A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [4. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ctJog» 8 számához. Budapest, 1(, 00 íebruár hó 25. Köztörvényi ügyekben. A külföldiek között kötött házasság felbontásának belföldi birosag előtt az 1894. évi 31. t.-c. 115. alapján való szorgalmazására a magyar állampolgárság elnyerésével és igy azon a napon szereztetik jog, a mely napon a házasfél az állampolgársági esküt vagy fogadalmat letette. Az idézett t.-c. 115. § anak abból a rendelkezéséből tehát,«hogy a magyarallampolgarsag elnyerése előtt létrejött oly tények alapján, melyek a házastársak korábbi joga szerint bontó vagy ágvtól és asztaltol való elválasztó okot képeznek, a magyar állampolgárságot nyert házastársnak házasságát a magyar bíróság felbonthatja*, önként következik, hogy a honosítás eseteben az 1899. évi XXXI t.-cikknek mindazon rendelkezései, melyek szerint a kereseti jog záros határidőhöz van kötve, ok^zerüleg ekként értelmezendők, hogy eme határidők az esetre, ha a kereseti jog a házasfelek korábbi jogszabályai szerint már meg nem szűnt, a honosítás napjatói veendők számításba. A soproni kir. törvényszék. (1899. május 17. 2,560. sz. a.) M Franciska felperesnek B. Károly alperes elieni házasság felbontása. Felperes keresetével elulasittalik. slb. Indokok: A keresethez A. B. D. és H. alatt mellékelt okiratok adatai szerint a peres felek a bécsi fünfhauseni r. kath. egyházban 1884. febr. '7-én kötöttek egymással házasságot s az 1894. ápril o-án a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 27,368/38. s;:. végzése értelmében ágytól és asztaltól elválasztatván, az óta állandóan különválva élnek. Felperes, a ki az 1898. év folyamán magyar honosságot és Boz, sopronmegyei községben illetőséget szerzett, az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §-ára és a 80. §. a) pontjára támaszkodva kérte a közte és a perben nem védekezett alperes közt fennálló házasságnak a felbontását azon az alapon, hogy alperes az ő ellátásáróf és tartásáról hónapokon át nem gondoskodott, hogy a házastársi együttélésük idején vele folytonosan durván bánt s nemcsak női becsületét lámadta meg alaptalan gyanúsításokkal és sértő kii iezésekkel, hanem több izben tettlegesen bántalmazta, sőt életveszélyes fenyegetésekkel is illette. Az ezeknek a bontó okoknak a bizonyítására felhívott tanuk kö?ül Sch. Gábor és neje M. Josefin vallomása egyedül azt a kereseti állítást támogatja, hogy alperes a szolgálati alkalmazásában tett gyakori utazása alkalmával néha hónapokon át sem küldött haza pénzt a nejének, a ki ilyenkor a saját keresményére volt utalva; előadták továbbá ezek a tanuk azt, hogy alperes töbször indokolatlan haragra gerjedt a neje ellen, ilyen alkalmakkor különféle sértő kifejezésekkel illette őt; egyébként azonban a peres felek házastársi viszonyáról a saját észleleteiken alapuló közvetlen tudomással ezek a tanuk nem bírnak. M. losefa tanú, a felperes anyja, a ki 5 éven át közös háztartásban élt a peres felekkel, a bizonyítandó tények lényegére vonatkozóan csak azt vallotta, hogy az alperes egy izben, a mikor az utazása alkalmával 3 hónapon át volt távol hazulról, az alatt az idő alatt nejét semmivel sem segélyezte s hogy ez utóbbival az együttélésük alatt folytonosan durván bánt; adurvabánásmódra vonatkozóan azonban a tanú csakis azt hozta fel, hogy alperes sértő kifejezéseket használt neje irányában; mig a felperes egyéb tényállítására nézve ennek a tanúnak a vallomása sem foglal magában bizonyító adatokat. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §. alapján mérlegelve a tanúvallomások eredményét, a kir. törvényszék egyedül azt a tényállást találta igazoltnak, hogy alperes az egyik üzleti utazása alkalmával nem küldött haza a nejének pénzt és hogy felperest a közös együttélésük alatt több ízben bántalmazta sértő kifejezésekkel; ámde ezek a tények a peres felek egyéniségének és élete viszonyainak figyelembe vételével sem a felperes korábbi joga, sem az 1894. évi 31. t.-c. rendelkezései értelmében nem szolgálhatnak elfogadható bontó okul; mert az, hogy alperes egy izben 3 hónapon át nem küldött a nejének pénzbeli segélyt, magában véve a neje irányában fennálló tartási kötelezettség megtagadásával egyenlő tekintet alá nem vonható akkor, a midőn a nőnek, mint ezt a fenforgó esetben a tanuk bizonyítják, önálló keresete van, a mikor felperes maga sem állítja, hogy abban a 3 hónapban, a mikor férje pénz nélkül hagyta, a létfentartás anyagi eszközétől férje hibájából meg volt fosztva; az alperes által házastársi együttélés tartama alatt elkövetett szóbeli bántalmazások pedig a felhozott t.-c. 82. és 84. §§-ai szerint csakis a kereset alapjául elfogadható valamely önálló bontó ok támogatásául volnának tekintetbe vehetők. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §. értelmében a magyar állampolgárság elnyerése előtt létrejött tények alapján a magyar bíróság a magyar honosságot nyert házastársnak a házasságot csak akkor bonthatja fel, illetve a külföldi bíróságnak ágytól és asztaltól elválasztó határozatát bontó Ítéletté csak olyan tények bebizonyítása esetén változtathatja át, a melyek a magyar törvény szerint is bontó okokat képeznek. Ennek a törvénynek 115. első bekezdésében foglalt rendelkezés az elbírált esetben alkalmazásba nem jöhet, mert a B. alatti okirat szerint a peres feleknek ágytól és asztaltól való elválasztását a külföldi bíróság a felek kölcsönös megegyezése alapján mondotta ki, a házastársak megegyezése azonban a magyar törvény rendelkezése szempontjából bontó okul nem szolgálhat; a 115. §. 2. bekezdése értelmében pedig azért nincs alapja a keresetnek; mert felperes a magyar honosság megszerzése előtt létrejött olyan tényeket, a melyeket a belföldi jogtörvény bontó okokként ismer el, a fentebb megállapított tényállás szerint nem bizonyított. Ezekből az okokból el kellett utasítani felperest keresetévei stb. A győri kir. ítélőtábla (1899. aug. 14. 1,679. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A peres felek mint ausztriai állampolgárok léptek egymással házasságra s miután a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1894. évi ápril 3-án '27,368/33. sz. végzésével ágytól ts asztaltól elválasztattak, az 1898. évben a magyar honossá lett és sopronmegye Boz községében rendes lakással biró M. Franciska a házas sag felbontását az 1S94: 31. t. c. 115. s illetve 80. ^. aj pontja alapján kérte. Tekintettel arra, hogy a B. alatti végzés szerint a peres feleknek ágytól és asztaltól való különélése kölcsönös beleegyezés folytán engedtetett meg, — a kölcsönös beleegyezés azonban az 1894: 33. t.-c. értelmében házasságbontó okul nem szolgálhat, a házasság az 1894: 31. t.-c. 115. §. 2. bekezdése alapján fel nem bontható. Minthogy továbbá felperesnek az alperes részéről 1894. évi ápril 3-ka előtt vele szemben tanúsított magaviseletre alapitható kereseti joga az 1894: 31. t.-c. 83 illetve 145. §. értelmében a keresetnek 1898. évi június 18-án történt beá'dása előtt már megszűnt s minthogy alperes az által, hogy felperestől lb94. év óta külön él és..róla nem gondoskodik, a házastársi kötelezettséget meg nem sértette, mert a B. alatti végzés szerint az ágytól és asztaltól való különélés felperes kérelme folytán s a vagyoni és tartási igényeknek megegyezés szerint történt rendezése után mondatott ki: a kir. törvényszék az 1894: 31. t.-c. 115. §. első bekezdésére, illetve a 80. §. a) pontjára alapított keresetet is helyesen utasította el. stb. A m. kir. Curia (1900. évi január 23. 5,838. sz. a.) mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával a peres felek között a bécsi fünthauseni . kath. templomban 1889. évi febr. J7-én kötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §- a) pontja és a 115. § első bekezdése alapján alperes hibájából ielbontatik és ez utóbbi az idézett t.-c. 85. § értelmében vétkesnek nyilvánittatik stb. Indokok: A külföldiek között kötött házasság felbontásának belföldi bíróság előtt az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. § alapján való szorgalmazására a magyar állampolgárság elnyerésével s igy azon a napon szereztetik jog, a mely napon a házasfél az állampolgársági esküt vagy fogadalmat letette, az idézett t.-cikk 115. §-ának abból a rendelkezéséből tehát, hogy a magyar állampolgárság elnyerése előtt létre jött oly tények alapján, melyek a házastársak korábbi joga szerint, bontó vagy ágytól és asztaltól való elválasztó okot képeznek, a magyar állampolgárságot nyert házastátsnak házasságát a magyar bíróság felbonthatja, önként következik, hogy a honosítás esetében az 1894. évi XXXI. t.-cnek mindazon rendelkezései, melyek szerint a kereseti jog érvényesítése záros határidőhöz van kötve, okszerüleg akként értelmezendők, hogy eme határidők az esetre, ha a kereseti jog a házaslelek korábbi jogszabályai szerint már meg nem szűnt, a honosítás napjától veendők számításba s igy miután a felperes a D. alatt bemutatott okirat szerint 1898. április 24-én tette !taz állampolgársági esküt, ettől a naptól számítva pedig a pert félévi határidőn belül telte folyamatba, az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. § alkalmazást nem nyerhet. Az ügy érdemére vonatkozóan: a per során kihallgatott tanuknak vallomása bizonyítékul volt elfogadandó arra nézve, hogy alperes az együttélés tartama alatt a háztartás költségének fedezetéről eléggé nem gondoskodott, nejét becsmérlő kifejezésekkel, kíméletlen magaviseletével és fenyegető nyilatkozataival érzékenyen keserítette, tekintve pedig, hogy ezek a kürülmények a házastársaknak korábbi joga vagyis az o. p. t. 109. §. szerint az ágytól és asztaltól való elválasztásra okot képeztek; tekintve továbbá, hogy a házasfelek 1893. év óta tényleg külön élnek s az 1894. évi ápril 3-án kelt határozattal ágytól és asztaltól elválasztattak