A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

392 A JOG személy a tényleges birtokban lévő jogosítotton formálisan erőszakoskodik: igazán nehéz megfejteni, és még nehezebb, sőt lehetetlen, a mai tisztult fogalmakkal és kifejlett forgalmi viszonyokkal összeegyeztetni! A régi iskolának tanítása alapjában téves és elavult. Téves az a felfogás, hogy csak a roszhiszemüséget kell bizonyítani, mert a jóhiszeműség vélelmezendő. Itt nincs vélelem ; ergo a két fogalom, egymásnak homlok egyenest ellenkező tartalommal, egyenjogú; mindegyiknek alapos oka, indoka kimutatandó és bizonyított tényekkel támogatandó. Lényegileg ugyanez az állapot forog fenn akkor is. midőn a tényleges birtokban lévő jogosított az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot a meghatározott tartamú hosszú birtoklás által megszerezte, elbirtokolta; — csakhogy ez esetben még kirívóbb és még jogérzékellenesebb a telekkönyvi tulajdonos viselkedése, midőn a tulajdonjogot másra ruházza, csak azért, mert az osztr. polg. törvénykönyv nyíltan rendeli, hogy ily átruházással -z elbirtoklás által szerzett jogot agyon lehet ütni.3) Igazán nagyon sajnos, hogy törvény ad kitanitást ily v ií ;aélésre, melyet csirájában meg kell fojtani. Hogy ez esetben az a harmadik szerző nem érdemli meg a jóhiszeműség epithetumát, hanem elllenkezőleg, még ha csakugyan ellenérték mellett szerzett is, — még akkor is ő szorítandó jóhiszeműségének bizonyítására, mert a nemzetgazdaság legelemibb szabályait sértette meg, midőn improductive szerződött, midőn vett a nélkül, hogy a megvett tárgyat látta és birtokba vette volna: az a kifejtettek után alig szenvedhet kétséget. A tényleges birtokos vagy elbirtokolta a dolgot, helyesen : a dologra vonatkozó tulajdonjogot hosszú időtartamú birtoklás által megszerezte, — vagy nem. Ha az elbirtoklás megtörtént, befejeztetett, akkor szerzett jogról van szó, mely tényleg s birtoklással is kapcsolatos. Hogy ez ellen a harmadik szerző telekkönyvi joga egyáltalán nem érvényesülhet, kétséget nem szenvedhet az átháramlás szabályánál fogva sem, mely szintén elvvé képződött és a mely szerint senki sem ruházhat másra több jogot, mint a mennyit maga bír ; ugy de az a telekkönyvi tulajdonos, a kitől a harmadik szerző jogát szerezte, már semmi jogot sem birt, mert azt a befejezett elbirtoklás folytán elvesztette ; ergo: a harmadik szerző sem szerezhetett semmi jogot sem ; ha tehát ő csakugyan ellenértéket adott a dologért, követeljen eladójától regressust, Ez a jogérzék követelménye, mert a harmadik szerzőnek módjában állott és kellett volna a birtokállási viszonyokat is kutatni és azokról meggyőződni. Ha ellenben a tényleges birtokos nem védekezhetik az elbirtoklás elvével, akkor lényeges ténykörülményt képez az, hogy vájjon a tényleges birtokos jogát közvetlenül vagy közvetve származtatja a telekkönyvi tulajdonostól. Az átháramlás elvénél fogva a jogutód birtokához a jogelőd birtoka hozzászámítandó. Akár közvetlenül, akár közvetve, de a telekkönyvi tulajdonosra, vagy jogelődére vezeti vissza szerzését a tényleges birtokos, őt kell előnyben részesiteni a puszta telekkönyvi tulajdonossal, másként harmadik szerzővel szemben ; mert a jogelőd birtoka nem a harmadik szerzőnek, hanem a tényleges birtokban levő jogosítottnak számit. Mindezekből következik, hogy a tényleges birtokos helyzete csak akkor roszzabb. mint a puszta telekkönyvi tulajdonosé, ha jogát kimutatni, levezetni, vagy elbirtoklással védeni nem tudja. Még megfigyelendő tényékként szerepelnek a mai jogot tekintve a jelzálogjoggal való megterheltetés és a bírói árverésen való szerzés. Ha a harmadik szerző-féle teóriát, jóhiszemüségi jogvélelmével együtt a maga valódi értékére és jogi jelentőségére redukáljuk, azt lehetne ellenvetni, hogy az elvi magaslat még sincs elérve, mert a puszta telekkönyvi tulajdonosnak még mindig megmarad a kezébe elég fegyver arra nézve, hogy 8J «Az elbirtoklás félbeszakittatik, ha az elbirtokló türi. hogy az ingatlan az elbirtoklási idő alatt telekkönyvileg másnak nevére írassék, másnak hagyatékába leltároztassék és hagyatékbiróságilag másnak átadassék.» (Curia 1891. decemher 21-én 2,857. sz. a. Döntvénytár Uj Folyam XXXI. kötet 233. lap.) .Minthogy az alperes, a felperessel, mint telekkönyvi tulajdonossal szemben, a kereseti ingatlan birtokához erösebb jogcímet nem igazolt és minthogy abban az esetben is, ha való az, hogy az alperes jogelőde, illetve az alperes az ingatlant az 1848. év óta bírják : az elbirtoklási idő, a tulajdonjognak a felperes részére 1874. évben történt bekebelezésével megszakittatott, s így az alperes a felperes ellenében az elbirtoklás kifogását nem érvényesítheti . . stb. (Curia 1892. évi január 12-én. 4,498/1891. sz. a. Döntvénytár Uj folyam XXXIII. kötet 277. lap.) roszhiszemü célzatát keresztülvigye; nevezetesen: megterheli vagyonát — és azután birói árverésre engedi, vagy ő maga önkéntes birói árverést fog kérni az ingatlanra. Nem akarom e helyen fejtegetés tárgyává tenni, hogy a telekkönyvi jogintézmény szempontjából a tulajdonjog távolról sem mondható annak a mi, t. i. korlátlannak és nem korlátolhatónak, sőt ellenkezőleg a jog sok irányban határoj zottan korlátozásoknak van alávetve. — mindazonáltal tény az, hogy a tulajdonos rendelkezési jogából folyik, hogy ingatlan vagyonát jelzálogjogokkal megterhelheti. Valamint a harmadik jóhiszemű szerző féle teóriát, ugy a roszhiszemü célzattal foganatba vett megtetheltetést is igen radicalisan lehet ellensúlyozni célszerű intézkedésekkel, a melyek által ez irányban is elvekké kell kiépíteni a jóhiszeműség és roszhiszeműség fogalmait. Köztudomású tény, hogy sem egyes ember, sem pénzintézet nem ad jelzálogi bekebelezés mellett kölcsönpénzt, mig a jelzálogul felajánlott ingatlan összes relatióit és főleg annak értékét alapos kutatás és megismerés tárgyává nem tette. A hitelezőt tehát saját érdeke sarkalja, hogy minden irányban tájékozva legyen, és ez természetes is; mert neki már a hitelezéskor kell arra számítania, hogy nem fizetés esetében teljes garantiája legyen arra nézve, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan eladási árából követelése kikerüljön. E szerint egyáltalában nincs a hitelezőnek sem joga korlátolva, sem érdeke megcsorbítva, ha agarantiális intézkedéseket egygyel szaporítjuk és késztetjük, hogy a midőn a jelzálogul felajánlott ingatlan értékviszonyait kutatja és mérlegeli : kutassa egyúttal és szerezzen meggyőződést arról is, hogy a telekkönyvi tulajdonos egyúttal tényleges birtokos is ? Ezt annál könnyebben megteheti, mert neki arról is meg kell győződnie, hogy a jelentkező személy ugyanazonos-e a telekkönyvi tulajdonossal ? Ha tehát ezen, vagy valamely más hasonló intézkedéssel a jóhiszeműség fogalmát elvi magaslatra emeljük, ugy kizárjuk , eleve a roszhiszemü eljárást, célzatos megterheltetést, és elejét I vesszük annak, hogy az a sokat hangoztatott puszta telekkönyvi tulajdonos, a valódi, de telekkönyvön kivüli tulajdonos hátrányára és megkárosítására operálgasson épen a telekkönyvi jogintézménynyel, a mely pedig nem ezen alattomos célt van hivatva szolgálni, A mint a telekkönyvi tulajdonos telekkönyvi kivonatot, | catasteri birtokivet, becsülevelet stb. köteles a pénzintézetnek bemutatni a kölcsön megszavazása előtt, ép ugy bemutathatja a helyhatósági bizonyítványt is arról, hogy ő van a tényleges birtokban, sőt ezt a tényt esetleg a catasteri birtokiv is igazolhatja, ugy, hogy a hitelező pénzintézet, avagy a telekkönyvi tulajdonos a megszavazott kölcsönösszeg erejéig a zálogjogi bekebelezési kérvény mellett a telekkönyvi hatósághoz a tényleges birtoklást tanúsító helyhatósági bizonyítványt is beterjesztvén, teljes a garantia, hogy nincs a jogügylet körül semmi roszhiszeműség és ha árverésre kerül az ingatlan, másoknak semmiféle jogai nem céloztatnak csorbittatni. Ha ugyanezt, vagy ehhez hasonló garantiális eljárást követünk a birói határozaton alapuló végrehajtási zálogjog bekebelezése körül is, akkor már a priori elejét vesszük a telekkönyvi jogintézmény rosszhiszemű kijátszásának és mások érdekei roszlelkü és alattomos megsértésének. A birói árverés elrendelése körül elvül szolgáljon, hogy az csak akkor legyen elrendelhető, ha a telekkönyvi - állapot a valóságnak megfelel ; nevezetesen : a mennyiben a jelzálogjog, avagy a végrehajtási zálogjog bekebelezésekor kimutattatott, hogy a telekkönyvi állapot valódi, akkor további garantiális intézkedésekre nincs szükség; különben kimutatandó, hogy a telekkönyvi tulajdonos valódi tulajdonos, a ki egyúttal tényleges birtokos is; ha pedig ez vagy nem mutattatnék ki, vagy az tűnnék ki, hogy a telekkönyvi állapot nem felel meg a tényleges állapotnak : akkor a fellépő fél előbb oda utasítandó, hogy jogait a maga utján az illetékes bíróság előtt érvényesítse. Ez által minden controversia a bíróság által rendeztetnék; nem pedig a roszhiszemü érdekhajhászók által a telekkönyvi jogintézmény köpenye alatt burkoltan és mások érdekeire sértő módon. Mennyivel elvibb, eszményibb nemcsak, de egyúttal a gyakorlati és forgalmi élet biztonságára előnyösebb is a telekkönyvi differenciákat, az u. n. hézagokat ilyen vagy hasonló és hozzá igen egyszerű és hathatós garantiális intézkedések által rendbehozni, jogérvényesen eldönteni, — mint azokat nyílt sebekként alattomosan a telekkönyvi jogintézménnyel takargatni, majd jogtalan módon, az érdekeltek tudta nélkül és