A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

211 bizás értelmeben es az ügyletnél érdekelt mindkét fél érdekeinek megtelclöen járjon el. A vezerügynökség közönséges fogalmánál fogva a vezérügynök nem közönséges ügynök, a ki jogi értelemben vett közvetítő gyanánt eljárhat, hanem az általa képviselt cégnek annyiban kereskedelmi alkalmazottja, hogy a cég által létesített ügyleteknél egyedül és kizárólag csak ama cég érdekeinek megfeleloleg tf.rtozik eljárni és éppen azért az ilyen ügyletekért illetve ezeknél való közbenjárásért a másik fél részéről a maga' javára vagyoni előnynek biztosítását a köteles tisztesség szempontjából el nem fogadhatja es ha mégis teszi, ez esetben ténykedése jcgilag tiltott és az erkölcsi fogalmakba ütköző dolog a mely hivatalból figyelembe veendő és el nem fogadható a bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául. (A kir Curia 1899. szeptember 30. 297/99. sz. a.) Bűnügyekben. Vádbeli cselekmények minősítésénél nem lehet irányadó vádlott azon vallomása, hogy magát a vádbeli cselekmények elkövetésére mennyi idő alatt határozta el. A debreceni kir. törvényszék (1899. május 4. 4,750. sz. a) L. János vádlottat az özv. S. M. Mihályné szül. D. Anna ellen elkövetett, a btk. 349. £-ába ütköző s ugyanezen szakasz szerint minősülő szándékos emberöléssel párosult rablás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért őt a btk. 349. §-nak ufolsó büntetési tétele alapján, azonban a btk. 91. £-nak alkalmazásával ló évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Az iratok között i/, iratjegyzék szám alatt fekvő helyszíni szemle jegyzőkönyv az */» alatti halottkémi jelentés továbbá B. Zsuzsanna özv. K. Jánosné, K. V. János és K. V. György tanuk vallomása szerint özv. S. Mihályné sz. D. Anna h -böszörményi lakos egyedül lakott polgári-utcai 3,494. sz. házánál, a mely egy utcai nagyobb és egy udvari kisebb szobából és a közöttük levő konyhából állott. A nevezett özvegy 1899. évi január 2-án megkérte a vádlottal együtt élt B. Zsuzsannát, a ki a nevezett özvegynek egyet-mást segíteni és nála takarítani szokott s hozzá bejáratos volt, hogy ha a következő napon a piacra megy, szóljon be hozzá, mert vásároltatni akar vele valamit. Másnap, 3-án reggel azután B. Zsuzsanna 1 ,9 óra tájban el is ment özv. M. Mihályné házához, de nem tudott bemenni, miután a kapu zárva volt. Délelőtt 11 óra körül ment ismét vissza, de a kaput ekkor is zárva találta. Bajt sejtve, a szomszédban lévő özv. K. Jánosnéhoz ment s azzal együtt a kerítésen keresztül átjöttek az özv. M. Mihályné udvarába, ott a konyhaajtót zörgették; de nem kapván semmi választ, előhívták K. V. Györgyöt és Jánost, a kik aztán a konyhaajtót befeszitették. Nevezettek az utcai szobába lépve, M. Mihálynét ágyában halva találták, arca véres volt, ágyában, ágya előtt a padozaton, valamnt az udvari szobában a falakon is több helyeken vérnyomok voltak. Az utcai egyik szobában az ablakhoz egy párna volt illesztve, az udvariban pedig az ajtón felakasztva egy véres lürölköző csüngött. Az elhunyt nyakán egy nagy kékes kockás kendő kétszeresen körülcsavarva találtatott. Az 1. iratjegyzék szám alatt feltalálható boncjegyzőkönyv és arra aiapitott orvosszakértői vélemény szerint az özv. M. Mihályné halálát egyrészt a nagy vérelfutás, másrészt tüdő- és agyvizenyő okozta; az előbbit a nevezettnek fejére a bal szemöldök felett elszenvedett és a bal szemüreg felső falából egy 2 cmtr hosszú és 1 cmtr széles csontdarabnak kitörését eredményező ütés, a tüdő- és agyvizenyőt pedig a vérvesztés és esetleg az elhunyt nyakán talált kendő által a légcsőre gyakorolt nyomás folytán beállott fulladás idézte elő. Ezek alapján az előnyomozat és az eljárás a tettes kilétének megállapítása iránt megindittatván, az kezdetben eredményre nem vezetett, mig 1899. évi február 6-án a csendőrség által folytatott nyomozat és házkutatás nyomán sikerült a tettest L. János személyében kideríteni. L. János böszörményi lakos ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás alkalmával beismerte, hogy M. Mihálynét az 1899. január 2. és 3. közötti éjjel ő ölte meg, beismerte, hogy ezt abból a célból tette, hogy a pénzét elvegye. Vádlott a cselekmény véghezvitelének körülményeire vonatkozóan a következőket adja elő: Folyó évi január 2-án a házuk tetejének javításával foglalkozott, mely eltartott délután 2 óráig ; ekkor kiment vádlott a szőlőbe, hol id. G. Bertalantól, kitől a szőlő munkálását elvállalta, 1 frt előleget kapott. Ebből a pénzből egy boltban 12 kr. ára rumot ivott. Később ugy í óra ielé elment a «Hajnab korcsmába, hol egy óra alatt egyedül megivott egy liter bort. Innen haza felé indult, de útközben találkozott B. Andrással, a vele lakó B. Zsuzsanna testvérével és betértek ennek lakására, ott találta B. Gábort és B. Imrét is. Ide hozatott egy fél liter pálinkát, ittak belőle mind a négyen, de mert ekkor már ittas volt a pálinkának felét kilocsolta. Körülbelül 8 óra tájban indult haza fele és hivta B. Imrét magához, hogy nézze meg a nénjét. B. Imre el is ment vele a lakására, és ott le is dőlt. Nem sokára azután B. Imre távozni készült, mire vádlott azzal a kijelentéssel, hogy ha ö elkísérte őt, ő is visszakíséri, tényleg el is ment vele B. András lakásáig, ahová B. Imre bement, ő pedig hazafelé indult. Útközben a H. János háza előtt az a gondolat ütötte meg, hogy bemegy özv. M. Mihályné házába és ha pénzt talál ott, elhozza, s egyszersmind hogy M. Mihálynét megöli. Ekkor a nevezett kapujához ment, az utcaajtó kilincsét megrántotta, mire a lövő kipattant s az ajtó kinyílt. Az udvarra lépve, körülbelül egy negyed óráig gondolkozott azon, miként fogja a tettet végrehajtani. A pitvarajtót meg sem kísérelte kinyitni, miután gondolta, hogy ugy is zárva van, hanem egyenesen az udvari szoba ablakához ment, azt megnyomta, kinyílt, ekkor a kútnál levő vályút az ablak alá helyezte és jgy a szobái a bemászott. Bár tudta, hogy M. Mihályné nem a kis szobában alszik, mégis megtapogatta az ott levő ágyat, hogy nincs-e ott. A kis szobából a konyhán keresztül bement az utcai szobába, ahol az ágyra mindjárt rátalált és a szuszogásról megtudta, merre felé van az elhalt feje ; ekkor a nála lévő görbe bottal, annak egyenes végét egy kézzel fogva, kétszer özv. M. Mihályné fejére ütött, ki az ütések következtében hörögve a földre esett, mi közben azt mondotta : «Mit vétettem világ életemben !> vádlott ekkor hozzáment és a sötétben talált kendőt erősen a nyakára tekerte, gondolva, hogy igy meg fog (ülni. Azután ott hagyta a földön és bement az udvari szobába, hogy a gyufatartóból, melynek helyét tudta, gyufát vegyen ki, de abban gyufát nem talált, majd a kufferban keresgélt, ésabban talált is néhány szálat, amivel az asztalon levő mécset meggyújtotta. A gyufa és mécskeresés közben maradtak a falon a vérnyomok. A mécscsel aztán bement az utcai szobába s ott az egyik ablakot a párnával, a másikat pedig egy szoknyává: betakarta, hogy a világosság az utcára ne hasson. Ezután elkezdett kutatni a komótban és a kis szobában levő kuffeifiókban, de nem talált semmit, majd a kis szobában levő korsóból megmosta véres kezeit és az ajtóra akasztott törülközőben megtörülte. Elmenőben az ablakot ismét behajtotta és a konyhaajtó mögött levő két vékányi búzát vállára vette és a konyhaajtó lövőjének félrehuzásával az ajtót kinyitotta, az udvarra lépett s az ajtót maga után berántotta, ugy hogy az a tolózárral újból bezáródott. Áz utcaajtót pedig akként zárta be, hogy kívülről a kerítésre fellépett és botjával a lövőt betaszította. Haza érkezve a búzát az udvaron egy csomó galy közé tette, az ablakon zörgetett, édesanyja bebocsátotta. Mikor a szobába lépett, B. Zsuzsanna lámpát akart gyujtani, de ö nem engedte, mert félt, hogy véres ujjasát és kötőjét meglátják, hanem sötétben a fal mellett levő lócára lefeküdt. Reggel 5 óra tájban kiment az udvarra, ujjasából, kötényéből és inge ujjából a vérfoltokat kimosta ; 8—9 óra tájban ruháit újólag kimosta és a kemencére száradni kiterítette. A két véka búzát még 5 órakor reggel a kamarába vitte, kitöltötte s a zsákot a padon eldugta. Vádlott által a tényállásra vonatkozóan előadottakat ugy a vizsgálat, mint az eljárás összes adatai, a kihallgatott tanuk vallomása támogatják és erősítik, ugy hogy nincs semmiféle ok vagy körülmény, mely eme előadásnak való tényállásként elfogadásával aggályossá tenné. Ezek után a kérdés csak a körül merül fel, váljon a vádlott cselekményét előre megfontolt szándékkal követte el r Erre látszik utalni az a tanuk által igazolt körülmény, hogy a különben rendes életű vádlott egyszerre minden különösebb ok vagy alkalom nélkül az iváshoz fog, hogy lakásáról amaz ürügygyei, mikép B. Imrét hazakíséri, éjjel eltávozik, hogy a tett helyén az udvaron beismerése szerint, egy negyed óráig a véghezvitel módjairól gondolkozik s különösen az a nyugalom és megfontolás, melyet a végrehajtás módja, az ekközben kifejtett, az ezt követő és a legnyugodtabb körültekintést tanusitó cselekmények egész sorozata igazol. Tekintettel azonban eme gyanu-okokat gyengitő ama bizonyított körülményekre, melyek szerint vádlott munkás, józan életű ember volt, a ki családjának eltartásáról ugy gondoskodott, hogy azok szükséget nem szenvedtek, hogy nem merült fel bizonyíték arra, mikép vádlott pénzszerzésről vagy különösen az elhunytról s annak vagyoni állapotáról valakivel beszélt volna, tekintettel különösen az időbeli tartamra, mely a vádlott meg nem cáfolt előadása szerint, a tett elhatározásától a végrehajtásig lefolyt s hogy a cselekmény teljes végrehajtására összes előzményeivel együtt 2—3 órai idő esik; tekintettel továbbá, hogy a cselekmény véghezvitele közben felmerült és azt követő tettek, oly egyéni mozzanatok, melyek ép ugy nem bizonyítják az előre megfontolást, a mint ezt, ha egyébként bizonyítva lenne, nem zárná ki az a körülmény, hogy vádlott a cselekmény elkövetése után mindent a legnagyobb zavarral cselekedett volna; tekintettel tehát arra, hogy a fenti gyanuokok vádlott határozott tagadásával szemben arra nézve, hogy cselekményét előre megfontolt szándékkal követte volna el, bizonyítékot nem képeznek, terhére az, hogy a bűncselekményt előre megfontolt szándékkal követte el, meg nem állapitható. Minthogy azonban a bizonyítottak szerint vádlott cselekményét azzal a szándékkal hajtotta végre, hogy özv. M. Mihálynét életétől megfossza, eít pedig azért tette, hogy azután a megölt pénzét elrabolja s tényleg két vékányi búzát el is vitt s minthogy az iratok között 68. és 69. iratjegyzetszám alatt feltalálható elmeállapot vizsgálatáról felvett jegyzőkönyvek és ezek alapján adott orvosszakértői egybehangzó vélemények szerint vádlott elmebeli állapota ép és a cselekmény elkövetése idejében öntudatos állapotban volt s akaratának szabad elhatározási képességével birt, vádlottat