A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Az ügyvédi nyugdijalap megteremtésének egy uj eszköze

A JOG 45 teljesen pangott s ezen bányászati ág fejlődése a gazdag előjövetel mellett is lehetetlenné volt téve, mégsem sikerült ott a petróleum és földgyanta tekinteteben azok felszabadítása által a bányajogi egységet helyreállítani, mert az irányadó köröknek is be kellett látniok. hogy 20 év alatt oly mély gyökereket vert a galíciai népesség tudatában és jogérzületében a petróleum földbirtoktartozéki minősége, hogy ezen ásványokra a földbirtokosok akarata ellenére a bányamivelési szabadságot kiterjeszteni többé nem lehet. Nos, ha szabad összehasonlítást tennünk a jogállapotok s innen folyó következmények között, még inkább lehetetlen minálunk a bányaművelési szabadságnak a kős;énre való kiterjesztése, mert annak tartozéki minősége egy évszázadnál régibb általános közfelfogás mallett még inkább köztudattá válhatott s tényleg azzá vált is, a mennyiben ha az 1859. évi november 1 étől, vagyis az osztrák ált. bányatörvényben a kőszénre nézve a földbirtokosoknak engedélyezett moratórium lejártától 1861. évi július hó 23-ig, vagyis az ideiglenes törvénykezési szabályok hatályba léptéig tartott, alkotmányellenesen reánk oktroyált, tehát törvényesnek nem mondható jogi szabályozástól elteki.itünk, a mult század második felétől kezdve mióta csak a kőszén előfordulása és használhatósága nálunk ismertté lőn vagyis a mióta csak kőszénbányászatról beszélhetünk, ezen ásványt a közvélemény mindig a földbirtok tartozékának tekintette, s arra a bányaurjogból folyó királyi adományt a fenti két éves időszaktól eltekintve soha senki sem nyet: továbbá, mert a kőszénbányászat minálunk a szén lekötöttsége mellett is oly lendületet vett, hogy itt a társadalmi kö.'szükséglet nyomása is hiányzik, mi az ily felszabaditási törekvésekre modern jogállamban impulsust és jogcímet adhat. Ennek a'kalomszerü kifejezésre való hozatala volt az egyik indok, a miért itten a galíciai petroleumbány ászát jogi szabályozásának előzményeire irányítottam a figyelmet, de tettem azt másrészt még azért is. hogy rámutassak arra a ténykörülményre, miszerint a földbirtokos kizárólagos rendelkezési joga elismerésén felépült uj jogrend mellett ezen bányászati ág ottan oly gyors virágzásnak indult s annyira föllendült, hogy semmiféle alapos okunk sincsen oly feltevésekre, mintha talán bányaművelési szabadság mellett ennél kedvezőbb eredményeket lehetett volna elérni. Jellemzésül erre nézve álljon itt néhány statisztikai adat: Míg az 1884. évi naphta-törvény előtt Galícia évi petróleum termelése körülbelül csak 150,000 métermázsát tett ki, a mi az ottani szükséglet fedezésére sem volt elég*), addig az uj törvény életbelépte után már 1886-ban 205 vállalat 2,917 munkással 425.387 m.-mázsát termelt 1.681,000 frt értékben. Négy évvel később 1890-ben már 286 vállalattal találkozunk, melyek 3.721) munkással 916,501 mmázsa petróleumot termeltek 3.283,000 frt értékben (a termelés növekedése tehát 4 év alatt 1150/0); 1896-ban pedig már 332 vállalatról számol be a hivatalos statisztika 4 522 munkással s a termelés mennyisége ekkor 2.633,500 mmázsát tett ki 5.189.000 frt értékben. A növekedés tehát a termelés mennyiségében 6 év alatt 186°/0, 10 év alatt pedig 517°, 0. Továbbá, m:g egy métermázsa nyers petróleum középára 1880-ban 6 frt 39 kr volt, addig 1886-ban 3 frt 90 krra, 1890-ben 3 frt 58 krra és 1896-ban már 1 frt 98 krajcárra szállott le.**) • Mindezek előre bocsátása után, melyeknek egyrésze csak távoli vonatkozásban tartozik ugyan a magyarországi kőszénkérdéshez, de mégis némi fényt vet a probléma közgazdasági oldalára, s e mellett a lehetséges megoldás felé vezető utat is némileg megvilágítja, átlépek tulajdonképeni főfeladatom körébe s megkísérlem Tóth Gáspár ügyvéd ur ama jogi aggályainak eloszlatását, melyeket ő a szén lekötöttségének meghagyása ellen, illetve azon vélelem támogatására felhozott, hogy a kőszénkérdést nálunk nem lehet máskép, mint a szén teljes felszabadításával megoldani. Az ügyvédi nyugdijalap megteremtésének egy uj eszköze.1) Irta . Dr. DALNOKY BÉLA bpesti ügyvéd. A budaj esti ügyvédi körnek utolsó évi jelentése a kör működéséről azt a kijelentést is tartalmazza, hogy a most folyó esztendőben a kör kiváló gondoskodásának tárgyát az *) V. ö: dr. Stanislaus Olsze wszky "Project zur Regelung der berggesetzlichen Verhaltnisse dnr Naptha-Industrie in Galizien>.Oesterreich. Zeitschrift fúr Berg und Hüttenwessen XXX Jahrgang. No. 20. **) V. ö: Slatistisches Jahrbuch des k k. Ackerbau-Ministeriums für 1876 —189(>. Wien. Zweites Heft: Der Berguerksbetrieb Oesterreichs. 0 Szerzőnek ezen érdekes indítványa megérdemli, hogy az illetékes körök velők komolyan foglalkozzanak. A szerkesztőség. ügyvédi nyugdíjügy előbbre vitele és — ha lehet — megoldása fogja képezni. Jól ismerve e kérdésnek nagy horderejét és méltányolva az annak sikeres megoldásával járó következményeiben oly áldásos üdvös kihatást : évek óta én is a legnagyobb érdeklődéssel és rokonszenvvel kisérem i z ügyvédi nyugdíjügy alakulását. Abból a felfogásból indulva ki, hogy azt a magasztos célt, a mely ez eszmének megvalósításában rejlik, csak ugy érhetjük el, ha mindegyikünk tehetségeihez képest járul ahhoz, hogy a kitűzött célt mihamarább elérhessük: bátor vagyok tisztelt kartársaim bölcs megfontolása alá a következő indítványt terjeszteni, a mely indítványomban foglalt eszme megvalósítása az ügyvédi nyugdijalapot abban az irányban vinné előre egy hatalmas lépéssel, a mely ennek a kérdésnek természeténél fogva, sajátképpen mozgatója és punctum saliense. tudniillik az anyagi eszközök u egteremtése körül. Indítványom és annak megokolása a következő. A m. kir. igazságügyministerium működéséről időnkint közzétett hivatalos jelentésekből tudjuk, hogy léteznek úgynevezett kir. curiai és kir. táblai alapítványok, a melyeknek rendeltetése szegény perlekedők segélyezése. Ilyt n alapítványok a következők : I., A 1 m á s s y Mihály 1753 június 3-án alkotott végrendeletében a következőképen intézkedett: «Quarto. Valamint, hogy az igazságnak folytatása országunk törvényeinek főcélja, de ennek megnyerése sok fáradtságokkal és költségekkel összekapcsolva lévén, gyakorta elszegényedett sok régi famíliákból valók mintegy tehetetlenek igaz kereseteket folytatni, ugyanis azért, 10,0()0 R.Torintokból id est tiz ezer Rhenesi forintokból álló capitalist rendelek és alázatosan bizok az felséges Kúriának protectiója alá, hogy ezen capitalis (ha lehet) erga sese a cento secure elocaltásson és eszterdőbeli interessé a szegény és minden elegendő s e g e d e 1 e m n é 1 k ü 1 szűkölködő causansokra (praeferenter tamen erga coinmendationen famíliáé meae). de csupán azon katholikusokra és nem olyanokra, a kik tiszta nyughatatlanságból törvénykeznek, bölcs ítéletére hagyván a felséges Kúriának Kinek in individuo mennyi succursust szükségesnek találni fog.» Ennek az alapítványnak álladéka az 1897. év végén ,73,822 frt 39 k r, évi jövedelme pedig 3,212 fit. 77*/, kr. volt. Ebből az alapítványból ugyancsak 1897-ben a kir. Curia 33 szegény perlekedőt segélyezett egyenként 50—200 frtos összegekkel. II) Kondé Miklós volt hétszemélynök 1800. november 23-án 2,000 frtos alapítványt tett szegény nemes perlekedők segélyezésére a következő végrendeleti intézkedéssel : «Aíulirott 20 évi tapasztalataim folytán, — melyeket a király kegyelméből mint septemvir a kir. Curiánál birói minőségben töltöttem — arról győződtem meg, hogy ezen magas dicastei ium jeles elnökeinek minden gondozása és ügyszeretete dacára, melyet az igazságszolgáltatás gyors foganatosításában emberileg véve csak alkalmazni lehet, mégis az ország szegénysorsú nemeseinek ügyei attól vannak függővé téve, hogy ezen nyomorult nobilisek nincsenek ama a helyzetben, miszerint a legfőbb itélőszéknél az ügyük elintézése előtt szokás szerint benyújtandó kivonatokat akár lemásoltathatnák, akár kinyomattathatnák. Ezért ezen és hasonló valóban szegény perlekedő nemeseknek tehetségeimhez képest, némileg segélyére óhajtván lenni, ilyen kivonatok kinyomatására a Forgách Miklós de Ghimes és Gács grófnál elhelyezett és ennek halála után Forgách József grófra átmenő 2,000 forintnyi összeget ezen célra hagyom, rendelem és örökre oly értelemben resignálom, hogy ezen capitalisnak censusa a folyó 1800. évi május 25-étől fogva a fentebb jelzett valóban szegény perlekedő nemesek javára az érdekükben gyorsítandó igazságszolgáltatás végett a magas Septemviratus illető elnökei által József főherceg Magyarország Palatínusának és utódainak védnöksége alatt alkalomadtán kezeltessék és kiadathassék.» Ennek az alapítványnak az álladéka az 1897. év végén 23,067 frt. 16 kr. évi jövedelme pedig 1.033 frt. 95 kr. volt. Ebből az alapítványból a kir. Curia 1897-ben 11 szegény perlekedőt segélyezett egyenként 40—100 frtos összegekkel. III. Nagy Sándor volt curialis ügyvéd és több előkelő család jogtanácsosa a következő végrendeleti intézkedéssel két alapítványt tett, u. m. egy 3,000 frtos alapítványt szűkölködő jurátusok vagy ügyvédek segélyezésére (ez az u. n. Nagy Sándor I. osztálybeli alapítvány) és egy 974 frtos alapítványt (ez az u. n. Nagy Sándor II. os tálybeh alapítvány) egy pozsonyn "gyei. ügyvédi pályára készülő jurátus vagy egy-két