A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

A JOG 23 számla 2. tétele alatti összeggel felperesnek nem tartozik; mindezekből a végleges számolás megejtése nélkül is - a mi különben a váltóeljárás keretébe nem is tartozik — megállapítható, hogy felperesnek a közös üzletből a kereseti váltókkal felérő' 5,000 frtnyi követelése csakugyan van. Tekintve már most, hogy a föntebb kifejtettek szerint a kereseti váltók nem csupán az üzleti veszteség, hanem a szerződésből folyó összes kötelezettségek, tehát a néh. W. Bernát által magán számlájára felvett öszszegek biztosítására is szolgáltak, az alperesek által első sorban felhozott az a kifogás, hogy ^üzleti veszteség* nincsen, a per kimenetelére befolyással nem birhat, alpereseknek másod és negyed sorban felhozott az a kifogása pedig, hogy a váltók megállapodás ellenesen töltettek ki s hogy a végleges leszámolás nem történvén meg, a kereset idő előtti, alaptalannak bizonyult; tekintve végül, hogy alperesek azt a kifogásukat, hogy a kereseti váltókat felperes vissza adni igérte, annak tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísértették: ezeknél fogva a kifogásokat elvetni, és alpereseket a V. T. 7. és 12. §§-ai értelmiben a valódiaknak beismert és lényeges kellékekkel ellátott váltók alapján á kereseti tőke megfizetésében marasztalni kellett stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1898. évi április 25-én 811. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia ^1898. évi december hó 1-sején 751. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyesen állapította meg mindkét alsóbiróság, hogy a kereseti váltók azonosak az 5. sz. alatti szerződés 29. és 31. pontjaiban emiitett fedezeti váltókkal, mely váltók az elsőbíróság ítéletében e részben helyesen kifejtett indokok szerint nem csupán az üzleti veszteség, hanem az érintett szerződésből folyó összes kötelezettségek, tehát a néhai W. Bernát által magán számlájára felvett összegek biztosítására is szolgáltak. Minthogy pedig a fedezeti váltó birtokosa pusztán a váltó birtoka alapján van jogosítva a váltó értéke erejéig követelését érvényesíteni és a váltó ellenében minden kifogás a váltókötelezett által bizonyítandó: a szerződés 29. pontjának rendelkezését figyelembe véve, alperesek a fizetési kötelezettség alól csak abban az esetben szabadulnának, ha a váltóper keretében azt bizonyították volna, hogy felperes cégre az érintett szerződésből veszteség nem hárult, és hogy néhai W. Bernát a kereseti váltókkal biztosított kötelezettségeit felperessel szemben lebonyolítván, felperesnek oly követelése, a melynek biztositékául a kereseti váltók szolgálnak, nincs, esetleg a váltók értékénél kisebb összegben áll fenn; alperesek azonban mindezt semmivel sem bizonyították, a fedezeti váltók birtokosa pedig nem kényszeríthető arra, hogy a szerződésben foglalt üzleti viszony lebonyolítása céljából más uton tegyen peres, vagy peren kívüli eljárást folyamatba, mert ez ellenkeznék azon jogviszony természetével, mely a felperes és néhai W. Bernát között a fedezeti váltók adásával létesült s a melyre nézve alperesek váltójogi kötelezettséget vállaltak. A másodbiróság ítéletét az itt kifejtett indokokból helyben hagyni kellett stb. A részvényesnek a részvénytársaság ellen a ker. törv. 174 i;. alapján indítható kereseti csak arra irányulhat, hogy a törvénynyel vagy alapszabályokkal ellenkező közgyűlési határozat megsemmisíttessék és az előbbi állapot visszaállíttassák; de nem terjedhet odáig, hogy a részvénytársaság valamely positiv határozat hozatalára utasítható legyen. A miből következik, hogy valamely indítvány elvetését tárgyszó nemleges határozat a kt. 174. ^. alapján meg nem támadható. A soproni kir. törvényszék (1897. május 21. 2,070. sz. a.) dr. Szilvásy Márton ügyvéd felperesnek dr. id. Schwartz Miklós ügyvéd által képviselt «Nagycenki cukorgyárak részvénytársasága> cég alperes ellen közgyűlési határozat megsemmisítése és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alperesi részvénytársaság által 1897. évi szept. 26-án megtartott rendkívüli közgyűlés által is elismertetett a társaság alapszabályai által is tanúsított azon ténykörülmény, hogy az alperesi részvénytársaságnak a kereskedelmi társascégek jegyzékébe bejegyzett alapszabályai, nevezetesen annak a közgyűlés által tárgyalandó tárgyakat felsoroló 15. §. és bizonyos tüzetesen megjelölt üzleteknek a közgyűlés helybenhagyása alá való sorozását megállapító 27. §. nem tartalmaznak oly intézkedést, mely szerint a ker. törv. 179. § 4. pontja vagyis az a rendelkezése, hogy a minden társasági ügyletnek közös haszonra való vezetését célzó cartellszerzó'dések megkötése a közgyűlés határozata alá esik, kifejezetten a közgyűlés hatáskörébe tartozónak jelentettek volna ki. Ezzel szemben alperes a per során előterjesztett azon érvelése hogy az alapszabályok ló. §. 6. pontja, mely szerint a társaságnak más vállalatokkal való egyesülése a közgyűlés hatáskörébe tartozónak kijelentetett, mint tágasabb rendellcezés magában foglalva a fentebb körülirt cartellszerződések megkötését is, el nem fogadható, mert az alapszabályok vonatkozó rendelkezésének, a kereskedelmi törvény 179. §. egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztetése alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az alapszabályok 15. §-ának h) pontja csakis reproducálása a ker. törv. 179. §. 3. pontjának, a mennyiben az egyesülés más vállalatokkal* és az «egyesülés más társasággal* rendelkezéseknek nem adható sem eltérő magyarázat, mint a milyent alperes a per során a ••vállalat* és «társaság» szavak közti eltérésből kiindulva, ezen rendelkezéseknek tulajdonit. Ezek szerint tény lévén, hogy a törvényben megállapított rendelkezés az alapszabályokban benn nem foglaltatik, csakis azon kérdés döntendő el, hogy az a kereskedelmi törvény rendelkezései értelmében az alapszabályokba is fölveendő-e és illetve, hogy az 1897. évi szept. 26-án megtartott rendkívüli közgyűlés azon határozata, hogy felperesnek ezen törvényszakasznak póllólag az alapszabályokba való felvételét célzó indítványát el nem fogadta, oly I határozatot képez-e, mely a törvénynyel vagy alapszabályokkal ! ellenkezik és hogy e szerint felperesnek a k. t. 174. §. alapján ' ezen határozatot megtámadni kereseti joga van-e? A kérdés eldöntésénél csakis a k. t. 157. §., nevezetesen annak 8. pontja és a 179. §. rendelkezései lehetnek mérvadók. Minthogy pedig maga a k. t. 179. §. imperative megállapítja, hogy az abban 1—7. pontok alatt taxatíve felsorolt tárgyak felett minden esetben a közgyűlés határoz, minthogy tehát maga a törvény az ott felsorolt tárgyaknak competentiájátimperative megállapítja és ezt a competentiái a közgyűlésre ruházza, minthogy ezen imperativ rendelkezés mellett sem a felhívott törvényszakasz, sem I a 157. §. és illetve ennek 8. pontja ki nem mondja és illetve meg : nem követeli, hogy a már törvény által megállapított és körülirt ! hatáskör ezen törvényi rendelkezések reprodukálása által az alapí szabályokba is felvétessék, — minthogy a törvénynek ezen intézkedése kétségtelenné teszi, hogy az alapszabályoknak e részbeni ! intézkedése irrev;láns, mert az ezen tárgyak feletti határozatI hozatal minden esetben a közgyűlés illetőségébe tartozik, mintj hogy ebből következőleg az alapszabályoknak ezzel esetleg ellen| kező intézkedései is már önmagukban semmisek volnának, mint| hogy továbbá az alapszabályok 19. §. azon rendelkezésének, hogy a társaságnak mindazon ügyei és üzletei, melyek tüzetesen a I közgyűlés számára fentartva nincsenek, az igazgatóság által vezettetnek és intéztetnek el, nem adható azon értelmezés, hogy ez alatt csakis az alapszabályok által a közgyűlés részére fentartott üzletek volnának értendők, ellenben a törvény által a közgyűlés elé utalt ügyek ezen rendelkezésben benn nem foglaltatnának és pedig annyival kevésbbé, mert az alapszabályok 30. §-nak második bekezdése és az igazgatóság tagjait egyetemleges kártérítésre kötelezi az esetben, ha a törvény határozatai vagy az alapszabályok | ellen cselekszik és ezen cselekvésükből kár származott; annál, fogva a kir. törvényszék a rendkívüli közgyűlés azon határozatát, hogy ezen, a törvényben megállapított rendelkezésnek az alap| szabályokban való pótlólagos felvételét célzó felperesi indítványt el nem fogadta, nem ismerte fel oly határozatnak, mely a kereskedelmi törvény rendelkezésével ellenkeznék. Ehhez képest felperes kereseti jogát meg nem állapithatván: keresetét elutasította, stb. A győri kir. ítélőtábla (1898. szept. 21. 1,706. sz. a.) az j elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert ; a részvényesnek a részvénytársaság ellen a ker. törv. 174. §. alap! ján indítható keresete csak arra irányulhat, hogy a törvénynyel j vagy az alapszabályokkal ellenkező közgyűlési határozat megI semmittessék és az előbbi állapot visszaállittassék. De nem terjed a 174. §. által adott kereseti jog odáig, : hogy a részvénytársaság valamely positiv határozat hozatalára utasítható legyen. A miből következik, hogy valamely indítvány elvetését tárj gyazó, tehát nemleges határozat a k. t. 174. §. alapján meg nem | támadható, stb. A m. kir. Curia (.1898. dec. 15. 1,172. sz. a.) a másodbiióI ság ítélete az elsőbiróság Ítéletében felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Gabona-uzsora. Uzsora vétsége miatt helyeztetett vád ar^J terhelt, mert a tőzsdei üzérkedéstől távol álló egyszerű falusi földművesnek pénzbeli szorultságát a szolgáltatás és ellenszol| gáltatás közt szembetűnő aránytalanságot feltüntető módon és e mellett színlelt börzei differentialis üzlet s egyszersmind váltó alakjába is burkoltan használta fel. A fehértemplomi kir. törvényszék: Ezen ügyben a további : eljárás megszüntettetik. Indokok: Mert panaszos saját beismerése szerint 1897 j évi február 14-én 60 frtot és 1897 évi március 17-én 40 frtot K. I F-töl oly kötelezettség mellett vett fel, hogy annak fejében 14, illetve 8 mm. búzát fog m. évi augusztus hó végével szállítani és ekkor kötlevelet és egy-egy váltót adott neki át. K. F. beismeri, hogy panaszostól csak 5 mm. 69 kg. búzát kapott és azt leszámította a követelésből, a hátralevő búzának piaci árát a váltókba bevéve, azokat beperesitette s minthogy megállapítást nem nyert, hogy K. F. panaszos szorult helyzetét ki akarta használni, miután terhelt annak vagyoni helyzete után kérdezősködött és igy jelen esetben sem az uzsora vétsége, sem pedig az okirathamisitás fenn nem forogván: azért a további eljárást megszüntetni kellett. A temesvári kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság határozatát indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság végzésének K. F.-re