A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» (5. szamához. Budapest, 1899. február hó 5. Köztörvényi ügyekben. A hitelező jogosítva van ugyan az adósnak oly jogügyleteit, melyek az ö kijátszására köttettek és ez által tőle a kielégítési alap elvonatott, per utján megtámadni és azt a harmadik személyt is, ki a megtámadott jogügyletben mint jogszerző fél részt vett, perbe vonni es pedig abból a célból, hogy annak tűrésére köteleztessék, hogy a hitelező követelése erejéig a jogügylet folytán szerzett ingatlanra kielégítési végrehajtást vezethessen. A szegedi kir. törvényszék ^ 1897. évi szeptember hó 30-án 11,992 sz. a.) T. István és neje Cs. Anna felpereseknek K. Domonkos és neje T. Anna alperesek ellen szerződés érvénytelenítése és jár. iránti perükben következőleg itélt: Alperesek között a h.-m.-vásárhelyi kir. közjegyző' előtt 678/892. ügyszám alatt kötött adásvételi szerződés felpereseknek a szegedi kir. járásbíróságnál 1S,456'892. sz. alatt beperesitett követelésüknek még fizetetlen részével érvénytelennek mondatik ki. Felperesek keresetüknek azzal a részével,hogy a másodrendű alperes javára eszközölt tulajdonjogi bekebelezés töröltessék, elutasittatnak. Indokok: Felperesek K. Domonkos elsőrendű alperesnek Tázlár községben fekvő 118 hold 264 • ölet tevő ingatlan vagyonukat eladták 14,130 írtért. A tulajdonjog a vevő, a zálogjog pedig a hátralékos vételár erejéig az eladó felperesek javára bekebeleztetett. A vevő a vétel árát nem fizette ki, az eladó felperesek 1892. évi szeptember 16-án 18,4-56. sz. alatt a szegedi kir. járásbíróságnál a vételár megfizetése iránt pert indítottak, a vevő 11,363 frt 75 kr. vételári hátralék és járulékai erejéig marasztalva lett. Felperesek a végrehajtást az általuk eladott tázlári ingatlanokra vezették, azok árverés utján eladattak s 9,120 frt vételár éretett el, a melyből a sorrendi végzés szerint felperesek az általuk engedélyezett alzálogjogi felülkebelezés s igy az őket terhelő adósságok leszámításával 8,568 frt 10 krt kaptak s további követelésükkel a K. Domonkos egyéb vagyonára utasíttattak. K. Domonkos a tázlári ingatlanokra kötött adásvevési szerződés megsemmisítése iránt pert is tett folyamatba; ez a per azonban nem vezetett eredményre, K. Domonkos az 1892 évi szeptember hó 8-án kelt adásvevési szerződés szerint a hódmezővásárhelyi 178 és 21,782. hrsz. alatt felvett ingatlanait feleségének R. Anna II. rendű alperesnek eladta s igy felperesek elől a további kielégítési alap elvonatott. Ily előzmények után indítanak felperesek pert, keresetükben azt kérik, hogy az alperesek által kötött adásvételi szerződés érvénytelennek mondassék ki, a II. r. alperes javára történt tulajdonjogi bekebelezés törlésével az előbbi állapot visszaállittassék, mert II. rendű alperes megajándékozott s mint ilyen, az ajándékozó adóssága tekintetében szavatossággal tartozik, ez által akarják elérni, hogy K. Domonkos ellen a végrehajtást sikerrel folytathassák. Alperesek nem veszik tagadásba, hogy ajándékozási ügylet forog fenn, nem állítják, hogy II. rendű alperes fizetett volna valamit alperes társának, de ezt maga a szerződés tartalma is kizárja, alperesek egyedül azzal védekeznek, hogy felperesek mint harmadik személyek a szerződés megtámadására nem jogosultak. Különösen K. Domonkos azt vitatja, hogy a tázlári ingatlanra kötött adásvevési szerződéssel ő meg lett rövidítve. E tényállás mellett a kir. törvényszék az alperesek között létrejött szerződést ajándékozásnak ismeri fel, mert a vevő vételárat nem fizetett, hanem csak a bekebelezett adósságok kifizetését vállalta el, minthogy pedig joggyakorlatunk szerint azok a kiknek követeléseik az ajándékozás megtörténtekor már fennállottak, azok kielégítését az adós vagyontalansága esetén a megajándékozott ellen, az ajándékozott vagyon erejéig kérni jogosultak, minthogy felperesi követelés a tázlári ingatlanok eladási idejében 1892. évi május 5 én keletkezett, s igy megelőzi az 1892 évi szeptember 8-án történt ajándékozást, minthogy semmi adat sincs arra, hogy K. Domonkosnak más vagyona is lenne, de ezt alperesek nem is állítják, sőt valószínűtlen is, mert felperesek különben a gyorsabb természetű végrehajtási eljárás utján érvényesítenék jogaikat, mindezeknél fogva a felek közötti jogviszony megállapításaként ki kellett mondani, hogy a kérdéses szerződés a felperesek követeléseinek fizetetlen részével szemben érvénytelen. A kereset egyéb része azonban elutasittatott, mert a hitelezőnek a joga nem terjed odáig, hogy az ajándékozott vagyonnak a kielégítés után megmaradt részét is elvonja a megajándékozottól stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. évi január hó 4-én 5,457. sz. a.i következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítéletemegváltoztatik, s felperesek keresetükkel teljesen elutasittatnak stb. Indokolás. A felperesek keresetükben egyedül azt kérik, 1 hogy velük szemben, mint az elsőrendű alperes korábbi hitelezőivel szemben az ö kijátszásukra kötött és az A) alatt csatolt közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződés és az annak alapján II rendű alperes által szerzett tulajdonjog érvénytelennek mondassék ki, s ez a tulajdonjog töröltessék. Valamely jogügylet érvénytelenítését csak az abban résztvevő (szerződőj felek vagy ezeknek általános jogutódai, a nyilvánkönyvi jogok törlését pedig csupán a nyilvánkönyvi jogaiban sértett felek, vagy ezek általános jogutódai vannak jogosítva kérni. Minthogy azonban a felperesek az érvénytelenittetni kért adásvétel megkötésében sem mint jogosítottak, sem mint kötelezett részt nem vettek, e szerződés alapján eszközölt bekebelezés által nyilvánkönyvi jogaikban nem sértettek, a szerződő feleknek nem jogutódai, ennélfogva felperesek a kérdéses szerződés érvénytelenítését és az annak alapján szerzett tulajdonjog törlését kérni jogosítva nincsenek. Ezért az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperesek keresetükkel teljesen elutasitandók voltak, stb. A m. kir. Curia (1898. évi november hó 15-én 1,807. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért; mert a hitelező jogosítva van ugyan az adósnak oly jogügyleteit, melyek az ő kijátszására köttettek és ez által tőle a kielégítési alap elvonatott, per utján megtámadni, és azt a harmadik személyt is ki a megtámadott jogügyletben mint jogszerző fél részt vett, perbe vonni és pedig a célból, hogy annak tűrésére köteleztessék, hogy a hitelező követelése erejéig a jogügylet folytán szerzett ingatlanra kielégítési végrehajtást vezethessen; minthogy azonban a felperesi kereset nem erre irányult és a kereset zárkérelmében felperesek nem ezt kérték, ahhoz pedig joguk nincs, hogy a szerződés érvénytelenittessék és a bekebelezés törlésével az előbbeni telekkönyvi állapot visszaállittassék; a másodbiróság kereseti jog hiányából a felperesek keresetét helyesen utasította el stb. A váltóbiróság által elrendelt végrehajtásnak megszüntetése vagy korlátozása iránt a váltóbiróság előtt folyamatba tett perek nem a váltóeljárás, hanem az 1881. évi LX. t.-c. szabályai szerint tárgyaltatnak és biráltatnak el. E szerint a felebbezési határidő számításánál is a végrehajtási törvényben megszabott határidő az irányadó, miért is a 15 napon belül beadott felebbezés elkésettnek nem tekinthető. A nagyszebeni kir. törvényszék mint váltóbiróság (1898 március hó 3-án 376. sz. a.) Dr. Miku András ügyvéd által képviselt P. Jüan felperesnek Fridmann Arnold ügyvéd által képviselt P. Anna alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: Felperes kereseti követelését azon alapon helyezi követelésbe, hogy alperessel, kivel szemben neki is követelése lévén, az iránt elszámolván, ennek eredményéül megegyeztek abban, hogy mindketten egymás elleni követelésükről lemondottak és alperes a végrehajtás alapjául szolgált 4,937/87. számú Ítéletben megítélt követelését felperesnek elengedte. Ezen állításának bizonyítására kihallgatott felperesi tanuk azt, hogy peres felek között valamely elszámolás tényleg megejtetett volna, egyáltalán nem bizonyittották, hanem csak azt vallják, hogy 1888. évben felperes az alperesnővel az utcán találkozván, utóbbinak a 383 frtos váltón alapuló követeléséről beszélgettek, s e beszéd közben engedte volna el alperesnő felperessel szembeni követelését. Habár ezen tanuk vallomása szerint igazoltnak is vehető, hogy alperesnő követelését felperesnek elengedte, mindazonáltal ezen bizonyítékkal szemben az alperesi tanuk vallomása alapján bizonyítottnak vehető az is, hogy felperes azon idő után is alkudozásokat folytatott az iránt, hogy alperesnő követelését leengedje, s a fizetés teljesítésre nézve a végrehajtás foganatosítása alkalmával időhaladékot kért, a mi azonban eredményre nem vezetett; más alkalommal pedig oda nyilatkozott, hogy tartozását ugyan alperesnőnek meg nem fizeti, hanem annak fejében alperesnő fiának fog valamit adni, mely tények csak a mellett bizonyítanak, hogy felperes az alperesnő követelését fennállónak az állított egyezkedés után is elismerte, mert ha csakis az vehető valónak, hogy alperesnő követelését elengedte, oka felperesnek nem volt azután is alperesnővel a követelés iránt alkudozni és fizetési ígéreteket tenni. Ily körülmények között, tekintettel arra, hogy a felperes által nyújtott tanubizonyiték az alperesi tanuk ellentétes vallomása által megerőtlenitést nyert és felperes a bizonyítandó ténykörülményre nézve felajánlott esküt válasziratában vissza vonta, a mennyiben annak megítélése ellen, habár azt alperesnő elfő-