A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Pactum reservati dominii

A JOG mar alakulása id^'én fizetésképtelen volt, a mennyiben aránylag csekély üzlet, tokéjére számos régi tehert veU át és üzletét « csak ugy volt képes folytatni, hogy az egyes felek részére telvett pénzösszegeket visszatartotta gV Arra nézve pedig, hogy alperes a fizetésképtelenségről tudomássá bírt bironyitékot képez A. Izidor tanúnak a XVII alatti „avzokonyyben olvasható vallomása, a mely szerint magaalperes neje beszélte az 189o. ev nyarán, hogy a közadós részvénvtársafog kerülni. .Minthogy ezek az adatok egybevetve alperesnek a fedezet ^eszközlése korul tanúsított és a helyzet alapos ismeretére mutató ellárasava! bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy alperes a fizetésképtelenségről tudomással birt, a est. 36. §-a értelmében pedig erre nézve teljes bizonyíték nem szükséges; minthogy továbbá a est. 27. §. 2. pontja alapján megtámadhatok a kozadosnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azon jogcselekményei, a melyek által a másik iél kielégítést vagy biztosítást nyer, feltéve, hogy ennek a fizetések megszüntetéséről tudomása volt; a keresetnek a cs. t. most idézett rendelkezése alapján a cs. t. 29. §-ára lektetett kereseti jogalap külön méltatása nélkül helyt adni, a megtámadott jogcselekményt a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondani és ehhez képest alperest a métr birtokában levő váltók visszaadására kötelezni kellett stb. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1899. március 17. 305. sz. a.): az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Helyesen mondta ki ugyan az elsöbiróság vonatkozó indokai alapján, hogy habár az alperes a közadós cég által részére közvetített kölcsönösszegnek a köztük létrejött megbízási viszonynál fogva tulajdonosa volt, a peres felek között a miatt, mert a közadós cég az alperest nem készpénzzel, hanem a tulajdonát illetve követelését képező s a készpénzt nem helyettesíthető váltókkal is elégítette ki: a peres felek között az adós és hitelező közti jogviszony keletkezett; az elsöbiróság ítélete mégis a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó s felperes kéréseiével elutasítandó volt, mert a kereseti jogát a cs. t. 27. §. 2. pontjára és 29. ^-ra alapító felperesnek, az alperes tagadásával szemben bizonyítania keilett volna, hogy a keresetben megjelölt váltóknak az alperes részére 1S95. szept. 18-án átadásakor, vagyis a megtámadott jogcselekmény keletkezésekor a közadós cég fizetéseit már megszüntette, illetőleg, hogy a váltóknak átengedése a hitelezőket megkárosító szándékkal történt s ugy erről mint a fizetések megszüntetéséről az alperesnek tudomása volt. A kir. ítélőtábla azonban a sikeres megtámadhatásnak fentebb megjelölt feltételei közül egyiket sem találta bebizonyitottnak, mert a felperes kérelmére kihallgatott Z. Lipótnak és A. Izidornak vallomásából csak az tűnik ki, hogy az alperes neje 1 >-95. nyarán beszélte, hogy a közadós cég felől rossz híreket hall, hogy az alperes ugyanazon év augusztus havában a közadós céget schwindlernek mondta, majd a zsidók hosszú napján ugy nyilatkokozott, hogy becsapták, végre hogy szeptember elején Gyotnán beszéltek a közadós cég fizetésképtelenségéről, a mely dr. F. Dezső állítása szerint már az alakuláskor fenforgott; az adatok azonban, minthogy a fizetés megszüntetésének nem valamely külső tenyéré vonatkoznak, nem alkalmasak, mert nem elegendők a fizetés megszüntetés tényének megállapítására, más bizonyítékot pedig erre nézve a felperes nem szolgáltatott, egymagából abból a tényből pedig, hogy a közadós cég az alperesnek az ezt akkor már tulajdonjoggal megillető követelés biztosítására váltókat engedett át, a fizetés megszüntetés és erről való tudomásszerzés ténye annál kevésbé állapitható meg, mert a közadós cég az alperesnek az ezt tulajdonjoggal illető 5,369 frt 65 krból 1895. szept. 18—25. között 3,500 frtot kifizetett. De nem szolgáltatott a felperes bizonyítékot arra nézve sem, hogy a közadós cég a keresetben megjelölt váltókat a hitelezőket megkárosító szándékkal engedte át és hogv erről az alperesnek is tudomása volt, a felperes ezt csak a bizonyítás felvételének fentebb ismertetett eredményéből es magának az átengedésnek tényéből következteti, a cs. t. 29. §-a azonban a kedvezmény ben részesített hitelezőről határozottan roszhiszemü eljárást tételez fel; azonban arra nézve sincs adat, hogy az alperes a megtámadott cselekmény keletkezésekor a közadós cég vagyoni icselekvő és szenvedő) állapotát ismerte volna. A m. kir. Curia Í1899. nov. 3, 3,831. sz. a.): a másodbiróság ítelete megváltoztattad és az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Helyesen fejtette ki az elsöbiróság, hogy alperesnek a közadós részvénytársaság ellenében az által, hogy a nevezett részvénytársaság az alperes megbízásából ennek i eszére a pesti m. ker. banknál felvett pénzösszeget jogtalanul mas célra lorditotta, ennek a pénzösszegnek megtérítése iránt követelési joga támadt s ekként az alperes és a közadós cég között a hitelező es az adós közötti jogviszony keletkezett, továbbá hogy a harmadik személyek által a közadós cég javára kiállított illetve elfogadó azok a váltók, melyeket a közadós az alperesnek a most említett jogviszonyból eredő követelésének, azok behajtása utján való kie égitése végett átadott, a közadós cégnek az összes hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonának képezték alkatrészét; a kozados cégnek az a jogcselekvénye tehát, mely szerint ezeket a váltókat alperesnek kielégítésül átadta, a cs. t. 27. §. 2. pontja alapján az ott meghatározott egyéb előfeltételek fenforgása mellett sikeresen megtámadható. Már pedig ezek az előfeltételek a jelen esetben fenforognak, mert nem vitás a felek között az, hogy a közadós cég az alperes megbizásából ennek részére a pesti m. ker. banknál jelzálogkölcsön kieszközlését közvetítvén, a nevezett intézetnél az alperes részére felvett pénzösszegnek az alperes tartozásai és a felmerült kiadások levonása után fenmaradt részét vagyis 5,369 frt 65 krt, melyet a nevezett intézetnél 1895. aug. 7-én vett fel s a melyet alperesnek tartozott volna kiszolgáltatni, a mely tehát a közadós céget semmiféle jogcímen meg nem illette, alperesnek ki nem adta, hanem a részvénytársaság igazgatója azt jogosulatlanul más célra fordította, hogy ennek következtében az 1895. szept. havában Budapestre jött és pénzének kiadását sürgető alperesnek a közadós részvénytársaság vezérigazgatója azt jelentette ki, hogy pénz nem állván rendelkezésre, a részvénytársaság alperesnek a részért felvett pénzt ki nem szolgáltathatja, hanem kielégítései tárcaváltóit ajánlja fel és hogy erre 1895. szept. 18-án a közadós cég képviseletében annak vezérigazgatója tényleg át is adta az alperesnek a részvénytársaság tárcájában levő s a keresetben felsorolt váltókat a végből, hogy követelésére nézve magát azoknak behajtása utján elégítse ki. Ezekből nyilvánvaló, hogy a közadós részvénytársaság akkor, midőn az alperesnek kielégítésül az emiitett váltókat átadta, fizetéseit megszüntette s a fizetések megszüntetése magában eme jogcselekvényében nyilvánult és ekként alperes a fizetések megszüntetéséről épen a megtámadott jogcselekvény által tudomást is szerzett, mert részvénytársaság, mely a másnak megbízásából és részére felvett, a társaság activ vagyonához tehát egyáltalában nem tartozó pénzösszeget, melyet a társaság igazgatósága jogosulatlanul más célra fordított, saját megbízójának kiszolgáltatni nem képes, hanem a helyett tárcaváltóit kénytelen neki kielégítés céljából átengedni, fizetéseit megszüntette. Ezek szerint bizonyítottnak lévén tekintendő az, hogy a közadós részvénytársaság a megtámadott jogcselekvény keletkezésekor fizetéseit megszüntette s hogy erről akkor alperes tudomást szerzett, nem bir jelentőséggel az a későbbi tény, hogy 1895. szept. 18-ika után a közadós cég az alperesnek a részére felvett pénzösszegnek egy részét mégis kiszolgáltatta és pedig annál kevésbbé, mert annak jelentékeny részét közadós ekkor sem szolgáltatta ki és mert dr. F. Dezső, F. Márton és D. Mihály tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy a közadós a szóban forgó időben nemcsak az alperes, hanem a más megbízói részére közvetített jelzálog kölcsönökre felvett összegeket sem fizette ki az illető megbi zóknak és hogy régibb adósságait rendszerint az ujabb megbízók részére felvett pénzzel fizette. Mindezeknél fogva az elsöbiróság helyesen itélt, midőn a megtámadott jogcselekvényt a cs. t. 27. §. 2. pontja alapján a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondta ki és alperest a kapott váltók visszaadására kötelezte stb. Bűnügyekben. Minthogy a községi biró rendőri teendőkre is utalva van, az engedelmességet megtagadó ittas és rakoncátlan korcsmai népségnek eltávolítására elkerülhetlenné teszi a megfelelő erőhatalomnak alkalmazását. Az ily rendőri tisztből kifolyó és sértett ellenkezése folytán szükségszerű intézkedés a btk. 473. §-a alá nem vonható és büntetendő cselekményt egyáltalán nem képez. Ellenben az, hogy sértett nemcsak hogy nem engedelmeskedett a biró parancsainak, hanem azt, midőn őt erőszakkal akarta eltávolítani, torkon ragadta, kezéből a birói hatalom jelvényéül ismert pálcát kirántotta és összetörte, tekintve hogy a biró hivatali tisztében járt el, a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak tényalladékának teljes;n megfelel. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék. (1898. május 16. 3,415. sz. a.) K. Mihály vádlottat a btk. 473. §-ba ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében mondja ki bűnösnek és ezért őt 5 frt pénzbüntetésre és viselt állásának elvesztésére ítéli stb. ellenben J. István vádlottat a btk. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének vádja és következményének terhe alól a bt!;. 79. §. alapján felmenti stb. Indokok: K. Mihály községi biró beismeri, de sőt H. György, és A. József tanuk eskü alatt tett vallomásával kétségtelenül beigazolva van, hogy K. Mihály mult évi június 20-án a községi korcsmában megjelent azon célból, hogy a zajongó legényeket, miután már késő volt, hazamenésre szólítsa fel; ezen működése alatt J. Istvánt, ki nyugodtan a kályha mellett álio'.: s felszólítására a korcsmából elmenni nem akart, botjával megütötte, mire ez a birót torkon ragadván, a botot a bírótól elvette és összetörte. Miután K. Mihály a végtárgyalás alkalmával tett kijelentése szerint tudta, hogy J. István A. József korcsmáros szolgálatában állott, ennélfogva hivatalos hatáskörét túllépte akkor, midőn J. Istvánt a korcsmából távozásra szólította fel, viszont J. István jogos önvédelmet gyakorolt akkor, midőn az őt jogtalanul megtámadott birót, midőn az őt bottal megütötte, torkon ragadván, a botot kezéből kivette: Mindezek alapján stb.