A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Pactum reservati dominii

A JOG A kassai kir. ítélőtábla (1898. okt. 31. 4,403. sz. a.) az első­hiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyta. A m. kir. Curia (1899.' október 25. 867. sz. a.) mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával K. Mihály a vád és Következményeinek terhe aló! felmentetik: ellenben J. István bűnös­nek mondatik ki a btk. 165 § ba ütköző hatóság elleni eró'szak bűntette helyett a btk. 92. §. alkalmazása folytán a btk. 20. §-hoz Képest a hatóság elleni erőszak vétségében és ezért a 165., 92. §§. alapján 8 napi fogházbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: K. Mihály községi biró ugy saját előadása mint J. István vádlottnak és az érdektelen H. György és A. József tanuknak vallomása szerint a táncmulatság végeztével azért jelent meg a korcsmában, hogy mivel már a záróra is elmúlt, az ittas legényeket, a kik már verekedni kezdtek és nagy zajt csinál­tak, kiutasítsa és mivel a legények egyrésze a felhívásnak nem engedelmeskedett és távozni vonakodott, ezeket igyekezett a korcsmából kituszkolni. K. Mihály bírónak ez az eljárása hivatali hatáskörébe tar­tozott és minthogy a községi biró rendőri teendőkre is utalva van, az engedelmességet megtagadó ittas és rakoncátlan korcsmai népségnek eltávolítása elkerülhetlenné teszi a megfelelő erőhata­lomnak alkalmazását. A korcsmai mulatságban részt vett és ott saját beismerése szerint pálinkától megittasodott J. István beismeri azt, de a tanuk is bizonyítják, hogy nem engedelmeskedett a biró parancsának, hogy a korcsmából távozzék s ennek következtében ütötte meg botjával a biró, de a tanuk bizonyítása szerint csak gyengén érintette abból a célból, hogy őt a korcsmából kikergesse. A K. Mihály cselekménye, mint rendőri tisztéből kifolyó és a J. István ellenkezése folytán szükségszerű intézkedés a btk. 473. §. alá nem vonatkozhatik és büntetendő cselekményt egyál­talában nem képez. Ellenben az, hogy J. István nemcsak hogy nem engedel­meskedett a biró parancsának, hanem azt, midőn őt erőszakkal akarta eltávolítani, saját beismerése szerint torkon ragadta, kezé­ből a bírói hatalom jelvényéül ismert pálcát kirántotta és össze­törte; tekintve, hogy K. Mihály biró hivatali tisztében járt el, a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak tényálladékának tel­jesen megtelel s nem szolgálhat J. Istvánnak mentségére az, hogy ő a korcsmárosnál, kinek helyiségében az eset történt, kocsisként volt alkalmazva, mert ő a korcsmában nem mint kocsis,elfoglalt­ságánál fogva, hanem miként maga is vallja, mint a mulatságban részt vett legények egyike volt jelen és meg is ittasodott s ennél­fogva a biró parancsára, midőn az a korcsmát kiüríteni igyeke­zett, a korcsmaszobát elhagyni tartozott volna stb. Vádlott tagadásával szemben nem lévén elfogadható bizo­nyíték arra, hogy vádlott az anyakönyvvezető előtt magát az & Itala ott bejelentett leánygyermek anyjával házasságban levőnek mondotta volna, — és igy a vád alapját képező bejegyzés a tanú és vádlott között folyt rövid szóváltásból származott kölcsö­nös félreértésre vezethető vissza. Habar vádlott a kir. it.-tábla ítéletében meg is nyugodott, mindazonáltal ő a btk. 75. tj-ára való figyelemmel a vád terhe alol felmentendő volt. A szolnoki kir. törvényszék (1899. márc. 6. 2,169. sz. a.) Sz. Lajos a btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni büntette és ezzel anyagi halmazatban levő s a btk. 400. §-ba ütköző köz­okirathamisitás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: A feljelentés szerint az panaszoltatott, hogy 1898. július 20-án Sz. Lajos, R. Károly anyakönyvvezető előtt megjelenvén, bejelentette, hogy 1898. július 18-án a vele törvényes házasságban élő nejének szül. T. Sárának Julianna nevü leány­gyermeke született, bár később kiderült, hogy nevezett nővel vád­lott vadházasságban élt mai napig is. R. Károly anyakönyvvezető a végtárgyalás során is ragasz­kodott azon állításához, hogy vádlott a kis leány születésének bejelentésekor azt mondotta, hogy T. Sárával törvényes házasság­ban élt, vádlott pedig azzal védekezett, hogy R. Károly azt kér­dezte tőle, hogy mikor kerültek össze T. Sárával, mire kijelen­tette, hogy 1892. évben. Tagadta vádlott azt is, hogy az anya­könyvvezető tőle a kis leány törvényes vagy törvénytelen szüle­tésére vonatkozólag kérdezősködött volna. Minthogy pedig az 1894. évi 33. t-c. 22. és 23. §§-ai kötelezik az anyakönyvvezetőt arra,hogy az anyakönyvi bejegyzések alkalmával, amennyiben a bejelentések valóságáról közvetlen tudomással nem bir, azokrói magának alkalmas módon tudomást szerezzen, ezt pedig R. Károly a jelenesetben elmulasztotta, ezért vádlott tagadásával szem­ben avádbeli cselekményt a kir. törvényszék beigazoltnak nem talál­ván, őt a vád es következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. május 9. 4,567. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, vádlottat az 1894. évi 33. t.-c. 82. §-ába ütköző anyakönyvvezetés elleni kihágásban bűnösnek mondia ki és ezért 20 korona pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: Az 1894. évi 33. t.-c. 82. §. szerint a bejelen­tésre kötelezett, ki tudva valótlan bejelentést tesz, kihágást követ e;, amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik. Vádlott azon cselekménye alapján, hogy a vele vadházasságban élő T. Sárának 1898. évi július 18-án tőle született törvénytelen leánygyermeke születésének anyakönyveztetesenel az anyakönyv­vezető kérdésére azt jelentette be, hogy 'I. Sárával meg van esküdve és igy a gyermek törvényes házasságból származik, a kir ügyész a btk. 254. §-ába ütköző bűntett és ezzel anyaghal­mazatban álló közokirathamisitás vétsége miatt emelt vádat. Vádlott tagadja viszont, hogy ő a gyermeket kifejezetten törvé­nyes házasságból származottnak jelentette és hogy ő azt mondotta volna, hogy T. Sárával 1892. évben megesküdött és csak annyit ismer' be, hogy az anyakönyvvezető azt kérdezte tőle, hogy mikor kerültek össze (t. i. ő és T. Sára). Igaz ugyan, hogy a köz­nép szójárása szerint az összekerülés szó a férfi és nő közötti viszonyban a vadházasság jelzésére használatos, azonban R. Károly anyakönyvvezetőnek, mint tanúnak eskü alatti vallomásával veendő megállapítottnak, hogy kérdésére a vádlott azt jelentette ki, hogy T. Sárával meg van esküdve s a bejelentett gyermek törvényes házasságból származik s ebből folyólag az veendő bizonyítottnak, hogy vádlott tudva valótlan bejelentést tett, azonban ezen valót­lan^bejelentés 1894. évi 33. t.-c. 82. §-ában jelzett olyen esetnek, a mely a kihágásnál súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény­nek volna minősitendő, nem tekinthető, mert az anyakkönyvvezető vallomásából megállapítható, hogy vádlott, midőn utóbb megkér­deztetett, hogy miért jelentette be a gyermeket törvényes házas­ságból származottnak, azt felelte, hogy ugy is meg fog esküdni és akkor törvényes lesz a gyermek, a mely nyilatkozatból és a vádlott alacsony miveltségi foka és törvénybeni járatlansága alap­ján okszerűen következtethető, hogy vádlott előtt kérdéses eljá­rásában célként a gyermeknek törvényesítése lebegett, azonban annak megvalósításában helytelen, de a köznép felfogásában gyökerező azon módot akarta felhasználni, hogy a gyermekét a maga nevére akarta íratni. Az előadottakhoz képest nem tekint­hető megállapíthatónak, hogy vádlott olyan irányú és mértékű jogsértő szándékkal tette a valótlan bejelentést, hogy annak következtében cselekménye a btk. 254. §-ában, vagy a 400. §-ba ütköző bűntettnek, illetve vétségnek volna minősíthető hanem csakis az 1894 : 33. t.-c. 82. §-ába ütköző kihágásnak volt minő­sitendő. A hivatkozott törvény 23. 4?-ának azon rendelkezése, hogy az anyakönyvvezető a felek bejelentésének helyességéről, ha abban kételkedni oka van, alkalmas módon meggyőződést szerezni köteles, a vádlott javára nem magyarázható, mert az ügy adatai szerint az anyakönyvvezető, midőn a megtörtént bejelentés valót­lan adatairól értesült, midőn tehát a bejelentés helyességéről kételkedni már oka lehetett, a kérdéses adat mibenlétéről meg­győződést szerzett, de különben is az anyakönyvvezető esetleges mulasztása a bejelentő fél által elkövetett kihágást el nem enyészteti stb. A m. kir. Curia (1899. okt. 24 10,065. sz. a.) a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az eljáró kir. törvényszék Íté­lete hagyatik helyben. Indokok: Vádlott tagadásával szemben nincs elfogadható bizonyíték arra, hogy vádlott az anyakönyvvezető előtt magát az általa ott bejelentett leánygyermek anyjával házasságban levőnek mondotta volna. Mert habár R. Károly anyakönyvvezetői helyet­tes állítja is ezt, mindazonáltal, minthogy ennek az állitásnak eset­leges fenn nem tartása az ö saját kötelessége teljesítésének el­mulasztása miatt emelhető vádat vonna maga után, ez a tanú­vallomása merőben aggály nélküli bizonyítéknak nem tekinthető. De még eme tanúskodásnak kifogástalan volta mellett is csupán ezen egy tanúnak állítására a vádlott bűnössége annyi­val kevésbé mondható ki, mert nevezett tanúvallomás, ezzel össze­függésbe hozható más adatokkal nem támogattatik, mig ellenben a vádlott által R. Károlyhoz, ennek utólagos kérdőre vonása foly­tán intézett megnyugtatásra törekvő válasz is arra mutat, hogy a vád alapját képező bejegyzés a tanú és vádlott között folyt rövid szóváltásból származott kölcsönös félreértésre vezethető vissza. Es habár vádlott a kir. Ítélőtábla ítéletében meg is nyugo­dott, mindazonáltal ő a btk. 75. §-ára való figyelemmel, a kir. Ítélőtábla ítélete megváltoztatásával és egyezőleg az eljáró kir. törvényszék Ítéletével, a vád és annak következményei terhe alól felmentendő volt. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Hevesi Adolf e. Ungvár, b.-szászi trvszék, bej. dec. 22. félsz. jan. 16. csb. Szük Lajos. tmgg. dr. Virányi Sándor. — Anton Clement e. Pécs, u. o. trvszék, bej. dec. 30. félsz. jan. 12 csb. Feitter Imre, tmgg. Szakváry Emil. - Tóth Antalné e. Töiök-Szt-Miklós szol­noki trvszék. bej. jan. 19. félsz. febr. 17. csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Ratz Albert. — Vákár Árpád e. Gyergyo, cs -szeredai trvszék. bei. dec. 30. félsz. jan. 15. csb. Jerzsák János, tmgg. dr. Fejér Mihály. — Gábory testvérek e. Pozsony u. o. trvszék, bej. jan. 3. félsz. jan. 15. csb. Würts­ler Odon. tmgg. dr. Neumann József. — Fleischmann és Oberlánder e. Bpest. ker. és vált. trvszék, bej. jan. 2. félsz. jan. 27. csb. dr. Hakó Gyula, tmgg. dr. Engel Ignác. Pályázatok: Szombathelven jbirói áll der 16. — A med­gyesi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 17. - A rózsahegyi trvszéknél b i r ó i all. dec. 17. — A n.-kikindai trvszéknél aljeyvzöi áll. dec. 17 — Aradon MA ° 6 g V ° 1 á"' deC- 2I- ~ A miskolci ügyészségnél a 1 ü g v é s z i. all. dec. 18. - A tenkci jbiróságnál aljegyzői és albirói áll. dec. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom