A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 46. szám - A rendhagyó haszonélvezet óvadéka (cautio quasiusufructuaria) a római és a hazai jogban

A JOG Í83 tétetett, mert leiperes az erre vonatkozó igazgatósági ülési jegyzökönyvet nem csatolta, az általa I). a. csatolt ama nyilatkozatnak valódiságát es tartalmát pedig, amely szerint alperes a felvételről történt értesítést az .gazgatósági határozatra való utalással elismerte volna, alperes a viszonválaszban tagadta s ismételten tagadta hogy tagul alapszabályszerűen felvétetett. Minthogy pedig felperes ezzel szemben a D. a. ekként megtagadott valódiságát bizonyítani meg nem kísérelte bizonytalan maradt a felperes keresetének alapja, e nélkül pedig felperes az alperestol a tagsággal összekötött kötelezettségek teljesítését nem követelheti. De nem követelheti felperes e kötelezettségek teljesítését az alperestol azon az alapon sem, hogy az alperes maga is tagnak tekintette volna magát az által, hogy az általa jegyzett törzsrészjegyre, nem tagadott 28 frt fizetést teljesített, mert a szövetkezeti tagság és felvétel az alapszabályok értelmében csupán az igazgatóság e részbeni határozata és az ajánlat elfogadásáról történt értesítés által szereztetvén meg, ennek a két körülménynek bizonyítása nélkül közömbös az, hogy alperes teljesített-e fizetést, vagy sem, mert a tagsággal járó jogok gyakorlására nem az esetleg teljesített fizetés, hanem egyedül az alapszabályok értelmében történt felvétel jogosít, míg tehát e felvétel meg nem történt, a belépésre ajánlkozó jogokat sem gyakorolhat s igy a netalán teljesített fizetés a vitás tagsági minőség bizonyítására s a további kötelezettségek megállapítására nem alkalmas, amiért is mellőzve alperes egyéb kifogásainak méltatását, a kir. tábla ítélete az ügy erdemében ezekből az okokból hagyatott helyben. (1899. október 20. 757 99. sz. a.) Törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott valtot csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétol különböző fizetési hely nem tekinthető. A váltóhitelező ilyen fizetési helynek kijelölésére csak abban az esetben van feljogosítva, ha abban a váltókötelezettek kifejezetten beleegyeztek vagy a fenforgo körülményekből következtethető, hogy a váltónak ily crteltmben történt kitöltése a kötelezett felek szándekának megfelelt vagy az adott viszonyok közt ez a kitöltés a valtoforgalomban szokásosnak tekinthető. A m. kir. Curia : K Petrunak, M. Nicolae s társai elleni 10,000 frt iránti váltóperében itélt: A kir. tábla ítélete M. N. alperesre vonatkozó részében azzal e a változtatással hagyatikhelyben, hogy felperes asommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezésével 3 frt 10 kr. óvási költségre nézve keresetével elutasittatik. Ellenben A. Gyula és V. Áron alperesekre vonatkozóan, mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és a sommás végzésnek ezen alperesek irányában hatályon kivül helyezésével, felperes ezen alperesek ellen indított keresetével elutasittatik. Indokok : Azzal a bizonyított ténynyel szemben, hogy a kereseti váltón akkor, mikor az a felperes birtokába jutott, csupán a váltóösszeg volt megjelölve számokkal és ezenkívül az alperesek és a kifogással nem élt két váltókötelezett aláírás volt rajta, egyébként azonban az teljesen kitöltetlen volt ; valamint az alperesek azon kifogásával szemben, hogy a váltót felperes utólagosan és jogellenesen látta el a mindkét intézvényezettnek a váltón, az intézvényben megjelölt lakhelyétől különböző «Gyulafehérvár* fizetési helylyel, felperesnek állott kötelességében bizonyítani, hogy az általa utólagosan kitöltött fizetési helynek kijelölése az alperesek hozzájárulásával történt, mert a törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető. Felperes azonban bizonyítékot nem hozott fel sem arra nézve, hogy a külön fizetési hely kijelölésébe a nevezett alperesek utólag kifejezetten beleegyeztek, sem arra nézve, hogy a fenforgó Körülményekből következtethető, hogy a váltónak ily értelemben történt kitöltése a kötelezett felek szándékának megfelelt s végre azt sem bizonyította, hogy a jelen esetben az adott viszonyok közt ez a kitöltés a váltóforgalomban szokásosnak tekinthető. Minthogy ezek szerint az elfogadók ellen nem a váltóban kitett lakhelyükön, hanem Gyulafehérváron felvett óvás szabálytalan és mint ilyen a visszkereset fentartására nem alkalmas, A. Gy. és V. A. forgatókkal szemben felperest keresetével mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatásával el kellett utasítani. A szabálytalan óvás költségével M. N. elfogadó sem lévén terhelhető, e költségre nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét erre az alperesre vonatkozó részükben is meg kellett változtatni. Egyébként azonban az elfogadóval szemben a jelen esetben óvás felvétele szükséges nem lévén, a másodbiróság ítéletét M. N.-ra vonatkozó részében az elsőbiróság ítéletéből átvett indokainál lógva helyben kellett hagyni. (1899 október 24. 741/99. sz. a.) A hitelező a követelésének biztosítására szolgáló fedezeti váltót adossanak mindaddig visszaadni nem köteles, mig az ados a váltóval biztosított tartozását teljesen ki nem elégítette; sot még abban az esetben sem. ha a hitelező követelését mar köztörvényi uton per utján érvényesítette volna. Mert a hitelezőnek •Bég ebben az esetben is jogában all a köztörvényi uton folyamatba tett pert abba hagyni és e helyett a fedezetül kapott váltót perelni. A budapesti kir. kereskedelmi es váltó törvényszék (1898. okt. 26. 86,643. sz. a.) Sch. Vilmos felperesnek, R. és B. cég alperes ellen 770 frtos váltó kiadása esetleg annak 770 frt értéke és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 27 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen stb. Indokok: Felperes keresetét a perköltségre leszállítván. Ítélkezés tárgyát ez képezte. A kir. törvényszék a perköltség fizetésére alperest kötelezte azért, mert alperes maga azt adta elő, hogy a keresetben emiitett váltót B. Márk, aki az alperesi cégnek tagja, csak a kereset beadása és kézbesítése után küldte vissza felperesnek. Mert alperes beismerte, hogy a váltóval biztosított követelés behajtásával az R. és B. cég őt megbízta a D. alatti szerint, a követelés hátralékát alperes a saját neve alatt beperelte, felperes tehát a váltó kiadását attól, a ki a követelés behajtásával van megbízva, a jelen esetben tehát alperestől követelhette. Mert alperesnek a tulajdonképeni kifogása nem arra irányul, hogy felperes a váltót még az ellenirat bemutatása előtt megkapta, hanem a fentebb előadott arra a körülményre, hogy felperes a váltó kiadását nem tőle (t. i. az alperestől), hanem csak a vele üzleti összeköttetésben állott R. és B. cégtől követelheti és igy az, hogy felperes a kereset leszállítását nem a perfelvételkor, hanem a válaszában terjesztette elő: fontossággal nem bir. A budapesti kir. ítélő tábla (1899. ápr. 14. 3,558. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: A hitelező a követelésének biztosítására szolgáló fedezeti váltót adósának mindaddig visszaadni nem köteles, míg az adós a váltóval biztosított tartozását teljesen ki nem elégítette. Nem kötelezhető a hitelező a fedezeti váltó visszaadására a biztosított tartozás kiegyenlítése előtt még abban az esetben sem, ha a hitelező a váltóval biztosított követelését már köztörvényi uton per utján érvényesítette volna, mert a hitelezőnek még ebben az esetben is iogában áll a köztörvényi uton folyamatba tett pert abban hagyni és e helyütt a fedezetül kapott váltót perelni. Az előadottakból és abból a körülményből, hogy felperes maga sem állítja azt, hogy az alperes által a VII. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett per a kereset teljes elutasításával jogerős befejezést nyert volna, önként folyik, hogy a fedezeti váltó visszaadása iránt indított ebben a perben, habár akeres.t kézbesítése után e váltót B. Márk az alperesi cég egyik tagja, de a ki egyúttal a megszűnt R. és B. cégnek is egyik tagja volt, ki is adta, pernyertesnek alperes tekintendő. A perköltség kölcsönös megszüntetését azonban ennek dacára indokolttá teszi az a körülmény, hogy a perköltségre mindkét fél okot adott. A mig egyrészről felperes az ellene indított sommás perben is kívánhatta volna, hogy csak a váltó visszaadása ellenében való fizetésre köteleztessék és a váltó kiadása iránt külön perrel fellépve, felesleges költséget okozott, addig viszont a per költségeit nagyobb részben alperes okozta azzal a kifogásával, hogy felperes a váltó visszaadását alperestől nem. hanem csak a megszűnt R. és B. cég tagjaitól követelheti, ez a kifogás pedig az első bíróság ítéletének vonatkozó helyes indokai szerint alaptalan. A m. kir. Curia (1899. október 17. 723. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. Terhelt ellen még gyanuok sem forogván fel arra nézve, hogv arról, miszerint a sértett életkorának 14-ik évét be nem töltötte, tudomással bírt volna: terhelt cselekményében, ha ennek elkövetése alkalmával az erőszak alkalmazása bizonyított volna, a btk. 232. §-ában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladéka forogna fenn. Ennek azonban legfőbb alkatelenie : az erőszak, terhelt tagadásával szemben csupán sértettnek egymagában álló és más körülménynyel nem támogatott vallomása által nem tekinthető bizonyítottnak, terhelt ellen tehát a vadolásra elegendő alap nem forog fenn. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1899. március 8-án 1,332. sz. a.) S. István a N. Erzsi sérelmére elkövetett, a btk. 232. §-ának 1. pontja szerint minősülő és büntetendő két rendbeli erőszakos nemi közösülés büntette miatt, S. Istvánné a N. Erzsi sérelmére S. István által elkövetett a btk. 232. §. 1. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettben a btk 69. §. 2. pontja szerinti részesség miatt a bprt. 200 §. alapján vád alá helyeztetnek stb, Indokok: Sértett a még annak idején 14 évet nem töltött N. Erzsi feladata szerint 1898. július havában a velük egy udvaron lakó S. Istvánné őt felhívta a padlásra szalmazsákot tölteni, hová a térjét S. Istvánt is felszólította, ki előbb nejével játszott a szalmában, azután őt nyomta le, reá feküdt, ruháját felhúzta és lábai közé akart feküdni és midőn sértett félre akart fordulni, odajött S. Istvánné, az ő lábait bokában megfogva, széthúzta s igy sikerült S. Istvánnak nemi részét, valami kemény dolgot az ő nemi részébe dugni, a mi neki nagy fájdalmat okozott, de mert S. a mellével az ő száját födte, nem tudott kiáltani. Közösülés