A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 51. szám - A hitelezők kijátszása ellen való védelem

202 A JOG H. Sámuel felperesnek R. Lajos alperes ellen céghasználattól való eltiltás és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb; mind a mellett alperesnek 100 frt különbeni pénzbírság terhe alatt meghagyatik, hogy Debrecenben piac utca 34. sz. üzleténél a «Párisi divatáruház» cég bitorlásával 14 nap alatt hagyjon fel, egyben hivatalból arra köteleztetik, hogy az itt levó' fióktelepét a kir. törvényszéknél ugyancsak 100 frt pénzbírság terhe mellett 14 nap alatt bejegyeztesse stb. Indokok: A K. T. '24. §-ban irt jogokat valamely cégbitorlóval szemben kereset utján csak az gyakorolhatja, a ki jogaiban sérelmet szenved. Minthogy pedig felperes nem is állítja, hogy alperes a debreceni piac-utca 34. sz. a. üzleténél az ő létező' cégét használta volna; és minthogy uj üzlet nyitásáról lévén szó, az az eset sem foroghat fenn, midőn egy már fennálló üzlet átvétele esetén az előbbi cég, az üzlet volt tulajdonosa, vagy jogutódai engedélye nélkül használtatik; végül minthogy a K. T. rendelkezéseinek meg nem felelő cég használata magában véve még nem tekinthető oly jogsérelemnek, a mely felperes jogait közvetlenül érintené és pedig annál kevésbbé, mert felperes a kártérítés iránti kereseti kérelmét elejtvén, vagyoni kárt kimutatni nem képes; a cégbitorlás s illetve a K. T. rendeleteinek a cégbejegyzésre vonatkozó meg nem tartása pedig, ha az a bíróság tudomására jut, éppen a közérdek szempontjából hivatalból orvosoltatik: ugyanazért a fent hivatkozott törvényszakasz alapján felperest keresetével kereshetőségi jog hiánya miatt elutasítani kellett, de mert az alábbiak igazolása szerint alperes cégbitorlást követett el s a K. T.-nek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit is megsértette, annálfogva a jelen perben felmerült perköltségek az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntetendők voltak. A mi a cégbitorlást, a cégbejegyzésre vonatkozó törvénysértést s az ebből folyó hivatalos intézkedéseket illeti: tekintettel arra, hogy alperes, a C—H. a. hirlappéldányok, hirdetési lapok és cégjegyzékek igazolása szerint f. év október havában itt Debrecenben piac-u. 34. sz. a. egy női divatáru üzletet nyitott s azt saját polgári nevének teljes elhagyásával kizárólag<Párisi divatáruház>< cég alatt folytatja, tekintve, hogy a K. T. 11. §-a értelmében kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni és cégükhöz csak oly toldást alkalmazhatnak, mely a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál ; tekintve, hogy alperesnek Debrecenben a kis templom bazárban levő hasonló üzlete a 2. ./• a. szerint az egyéni cégjegyzék 380. lapján bejegyezve van is, de a piac-uton 34. sz. a. fióküzlete bejegyezve s illetve a 2. •/• acégjegyzék 4. rovatába fióktelepként kitüntetve nincs; mrnthogy pedig a K. T. 10. 4;. szerint a cég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja, melyet névaláírásul használ; minthogy alperes mint kereskedő a debreceni piac-utca 34. sz. üzletét «Párisi divat áruház» kereskedői név alatt folytatta, mert hiszen üzletének homlokzatán egyedül ezt az elnevezést használja, ezen név alatt lépett a közönséggel összeköttetésbe, hírlapi hirdetmények és falragaszok utján is egyedül e nevet hozta forgalomba, sőt a G. és I. alatti jegyzékek szerint aláírásul is ezt használta és pedig anélkül, hogy a cégbe saját polgári nevét vagy legalább vezetéknevét befoglalta volna; minthogy azon kereskedő, a ki jogosulatlan céget használ, már elköveti a cégbitorlást, mivel ez nemcsak akkor forog lenn, ha a kereskedő egy másik kereskedőnek létező cégét használja, hanem akkor is, ha a kereskedői cég pusztán a K. T. rendelkezéseinek meg nem felel, nevezetesen, mint jelen esetben is, midőn eredeti cég létére az a kereskedő polgári nevétől különbözik; ugyanezért a midőn a kir. törvényszék alperesnek mindezen törvénysértéseiről a per folyamán hivatalos tudomást nyert, a K. T.21.és 22. ijij-értelmében alperes a jogosulatlan cég használatától pénzbírság terhe alatt eltiltani tartozott és alperest a K T. 5. és 18. £4?-ai értelmében reá nézve kötelező cégbejegyzés eszközöltetésére szintén pénzbírság terhe alatt hivatalból szorítani kellett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1899. ápr. 25. 260. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletének azt a részét, mely szerint az alperest 100 frt pénzbírság terhével hivatalból kötelezte arra, hogy a «Párisi divatáruház»cég bitorlásával felhagyjon és hogy a Debrecenben létező fióktelepét szintén 10 ) írt pénzbírság terhe alatt bejegyeztesse, a kir. Ítélőtábla megsemmisíti, annak azt a részét pedig, mely szerint a felperest keresetével kereshetőségi jog hiányából elutasította, megváltoztatja és a felperes kereshetőségi jogát megállapítja, stb. Indokok: A mennyiben kereskedelmi ügyekben perenkivüli eljárásnak van helye, ezt az 1881. évi 3,269. sz. a. min. rendelet 30. és következő £§-ai részletesen szabályozzák s a 32. §. szerint a bíróság minden esetben végzéssel határoz. A kereskedelmi bíróság előtt folyamatban levő és Ítélettel eldöntendő per eldöntésével tehát a perenkivüli természetű intézkedést egyesíteni, ugy az eljárás, valamint a véghatározatok ellen használható jogorvoslatok különbözőségénél fogva nem lehet. Ezért, midőn a kir. törvényszék az idézett rendelet 30. §. szerint peren kivül való eljárás esetében hatásköre alá eshető kérdés eldöntését is a perben hozott ítéletébe foglalta/ lényeges eljárási szabályt sértett meg, miért is ítéletének ezt a részét az 1881: LIV. t.-c. 39. §. a) pontja alapján megsemmisíteni kellett. A kereseti kérelem tekintetében a kir. törvényszék a felperest kereshetőségi jog hiányában utasítván el, ítéletének ezt a részét megváltoztatni, a felperes kereshetőségi jogát megállapítani s az elsőbiróságot a kereset érdemi eldöntésére utasítani kellett, mert az alperes nem tagadta, hogy a felperes bejegyzett 1 női divatárukereskedő, ki ebben a minőségben női felöltők árulásával foglalkozik, ennélfogva kétségtelen, hogy ha az alperes, mint női divatárukereskedő a vevők várakozásának és vételkedvének felcsigázására alkalmas céget jogtalanul használ, ez álta! a felperes jogos érdekét sérti és igy ha az alperes a keresetben emiitett céget jogtalanul használja, a felperes a jogában sérelmet szenved, miért is az 1875: XXXVII. t.-c. 24. §. értelmében joga van kereset utján annak a megállapítását kérni, vájjon az alperes részéről a cégbitorlásnak esete fenn forog-e, avagy nem? még pedig tekintet nélkül arra, hogy azt kártérítés követelésével összeköti-e vagy nem: mert a törvény idézett szakasza azt a felperes tetszésére bizza, hogy a keresetét a bitorlás eltiltásán kivül kártérítésre is irányozhassa, stb. A m. kir. Curia Í1899. nov. 22. 846. sz. a.) a kir. Ítélőtábla ítélete nem felebbezett részében nem érintetik, a kereseti jog megállapítására vonatkozó felebbezett részében pedig megváltoztattatik és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kereseti jog kérdésében a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak ítélete volt helybenhagyandó megfelelő indokainál fogva és azért, mert az alperes által használt «Párisi divatáruház» felirat oly általános jellegű és elterjedt elnevezés, hogy az az áruk eredetére nézve a vevőközönségnek tévedésbe ejtésére nem alkalmas s ennélfogva annak használata magában véve felperes üzletét hátrányosan befolyásolni nem is képes. stb. Alperes egyoldalú elállási nyilatkozata a szerződés hatályát meg nem szüntetheti. Abból, hogy felperes keresetét alperes elállási nyilatkozatának keltétől számítva csak egy hó múlva adta be, felperessel szemben joglemondásra következtetni nem lehet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1898. május 9. 26,505. sz. a.) «H. és H. cég felperesnek, K. N. László alperes ellen 700 frt váltóösszeg és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Felperes keresetével és alperes viszonkeresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes kifogásaiban azt adta elő, hogy ő felperestől egy cséplőgép felszerelvényt vett 3,500 frtért és ezen szerződés megkötése jeléül fogialóképen adta felperesnek a 700 frtról szóló keresti váltót. Minthogy azonban a szerződés a felek kölcsönös elállása folytán megszűnt és ennek folytán felperesnek a kapott foglalót vissza kellett volna adni, felperes a kereseti váltót nem érvényesítheti. Ezzel szemben felperes azt vitatja, hogy alperes a szerződéstől a köztük létrejött megállapodás ellenére lépett vissza és a szerződés alperes vétkessége miatt nem volt teljesíthető, minélfogva alperes a foglalót elvesztette. Tekintve, hogy a kötlevélnek alperes által aláirt 7. alatti példánya abból a célból állíttatott ki, hogy felperes jogainak biztosítására szolgáljon és e végből annak záradékába felperes eladó visszalépési joga vétetett be, viszont a kötlevélnek felperes által aláirt B) alatti példányának rendeltetése az, hogy az alperes jogainak biztosítására szolgáljon és ebből következtetve a dolog természeténél fogva az abba felvett záradéknak értelme csak ugy van és máskép nem értelmezhető, hogy abban a visszalépési jog az alperes vevő részére biztosíttatik; ennélfogva a kir. törvényszék megállapította, hogy a vételtől 14 nap alatt való elállás joga alperes javára is szerződésileg kikötve lett és e szerint alperesnek mondott időben a vételtől elállania és a szerződést megI szüntetnie jogában állott. Felperesnek tehát nem volt joga a kereseti váltót perelni, hanem a szerződés megszűnése folytán azt, mint foglalót a kereskedelmi törvény 276. §. értelmében alperesnek visszaadni tartozott volna. Ezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. Alperest a kereseti váltó visszaadása iránt támasztott keresetével el kellett utasítani, mert a váltóelj. 12. §. szerint a váltóeljáráshoz tartozó ügyekben viszonkeresetnek helye nincs. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. ápr. 25. 1,952. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének a viszonkereset elutasítására vonatkozó nem felebbezett részét érintetlen és a kereset elutasítására vonatkozó részét pedig azzal a kiegészítéssel, hogy az 1,405. sz. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, helybenhagyja, stb. Indokok: Az alperes által kiállított és felperesekhez intézett •/. alatti kötéslevélnek az a zármondata, hogy: .jogukban áll ezen üzlettől 14 nap alatt minden indokolás nélkül elállani», továbbá a felperesi részről kiállított s az alpereshez intézett B) alatti ellenkötéslevélnek az a záradéka, mely szerint az ezt kiállító felperes eladó cég akként nyilatkozik, hogy: fogukban áll ezen üzlettől 14 napon belül elállani», nem hagynak ugyan fenn kétséget az iránt, hogy ezen vételi levelek értelmében az ügylettől való visszalépés csupán az eladó felperes cég, de nem egyszersmind az alperes vevő részére is köttetett ki, e részben tehát az emiitett okiratok tartalmát az elsőbiróság nyilvánvalóan tévesen magyarázta. Mind a mellett helybenhagyatott az elsőbiróságnak felpere st keresetevei elutasító ítélete azért, mert felperes nem is állította, hogy midőn alperes a C) alatti tartalmából kitetszőleg azon téves