A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Árverési vevő rosszhiszeműsége - A bányaművelési szabadság és a kőszén

4 í A JOG foglalkozik az, a ki azt hiszi, hogy a bányaművelési jog teljes önállósága esetében a komoly bányavállalkozó mindenkor ingyen jut a kőszénhez ; ellenkezőleg a legtöbb esetben nem, mert a kizárólagos kutatási jogok, vagy mondjuk bányaművelési előjogok nagy részét, de sőt a reális bányaművelési jogokat is a bányaművelési szabadság mellett gombamódra tenyésző spekuláció igyekszik első sorban megszerezni; de sőt még a komoly kutatás esetében is igen gyakori a jogosítványok adásvétel utján való átruházása, mert a kutatók legnagyobb része nem rendelkezik azon tőke felett, mely a termelő bányaüzem előkészítéséhez befektetések céljából szükséges. A megfelelő tőkével rendelkező komoly bányavállalkozónak tehát bányaművelési szabadság mellett is a bányajogositványokat kell első sorban jó pénzért összevásárolnia. S tiány szerencsevadász, hány bányaspekuláns jut ilyenkor minden kockázat és előzetes áldozat nélkül pénzhez, a ki nem tett egyebet, mint hogy visszaélt a Lányaművelési szabadsággal. S ezt a visszaélést, bármily drákói szigorral fog is őrködni az állam a teljes szabadság alapelvén felépült >bányajogrend felett, talán némileg korlátozni igen, de te jesen megszüntetni sohasem lesz lehetséges. S a spekuláló törekvések s a szédelgő üzérkedés intenzitása tekintetében a kőszénbányászatot a többi bányászati ágakkal szemben határozott elsőbbség illeti meg, aminek természetszerű oka abban keresendő, hogy ezen bányászati ágnál, melyet a tőke a kockázat aránylag kisebb mértékénél, tehát a vállalkozás nagyobb positivitásánál s azon körülménynél fogva, hogy a szénszükségiet a közgazdasági viszonyok fejlődése s az általános kultúra terjeszkedésével lépésről-lépésre növekszik, kiváló előszeretettel keres fel, inkább lehet számítani arra, hogy pusztán bányászati jogosítványok szerzése által csekély áldozat árán sikerülni fog valami anyagi előnyöket elérni, mondom : ennek a lehetősége, a mi pedig tudvalevőleg egyik legfőbb rugója a spekulációnak, sokkal inkább fenforog a szén-, mint az ércbányászatnál, mely utóbbinál a spekuláció a dolog természeténél fogva a siker reményével aránytalanul kisebb mértékben kecsegtet. S még van valami, a mit a kőszénkérdés tárgyalásánál semmi esetre sem szabad tekinteten kivül hagyni. S ez az, hogy a kőszén kétségbevonhatlan földbirtoktartozéki minősége annyira átment mára népességköztudatába, hogy a föl dbirtokosok akarata ellenére való felszabadításra, a kőszénbányaművelési jog teljes önállósítására manapság, midőn a felszabadítás közgazdasági jelentősége egészen háttérbe szorult, már gondolni sem lehet. Mióta csak a kőszenet ismerjük s annak használhatósága és közgazdasági jelentősége tudatában vagyunk, vagyis több mint egy évszázad óta már ezen ásványt minálunk mindenkor a földbirtok tartozékának tekintették. Nem akarok ide vonatkozólag részletes jogtörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, amivel a kőszénkérdés irodalmában eleget foglalkoztak már, elég az, hogy a magyar és erdélyi udvari kancellária 1788. évi egyezményes határozatától a kőszénbányászat mai jogi szabályozásának is alapját képező ideiglenes törvénykezési szabályokig nemcsak az érdekelt földbirtokosok s velők a mindenkori társadalom osztatlan közvéleménye, hanem az összes államhatalmi tényezők, törvényelőkészítő s törvényalkotó org tnumok is stb. nálunk mindig a földbirtok tartozékának tekintették. Ott van a magyar országgyűlés által kiküldött választmány 1827. évi munkálata, ott van az 1843/4. évi magyar bányatörvény javaslat, de sőt az osztr. ált. bányatörvény 284. §-ában is nyilt kifejezést nyert, hogy a kőszén minálunk a földbirtok tartozékát képezte. S még jobban megérlelte és meggyökösité ezen köztudatot az országbírói értekezlet utáni idők fejleménye, mialatt a földbirtokos jogán virágzó kőszénbányászat keletkezett, ahol a földbirtokos a kőszénnel mindig és mindenütt mint saját kizárólagos tulajdonával rendelkezik, országszerte mindenütt szénterületek adódnak el s vétetnek meg. vagy vétetnek haszonbérbe s milliókat tesz már ki azon érték, melyet a bányavállalkozás a kőszén fejében a földbirtokosoknak nyújtott. S a hol a földbirtokos kőszén jogával még nem rendelkezett, ott azt a jövendő biztos jövedelmi forrásának tekintik még azok a földbirtokosok is, akiknek a birtokán a kőszén előfordulása fel sem tételezhető. S bányavállalkozó is nem az adományozásban, hanem a földbirtokossal kötött szerződésben látja a kőszénbányaművelési joga tulajdonképeni alapját stb. stb. Egy szóval a kőszenet minálunk az egész társadalom osztatlan közvéleménye a földbirtokos tulajdonának tekinti. Ily körülmények között én részemről a kőszén föltétlen felszabadítását már csak ezen okból is kivihetetlennek tartom s azon nézetben vagyok, hogyha az irányadó korokben a magyar bányajog kodifikálásánál a kőszénkérdes ilyetén megoldását vennék tervbe s annak keresztülviteléhez föltétlenül ragaszkodnának ezen körülmény a bányatörvény megalkotásának «ad graeccas calendas» elhalasztását jelentene Érdekesnek tartom itten összehasonlítás es tanulság kedvéért a galíciai nagy közgazdasági jelentőséggel bíró s ma már szépen virágzó petróleum-bányászat jogi szabályozásának előzményeire egy futó pillantást vetni. Az osztr. bányatörvény 3. $-ával tudvalevőleg a különféle földszurkok (Erdharze), a bányaurjog tárgyai közé soroztatván, 1862-ig Ausztriában is a petróleum mindenütt mint fentartott ásvány kezeltetett, s ez időben Galíciában és Bukovinában petróleum feltárásra többen bányaadományt is nyertek. Az 1862. évi január hó 22-én kelt legfelső császári rendelettel azonban Galíciában s később Bukovinában is a petróleumot és a földkátrányt elvonták a főbányajog uralma alól ; ez időtől fogva tehát az előzőleg bányaszabad petróleum Galíciában a földbirtok tartozékának tekintetett. Mivel a földbirtok Galíciában nagyon szét van darabolva s mivel a vállalkozónak a petróleumhoz való s többnyire haszonbér szerződésen alapuló joga igen bizonytalan volt: a petróleumnak a fennálló bányajogrend keretéből minden jogi szabályozás mellőzésével történt kivonása után ezen bányászati ág fejlődésének lehetősége el volt vágva, s a létrejött kisebb vállalatok, a mennyiben ideig-óráig prosperálni tudtak, a kellő tőke és szakismeret hiánya folytán valóságos rablóbányászatot űztek, a mi természetesen ugy a magán, mint a nemzetgazdaságnak szembetűnő nagy hátrányára szolgált. Ennek a tapasztalata érlelte meg az osztrák kormánynál már a hetvenes évek elején azt a törekvést, hogy a petróleumot és általában az összes bituminosus ásványokat Galíciában s Bukovinában is megint a főbányaurjog uralma alá vonja. Ez a törekvés azonban ily alakban nem volt megvalósítható; s végre a kormány is belátta, hogy Galíciában stb. a földbirtokosokat a petróleumhoz való joguktól megfosztani akaratuk ellenére már nem lehet, mert az egész társadalom közvéleménye azt a földbirtok tartozékának tekinti. Gondoskodni kellett tehát, hogy a petróleum-bányászat viszonyai a földbirtokos kizárólagos szabad rendelkezési jogának elismerése mellett szabályoztassanak, még pedig oly irányban, hogy ezen bányászati ág fejlődése lehetővé tétessék, hogy a vállalkozás bizonytalansága megszüntettessék, s mindazon visszásságok és rendellenességek, melyek ezen bányászati ágnál a jogi szabályozás hiánya folytán felburjánzottak, kiküszöböltessenek. így jött létre az 1884. május 11-iki, illetve december 17-iki birodalmi törvény, melyben Galíciát, Lodomériát, Krakkó nagy hercegséget és Bukovinát illetőleg a földszurok minden faja, igy a petróleum is. a földbirtok tartozékának elismertetett, de a mellett megállapittatott, hogy a petróleum és más földszurok bányaművelésének joga a földtulajdontól elválasztható s hogy ezen az u. n. naphta-könyvbe bekebelezett, elválasztott jog egészen önálló s az ingatlan dolog jogi minőségével bíró tulajdont képez stb. «Da es nicht zulassig erscheint, mondja a törvény indokolása*) - die erworbenen Rechte der Grundeigenthümer gegen ihren Willen zu beschranken oder gar aufzuheben und es sich auch nicht empfehlen kann, das bereits in das Rechtsbewusstsein der Bevölkerung übergegangene Princip der Zugehörigkeit des Erdöls und Erdwachses zum Grund und Boden gegen den Willen der Bevölkerung wieder aufzuheben, kann es sich hier nur um die Frage handeln. in welcher Weise die Regelung der Verháltnisse bei der Gewinnung des Erdöles und Erdwachses möglich ware, ohne mit dem bisher geltenden Rechtszustande, namlich der bedingten, nach den factischen Verhiiltnissen aber unbedingten Zugehörigkeit dieser Mineralien zum Grundeigenthume zu brechen.» ^ Egyszóval, midőn Ausztriában a nagy közgazdasági jelentőségű petróleum-bányászat jogi szabályozása szőnyegre került, dacara annak hogy a petróleum s mindenféle földszurok ott előzőleg az alt. bányatörvény szerint fentartott ásványt képezett s csak 1862-ben bocsátja azt egy császári pátens a birodalom egy részében a földbirtokosok kizárólagos rendelkezése a a s dacara annak, hogy az ezen rendelkezés folyományaként előállott viszonyok között a petroleumbányászat Galíciában im ^kíeaG£LVGLESi{e eir-Reichsretzes "r* Gehaltes an FrHW T í i Recht zur Gewinnung der wegen íhres OesterreSí 7 íen.ut.zfbafren Mineralien geregelt wird». 8 stb. lapJeSterreich- Ze.tschnft fur Berg u, Huttenu^esen 1882. évf. Hl í.