. 302. sz. a.) A 1881. LIX. t.-c. 5o. §. szerint semmiségi pernek csak a 3g §, g. i. k. pontjaiban foglalt alaki sérelmek eseteiben van helye, nevezetesen a 39. §. i. pontja esetében akkor, ha önképviseletre nem jogositott vagyis jogi személy, törvényes képviselőjének mellőzésével indított pert. vagy idéztetett perbe és ez a hiba utólag helyre nem hozatott, következésképen felperes felülvizsgálati panaszára tekintettel az a döntő, hogy maga az a panasz az I83I. évi LIX. t.-c. 39. §. pontjának idézett esetének keretébe tartozik-e ? ellenben felperes panaszára tekintettel az előbbi perben netán történt egyéb alaki sérelem e részben a S E. igo. §. 2 ik pontjához képest a felülvizsgálatnak, esetleg a semmiségi pernek és maga az előbbi pernek az érdeme egyáltalában a semmiségi pernek nem tárgya. (A magy. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. okt. 11-én G. 339. sz. a.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a szerint a bíróság a perben felhozott bizonyítékokat a per összes anyagával kapcsolatosan ugyan.de szabadon mérlegeli és csak azokat az okokat köteles Ítéletének indokaiban felhozni, a melyek őt a meggyőződésének a megalkotására vezették és a melyek arra indították, hogy a nyújtott ellenbizonyitékokat ügydöntőknek el ne fogadja. (A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. október. 16-án G. 316. P. I. 1899. sz. a.) Jogszabály az. hogy az irásba foglalt szerződések értelmezésénél első sorban a szavaknak egymással való összefüggésében azok közönségesen elfogadott értelmében kell a szerződő felek akaratát megállapítani, ha csak nem bizonyittatik, hogy a felek valamely szónak a közönséges értelemtől eltérő más értelmet vagy jelentőséget tulajdonítottak. Egy ismert tényből egy további tényre való okszerű következtetés és ez uton az utóbbi ténynek megállapítása ténykérdés, a mely csak ugy volna megtámadható, ha a tény megállapítás jogszabály sértésével történt vagy ha a következtetés volna okszerűtlen. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. dec. 6.1. G. 466. sz. a.) Valamely ügyben felmerült ügyvédi munkának mily összegű díjazás felel meg. a bíróság saját belátása szerint itéh meg; az tehát mint a perbeli összes adatok méltatásának és mérlegelésének eredménye az S. E. T. 197. §. értelmében felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. dec. 11. I. G. 428/99. sz. a.). Téves a felebbezési bíróságnak az a jogi érve, hogy felperesek az 1894. évi XVI. t.-c. 90. §. utolsó bekezdése alapján vannak jogosítva a hagyatéki követelésnek birói letétbe való helyezését követelni, mivel az idézett szakasz alkalmazásának csak akkor van helye, ha a hagyatéki eljárás megindittattik, a mely esetben az öröklési igényt támasztók megállapodása szükséges. Ez a jog az örökösöket a birói gyakorlat szerint akkor is megilleti, ha a perben nem az érdekelteknek mutatkozó összes örökösök lépnek fel, ("A m. kir. Curia felülvizsg. tan.1899. dec. 12.1. G. 480. sz.a.) A felülvizsgálat alapját a S. E. 190. S-hoz képest csakis a felülvizsgálati kérelem képezhetvén, a felebbezési biróság ítéletének megtámadására szolgáló okok magában a felülvizsgálati kérelemben adandók elő, miért is az abban fel nem hozott azok a panaszok, a melyekben az elsőbiróság ítélete ellen beadott felebbezésre történik utalás, tekintetbe nem vehetők. (A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. dec. 12. G. 474. sz. a.) Jogszabály az, hogy a ki alapperbeli ítéletet meg akar dönteni, perújítással hatályon kívül kívánja helyeztetni, annak az újított perben az alapperbeli ítélet meghozatalára alapul szolgált ténykörülményeket kell uj bizonyítékok által megerőtleniteni, tehát, nem bir alappal alperesnek a felülvizsgálati kérelemben vitatott az az érvelése, hogy az ö tagadásával szemben a bizonyítási kötelezettség az ujitott perben is felperest terhelte volna. (A m. kir. felülvizsg. tan. Curia 1899. dec. 30-án 1. G. 438/99. sz. a.J A bíróságok a tanuk vallomásának bizonyító erejét a S. E. 64. §. értelmében szabadon mérlegelhetvén, az, hogy a felebbezési biróság a tanuk vallomása által mit látott vagy nem látott bizonyitottnak. mint a mérlegelésnek eredménye a felülvizsgálat alól ki van zárva. A. S. E. i56. §-a megengedi, hogy a felebbezési biróság az elsőbiróság által esküvel bocsátott félnek ellenfelét is kihallgathassa és esküre bocsássa. IA m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. dec. 21. I. G. 491/P. sz. a.) A felebbezés szóbeli tárgyalás mellett lévén elintézve, a S. E. i52 §. szerint a per a felebbezési biróság előtt a felebbezési kérelem határai között újból volt tárgyalandó ; ehhez képest a S. E. 121. i3o. 160. 170. SS egybevetett rendelkezésénél fogva a felebbezési biróság tartozott volna a felebbezési tárgyaláson a felek részéről előadott döntő tényeket és a felek között fennforgott jogvitát vagy a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvbe felvenni és erre ítéletében hivatkozni vagy magában az Ítéletében felsorolni, esetleg ezek iránt ítéletében valamely elsőbirósági iratra, a felebbezésre és valamely előkészítő iratra hivatkozni. (A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. dec 13.) A S. E. 190. §-a megszabja, hogy a felülvizsgálati kérelemnek magában kell foglalnia annak a kijelentését, hogy a felülvizsgálati kérelemmel élő fél annak minő megváltoztatását kéri. A felülvizsgálati kérelem önálló, a felebbezéstöl eltérő jogorvoslat, ebben tehát a felebbezés tartalmára utalni nem lehet. (Hasonlóan határozott a m. kir. Curia telülvizsg. tan. I. G. 360/99. sz. a.) A S E. nem tartalmaz oly kötelező eljárási szabályt, hogy két kifogástalan tana által v llott ténykörülmény bizonyitottnak tekintendő, hanem a biróság a tanuk vallomásának bizonyító erejét a S. E. 64. ij. alapján szabadon mérlegelni és valamely tényállítás valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján megítélni van hivatva és csak az okokat tartozik előadni, a melyek a biróság meggyőződését előidézték vagy a melyek miatt a biróság valamely bizonyítást elégtelennek tartott. (A m. kir Curia felülvizsg. tanácsa 1899. dec. 18. I. G. 496. sz.) Az 1881. XLI. t.-c. 24. §-a alapján csak azok a károk követelhetők, melyek a kisajátító által a kisajátítás alá eső ingatlanon találtató függő termények vagy állaguk sérelme nélkül elmozdítható egyéb tárgyakon okoztattak, tehát a melyek mint tényleges károk merülnek fel, ennek a szakasznak rendelkezései nem alkalmazandók a ki nem sajátított és kisajátítást szenvedő birtokában meghagyott tárgyaknál előforduló értékcsökkenésre, mert az ilyenek felett való rendelkezést a fennebb idézett 27. §. szabályozza, melynek rendelkezése nemcsak a gyárak, hanem egyéb üzleti berendezésekre is vonatkozik, következőleg ennek a szakasznak rendelkezése alá eső tárgyaknak az átszállítás megtörténte után beállható és már a kisajátításnál tekintetbe vett értékcsökkenésen felüli netáni további értékcsökkenésért a kisajátító vállalat nem felelős. (A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa 1899. dec. 5. I. G. 463. sz. a.j Biztosítéki összeg nem képez kamatozó tökét és igy utána rendszerint kamat külön nem sorozható. De ha a hitelező javára a biztosítéki összegen felül kamat is bekebeleztetett. uev a hitelező jogszerűen kívánhatja a biztosítéki összeget felül nem haladó toké után három évnél nem régibb megítélt kamatnak sorozását is a bejegyzés rangsorozatában. (A m. kir. Curia felülvizsg tanácsa 1899. nov. 17-én 1,796/59. sz. a.)