A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 7. szám - Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt. 2. [r.]

u ti költséget is állapit meg és pedig: az életbeléptetési rendelet szerint a helyben lakónak 4 korona, a vidéken lakónak ö korona napidíjra és 10 kilométerenként 5 korona útiköltségre van igénye. Ha mindenik törvényszék székkelyén felállíttatik az esküdtszék : az esküdteknek egyszeri (egy napra) beidézése a következő költségeket eredményezi ; helyben lakó 1,400. á., 4 korona = 5,600 korona; vidéki: 840, á. 6 korona = 5,040 korona; útiköltség 840 vidéki esküdt után : á 6 korona = 8,460 korona. Feltéve, hogy minden hóban c s a k e g y s z e r idéztetnek be az esküdtek, tehát évente 12-szer, a kiadás következő: 12X5.600=67,200 korona, a helybeli esküdteknek: 12X5,040 = 60,450 korona a vidéki esküdteknek; utazási illetmény a vidéki esküdteknek: 12X8,460=101,520 korona; tehát összesen 229.300 koronára menne a kiadás, abban az esetben, ha minden hónapban csak egy napig tartana az esküdtszéki tárgyalás, következőleg, a napdijilletmények csak egy napról fizettetnének. Úgyde : könnyen belátható, hogy ha havonként csak egyszer ülnek össze az esküdtek : lehetetlenség letárgyalni az esküdtszéki bíráskodás alá tartozó valamennyi ügyet. Mert ennél a kérdésnél a bűnügyi statistika mellett azt sem szabad ám kihagyni a számításból, hogy az esküdtbirósági tárgyalások menete sokkal lassabb, mint a rendes bírósági tárgyalás, tehát * egy napra nem lehet több, mint átlag egy tárgyalásra számitni; következőleg, a havonkénti egybehivás tartamát öt napban vehetjük föl, s ekkor ekképen fog kinézni a számla : helybeli esküdtek napdij-illetménye 306,000 korona ; a vidéki esküdtek napdij-ilietménye 302,400 korona. Ehez számítva az 1897. évi XXXIII. t.-c. 14. §-ban rendelt bizalmi férfiak meghívásával járó kiadásokat; az esetről-esetre alkalmazandó külön s z o 1 g a s z em é 1 y z e t napi járandóságát, mert azt csak nem képzeli senki, hogy a manap rendszeresítve levő szolgaszemélyzettel még esküdtszéki tárgyalásokat is lehet tartani; számítva a vidéki esküdteknél az uton töltöttidő utáni napdij-illetményét ; számítva a rengeteg semmiségi ok következtében tartandó ujabb végtárgyalások miatt felmerülő költség-többletet; számítva az 1897 évi XXXIII. t.-c. 33. §. és a bprts 291. §. rendelkezése követke tében a székhelyen k í v ú 1 tartandó főtárgyaiások nagyobb költségeit; számítva azt, hogy a bprts 324 § rendelkezése betartásával a főtárgyaiások mennyivel lesznek drágábbak általában, mint eddig voltak: biztosra vehetjük hogy az esküdtszéki intézmény életbeléptetése esetén, csak a személyi kiadás legkevesebb egy fél millió forintba fog kerülni. De ezzel még nem végezhetünk az esküdtszék számla jávai. Ezután jönnek a dologi k i a d á s ok. Gondolt-e valaki arra, hogy a törvényszékek nagyobb részénél a közönséges végtárgyalások tartására sincsenek alkalmas helyiségek? Gondolt-e valaki arra, hogy az esküdtszéki végtárgyalások megtarthatása céljából, megfelelő termeket kell berendezni? Hiszen a törvényszékek legnagyobb része arra nem alkalmas bérházakban van elhelyezve. Még a legszükségesebb bútorok is hiányoznak. A mi jóravaló bútordarab van némelyik biró szobájában, azt az i I 1 e t ő b i r ó vitette oda, hogy ne szégyenkezzék az oda meghívottak előtt (kivételek az elnökök, a kik mégis valahogyan csak tudnak gondoskodni magukról). A tárgyalási szobákban (a hivatalos definitio: [«terem») egyetlen modern darab a most beszerzett pökő edény, (•már t i. ott, a hol az irodai átalányból arra is telt; mert ezeket az edényféléket sem szerezhette meg mindenik elnök, mindenik járásbíróság. A többiről jobb hallgatni. Mert bizony szégyelhetjük, hogy a tárgyaló biró szobájában még elegendő szék sincs, ha arra érdemes ügyfeleket ki akar tüntetni azzal, hogy székkel kínálja meg — magának a bírónak kell fel állania. És most, ebben az állapotban hamarosan életbe akarják léptetni a bűnvádi eljárást az esküdtszéki intézménynyel együtt 300,000 frttal. (! !) Bárhogyan is iparkodnánk redukálni a fennebbi kiadásokat, az lehetetlen az igazságszolgáltatás érdekeinek sérelme nélkül. A birák létszáma szaporításánál nem lehet semmit törülni. Itt leghamarább és legérzékenyebben megbosszulná magát az oktalan takarékoskodás. Ha a személyszaporitás nem történik meg most: okvetlenül meg kell történni akkor, a mikor a törvényszé<ek mindenfelé el lesznek árasztva hátralékkal. Nos, hát ebben lesz-e valami haszna a magyar igazságszolgáltatásnak ? Igaz, «dolgozni kell mindenkinek)). De mit tartsunk arról a hadvezérről, a kinek maroknyi csapatja van, TÁRCA. Tévtanok befolyása a bűnözésre. -A- «Jog» eredeti tárcája. Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész, Lőcse. Vannak tanok, melyek az ember lelkét, Istent, a szabad akaratot, a kötelességet, tehát az emberiség hagyományos hitének tárgyait tagadják. E p i k u r u s bölcs volt, de tanítása megrontotta a rómaiak erkölcseit sHelvetius — ki a legbecsületesebb emberek egyike vala — sok kárt okozott könyvével. Brunetiére, ritka bölcseleti éllel fejtegeti azon kérdést : hogy mily hatással vannak az erkölcsökre a nihilista elméletek. Munkájáról azt mondták : hogy bátorság szültetett, jótétemény. És valóban nagy bátorsága volt, helyt állott a lelkiismeret jogaiért a tudománynyal szemben és kimutatta, hogy a tudományos hypothesisek és sophismák logikai folyománya : az erkölcsök pusztulása. A sophismák gyilkosokat és tolvajokat szülnek, ennélfogva az erkölcsi és társadalmi íróknak kötelességük a sajnos következményekre gondolni, melyekre az okoskodás egy tévedése vezethet. Rendkívüli óvatosság szükséges, mert mit használ az, ha az író a következményeket nem akarja, a mikor ezek logikailag folynak premissáiból. Egy ingatag lelkületre a sophismák szomorú hatással vannak. Az aixi főtörvényszék egyik birája (Louis Proal) «a paradoxon befolyásáról a bünözésre» cimü cikkében azon töpreng : hogy a fenti theoriáknak mily hatása van a közerkölcsökre s egyebek között igy kiált fel: Ha van is még némi kétség az erkölcsi szabadság létezéséről, feljogosítják-e ezek a kételyek az irót arra, hogy ártson a társadalomnak és támogassa a bűnösöket, megszabadítván őket a lelkiismeret furdalásaitól ? Ha a társadalomnak van egy általános hite, melyből erőt, méltóságot és erkölcsiséget merít : elég-e egy kifogás ezen hit ellen arra, hogy oly tételt fogadjunk el, mely még több kifogásnak van kitéve? Nem a kötelesség parancsolja-e, hogy tiszteljünk egy olyan hitet, mely a társadalom rendjéhez szükséges ? Hasznos-e megírni, hogy a gonosztevők nem felelősek, hogy a szenvedély, melynek engedtek, ellentállhatatlan ? Bölcs dolog-e mindent lerontani akarni: erkölcsöt, jogot, társadalmi rendet s az emberektől megvonni azt a hitet, mely erkölcsi erőt ad nekik s mindezt egy oly hypothesis alapján, mely sokszor kevésbbé valószínű, mint a hagyományos hit ? Azt mondják, hogy a hypothesisek veszély nélküliek és hogy a philosophiai igazságok csak rendszerek, melyekkel szemben mindenki választhat, mert a pro nincsen jobban bizonyítva, mint a contra . . Tény azonban, hogy ezen hypothesiseknek sokszor van befolyásuk az életre, mert ki tagadná, hogy az eszmék befolynak az erkölcsökre. A paradox elméletek az ismeretek mai fejlettsége és a szabad sajtó mellett — melynek különben legszebb vívmányait köszönheti az emberiség — korunkban az erkölcsökre veszélyesek. Jó és rossz nem létezik, a bűntett természeti jelenség, a bűnözés szükségszerű síbi. — mindezek igen merész állitások. Kinek adjunk igazat? Az ezen veszélyes elméletekkel fellépő íróknak, kik azt állítják hogy ezen elméletek a könyvekben maradnak és hogy az embereket nem a maximák irányozzák; vagy az ezzel szemben érvelő La Me'Urie és Loharpenak. kik azt jegyzik meg, hogy az egyes sophismáknak az egyes bűnözési nemekre való hatását folyton meg lehet állapítani A társadalom hajdan a restitutionáriusok, az anarchisták és a nihilisták rombolásától nem tartott és íme hovatovább az e fajta fanatikus emberek hydrafeje minduntalan bukkan fel, vert liheg, ráspolyt tőrré hegyez, s azt, a vad tanok behatása alatt őrült elszántsággal, halálmegvetéssel a legnemesebb szivek egyikébe mártja. Es miért? OlvastaJ. J. Rousseaut, olvasta annak az embernek az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről szolo munkáját s e tanok ingatag lelkületében hatást keltve gyilkosságra vezették exaltált elméjét. Nem áll, hogy a bűntett szükséges s nem áll az sem, hogy a szenvedély ellenállhatlan, tény azonban, hogy a romboló hypothesisek veszélynek teszik ki a társadalmat