A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 7. szám - A "gabonauzsora" kérdéséhez

A J s hogy győzedelmeskedhessen a sokkal nagyobb hadeiő felett, nem a harcosok számát szaporítja, hanem minden katonájának két, három puskát nyom a mai kába? Látszólag, de ismételjük, csak látszólag, lehetne valamit redukálni az esküdtszéki intézménynyel járó kiadásoknál, ha pl. kevesebb esküdtszéki kerület alakíttatnék, mint a hány törvényszék van. Ez meg is fog történni, ha egyébért nem is. megtörténik politikai'és kulturális motívumok alapján. Ekkor pedig egy, előre kiszámíthatatlan nagy^difterencia fog előállani a tanudijakban és a vidéki esküdtek illetményeiben, a mely differencia bizonyára föl fog menni annyira, mint a mennyit megtakarítottunk az esküdtszéki kerületek reductiojáv.d. Mindezek mellett, a helyesen irányított igazságügyi politika az iránt sem lehet közömbös, hogy a főtárgyaláson tanuként kihallgatandó polgároknak mily nagy kárára van és minő tűrhetetlen megterheltetés, hogy tanuzási kötelességük teljesítése céljából esetleg három vármegyén utazzanak keresztül. Minő megterheltetés a sértettre, aki máskülönben is hátrányt szenvedett a büntetendő cselekmény miatt. Avagy takaríthatunk meg valamit azzal, hogy évente nem L2, hanem csak 8. vagy 10-szer hívjuk össze az esküdtbíróság tagjait s ebben az esetben megnyújtjuk az ülésezések folyamát ? Ez az intézkedés összeütközésbe jönne a büntető igazságszolgáltatással és magával a h u m a n i s m u s s a 1 is. A legnagyobb igazságtalanság és jogtalanság volna a letartóztatott vádlott felett az ítélet kimondását azért halasztani, mert a maga idejében való ítélkezésre az állam szegénységi jogon nem szervezkedik. De hát mit takaríthatunk meg az idáig feszitett H a r p ag_o nismussal is ? Hiszen ha az esküdteket nagyobb időközönként hívjuk össze : tovább kell folytat niok a tárgyalásokat, tehát csak az utazási illetményekből takarítottunk meg valamit, azt is a személyszabadság rovására. Különösen megjegyzésre méltónak tartjuk ennél a kérdésnél még azt is. hogy a 7, 8, esetleg több napig taitó tárgyalás alatt kifáradt esküdtek nem lesznek képesek mindvégig az intézménynek megfelelő módon betölteni hivatásukat. A «gabonauzsora» kérdéséhez. Irta: dr. BACK FRIGYES, budapesti ügyvéd. Az «Ügyvédek Lapján f. évi 5. számában a fenti kérdéshez két cikk jelent meg dr. ifj. Neumann Sándor és dr. Pap Dávid bpesti ügyvéd urak tollából, melyekhez, a mennyiben azok a Curia végzéseinek cáfolatai és bírálatai akarnak lenni, nem csatlakozhatom, ámbár a kérdés érdemében osztom a cikkíró urak nézetét, és határozott véleményem, hogy uzsoráról a szó büntetőjogi értelmében véve, szó nem lehet. A két cikkíró ur a gabona elővételi kérdésével foglalkozik csak és inkább azt akarja kimutatni, hogy gazdaságilag correct az ily ügyletek kötése, tehát megengedett ügylettel állunk szemben és a mi megengedett, az nem büntetendő. A dolog büntetőjogi oldalát alig érintik. Minthogy a kérdésnek de lege ferenda való tárgyalása egyrészt korai és nem is tartozik mint eminens nemzetgazdasági kérdés e lapok keretébe, másrészt csak egy határozattal állunk szemben, mely sem formailag — minthogy nem döntvény, hanem csak egy concret esetből folyólag hozott végzés, — sem belső tartalmánál fogva nem általános állásfoglalás, a kérdéses curiai végzés mint ilyen bírálandó meg. Az én nézetem szerint curiánk ezen végzése, eltekintve attól, hogy jogilag téves, épp oly helytelen, hogy így indokoltatott. Mielőtt az előbbi kijelentésemet indokolnám, röviden akarom véleményemet megmagyarázni, hogy miért sajnálom, hogy ily indokolással látott napvilágot. Az indokolásban ugyanis ez áll :« . emellett színlelt börzei differentialis üzlet s egyszersmind váltó alakjába is burkoltan használta fel.» A büntető eljárásban nálunk a vádelv uralkodik. A büntető bíró, a köz-, illetve a magánvádló által előterjesztett vád keretein belül tartozik ítélni. A közölt elsőbirósági (fehértemplomi kir. tszékij végzésből kitűnik, hogy a magánpanaszos uzsoravétsége és okirathamisitás büntette miatt emelt vádat. Tehát a Curiának is csak arra kellett volna felelni, forog-e fenn két delictum : igen vagy sem ? Az indokolásba belevenni, hogy még a börzei differentiális üzlet is benne foglaltatik az incriminált cselekményben, annál helytelenebb, mert differentialis üzletek kötése nem büntetendő cselekmény, és a mennyiben a büntető bíróság ennek mégis bármily súlyt tulajdonit, ugy csak a bűnösség mérvének meghatározásánál, azaz a büntetés kiszabásánál teheti. Vádhatározatban ilyennek helye nincs. OG 55 Félreértésekre is adhat okot. Akad ember még, a ki ebből azt fogja kiolvasni, hogy a mi Curiánk agrárpolitika felé hajlik, mi talán kortesfogásnak jó. de helytelen, mert mint mindenkor, ugy jelen esetben is kétségtelen, hogy az minden párt- és politikai árnyalat felett áll. Helytelen volt a mi Curiánktól ezen kitételt belevenni, mert a Curia mint polgári bíróság számtalanszor megítélt differentiális természetű (nem tiszta differenz) követeléseket, tehát nem igen szabad ily általános kijelentéseket odaállítani. Érdemileg véve téves a vád alá helyezés, mert az uzsoratörvény szerint az uzsora vétségének tényálladéki elemei teljesen hiányoznak. Az 1883 : XXV. t.-c. 1. §. szerint az uzsora vétségéhez két ilyen criterium kell, melyeknek együttes fenforgása állapítja csak meg az uzsora vétségét. Az egyik, hogy a cselekmény véghezvitelénél, azaz az ügylet megkötésénél a terheltnek ismernie kellett a panaszos, illetve a károsított szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát, hogy ez annak vagy előidézze vagy fokozza az anyagi romlását, vagy hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembetűnő aránytalanság legyen. A német bíróságok jó ideig *) oly szigorúan interpretálták a törvényüket, hogy uzsoravétséget csak akkor állapítottak meg, ha a vádlott hitelező kereste fel a károsított adóst és mintegy kényszeritette, hogy ily feltételek mellett kösse meg vele az ügyletet. Egy, az alant idézett gyűjteményben felvett esetben egyik német Oberlandesgericht a következőket mondta ; «Eine «Ausbeutung» ist durch aggressives Verhalten der Angeschuldigten bedingt und es ist insbesondere derjenige nicht strafbar, welcher, wenn schon die Nothlage des Schuldners kennend, nur auf die ihm von diesem gemachten Vorschlage eingeht, da er alsdann nicht selbststandig verlangend vorgegangen ist». A szigorú német judicaturából nem egy Hyen esettel szolgálhatunk. De ha minden interpretatiotól eltekintünk és csak a törvény szószerinti szövegét és a puszta tényállást vesszük, nem állapitható meg jelen esetben büntetendő cselekmény. A tényállás ugyanis az, hogy a károsított a vádlottól pénzt kapott, mely előleg volt az eladott évi termésére. Erről kötlevél állíttatott ki és a hitelezőnek, a vádlottnak a nemszállitásból eredő, a kötlevélben és a kereskedelmi törvény intézkedésein alapuló esetleges követeléseinek biztosítására azonkívül panaszos bianco váltót adott. A mennyiben nincs beigazolva, hogy az ügylet megkötésekor a rendes piaci v. tőzsdei áron aluli ár alapulvételével kötötte meg vádlott panaszossal az üzletet, vagyis akkor akár tévedésbe ejtette, azaz csalást követett el, akár a szorultságát már akkori aránytalan ellenszolgáltatás kikötése által használta ki: oly ügylettel állunk szemben, mint a jelen esetben, hogy a kockázat egyenlő mindkét félre, az esélyét mindkettő egyaránt viseli, sőt a panaszosra kedvezőbb az által, hegy ezen elővétel által már akkor jut pénzhez, ő az esélyt (ideig-óráig) gazdaságilag feltétlenül kihasználhatja. Eltekintve attól, hogy a concrét esetben az elsőbirósági végzésből kitünőleg, a panaszos kereste fel vádlottat ajánlatával, már azért sem lehet feltételezni az eset elbírálását talán befolyásoló azon körülményt, hogy lelketlen ügynök vagy kereskedő kényszeritette a panaszost ily üzletre, minek horderejét nem birta felfogni, mert köztudomású, hogy ily ügyletek a délvidéken évtizedek óta mindennaposak és miként egy budapesti tőzsdét anácsos a minap megjelent röpiratában leirja, egy alföldi község elöljárósága a jegyzővel és a bíróval küldöttségileg keresett fel egy nagyobb gabonakereskedő céget hogy kössenek ily ügyleteket, ne hagyják abba azokat. Tehát összegezve a mondottakat, jelen esetben büntetendő cselekményről szó nem lehet. A vádlott ugyanis, nemcsak hogy a károsított anyagi szorultságát nem ismerte, hanem miként constatálva van, épp az ellenkezőről győződött meg az ügylet megkötése előtt és minthogy a kérdéses ügylet elővételi üzlet, az ügylet feltételei a megkötés időpontja szerint ítélendők és birálandók meg; azon feltételek szerint pedig az esélyek egyformák, tehát ezen feltételekben, azaz a kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt, szembeötlő aránytalanság nem mutatkozik. Hogy pedig a panaszosnak anyagi romlását előidézték volna, ezt ő maga sem állította.2) ') Dr. Apt: Die grundlegenden Entscheidungen des deutschen Reichsgerichtes auf dem Gebiete des Strafrechtes. 2 Ez alkalommal e Kérdéssel foglalkozni kívánók figyelmét egy kitűnő szakmunkára kívánom felhívni: C a r o : «Der Wucher». Eine socialpolitisehe Studie. Leipzig Verlag Dunker & Humblot 1893 r