A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 4. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásáról

A JOG 29 a) vagy a földbirtokos maga folytat bányaművelést a saját birtokán, b) vagy a bányász (vállalkozó) megvette a kőszénkiaknázási jogot a földtulajdonostól. c) vagy a kőszénjog haszonbérlet utján érvényesíttetik. Az örök áron megvett birtok állhat művelés alatt, vagy stagnál, a haszonbérleti időtartam lehet határozott, vagy határozatlan. Mindezen birtokviszonyokról a bányaszabadságra az átmenet a szerzett jogok figyelembe vételével akként lenne megvalósítandó, hogy az adományozott bányabiitoklást az uj törvény egyáltalán nem érintené, illetőleg az eddig nyert adományozásokat az uj törvény hatályukban fentartaná; ellenben mindennemű adománynyal még meg nem erősített kőszénbányajogositvány a törvény életbelépte napjától számítandó öt év alatt lenne a jelenlegi jogosított által a saját javára érvényesítendő és bányahatóságilag biztosítandó. Mindazok, a kik az itt jelzett idő alatt kőszénbányászati jogosítványaikat a meghozandó bányatörvényben a bányajogok szerzésére előirt módon, a maguk javára nem biztosítanák, a kőszénhez való jogukat elv sztenék. Minthogy az 1886: XXIX. t.-c 7!). §-a alapján köztelekkönyvileg biztosított kőszénjogokia is az átmeneti öt évienne irányadó és a mennyiben ily jogok a törvény életbelépte napj ítól számítandó öt év alatt a bányatörvény rendelkezései értelmében nem biztosíttatnának, szintén megszűnnének; ennélfogva ezen idő beálltával a kőszénbányajogositványok köztelekkönyvi bejegyzése is fölöslegessé válnék, minek következtében tehát egyrészt hatályon kívül lenne helyezendő az 188(5 : XXIX. t.-c. 79. §-a, másrészt hivatalból lennének törlendők a köztelekkönyvekből mindazok a jo^ok, melyek me törvt'ny alapján bejegyeztettek. A kőszénjogok jelenlegi köztelekkönyvi biztosításának helyébe lépne ugyanis a kutatási engedély, a védőterület izártkutatmány) bányahatósági biztosítása, az adományozás és a bányatelekkönyvi bejegyzés. Ily intézkedésekkel, a szerzett és a fennálló jogok teljes respectálása mellett lehetne áttérni a jelenlegi lekötöttségről a banyaszabadságra. így létesülhet minden megrázkódás nélkül, a jogfejlődés figyelemmel tartása mellett, a teljes jogegység a bányatörvényben 3. A kőszén szabaddá tételét a jogegyenlőség követelményének is állítom. Tény ugyanis, maga \Y a h 1 n e r bányakapitány ur is idézi dolgozatában, hogy az 1862. évi 13.622. számú udvari rendelet 4. §-a akként rendelkezik, miszeiint oly fö'drészletekre nézve, melyek mindegyike különvéve kisebb, hogysem a t ányatörvény 42. és 46. §-ai értelmében törvényes vájnaméitéket befedhessen, az orsz bir. ért. határozmányai VII. R. 1. fejezete 1. §-a e) pon'ja alatt emiitett földbit tokosi beleegyezés megadottnak tekintendő, mihelyt az illető város vagy községek törvényes elöljárósága által Írásban nyilváníttatott. — Ez a mai jogállapot, a mely megengedhetőnek tartja még azt is, hogy a magántulajdon alkotó elemét képező jogosítványok fölött közigazgatási hatóság határozzon. W a h 1 n e r bányakapitány ur is helyteleníti ezt az állapotot és azt ajánlja helyette, hogy a kisajátítással analóg kényszerű megváltás léptettessék e helyett életbe. Oly kisebb földrészletekre nézve, melyeken külön bányaművek ugy bányatechnikai, mind pedig gazdasági okoknál fo^va nem létesíthetők, a szomszéd bányavállalkozónak adna virtuális jogot, mert a szomszédnak biztosítaná vagy békés megegyezés, vagy kényszerű megváltás utján a szomszédos kis földbirtokos kőszénjo,'át. A \V a h 1 n e r ur ajánlotta eme reform ép ugy nem illik bele a mai jogrendszerbe, mint az idéztem udvari rendelet határozmánya ; mert az a körülménv, hogy az udvari rendelet szerinti közigazgatósági hatóság helyébe eljárási fórum gyanánt a bíróság lépne meg nem szüntetné azt a legfontosabb jogellenes mozzanatot, mely szerint a nagy földbirtokos tulajdoni jogának tartalma különböző maradna a kis földbirtokos tulajdoni jogának tartalmától, akár közigazgatási hatóság, akár bíróság rendelkeznék a kisbirtokos kőszénjoga felett; mert a nagybirtokos kőszénjogához másnak mint önmagának a nagybirtokosnak hozzászólása, vagy rendelkezési joga nincs, holott a kisbirtokosé felett hatóság disponál. Ily reform után éppen ott lennénk, a hol ma vagyunk. A kőszén a nagy földbirtoknál a tulajdon tartozéka lenne, mert a földtulajdonos beleegyezése nélkül kőszénbányászatot művelni nem lenne szabad; ellenben a kisbirtoknál az nem lenne földtartozék, mert a tulajdonos nem rendelkeznék a kőszénbányászati jogosítvány felett, hanem a szomszédos bányavállalkozó, kivel vagy kényszeregyezséget kellene a tulajdonosnak kötnie, vagy annak kívánságára a kényszerű megváltást eltűrnie. A magánjog a tulajdonjog tartalmának ily különbözőségét l nem engedi meg. Ha a kőszénhez való jog tartozéka a nagy földbirtoknak, akkor tartozéka a kisbirtoknak is; ha nem tartozéka a kisbirtoknak, nem lehet tartozéka a nagybirtoknak sem, mert a privilégiumokat elvben megdöntötték az 1848-iki törvények, tényleg pedig döntögeti azokat minden ujabb törvényünk azon az alapon, melyei az 1848-iki törvényhozás letett a jogegyenlőség alapján. Az uj bányatörvény is csak erre az alapra helyezkedhet, ezzel ellenkezésbe nem jöhet; a mi csak ugy érhető el, ha a kőszén a szabad ásványok közé soroltatván, földtartozéki minőségétől megfosztatik, ugy a nagybirtoknál, mind pedig a kisbirtoknál. Az előadtam okok talán megingatják a bányakapitány ur ama véleményét, hogy a kőszén felszabadítására való törekvés elkésett s hogy az az álláspont túlhaladott, mert ha mindjárt alaposnak fogadnók is el ama nézetét, hogy a kőszén felszabadítása közgazdasági okokkal ma már nem támogatható : el kell ismernie, hogy a jogegység, a jogfejlődés és a jogegyenlő ség nem kevésbbé fontos tényezők, mint a közgazdaságiak s ha ezek miatt le is lehetne mondani a kőszén felszabadításáról, nem lehet amazok miatt; még pedig annál kevésbbé, mert rnig a kőszén lekötöttsége mellett bizonyítani kell, hogy a lekötöttség nemzetgazilá^zati szempontból nem hátrányos: azt bizonyítás nélkül is axiómának tekinti mindenki, hogy a kőszén felszabadítása közgazdasági szempontból csakis előnyös lehet. Mind-zek után szóról szóra megerősítem a bányakapitány urnák a mai szánalmas jogállapotot jellemző szavait és vele együtt ismétlem én is, hogy a magyar bányatörvény megalkotása elsőrendű és ma már elodázhatatlan törvényhozási feladat! És megokolom ezt azzal, mert tűrhetetlen, magyar nemzeti és magyar állami szempontból lealázó az a tudat, hogy hazánkban még ma is az az 1854-iki osztrák bányatörvény van érvényben, melyet maguk az osztrákok már évtizedekkel ezelőtt, mint meg nem felelőt, természetesen magukra nézve, hatályon kivül helyeztek; mert tűrhetetlen az, hogymig az igazságszolgáltatás egész terén a jó és a jobb perrendi reformok t látjuk életre kelni, egyedül a bánya perek sinylenek az orsz. bir. értekezlet ideiglenesnek tervezett és ma már a peres eljárás minden terén hatályon kivül helyezett, rég elavult szabványai alatt s végül megengedhetetlen az, hogy minden terén az iparnak, a kereskedelemnek, a földművelésnek támogatásban és védelemben részesül a jog: egyedül a bányászat terén hiányzik a jogbiztonság, mert a bányatelekkönyvek (majdnem kivétel nélkül) annak biztosítására nem alkalmasak s mert míg hazánkba özönlenek az idegenek és elfoglalják ifjaink elől a tért. tűrni kényt ele nitt etünk, hogy a magyar képzettség, a í magyar tudomány, a magyar műveltség a külföldi bányászattól el van zárva, mert körülöttünk mindenütt csak is saját honosait engedi alkalmaztatni minden állam íz olyan állomásokra, melyekre magasabb technikai szakképzettség k i v á n t a t i k. Miudnyájunknak, kik a reformokat e téren is évek óta sürgettük, szavunk a pusztában kiáltó szava volt! Oly termelési ág, mely évenkint legalább 50 milliónyi értékű nyers terményt produkál, mely nélkül sem ipar, sem kereskedelem nem prosperálhat, megkövetelheti, hogy valahára felismertessék és megtelelő jogvédelemben reszesittessék ! Követeljük a bányajogi refoimokat! a bányatörvény mielőbbi megalkotását! Belföld. .Magyar általános polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottság folyó évi január hó 13-án Lányi Bertalan ministeri tanácsos elnöklésével tartott ülésében a birtokminimum kérdését tárgyalta. A kérdés lényege az: kell-e az egy személy kezében egyesitett ingatlan birtok tekintetében egy oly legkisebb mértéket