A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

210 A JOG tokos tulajdona és a partbirtoknak elválaszthatlan kiegészítő része, felperes a vitás területen sem a viz partjára, sem annak med­rére birtokjogát nem mutatta ki és keresetével helyesen utasít­tatott el, stb. A m. kir. Curia (1899. nov. 21. 2,022. sz. a.) a kereset tár­gyát tevő ingatlan birtokára vonatkozóan mindkét alsóbiróság ité­hte megváltoztattatik s alperesvégrehajtás terhével köteleztetik a falu-szemesi 1. sz. tjkben 464. hrsz. a. bejegyzett ingatlannak a keresethez E. alatt csatolt vázrajzon vörös vonallal megjelölt 22 1,145/1,600. holdat tevő részét a felperes birtokába 15 nap alatt átadni. Az elvont haszonra és a perköltségre vonatkozóan pedig mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik s az elsó'biróság utasittatik, hogy a fentebb említett terület évi hasznát szakértőkkel becsül­tesse meg, a szakértők véleménye felett a felek észrevételeit hall­gassa meg s azután az elvont haszon és a perköltség kérdésében hozzon uj ítéletet síb. Indokok: A keresethez D. alatt hitelesített másolatban csatolt telekjegyzőkönyv szerint a Balaton medrének a falu szemesi 1. sz. tjkben 464. hrsz. a. bejegyzett 3,647/1,600/1,234 holdat tevő része a felperes tulajdonához tartozik s alperes nem vonta két­ségbe, hogy a keresethez E. alatt csatolt vázrajzán vörös vonal­lal megjelölt 22 1,145/1,600 hold terület a fentebb emiitett telek­jegyzőkönyvben felperes tulajdonául bejegyzett Balatonmedernek alkatrészét teszi. Nem vonta kétségbe alperes felperesnek a keresetben fel­hozott azt az állítását sem, hogy a kérdéses terület a Balaton tavának a Balaton vizszabályozó társulat által 1860. évben foga­natosított lecsapolása folytán maradt szárazon. Valamely viz lecsapolása a tulajdonjogban változást elő nem idéz. A lecsapolással szárazzá tett terület a lecsapolás után is annak tulajdona marad, a kinek előbb a tulajdona volt, s mint­hogy a D. alatti telekjegyzőkönyv szerint a kérdéses terület a lecsapolás alkalmával a felperes tulajdona volt, az a lecsapolás után is az ő tulajdona maradt, a minthogy az a telekjegyzőkönyv­ben jelenleg is a felperes nevén áll. Növedékről tehát ez esetben szó sem lehet; az 1885. évi XXIII. t.-c. 4 §-ának a hatálya pedig, ugyanezen t.-cikk 5. ij-ának utolsó bekezdése értelmében, a felperes által már korábban meg­szerzett telekkönyvi tulajdonra ki nem terjed. Az előadottak szerint a kérdéses terület a felperes tulaj­dona s mint tulajdonost a birtok is megilleti. Alperes azon állítását, hogy ő a kérdéses területet, több mint 32 év óta békésen birja, felperes tagadásával szemben be nem bizonyította, mert a lecsapolás, melynek folytán a kérdéses terület szárazon maradt, 1860. évben történt s az alperes által felhívott tanuk közül id. Sz. József csupán az 1874. évet, H. József az 1861. évet, N. János az 1873. évet, B. Mátyás az 1888. évet, B. Pál az 1887. évet, ifj. Sz. József az 1879. évet és S. Mihály az 1883. évet megelőző birtoklásról tanúskodtak. Ezen tanuk vallo­másai tehát a 32 évi birtoklásra bizonyítékul nem szolgálnak. K. János és ifj. K. János tanuk vallomásai pedig, melyek az 1860. év óta tartó folytonos birtoklást tanúsítják, a felperes által felhívott K. Mihály, M. János, K. Antal és P. Mihály tanuk vallo­másaival megcáfoltatnak. A keresetben követelt elvont haszon-mennyiséget alperes tagadta s az elsöbiróság az elvont haszon-mennyiséget szakértők­kel meg nem becsültette; e nélkül pedig az elvont haszon iránt Ítéletet hozni nem lehet. Úgyszintén nem lehet a perkö:tség iránt sem határozni, mer1 az a végitéletre tartozik. Habár a felek közt a vitás szerződés által létrejött jog­viszonyra az osztr. ptkvnek, sem a bérleti, sem a munkabéri. sem a közkereseti társasági, illetőleg pedig a 1,103. §• értelmé deni társasági szerződésekre vonatkozó rendelkezései a maguk egészében nem alkalmazhatók és habár a szerződés az osztr. ptk. szempontjából jogilag tisztán meghatározható minősítésű szerződések közé nem tartozik, mégis tekintettel arra, hogy a szerződésnek határozmányai szerint a peres felek szerződési intézkedései legközelebb állanak ahhoz a szerződési intézkedé­sekhez, melyről az osztr. ptk. 1,103. §"a rendelkezik, ennélfogva a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályokat az által, hogy a pert az osztr. ptk. 1,103. S a értelmében létrejött jog­viszonyokra alkalmazandó azon szabályoknak megfelelöleg dön­tötte el, a melyek a közkereseti társasági szerződésekre vonat­kozó jogviszonyokat szabályozzák. (A m. kir. Curia 1899. okt. 23-án I. G. 411. sz. a.i Minthogy az 18S1: LX. t.-c. 98. §-a szerint az igénynek meg­állapítása esetében az igényperbeli költségek csak a foglaltató jóhiszeműsége esetében szüntethetők meg, végrehajtató alperes azonban jóhiszemű foglaltatónak nem tekinthető, a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn alperest a felmerült igény­perbeli költségben marasztalta, és pedig annál kevésbé, mivel alperes zálogjogáról csak az igénykereset beadása után mondván le. a perre emez eljárása is okot szolgáltatott. (A m kir Curia 1899. okt. 27. I. G. 484. p. sz. a.) A S. E. 117. és 169. §S-aiban foglalt marasztalás alatt csak az a marasztalás érthető, a mi a kereset, vagy viszontkereset főtárgyára vonatkozik és általában az idézett törvényszakaszok szerint az ítéletnek felebbvitelre való tekintet nélkül végrehajt­hatósága csak a kereset vagy viszontkereset tárgyára és ilyen esetben ugyan a járulékot tevő költségre is irányulhat ellenben nenhatalmazható akkor, ha az Ítélettel a fél elutaztatván az ellen a marasztalás csakis a perbeli költségre nézve történt; a felebbezési bíróságunk az a rendelkezése tehát, a mely szerint Ítéletét, a mellyel felperest keresetével elutasította és költségben marasztalta a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nelkul végrehajthatnak kimondotta, nyilván jogszabályba utkozik. (A m. kir. Curia 1899. október 31-én G. 364 sz.) Ha a házbér végrehajtási utón letiltatott s zárgondnok vezettetik be a házbér behajtására, ez időponttól csak a zár­gondnok kezéhez történt fizetés joghatályos és a jóhiszemű végre­hajtatok ellen a lejárat előtt a háztulajdonos kezéhez történt befizetés - mint kifogás - joghatálylyal nem érvényesíthető. (A bpesti kir. trvszék feleb. tan. 1899. nov. 16.) A részvénytársaság — bár belföldön is van telepe — a külföldön kötött szerződésből felmerülhető perekre nézve érvé­nyesen kikötheti a külföldi biróság kizárólagos illetékességét. (A m. kir. Curia 1899. aug. 21-én 898. v. sz. a.) Összeszámolás és kiegyezés az anyagi jognál fogva magá­ban véve kötelmet szül, és az azt megelőző időből ugyanarra a viszonyra vonatkozóan egyéb igény az anyagi jognál fogva csak akkor érvényesíthető, ha ez az igény kifejezetten fentartatott vagy tévedésből hagyatott számításon kivül. ÍA m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1899. november 8. G. 388/99. sz. a.) Ha felperes a bontókereset megindításában az által gátol­tatott, hogy igazolt szegénységénél fogva pártfogó ügyvéd kiren­delésének kérelmezésére volt utalva, a kereseti jog azon az ala­pon, hogy a felmerült bántalmazás idejétől számítva a kereset beadása idejéig hat hó már eltelt, nem tekinthető elévültnek. (A m. kir. Curia 1899. november 16. 4099/99. sz. a.) Az ügyvéd a fele részére behajtott pénzt megőrizni s azt fele kívánatára kiadni tartezik, de külön megállapodás nélkül nem köteles arra, hogy a behajtott pénzt gyümölcsöztesse — Kamatot azonban köteles fizetni azon naptól, a melyen ügyfele által a behajtott pénz kiadására felszólittatott. (A m. kir. Curia Í189!). november 8. 5.09«/í)9. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A csődtörvény által szabályozott megtámadási jog a csőd­törvény 37. §-a értelmében a csődnyitás napjától számított 6 hó alatt elévül. Ez az elévülési időtartam rendszerint mérvadó akkor is, amidőn a tömeggondnok a megtámadási jogot nem kereset utján, hanem a csődtömeg ellen indított keresettel szemben kifogás alakjában terjeszti elő, mert a tömeggondnok a csőd­törvény 26. § a szerint a megtámadási jogot önálló kereset utján érvényesítheti, s ennélfogva az a megtámadható követelés­nek a csődtömeg ellen való érvényesítésétől nincs függővé téve. — Nem változtat ezen az, hogy a felperes kereseti követelését a csődbe bejelentvén, azt a tömeggondnok már a felszámolási tárgyaláson valódinak el nem ismervén, általánosságban kifogá­solta, mert a csődtömegbe bejelentett követelés valódiságának el nem ismerése magában veve még a jogügyletnek a csődtör­vény 26. §-a alapján való megtámadhatását nem jelenti — A közadós jogcselekményének a csődjog alapján való hatálytala­nítására irányuló jognak elévülés következtében történt elenyészte azonban nem zárhatja el a csődtömeggondnokot attól, hogy a felperesnek a közadóssal kötött jogügylet alapján a csődtömeg ellen érvényesített kereseti jogával szemben az anyagi jogból merített kifogásait felhozhassa, s ekként védekezését az alapul szolgáló jogügyletnek érvénytelenségéből is meríthesse, e tekin­tetben azonban a bizonyítás őt terheli. lA m. kir. Curia 1899. november 15. 924/99. sz. a.) Az 1881. LIX. t.-c. 71. §-ának az a rendelkezése, hogy az ellenfél által letett esküvel eldöntött perekben perújításnak helye nincs, a sommás eljárásban csak az egyezségi esküvel eldöntött perekben nyerhet alkalmazást, — oly esetben pedig, ha az alap­perben vesztes félnek ellenfele a sommás eljárási törvény 95., 96. §-ai érteimébea kihallgattatott és vallomására esküt tett, uj bizonyíték alapján perújításnak helye van. Az állandó gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a fél keresetét tévesen indította perujitási keresetként, nem szolgál­hat indokul arra, hogy a fél ujitott keresetével el- és uj per indítására utasittassék, hanem a perujitási keresetet uj kereset­nek kell tekinteni, s mint ilyent elbirálni. ÍA budapesti kir. keres­kedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1899 máius 23 233/99. sz. a.) J A ker. tv. 534. és 538. szerint kereskedelmi ügyletekre nézve a közvetitő jogilag az, a ki a feleket kereskedelmi ügy­let létesítésére összehozza, illetve a kereskedelmi ügylet létre­jötte körül elősegitöleg közbenjár és a kinek hivatása az, hogy abbeli működésénél a rendes kereskedő gondosságával a meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom