A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 52. szám - Az uj örökösödési eljárás a gyakorlati életben

A JOG 383 magas államérdekeket szolgáló célja követel,, hogv tételes mesterséges jellege constructiója ne legyen ktzsák mányolhato az annak kereten kivül eső célokra, tftcít é mep nem engedett erdekek e palástolására és mások valód Irdetó kijit^ira a mi bárm.ly szabályozás mellett sem lesz et kerülhető, ha különös gondossággal nem lesz rendezve és praeasirozva a jóhiszeműség és roszhiszemüség elvi állásfoXlása Minden művel jogállamban a telekkönyvi jogintézmény garant.ahs ,ellegene fogva, be lévén hozva, mga^n S tulajdonát csak telekkönyvi bejegyzés által lehet szerezni Tulai donosnak tehát az tekintendő, a ki mint tulajdonos van telek könvvileg bejegyezve. ' A tulajdonjog fogalmának lényegéből folyik, hogy a tulajdonos a tulajdonát képező dolgot, jogi keresettel (rei vindicatió> mindenkitől követelheti. Ebből kifolyólag a bejegyzési elvvel és annak folyományával egy anomahkus állapotnak alapja van megvetve • annak t. L, hogy a tulajdonjog, és annak a dolgon való rendelkezés birtoklás által való szerzése, a maga természetességéből kivet' kőztettetvén. gyakori eset. hogy a telekkönyvi tulajdonos nem valódi tulajdonos, es megfordítva, a valódi tulajdonos nem egyúttal telekkönyvi tulajdonos is. Midőn ily esetekben a valódi, de telekkönyvön kivüli tulajdonos a törvényes utat veszi igénybe, hogy tulajdonjoga telekkönyvi kitüntetését is kieszközölje : jogérzékünk megnyugvást talál; mert egy anomahkus helyzet eltüntetése és helyébe a megfelelő jogállapot előállítása céloztatik. Midőn ellenben a nem valódi, hanem csupán telekkönyvi tulajdonos lép fel és a telekkönyvi jogintézmény elvi rendelkezéseit erőszakos módon iparkodik kizsákmányolni és a telekkönyvön kivüli valódi tulajdonostól rei vindicatióval magának követeli az ingatlant és az a fölötti kizárólagos rendelkezési jogosultságot: jogérzékünk felháborodik. Itt lép előtérbe a roszhiszemüség elvének alkalmazása. Ha a telekkönyvi tulajdonos azonos azzal, a kitől a jog a telekkönyvön kivüli, de valódi jogosultra átszármazott, vagyis, ha a telekkönyvben még mindig az átruházó szerepel tulajdonosként: a roszhiszemüség kétségen kivüli, mert itt több van, mint roszhiszemüség; itt közvetlen tudomosság is van, a melylyel szemben a roszhiszemüséget bizonyítani sem kell; mert a telekkönyvi tulajdonos akarata nemcsak a tisztességes és erkölcsös motívumokat néikülözi, de egyenesen megtámadja a jogosult jogkörét, megsérti a jogrendet, jogtalanságot akar én'ényesiteni, a dolgot is vindícálja, holott annak egyenértékére nézve kielégítést nyert, a mihez a törvényes intézmények jogsegélyt nem nyújthatnak. Ez az eset, és ily alakban aligha fog felmerülni, mert nyílt jogtalanságot foglal magában, hanem a puszta telekkönyvi tulajdonos burkoltan fog kísérletezni, olyképen t. i.. hogy az átháramlás instrumentumát is belevegyiti jogperében és annak egyidejű hatálytalanítását is kérelmezi. A roszakarat, a roszhiszemüség ezt az anomahkus helyzetet fog törekedni kihasználni; a fenforgó hézagot iparkodni fog látszólagos törvényszerű, telekkönyvszerü formába öltöztetni . a puszta telekkönyvi tulajdonos átruházza formaszerü tulajdonjogát egy harmadik személyre, a ki aztán a telekkönyvön kivüli. de valódi tulajdonossal semmiféle jogviszonyban nem állván, nyíltan fellép és telekkönyvi tulajdonjoga alapján magá nak vindicalja a dolgot.7) 'j A kir. ítélőtábla: «Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja . . . Indokok : Felperesek az Aj alatti telekjegyzőkönyvvel bizonyították ugyan, hogy a v. szelistyei 42. sz tjkvben felvett 951. hrsz. a. földrészletnek tulajdonosai, de alperes azzal védekezett, hogy alperesnek a szülői és alperes a kereseti ingatlant régi időtől, alperes ma^a az apja halálától, mintegy 0O-6O év ota folytonosan és háborítatlanul bírta és használta, nemkülönben hogy a 32 éven tuli háborítatlan birtoklással a kereseti földet már felperesek jogelődének idejében elbirtokolta. A kihallgatott tanuk bizonyították alperes tényállításait, de ezeknek a tanuknak a vallomásai S. Laszlu korjegyzőnek azzal a vallomásával is gyámolittatnak, hogy lHbi eytoi fogva jegyző a községben és azóta alperes bírta a tőidet és a fold utam adót fizette, de az 1861. év előtti munkálatok szerint is a fold alperesnek nevén állott. Minthogy ezek szerint alperes bizonyította hogy a kereseti földet alperesnek az apja és alperes 50 évet is meghaladó idotol fogva háboritlanul birták és így alperes azt már felperesek jogelődének idejében elbirtokolta: a mennyiben pedig felperesek az adásvételiM*"OJ« kötésénél az eladótól az összes földrészleteknek birtokba bocsátását követelni elmulasztották és közönséges gondosság mellett tudhattak, hogy az eladó a kereseti földet felpereseknek át nem adhatja az elsőbirósági Ítéletet ezeknél az indokoknál fogva megváltoztatni es leiPereseket keresetükkel elutasítani kelletett... A, N7 A m. kir. Curia: «A másodbiróság Ítélete rneSvaltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Való ugyan hogy az elbirtoklása tulajdonszerzés egy nemét képezi, de miután felperesek:a^v. szelistyei 42. sz. telekjegyzőkönyvvel bizonyítottak, hogy a per tárgya képező ingatlant a korábbi telekkönyvi tulajdonostól adásvétel utján Ily esetre való figyelemmel azt decretalni, hogy a har madik személy : jóhiszemű szerző ; hogy tehát azt védeni kell sőt erőszakosan és az ő megvédheté.se okáért azt decretalni hogy őt jogvélelem, a jóhiszeműség jogvélelme is védi: legalább is nagyon merész elhatározás ! Miért jóhiszemübb az a harmadik szerző, inint a becsületes tényleges szerzőbirtokos ? Miért kelljen azt védeni a tényleges birtokossal és rendszerint a valódi tulajdonossal szembenMiért kellene az utóbbi megfosztani a ténylegességben is érvényesülő jogától, jogosultságától, az előbbinék tisztán formális jogáért? Avagy talán azért, mert ezt a telekkönyvi jogintézmény maga, annak elvei követelnék? Tévedés ilyesmit gondolni is! A telekkönyvi jogintézmény nem arra való, hogy abból a harmadik személy jóhiszeműsége és megvédése kierőszakoltassék. Annak elvei ily erőszakos kivitelt sem nem követelnek, sem meg nem tűrnek. Semmi esetre sem jóhiszemübb az a harmadik szerző, a harmadik személy, mint a tényleges birtokban is levő telekkönyvön kivüli jogosított; és a tényleges birtokban lévő jogosult megérdemel legalább annyi védelmet, mint a birtokon kivül levő jogosult ? íme, mire kell reducalni azt a nagyon hangzatos harmadik jóhiszemű szerző féle teóriát, mely a jóhiszeműség teljes félremagyarázásán épült fel még a mult században; a mely teória már régen elavult és tarthatatlannak bizonyult, és végül a mely teória oly hosszú időn át csak azért volt képes magát fentarlani, mert egy egész jogintézménynyel idegenből plántáltatott át hozzánk és a kérdés semmiképen sem volt a hazai jogviszonyok figyelembevételével szabályozva. Nem áttörhetetlen, sem nem változtathatatlan az a bejegyzési elv, sőt ellenkezőleg az alól kivételt kell statuálni azért, hogy kizsákmányolható ne legyen. A jóhiszeműség és roszhiszemüség fogalmait kell elvekké kiépítenünk és a telekkönyvi jogintézmény alapelveivel szervi kapcsolatba és összhangba hoznunk. Ez szerény meggyőződésem szerint az egyedüli remedium,és erre most van szükség és alkalom, midőn a polgári törvénykönyv létesítése a telekkönyvi jogintézmény modern rendezését is megköveteli. (Folytatása következik.) \Ai uj örökösödési eljárás a gyakorlati életben. Irta : AMBRÓZY ISTVÁN kir. közjegyző, Késmárkon. Az 1894. évi XVI. t.-c. meghozatala által a törvényhozás azt kívánta elérni, hogy az örökösödési ügyek — tekintettel főleg a hiteltelekkönyvek elhanyagolt állapotára — minél gyorsabban és szabatosan rendeztessenek. E célból pontosan és részletesen meghatározza mindazon teendőket, miket az eljáró közegek azok előkészítése körül teljesíteni tartoznak, meghatározza a tárgyalás vezetésével megbízott kir. közjegyzők és a hagyatéki bíróság teendőit. Azonban ezen törvénynek kétségkívül üdvös intentiója a gyakorlatban felette meghiúsul egyrészt, mert az idézett törvény harmadik és ötödik fejezetében a halálesetfelvétel és leltározás eszközlése tekintetében körvonalozott teendők az ezek keresztülvitelével megbízott községi és körjegyzők által vagy épen nem, vagy csupán némely esetben és legtöbbször hiányosan végeztetnek, másrészt a bíróság egyéb teendőkkel elhalmozva, nem gyakorolja kellőleg felügyeleti és ellenőrzési jogát, nem alkalmazza a hanyag és késedelmes közeg ellen a törvény 20. és 48. §§-aiban kimondott rendbírságot, sőt ha kellően felszerelt hagyatékok terjesztetnek is be, azokat hónapokig hagyja heverni s nem adja ki a közjegyzőnek tárgyalás végett, miáltal nemcsak ez utóbbiak anyagi existentiáját veszélyezteti, de az örökösök érdekeit is károsítja, a körjegyzőket pedig szerezték meg, alperes ama szerződéssel szemben elbirtoklási kifogását csak akkor érvényesíthetné sikerrel, ha bizonyította volna, hogy felpereseket ama szerzés körül roszhiszemüség terheli, ezt azonban bizonyítani nem tudta; minélfogva felperesek jóhiszemű telekkönyvi jogszerzőknek lévén tekintendők, mint ilyeneket az említett ingatlan birtokjoga is megilleti ; ezekből az okokból kellett a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság itiíletét helybenhagvni». Í1893. november 7-én 9,789. sz. a. Döntvénytár Uj folyam XXXVIII. köt. 341. lap.) íme a régi iskola következményei ; ime az anyagi igazság elvérzése egy rég idejét multa elvi álláspont alapján ; az u. n. hézag abban culminál, hogy a telekkönyvi tulajdonos jóhiszeműsége és fölénye mindenek fölött áll Hogy ez a téves, káros és egyenesen kijátszást eredményező elvi téves álláspont tarthatatlan, és azzal mielőbb szakítani kell, közóhajt kell hogy képezzen.