A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

22 A JOG gadta, tiltakozik: felperesnek a keresete alapjául állított ténykörülmény az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján bizonyítottnak nem vehető s ezért felperest keresetével el kellett utasítani stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1898. évi ápr. hó 26-án 1,138. sz. a.) következő végzést hozott: A felebbezés hivatalból visszautasittatik: mert a váltó elj. szabályok 36. §. szerint váltóeljárásra tartozó ügyekben a felebbviteli beadványok 8 nap alatt nyújtandók be. Minthogy azonban az elsőbiróság Ítélete az iratoknál ^ fekvő vétiv tanúsítása szerint felperesnek 1898. március 11-én kézbesít tetett, az az ellen csak azon hó 19-én, tehát szabályszerű határidőn tul beadott felebbezés, mint nyilván elkésett, az 1881. évi LIX. t.-c. 27. §. alapján hivatalból visszautasítandó volt. A in. kir. Curia (1898. évi november hó 9-én 652. sz. a.) következő végzést hozott: A másodfokú bíróság végzése megváltoztattatik, felperes felebbezése, mint törvényes határidőben beadott, ehelyütt elfogadtatik és a másodfokú bíróság e pernek érdemleges elbírálására utasittatik Indokok: Végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti keresetek a végrehajtási törvény 30. §-a értelmében a végrehajtást elrendelő bíróságnál adandók be, s jegyzőkönyvi illetőleg sommás uton tárgyaltatnak és Ítélet által döntetnek el. A váltóeljárás 36. §-a szerint pedig a végrehajtási eljárás során keletkezett határozatok ellen beadott felebbviteli beadványok határidejére nézve az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig a váltóbiróság által elrendelt végrehajtásnak megszüntetése vagy korlátozása iránt a váltóbiróság előtt folyamatba tett perek nem a váltóeljárás, hanem a fentiek szerint a végrehajtási törvény szabályai szerint tárgyaltatnak és bíráltainak el, kétségtelen, hogy a felebbezési határidő számításánál is a végrehajtási törvényben megszabott határidő az irányadó, miért is a 15 napon belül beadott felebbezés elkésettnek tekinthető nem lévén, az mint törvényes határidőn belül beadott elfogadandó és a másodfokú bíróság a pernek érdemleges elbírálására utasítandó volt. Az a körülmény, hogy a férj nejével az együttélés ideje alatt nemileg nem közösült, a házasságot végre nem hajtotta, a házassági kötelességnek szándékos és oly súlyos megsértését képezi, a mely miatta H. T. 8o. §-ának a) pontja alapján a házassági kötelék felbontása indokolt. (M. kir. Curia 1898 okt. 6-án 4,134/898. sz.) Az a tény, hogy a férj 20 év óta nejétől különválva élt, a nélkül, hogy a házassági életközösségét visszaállítani csak egyszer is akarta vagy megkísérelte volna, nejének tartásáról nem gondoskodott, vele egyáltalán nem törődött, a házastársi kötelességek oly súlyos és szándékos megsértését képezik, melyek miatt felperes a házasság felbontását a H. T. 80. §. a) pontja alapján kérelmezni jogosult. (M. kir. Curia 1899 jan. 10-én 4,261/898. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A fedezeti váltó birtokosa pusztán a váltó birtoka alapján van jogosítva a váltó értéke erejéig követelését érvényesíteni és a váltó ellenében minden kifogás a váltókötelezett által bizonyítandó. A pécsi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1898. évi február hó 28-án 1,444. sz. a.) Dr. Stein Henrik ügyvéd által képviselt Sch. I. cég felperesnek, dr. Kelemen Mózes ügyvéd által képviselt W. Adolf, W. Zsigmond és W. Ármin alperesek ellen 5,000 frt és jár. iránti perében következően itélt: A kir. törvényszék alperesek kifogását elveti, és a Pécsett 1897. évi aug. hó 1-én 2,500 frtról, valamint ugyanott, ugyanakkor, ugyanakkora összegről kiállított váltók alapján kötelezi alpereseket, és pedig elsőrendű alperest mint kibocsátót, másod és harmad rendű alperest mint forgatót.hogy a kereseti 5,000j frt váltó tőkét, ennek 1897. évi október hó 7. napjától járó 670 kamatát, 11 Irt 02 kr. óvási és közlési, 7s% váltódijat 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek fizessenek meg stb. Indokok: Peres felek egyezően beismerték az 5. szám alatt eredetben csatolt szerződés valódiságát. E szerint a szerződés szerint felperes és néh. W. Bernát között 1896. évi július ! hó 20-tól 1897. évi július hó 13-ig terjedő időre, közös nyereség és veszteségre W. B. cég alatt gabona és bizományi üzlet létesült, a mely üzlet egyedül W. Bernát vezetése alatt állott, felperes ahhoz csupán a pénzt 2,500 frt erejéig volt köteles szolgáltatni. Az sem vitás peres felek között, hogy a kereseti váltók azonosak az imént hivatkozott szerződés 29. és 31. pontjában emiitett fedezeti váltókkal. Nem vonják kétségbe alperesek felperesnek azt az állítását sem, hogy ez, a néh. W. Bernát által sajátkezüleg irt 5. sz. alatti okirat 29-ik pontját eredeti szerkezetében hiányosnak találván, az ő, felperes kívánságára vétetett abba fel a közbeszúrt <So\vie zur Zusicherung Ihrerseits aller in dieser Vereinbarung übernommenen Verprlichtungen?-, megállapodás a végből, hogy a kereseti váltó ne csak a közös üzletből néh. W. Bernátra netán eső veszteség fedezésére, hanem a most nevezett által a szerződésben elvállalt összes kötelezettség biztosítására is, óvadékul szolgáljanak. Igaz ugyan, hogy az 5, sz. alatti okirat 29-ik pontjának a föntebb jelzett kozbeszuras után következő eredeti szerkezete, a közbeszúrt megállapodásnak megfelelően nem módosíttatott és abban a kereseti váltok továbbra is csak a közös üzletből mutatkozható veszteség fedezésére adottaknak állíttatnak. Ámde a közbeszúrt megállapodásból, különösen eme megállapodás létrejöttének okát veve figyelembe, nyilvánvaló, hogy a szerződő felek egyező akarattal az egész pont értelmét akként változtatták meg, hogy a kereset! váltók, nemcsak néh. W. Bernátra eső veszteség erejéig, hanem nevezettnek a szerződésben elvállalt összes kötelezettségei megsértéséből felperest érhető vagyoni hátrány erejéig is biztosítékul tekintendők. Az 5. szám alatti szerződés szerint az ebben meghatározott gabona és bizományi üzletnek 1897. évi július ho lo-ig lebonyolítva és elszámolva kellett volna lennie. Azonban felperesnek alperesek által nem tagadott állítása szerint a jelzett közös üzlet, a szerződésben megállapított feltétele mellett a szerződő felek által határozatlan időre meghosszabbíttatott. Miután a perben kiderített ténybeli adatok, nevezetesen Sch. Mór és W. Károly, alperesi tanuk vallomása szerint felperes a jelzett gabona és bizományi üzletre, ugy a fedezeti váltókra nézve is kizárólag csak néh. W. Bernáttal szerződött, a kereseti váltókat is ettől vette át; miután továbbá alperesek nem is állítják, hogy a kereseti váltóknak a szerződésben meghatározott időn tul folytatott üzletnél fedezetül való használhatását néh. W. Bernáttól megvonták és ez a körülmény felperesnek tudomására jutott jolna, avagy hogy felperesnél előre — az üzleti idő letelte előtt —• óvást tettek volna az ellen, hogy a kereseti váltók az 1897. évi július hó 15-ike után folytatott üzletre nézve is fedezetül használtassanak: nyilvánvaló, hogy néh. W. Bernát és felperes jogosan állapodhattak meg abban, hogy a kereseti váltók a meghosszabbított üzletnél is az 5. számú szerződésben meghatározott módon, biztosítékul szolgáljanak. Ez a megállapodás tehát joghatálylyal bír alperesekkel szemben is. Néh. W. Bernátnak; 1897. évi augusztus hó 11-én bekövetkezett halála miatt az 5. számú szerződés 28. pontja szerint felperesnek joga volt ezt a szerződést felbontani, ezzel a jogával felperes élt is, egyúttal azonban a 29. pont rendelkezése szerint kötelességében állott az elhalt üzlettárs jogán érdekelt leiekkel való leszámolás. Felperes mindjárt W. Bernát halála után a zabtárt, a közös üzletre vonatkozó könyveket és levelezéseket, most nevezettnek az M. alatti levélben nyilvánított akaratához képest, birtokába vévén; az elhalt üzlettárs által egész haláláig sajátkezüleg vezetett üzleti könyvekből az N. alatti nyereség- és veszteség-számlát és az < ». alatti mérleg számlát készítette. Alperesek beismerték, hogy az N. alatti számlát és az (). alatti eredményét felperes velük közölte, s nem tagadják felpeiesnek azt az állítását, hogy ez az üzleti könyveket rendelkezésükre bocsátotta és hogy felperes a közölt számla helyességének megállapithatása végett a könyvek átvizsgálására 14 nap időt adott. Azt meg kifejezetten beismerték alperesek, hogy felperessel a számla kézhez vétele után egyezkedést folytattak és hogy mikor ez sikerre nem vezetett, felperes csak akkor, alpereseknek a 4. sz. alatti levélben nyilvánított kívánsága után töltötte ki a biancó kapott fedezeti váltókat. Felperes azzal a tényével, hogy alpereseknek számadást adott és hogy ezek a számadás helyelyességéről meggyőződhessenek, nekik az üzleti könyveket rendelkezésükre bocsátotta, az 5. sz. alatt csatolt szerződés 29-ik pontjában elv Halt kötelezettségének eleget tevén: annak, hogy a leszámolás véglegesen nem történhetett meg, nem felperes mulasztása, hanem alpereseknek indokolatlan vonakodása volt az oka. Ezeket a körülményeket figyelembe véve.'különösen, hogy az 1897. évi szeptember hó 25-ikén felpereshez intézett 4. sz. alatti levélben maguk alperesek kívánták a váltók- beperlését: a'kir. törvényszék ugy találta, hogy felperesnek a mennyiben a közös üzletből folyólag volt üzlettársa ellen követelése van, joga volt a fedezeti váltókat kitölteni, azok lejárata tehát nem megállapodás ellenesen töltetett ki. Tekintve pedig, hogy alperesek maguk beismerték, hogy felperes a közös üzlet tartama alatt a kereseti váltók értékét jóval meghaladó, legkevesebb 25,000 frt értéket bocsátott a teljesen vagyontalan W. Bernát rendelkezésére; tekintve, hogy az M. alatti levélből nvilván kitűnik, hogy W. Bernát az. 5. sz. alatti szerződés 23-ik pontját megszegte, mert e szerint havonkint csak 100 frtot volt jogosítva saját számlájára a közös üzlet kézi pénztárából kivenni, holott ennél magán céljaira jóval többet szedett ki; tekintve hogy a felperes által becsatolt N. alatti nyereség- és veszteség-számla, valamint az ü. alatti mérlegszámla a felmutatott üzleti könyveknek hu másolata és hogy a könyvekben néh. W. Bernát halála után eszközölt helyesbítések M. József hit alatt kihallgatott tanúnak tárgyi adatokkal támogatott vallomása szerint, a való tényeknek megfeleleloleg történtek; tekintve, hogy néh. W Bernát M alatti levele es a közös üzletre vonatkozó könyvekben előbb nevezett M. József tanú által felfedezett hiányos bevezetések és el nem könyvelt tételek támogatják az O. alatti számla 2. tételének valódiságát, a mely szerint felperes követelése 8,257 frt néh w RSZ 11 e^.ntVe' h,°gy alPeresek maguk beismerték, hogy kTven llf " k°,Z0S *íZlet Vag>'onábúl magán céljaira többet SLÍült l?L10g0Slt°S 6t^ VOma'és h°gy alpereseknek nem sikerül lerontani az N. és O. alatti számláknak a föntebb felnién heo^v0ar,Ülmeny,ek, tám°gat0tt hÍtelét' testve kiil Lt ho^ nYéh PW6SR k,*f0§á,sukban még csak nem is érintették azt, hogy neh. W. Bernát a közös üzletből kifolyólag az O. alatti