A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

A JOG 49 Az igénypernek sem kevesebb, sem egyéb kellékei nincsenek, mint az actio negatoriának : harmadikat kizáró jogosultság, jogtalan beavatkozás a harmadik részéről, mely a jogosultat szabad rendelkezésében gátolja. Sőt még a bizonyítási szabályok is azonosak (B a r o n, Fand. 154. §; Windscheid, Pand. I. k. 198. §) Az igényper nem más. mint actio negatoria. A követelések bizonyos faját a törvény még hathatósabban oltalmazza (végrehajt, törv. 54-—59, 61, 62, (>í, §§, melyek evidenter nemcsak a már kifizetett pénzösszegekre, hanem a végrehajtást szenvedett fennálló követeléseire is vonatkoznak ; látszik ez különben a Curia 1884. évi 8,074. sz. döntéséből is.) Kiemelendő az életbiztosítási ügyletből a kedvezményezettet illető követelésnek a biztosított tartozáíaiéit való lefoglalása, mely épugy semmis, mint a fizetéseknek a beneficium competentiae törvényes mértékén tul való lefoglalása. Mindkettő hivatalból veendő figyelembe, feltéve, hogy az ellenzés a végrehajtást szenvedett részéről megtörtént. (I m I i n g : Végrehajtási törv. magyarázata 117. 1. a törv. 61. S-ához.) Hasonlithatlanul komplikáltabb a kérdés, ha nem birói, hanem szerződéses zálogjog szerzése képezi a «háboritást.» A példa konstruálását is nehezítik tételes intézkedéseink. Vegyük egyszerűség kedvéért így : A. és. B. kereskedők közt bármely viszonynál fogva haszonkölcsön, megbízás, adás vétel stb) tartozás keletkezik: A. tartozik B-nek 100-zal. melynek biztosítására zálogot ad. Az ügylet írásba volt foglalva és abban a zálognak bíróságon kívüli értékesítése kikötve (keresk. törv. 306. §). Ez a zálog állt könyvkövetelésből, és pedig X. kereskedőnek V elleni, mondjuk : bizonyos mennyiségű buza szállítása iránti könyvköveteléséből. A. nem fizet. B. a zálogot, minthogy piaci ára nincs, nyilvánosan, azaz árverésen (N a g y F. id m. II. k. 138. §. 28. j.) eladja (_'.-nek. ki persze teljesen jóhiszemű. A követelés esedékessé válik : C. megírja V.-nak. hogy árverésen megvette B.-től az ellene fennálló követelést s Y. azt szó nélkül kifizeti. Ebben a példában az elzálogosító B.-nek jó- vagy rosszhisszemüsége egészen figyelmen kívül marad, valamint az is, vájjon az A. és B közti elzálogosítás érvényesen jött-e létre r Mert feltéve, bár, a keresk. törv. 304. §-ának szóhangzása mellett kétséges lehet, hogy a törvény a saját kereskedelmi könyvben való feljegyzést mint érvényességi kelléket s ugy érti, hogy pl. egy másik kereskedő által még nem cédáit, de cedálni kötelezett követelés el nem zálogosítható, akkor mint látni fogjuk, példánkban a rr egi öviditett X -nek nem negatoria actiora, hane.ri megtámadási, jobban mondva semmiségi perre volna szüksége, de jogunk sem az egyiket, sem a másikat nem adja meg. Világos ugyanis, hogy a fizető adós (Y) nem köteles újból fizetni, ha a kellő gondosságot tanúsította, mit példánkban suponálunk. X.-nek tehát alperesként maradhat legfellebb A., B. és C. Utóbbi azonban árverési vevő (végrehajtási törv. 110. §. 2. bek.; osztr. polg. tkv. 397. §.), tehát felelősségre nem vonható. Az igénypernek a végrehajtás területén kívül az felelne meg, ha a B. által szerzett zálogjogot az ítélet megsemmisítené. Ez azonban világos, semmikép sem járja, mert a követelés, mint ma áll a dolog, hitelező és adós közt teremt csak jogviszonyt, s nem akadályozhatja harmadik személyeknek az ügyletkötéseit. Egész természetes, ha ezt a Curia szigorúan betartja (v. ö. Dtár ujf. 33. k. 61. sz.) 30. k. 104. sz. De különben is B. teljes jóhiszemben lehetett, minthogy A. engedményt hozott fel alapul; s minthogy Y. biztos vagyoni helyzetét ismerve, B. kapva kapott épen ezen a követelésen. Megmarad tehát az actio doli A. ellen, ha dolust vagy culpát bizonyítani tud, s kap érte legjobb esetben pénzbeli megtérítést, amikor eminens érdeke a dologhoz jutni, sőt esetleg épen Y-tól. mint jeles termelőtől, vagy épen Y. lakhelyén, mint amelynek az illető áru tekintetében világhíre van stb. kapni meg a kérdéses dolgot (ezen érdekek remek példáit 1. S o h m, Institutionen 18(>—189. 1.). Mert még akkor is, ha X. idején neszét véve a dolognak, perrel akar fellépni A. ellen, hogy az elzálogosítástól tiltsák el. vagy az elzálogosítást az igényper mintájára, meg nem történtnek jelentsék ki : ügyvédje vállvonogatva fogja neki tanácsolni, hogy várja be. míg —már késő lei z. Hasonlólag nem ér célt semmisségi perrel, mert ha a semmis elzálogosítás folytán tartott árverést semmisnek tekintjük is. az az árverési vevő helyzetét nem alterálja (arg. ex : végrehajtási törv. és osztr. polg. tkv. id. helyei), tehát C. ellen ez alapon sem fordulhat. «Szerződések érvénytelenítése pedig csak az azokban résztvevő felek vagy örököseik által követelhető)) (Dtár id. 33. k. 61. sz.). A ki ismeri a tőzsdeügyleteket, tudni fogja, hogy ez a példa nem tisztán «iskolai». A végrehajtási zálogjoggal szemben a törvény megadja, a szerződésessel szemben megtagadja a védelmet a követeléstől, melynek elzálogosítását kifejezetten megengedi, sőt még a bíróságok ellenőrzése alól is kivonja a bírósági árverés j mellőzhetősége folytán. Ez ehát a helyzet a követelésre harmadik személy részéről gyakorolt behatás tekintetében akkor, amikor nem épen az a kérdés vált vitássá a felek közt, hogy ki a jogosult hanem a mikor egy harmadik a jogosult akarata ellenére oly jogokat szerzett, melyek amannak rendelkezési körét csorbítják. Sokkal fontosabbá és gyakorlatibbá válik azonban a kérdés akkor, ha két személy közt egyenesen az a vitás pont, hogy melyiküké a követelés? S ez az eset előállhat, ugy önállóan, mint incidentaliter. az élet legkülönbözőbb viszonyaiban ; legfontosabbját felsorolni ez értekezés elején már megkisérlettem. Felmerül mindjárt az igényper alkalmából is. ahol igénylő és végrehajtást szenvedett az a két ellenfél, a kik közti jogviszony eldöntését azonban a törvény (96. §.) «a törvény rendes utjára» utasit. Ez a «rendes ut» követeléseknél minden inkább, mint rendes Vegyük például a Dtár ujf. 29. k. 63. sz. a. foglalt esetet, melynek tényállása a következő. (Folyt köv.) Belföld. A magyar polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgár törvénykönyv szerkesztőbizottsága m. hó 27-én Lányi Bertalan ministeri tanácsos elnöklésével tartott ülésén a dologjog alapelvei köréből az ingók tulajdonának találás, egyesítés, vegyítés, feldolgozás, átruházás és elbirtoklás által való szerzésének kérdéseit vette folytatólagos megvitatás alá. Dr. Imling Konrád előadó szükségesnek tartja, hogy a találásnak az az esete, a mely hatóság vagy nyilvános közlekedő intézet hivatalos helyiségében, avagy ily intézet közlekedő eszközében történt, a találás egyéb, rendszerinti eseteivel szemben külön szabályozás tárgyává tétessék, tekintettel arra, hogy az ilyen találás esetében a tulajdonos birtoka, az illető dologra nézve megszűnt ugyan, de a dolog tulajdonképen elveszettnek mégsem mondható, mert bizonyos hivatalos felügyelet és gondozás alá jut. Abban a kérdésben, hogy ingó dolognak idegen dologgal való egyesítése és vegyítése esetén, kit illessen az uj dolog tulajdonjoga: az előadó nem kiván döntő befolyást adni annak, hogy vájjon az egyesítő vegyítő jó- vagy rosszhiszemüleg járt-e el, s e részben csakis a gazdasági érdek tárgyi szempontjait fogadná el irányadóul. Az ingó dolgok tu'ajdonának átruházásihoz, rendszerint átadás kivántassék meg, s ha a dolog nem is volt az átruházó tulajdona, a jóhiszemű szerző a tulajdont rendszerint mégis megszerzi. Az elbirtoklás utján való megszerzést végre olyképen véli szabályozandónak, hogy az, a mai jogban ismeretes kettős, rendes és rendkívüli elbirtoklási rendszer mellőzésével, egységesen szabályoztassék, ugy, hogy teltétele csupán a jóhiszeműség és megfelelő tartamú időmúlás legyen. A bizottság az előadói előterjesztésnek a találást, egyesitésvegyitést, feldolgozást és átruházást illető részeit, beható eszmecsere után tudomásul vette, az elbirtoklás kérdésében azonban abban állapodott meg, hogy az, a mai jognak megfelelőleg kettős alapon szabályoztassék, ugy, hogy a birtokos rövidebb idő alatt szerezze meg a tulajdont, ha birtoka jogszerű és jóhiszemű, és hosszabb idö alatt akkor, ha jogszerű cim nélkül csupán a jóhiszeműségre hivatkozhatik. Ausztria és külföld. Választási röpiratok terjesztésének büntethetősége Németországban A szászországi bíróságok mult napokban azon érdekes kérdés felett döntöttek, vájjon büntethető-e a politikai választási röpivek terjesztése? amire a feriforgott esetben a socialdemokraták üzelmei szolgáltattak alkalmat. Mind a népbiróság (Schöffengericht), mind a járásbíróság a büntethetőséget állapította meg, a mi hevesen lett megtámadva az illető sajtóban. A social-demokraták azt állították, hogy ezen ítélkezés világosan ellenmondásban van a birodalmi ipartörvénynyel, illetve ennek 43. §-val, amely következőleg szól: «Zur Vertheilung von Stimmzetteln und Druckschriften zu Wahlzwecken bei der Wahl zu gesetzgebenden Körperschaflen ist eine polizeiliche Erlaubniss in der Zeit von der amtlichen Bekanntmachung des Wahltages bis zur Beendigung des Wahlaktes nicht erforderlich.> Ebből a social-demokraták azt következtették, hogy ha ily terjesztésre rendőri engedély nem szükséges, akkor erre nézve büntethetőség sem állhat elő. Másrészről azonban kifejtetett, hogy a hivatkozott 43. §. csak annyit mond, miszerint senki sem büntethető azért, hogy ily röpivek terjesztésére rendőri engedélyt nem szerzett; tehát igenis lehető, hogy ily terjesztés a röpivek tartalma miatt büntetést vonhat maga után. Ez állhat be a többi közt, ha a röpirat felségsértést vagy más vétséget tartalmazna; ha abban azon esetben, midőn a politikai választásokban az anarkisták is részt vesznek a fejedelemgyilkosság hirdettetnék. Gondolható a röpivek oly terjesztése is, a mely a családi béke megtámadásának-, köznyugalmat zavaró j lármának, vagy más durva kicsapongásnak jellegét hordaná magán ; \ anélkül, hogy szükséges lenne — a mi különben gyakran megtörtént