A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 51. szám - Javaslat a lajstromrendszer tökéletesítéséhez - A végrehajtási törvény 185. §-ához

376 A JOG agyafúrtságnak olyan tüneteit tapasztaljuk, mely képzeletünket felülhaladja. Fundamentaliter azon cardinalisan eltérő két szerepkörön sarkal az egész dolog, mely egy pártba a hitelezők pénzre éhes, a hosszas várakozás folytán reményét már-már feladott, a törvény minden engedhető eszközével és módjával kielégítést szerezni akaró igyekezetét állítja szembe a létezhetésének egyedüli alapját emberfölötti erővel megmenteni törekvő adós azon mesterkedésével, mikor tudja b zonyosan, hogy végórája közeleg. De okkal-móddal, jó messzire ki akarja ezt tolni. Valóságos hadjárat egy ilyen stratégiailag elrendezett végrehajtás s nem csoda, hogy a modern tudomány vívmányai kerülnek elő s nevetség tárgyai a szorongatott adós és hozzátartozói részéről a törvény rendelkezései értelmében alkalmazott kielégítési módok a hitelezők részéről. Lássuk csak mint kezdődik a hadjárat. Jogerőre emelkedik a végrehajtási zálogjogot bekebelező végzés s lélegzetre kap a hitelező, megkéri az árverést. Most már van mibe kapaszkodni az adósnak. Csak azt várja, hogy megkapja az árverést elrendelő végzést: megfolyamodja. Hogy mit hord össze a felfolyamodásban az mellékes: képes megtagadni névaláírását is, csakhogy időt nyerjen; nyer is. S ha hónapok múlva visszaérkezik eredménytelen felfolyamodása s a biióság az el ő ízben kibocsátott hirdetmény alapján most már 30 napra kitűzi az árverést, megpróbálja még előterjesztésiéi élni s ha mást nem. azt kéri, hogy az egyes birtokrészletek külön bocsáttassanak árverés alá. Persze ezzel nem ér célt. hiszen ezzel a joggal a végrehajtást szenvedett egyáltalán nem, s most már különösen nem élhet. Végre-valahára elkövetkezik az árverés napja. A terv azonban kész. Végrehajtást szenvedett gyakorolja a kijelölési jogot s a kiszemelt species, kihez kerül tervszerüleg egy látszólagos ellenfél is, mint felüligérő : a vakmerőséggel határos könnyedséggel krajeáronkint oly magasan ígér, illetve enged magára igértetni, hogy már az első tételnél megígért összeggel fedezve van a végrehajtató követelése járulékaival együtt. Ekkor a jámbor adós hivatkozik a törvény 172. §-ára s kéri a további árverés felfüggesztését. Mondjuk a legjobb esetben a kiküldött nem ül fel s folytatja tovább az eljárást, mi a következmény? Előterjesztés s esetleg az árverés megsemmisítése, mert hiszen a törvény nem azt kívánja meg, hogy az árverés alá bocsátott ingatlanoknak tényleg befolyt vételárából teljék ki kétségtelenül végrehajtató követelése s járulékai. De tegyük fel, hogy ily incidens nélkül folyik az eljárás, bár a beavatottak előtt feltűnő az a készség, mellyel az árverelők egy speciest protegálnak s csak akkor ocsúdik fel az egész társaság, mikor maga a végrehajtást szenvedett el előterjesztéssel az eljárás ellen s azt hozza fel, anyakönyvi kivonaUal igazolja is, hogy az árverési vevők'skoru. Nos, a törvény az árverés megsemmisitésével taxatíve felsorolt egyik pontban csak azt irja elő, hogy akkor is helye van az árverés megsemmisítésének, ha valaki bánatpénz letétele nélkül bocsáttatott árverés alá; az az eset fenn nem forog. Ezzel kapcsolatban pedig annak eldöntése vájjon a kiskorúság mint tör vény e s ok kizár-e valakit az árverelhetéstől a törvény 179. §-ának e) pontja értelmében csak előterjesztés utján hozható érdemi döntés alá. Sietek azonban megjegyezni, hogy tudomással birok arról, miszerint a II. bíróság e rendelkezésre alapított s megsemmisitett árverési eljárást határozatilag megváltoztatott. íme tehát a míg egyrészről nem jogosított a kiküldött ily törvényes kizárási ok fennforgását constatálni s nem competens az árverelőtől születési anyakönyvi kivonatot kivánni be; (hacsak az árverési feltételekre ily meghagyás mint curiosum nem foglaltatnék) addig másrészt az ily módon meghiúsult eljárásra az 1879. évi XL. tc. 128. §-a csakis kiterjesztő magyaiázat mellett s ama szálló igéhez hasonló cdogika örök törvényes alapján volna alkalmazható. Ki a vesztes ismét ? Csak a végrehajtató, a ki lesi-várja a kielégítési alapot, a garast. De mondjuk, hogy a tervszerüleg felállított akadály e tekintetben az adós kegyéből ledől. Az obstructiót így nem akarja. Hanem árveréseket a feleségével, sógorával, ipával, menyével, mit tudom én kivel, a kinek ő ad bánatpénzt. Ezt nem tiltja a törvény, mert van esze a speciesnek, nem mondja be azt, hogy kinek a nevében, a megbízásából árverelt. Rá ütik az ingatlant s az árverési vevő első dolga az, hogy ideiglenes zárgondnokot vezettet be az ingatlanra. Joga van hozzá. A 1 7 í $ utolsó bekezdése megengedi, sőt kötelesség címén azt is előírja, hogy a zárgondnok tiszte abban áll, hogy addig, míg az ingatlan átadatik : az ingatlan és tartozékainak sértetlen fentartására felügyel. Az árverési feltételek szerint övé a föld. annak földtől el nem választható terméke : egyszóval ur a bánatpénzért. S ha nem elég practicus gondolkozású, az adós nem támadja meg előterjesztéssel az árverést, sót nem licitál saját magára sem, nem adat utóajánlatot; s az árverés napjától számított 15 nap múlva már bírósági kiküldött vezeti birtokba az árverési vevőt. Ez az állapot azután edeni. Az árverési feltételekben megszabott fizetési határidők nem az esedékességet jelentik az egész vételárösszegre s ebbő kifolyólag a j°güt az uiabb árverés kérésre, hanem részletek csupán a fizetés könnyebb teljesít hetése végett s az esedékességgel kapcsolatos ujabb kérelem csak az utolsó határidő eltelte után telik le. Hosszú idő gyakran egy egész örökkévalóság is, mert a mint történni szokottra késedelmes árverési vevő, hogy még időt nyerjen, folyamodja az ujabb árverést elrendelő végzést s ha visszautasittatván, már nyakán a kötél : ott van a feleséget sógora, ipa, menye, mit tudom én kije, a kivel újra árvereltet -z első árverés alkalmával meghatározott bánatpénz letétele mellett. Mert a bánatpénz — jegyezzük meg jól — mindig | változatlan. Mondjam tovább? Ismétlésekbe bocsátkoznám, mert hiszen a vételár külömbözet megtérítése illusio az ilyen specieseknél, az elvesztett bánatpénz tandíj, melylyel a gyakorlatot megszerezte s a keserű tapasztalás az, hogy az ingatlan potom áron elktóyavetélődik, mert elvégre is az egymás után következő ujabb és ujabb árverések eredménye csak ez. Beismerem, hogy satyrája az eljárásnak, a mit leírtam, de felelek érte, hogy így van. S most következnék a remedium, az óvintézkedés, melymeggátolja ez obstructiót. Megvan a törvényben, csak éljen vele okosan a végrehajtató. — Mindenekelőtt vezessen végrehajtást az ingatlan haszonélvezetére is. Vezessen s nem csupán jegyeztesse fel a telekkönyvben a zárlatot. Adott viszonyok s megbizonyosodáson alapuló körülmények között garantirozom, hogy eredménye lesz, ha zárgondnoki kezelés alatt áll a végrehajtás alá vont ingatlan, s elmegy a kedve az adósnak obstructiózni. Azt felelik rá, hogy költséges. Van igazuk, de csak részben. Mert nem minden zárgondnok hűtlen kezelő s körültekintés mellett a zárlati költségek minden körülmények között fedezhetik a zár alatt volt ingatlan bérjövedelmeket. Ez az egyik kellék. A másik pedig az árverési feltételekben a fizetési határidők megállapítása. Bár az irányelvek megvannak jelölve a végr. eljárásról szóló törvény 150. §-ában, hogy a feltételek szerint a végrehajtató kielégítése szükségtelen késedelem nélkül legyen eszközölhető, továbbá, hogy a végrehajtást szenvedő és a jelzálogos hitelezők érdekel sérelmet ne szenvedjenek, sőt, hogy a vevők versenye se nehezíttessék meg : mindazonáltal e princípiumokat helyesen lehet összeegyeztetni. Sőt, ha már az árverés alá bocsátandó ingatlan nem alkalmas a külön becslésre, mely a kikiáltási ár s ebből kifolyólag a beteendő bánatpénz összegét emelne: nincs semmi törvényes akadálya annak, sőt előterjesztés utján nem is orvosolható, ha a tkvi hatóság ismerve az adott viszonyokat a végrehajtató által bemutatott tervezetet figyelembe veszi s e szerint mondjuk feltételként azt irja ki, hogy az ingatlan becsértékének 20 vagy 30°/0-a a leteeendő bánatpénz; továbbá, hogy a megígért vételár 1/s része vagy a hol szükség, V2-e rögtön az árverés alkalmával fizetendő be. Ezek az orvoslatok alkalmazhatók. Megengedem, hogy nem teljesek s tartok tőle, hogy nem is elégségesek ez orvosszerek, mert hiszen a példa vonz s az obstructió vérszemet kap. Radikálisan, a végrehajtási eljárási törvénynek tervbe vett novellaris uton való kiegészítésével kapcsolatban orvosolható csak; nagyon természetes, hogy körültekintéssel, alapos megfontolás mellett. S a távol jövőbe képzelve magam ugy vélem ezt keresztül vinni, hogy vonatkozólag a 150. § pótlásaként kimondandó lenne, hogy a mennyiben a bánatpénzen kívül a leütéssel azonnal az árverési vevő a feltételekben meghatározott vételárrészletet le nem fizeti : bánatpénzét elveszti, az árverés további folyamán részt nem vehet, sőt ha az azonnal megtartandó ujabb árverésen az ingatlan kevesebb áron adatnék el,különbözet erejéig a kiküldők által a végrehajtató kérelmére azonnal biztosítási végrehajtás — s esetleg a felek meghallgatása után, a bíróság által megállapított összeg erejéig kielégítési végrehajtás vezethető. Az ingatlan haszonélvezetére vonatkozólag intézkedő részben kapcsolatban pedig kimondandónak vélném, hogy a haszonélvezetre vezetett végrehajtás alkalmával eszközölt zárlat pedig csak akkor oldatik fel. ha az árverési vevő a feltételeknek mindenekben eleget tesz. Tei mészetesen változást szenvednének részben ezáltal a kapcsolatos intézkedések is s kétségtelen az is, hogy végső eredményében a vételkedv korlátozását eredményezzen e drácói szigor s nem lehetetlen, hogy visszahatása nagyobb lenne, mint az eredmény, melynek elérését ily intézkedések célozzák ; de hiszen nem kinyilatkoztatott igazságok, megdönthetetlen axiómák azok, melyeket a revisióra nézve