A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Pactum reservati dominii

19S A JOG ben előjegyeztetett, k. k. L. Cecília a szerződésből folyó biztosítási jogánál fogva igényelheti, hogy a részére kieszközölt feltételes zálogjog feltétlenné változtassák át, illetve hogy a részére előjegyzett zálogjog bekebeleztessék. A 800 frtnak birói letétbe helyezésére irányuló kereseti kérelemnek alapja azonban nincs, mert felperes meg sem kísérletté kimutatni, hogy alperesnek nemcsak ingatlan vagyona, hogy 800 frt készpénze is van, s hogy ehhez képest alperesnek a szerződés 2. pontjában foglalt kötelezettség elvállalására irányuló szándéka a 800 trtnak készpénz letétellel leendő biztosítására is irányult. Alperesnek a 800 frt erejéig előjegyzett zálogjog kitörlésére irányuló viszonkereseti kérelme, habár az szó s/.erint egy meghatározott esetre t. i. a kereseti kérelem elutasításának esetére látszik előterjesztettnek lenni, lényegében véve nem feltételes viszonkeresetnek, hanem a kereseti kérelem elutasítására irányuló ellenirati kérelemmel kapcsolatos, ezt kiegészítő kérelemnek tekintendő, mint ilyennel pedig alperes elutasítandó volt azért, mert a kereseti kérelem megítéléséből a kitörlési kérelem elutasítása önként folyik stb. A m. kir. Curia (1899. nov. 8-án 4,975. sz. a.) Mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereset alapjául vett D. a. házassági szerződés 2. pontja szerint aperes a if). L. József részére vagyonából 800 frt összeget kötött le és biztosított, de világosan kikötötte, hogy ez az összeg az alperes halálakor válik esedékessé és fizetendő. Alperesnek e kötelezettségéhez képest ifj. L. József kizárólag arra nyervén jogosultságot, hogy alperes halálának bekövetkeztével a javára tett ajándékozást érvényesíthesse: arra tekintettel, hogy az okirat tartalma szerint alperes a követelésnek akár birói letétbe helyezés, akár zálogjogi bekebelezéssel való biztosítása iránt kötelezettséget nem vállalt és erre nézve fia ifj. L. Józsefnek engedélyt nem adott, a jogosított fél ifj. L. Józsefnek 1895. márc. 8-án történt elhalálozásával a követelés biztosításához vaió jogosultság annak leszármazó örököse kisk. L. Ceciliára sem háramolhatott át, ily joggal tehát a kiskorú képviseletében felperes sem bír, miután a D. a. alapján a kiskorú javára is csak olyan jog érvényesíthető, a meiy annak jogelőde ifj. L. József által érvényesíthető volt. Alaptalan lévén a kereset, mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett stb. A 800 frt erejéig előjegyzett zálogjog kitörlésére irányuló alperesi viszonkereset érdemleges elbírálásának szüksége fenn nem forog, mivel ez a feltételes jog a jelen ítélet alapján egyszerű kérelemre is törölhetőnek jelentkezik. A bíróság a döntő körülmények valószínűsége vagy valószinütlensége iránti meggyőződését nemcsak tanú vallomásokra, hanem egyéb ténykörülményekből levont okszerű következtetésre is alapíttatván, szabadságában áll oly esetben, a mikor mindkét félnek kihallgatása után a per adataival a bizonyító fél vallomását tartja valószinüsitettnek, ezt esküre is bocsátani. (A magy. kir. Curia 1899 okt. 6-án I. G. 310/polg. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Részvénytársaság, mely a másnak megbízásából és részére felvett, a társaság activ vagyonához tehát egyáltalában nem tartozó pénzösszeget, melyet a társaság igazgatósága jogosulatlanul mas célra fordított, saját megbízójának kiszolgáltatni nem képes, hanem a helyett tárcaváltóit kénytelen neki kielégítés céljából átengedni, fizetéseit megszüntette. A közadós cégnek ez a jogcselekmenye tehát a est. 27. §. 2-ik pontja alapján sikeresen megtámadható. A gyulai kir. törvényszék (1898. nov. 12. 3,328. sz. a.) dr. Szilágyi Arthur Károly ügyvéd mint a magyar gazdasági bank bizomány részvénytársaság csődtömege gondnoka felperesnek, B. Benedek alperes ellen jogi cselekvény hatálytalanítása, 7,000 írtról szóló váltók kiadása és jár. iránti perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék a keresetnek helyt adva, a magyar gazdasági bankbizomány részvénytársaságnak azon jogcselekményét, mely szerint alperesnek 1895. évi szept. 18-án 11 drb összesen 10,500 frtról kiállított váltót átadott, a m. gazdasági bankbizomány részvénytársaság csődhitelezőivel szemben hatálytalannak nyilvánítja és ennélfogva alperest végrehajtás terhe mellett kötelezi, hogy a még nála levő Sz. Sz. Sándor és társai által kiállított 3,000 frtos, G. József által kiállított 2,500 frtos, dr. B. Lajos által kiállított 300 frtos, C. Péter által kiállított 200 frtos, T. Ignác által kiállított 1,000 frtos váltókat felperes tömeggondnoknak 15 nap alatt adja át stb. Indokok: Peres feleknek sok tekintetben egvező előadása alapján megállapítható a következő tényállás: Alperes az 1895. év folyamán megbízta a Budapesten működött magyar gazdasági bankbizomány részvénytársaságot, ho&y részére a Pesti magyar kereskedelmi banknál 11,000 frtos jelzálogkölcsönt eszközöljön ki, a minek folytán a megbízott részvénytársaság a járulékok levonása után alperes nevében 10,551 frtot fel is vett, ugy azonban, hogy a kölcsönből a kisbirtokos országos földhitelintézetének alperes ingatlanát terhelő 4,876 írt 37 kr követelése kifizettetett és a közvetítő bank kezeihez csak 5,695 frt 13 kr. jutott. Ebből a közvetítő bank amaga részére 305 frt 48 krt levont, alperesnek tehát 5,369 frt 65 krt kellett volna kifizetni. Alperes a pénz felvételéről akkor értesült, midőn hitelezője az 1895 évi szept 1-én esedékessé vált törlesztési részlet befizetésére felhívta, ekkor felkereste a közvetítéssel megbízott gazdasági bankbizomány részvénytársaságot és attól a felvett összeget követelte ez azonban fizetni nem tudott, hanem egy lepecsételt borítékban 11,000 frt értékű idegen váltót adott át alperesnek s?ept 18-án, néhány nap múlva pedig még 3,500 frt készpénzt fizetett ki neki, a nélkül, hogy alperes a biztosítékul adott vakokat visszaadta 'volna. Időközben a m. gazdasági bankbizomány részvénytársaság csődbe került, alperes a váltók egy részét a tömeggondnoknak, egy részét pedig V. József adósnak visszaadta, 7,000 frt értékűt pedig magánál visszatartott. Felperes mint a csődbejutott m. gazdasági bankrészvénytársaság tömeggondnoka a közadósok azt a jogcselekményét, a mely szerint alperesnek biztosítékul 11,000 frt értékű váltót adott át, a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja és a 29. §. alapján megtámadja és kéri azt a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítani és alperest a visszatartott váltók kiadására kötelezni A keresetben ugyan a csődtörvény 26. §-ra hivatkozik, de a kereset és a többi periratok tartalmából kitűnik, hogy a megtámadási kereset a csődtör. ény 27. §-nak 2. pontjára van alapítva. A készpénzben kifizetett 3,500 frtra nézve felperes külön, pert tett folyamatba, a melyben a kir. törvényszék 4,177. sz. a már ítéletet is hozott. Alperes védekezésének főbb vonásai a következők: A csődbejutott gazdasági bankbizomány-részvénytársaság bankügyletekkel nem foglalkozott, hanem csak kölcsönügyleteket közvetített, a miből aztán következik az, hogy a pesti magyar kereskedelmi bankból felvett összeg felett nem rendelkezhetett, azt letétbe nem vehette, hanem arra nézve alperes tulajdonjoga épségben maradt. Ebből folyólag alperes nem volt hitelezője a csődbejutott részvénytársaságnak, hanem csupán a tulajdonát képező pénzösszeget követelte és ennek fedezésére kapta zálogul a váltókat, a melyekből magát a k. t. 309. és a cs. t. 13. §-a értelmében a csődnyitás dacára is birói közbejövetel nélkül kielégíthette. Tagadja továbbá alperes, hogy a közadós részvénytársaság a váltók átadása idején fizetésképtelen lett volna, vagy hogy ó erről meggyőződést szerezhetett volna. Hivatkozik arra, hogy a részvénytársaság alaptőkéje a cégjegyzékben foglalt és közhiteit érdemlő adatok szerint 11,000 frt volt és ezt az activát a csődb" bejelentett követelések máig sem haladják tul. Tagadja, hogy neki tudomása lett volna arról, hogy a részvénytársaság igazgatója a váltók átadása által a többi hitelezőnek megkárosítását célozta volna. A peres feleknek további perbeli előadása és a bizonyításfelvétel eredménye alapján a kir. törvényszék a vitás kérdést a következő indokok alapján döntötte el. A kir. törvényszék ugyan elfogadja alperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a csődbejutott részvénytársaság a kölcsönt csak közvetítette és így az általa felvett összeg tulajdonává nem vált, hanem az alperes tulajdona maradt, ez a körülmény azonban nem zárja ki felperesnek azt az állitását, hogy alperes a közadósnak a megtámadott jogcselekmény idején szintén csak egyik hitelezője volt. • Ugyanis alperesnek e tekintetben kifejezett védekezése csak akkor állana meg, ha kielégítésül készpénzt kapott volna, mert erről, mint helyettesíthető ingóságról az tehető fel, hogy az a kölcsönző pénzintézettől alperes kezeihez, habár közvetítés utján, de mégis a nélkül jutott, hogy arra nézve a közvetitő bank tulajdonjogot szerzett volna. A perbeli adatok szerint azonban kétségtelen, hogy a közvetítést eszközlő részvénytársaság alperesnek csak 3,500 frtot fizetett ki készpénzben, az alperes nevében meghatalmazás folytán felvett összegnek többi részét pedig saját céljaira fordította, vagy is a más vagyonával akként rendelkezett, mintha az sajátja lett volna. Arra az összegre nézve tehát, a melylyel a közvetitő bank elszámolni nem tudott, közte és alperes között egy önálló kötelem létesült, a melynek alapját a részvénytársaság igazgatósága által elkövetett delictum, az átvett pénzösszeg elsikkasztása képezte. Ebből folyólag alperes a részvénytársaságnak épen olyan elbirázás alá eső hitelezője lett, mint a csődeljárás folyamán jelentkezett többi hitelező, kiknek a bejelentett követelése szintén azon alapult, hogy a közadós részvénytársaság a megbízás folytán felvett kölcsönösszeget nekik ki nem adta. Minthogy pedig a részvénytársaság birtokában levő idegen váltók a részvénytársaság activ vagyonát képezték és így arra szolgáltak volna, hogy azokból a hitelezők összege kielégítést nyerjen, kétségtelennek tartja a kir. törvényszék, hogy alperes akkor, a midőn a bankkal szemben keletkezett követelésének fedezésére a keresetben felsorolt váltókat átvette és abból magát kielégítette, a csődvagyonból annak olyan alkatrészét vonta el, a me! y különben a csődhitefezők aránylagos kielégítésére szolgált volna, alperes tulajdonának pedig egyáltalában nem tekinthető. De ezen kívül ^ bizonyítottnak vette a kir. törvényszék azt is, hogy a közadós részvénytársaság a megtámadott jogcselekmény időpontjában már fizetésképtelen volt. Erre nézve eléggé nyomatékos körülményt képez már egymagában az is, hogy alperes követelését kifizetni nem tudta, de ezenkívül a helyzetet eléggé megvilágítja az a bizonyított tény, hogy a többi ugyanazon jogviszonyban álló ügyfeleinek pénzével sem számolt el, sőt dr. F. Dezső csodvalasztmányi elnök tanúvallomása szerint a részvény-