A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 46. szám - A rendhagyó haszonélvezet óvadéka (cautio quasiusufructuaria) a római és a hazai jogban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 4f>. számához. Budapest, 1899. november hó 12. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia döntvénye. (Polgári ügyekben). Azokban az esetekben, a melyekben a kir. fórvényszék mint felebbezési bíróság a tanukat közvetlenül hallgatja ki, vagy as eskü alatt kihallgatott felet vallomására megesketi, a felebbezési tárgya lasríd felveendő jegyzökönyvet a tanú. illetve a: esküt tett fél által alá kell-e iratm ? (I G. ijg.ji8gg. f. G. «7 i8g6. f. G. 6i8.\i8\)8. és I. G. i44.\i8gg. számokhoz.) Határozat. Ha a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság közvetlenül hallgatja ki a tanút vagy eskü alatt a felet, a tárgyalásról felvett jegyzökönyvet sem a tanuk, sem az ügyfélnek nem kell aláírni. Indokok. A feltett kérdés csak az okból tehető vitássá, mert a S. EH50. ának rendelkezése szerint a felebbezési tárgyalási jegyzökönyvet kizárólag az elnök és jegyző és esetleg a tolmács írják alá. ellenben a járásbíróság előtti eljárásban a bizonyítást tárgyaló IV. fejezet 93. §. 2-ik bekezdése az 1868 : 54. törvénycikknek a tanubizonyitásra vonatkozó azon szakaszai között, a melyeknek a sommás eljárásban való megfelelő alkalmazását rendeli, hivatkozik a 203. >;-nak 2-ik bekezdésére is, a mely előírja, hogy a tanú a vajomásáról {elvett jegyzőkönyvet aláírja, a járásbíróság előtti som más eljárás szabályai pedig a S. E. 130. §. értelmében a felebbezési eljárásban, a mennyiben a felebbezési fejezetnek intézkedéséből már nem következik, szintén megfelelően alkalmazandók. Minthogy azonban a S. E. 130. § a értelmében a felebbezési eljárásban is alkalmazandó 48. §. 5. bekezdése szerint a per bírósága előtt felvett bizonyítás eredménye a tárgyalási jegyzőkönyvbe veendő fel, s így a felebbezési bíróság által közvetlenül kihallgatott tanúnak vagy ügyfélnek a tárgyalási jegyzőkönyvbe felvett vallomása magának a tárgyalási jegyzőkönyvnek tartalmi részét képezi, nem lehet kétséges az, hogy a midőn a S. E. 160. §-a kifejezetten megjelöli azokat a személyeket, a kik a tárgyalási jegyzőkönyvet aláírják, s ezek között sem a tanút, sem az ügyfelet fel nem említi, a felebbezési bíróság által közvetlenül kihallgatott tanú és ügyfél által a tárgyalási jegyzőkönyvbe felvett vallomásukat aláíratni nem kell. Az 1868 : 54. t. c. "203. §-ának 2. bekezdése, a midőn a jegyzőkönyvet a tanú által is aláíratni rendeli, szem előtt tartja a törvk. rendt. 201. §. 2-ik bekezdésének azt a rendelkezését, a mely szerint a tanuk vallomásai egész terjedelmükben veendők fel a jegyzőkönyvbe. Minthogy pedig a felebbezési eljárásban a tárgyaláskor lefolyt bizonyítás csak ennek eredményében veendő fel a jegyzőkönyvbe ^S. E. 48. §. 5. pont és 130. §): Ezekből következik, hogy a S. E. 93. §. 2-ik bekezdésében felhívott 1868 : 54. t. c. 203. §. 2-ik bekezdésének az a rendelkezése, hogy a tanú a vallomásáról felvett jegyzőkönyvet aláírni tartozik, a felebbezési eljárásban csupán a megkeresett és kiküldött biró '157. és 158. §§.j által teljesített tanubizonyitás felvételénél nyerhet alkalmazást, a mikor vallomása nem a tárgyalási, hanem külön jegyzőkönyvbe vétetett fel. Minthogy végre az eskü alatt kihallgatott ügyfél vallomásának jegyzőkönyvbe vételére nézve a S. E. törvény nem tartalmaz különleges rendelkezést : ki kellett mondani, hogy ha a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság közvetlenül hallgatja ki a tanút vagy eskü alatt a felet, a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet sem a tanúnak, sem az ügyfélnek nem kell aláírni. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1899. évi szeptember hó 15-én tartott teljes ülésből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október hó 20-án tartott teljes ülésben. Szabó Miklós sk. a kir. Curia elnöke. Vajdafy Emil sk. kir. Curiai tanácsjegyző. Házasság felbontásának kimondása mindkét fél vétkessége alapján. A szolnoki kir. törvényszék. K. Károly felperesnek S. Mária alperes elleni, az 1897. évi január hó 13-ik napján 625/p. 97. sz. a. keresettel házassági kötelék felbontása és jár. iránti rendes perében az alólirott helyen és napon meghozta a következő ítéletet: A kir. törvényszék felperes K. Károlyt házassági kötelék felbontása iránti keresetével elutasítja, ellenben S.Máriának ugyan a házazsági kötelék felbontása iránt támasztott viszonkeresetének helyt ad s a K. Károly és S. Mária között Szolnokon 1887. évi május hó 10-ik napján a róm. kath egyházi szertartás szerint megkötött házassági köteléket az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és e) pontja alapján felperes K. Károly vétkessége miatt felbontja. Kötelezi egyben K. Károly felperest arra, hogy S. Mária alperesnek a kereset indításától, vagyis 1897. évi január hó 13. napjától kezdődőleg S. Mária ujabbi férjhez meneteléig vagy haláláig minden hó 1-ső napján előre fizessen 25 frt havi tartásdijat végrehajtás terhével, illetőleg az ítélet jogerőre emelkedéséig lejártakat az Ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap és végrehajtás terhe alatt, az ezúttal megállapított 59 frt 50 kr. perköltséggel és 25 frt házasságvédői dijjal együtt. T. Lajos házasságvédő dija mindkét fél ellen egymás közt egyenlő arányban viselendfíleg s végrehajtás terhével fizetendőleg 25 frtban, alperesi ügyvédé pedig saját fele ellen 59 frtoOkrban állapittatik meg. Ezen itélet jogerőre emelkedés után a szolnoki állami anyakönyvi hivatalnak s az adóhivatalnak hivatalos kiadmányban kiadatni rendeltetik. Indokok: K. Károly felperes az alapon kérte a közte és felesége S. Mária között létrejött házassági köteléket felbontani, mert alperes őt alig egy évi együttélés után elhagyta, a közös lakásból a bútorait is elvitette és többszöri hívás és felszólítás dacára sem volt hajlandó a házassági életközösséget visszaállítani és mert felesége mással szerelmi viszonyt folytat, ezek következtében az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. és 80. §-a alapján indít keresetet alperes ellen. A megtartott első békéltetési tárgyalás alkalmával alperes tagadta, hogy jogos indok nélkül és szándékosan hagyta volna el a felperest; azért hagyta el, mert vele durván bánt, sőt levélileg felszólította őt, hogy hagyja el, hurcolkodjék el tőle; tagadja, hogy ő bárkivel is szerelmi viszonyt folytatott volna vagy folytatna, tagadja, hogy férje őt a visszatérésre bármikor is felszólította volna; a válásba nem egyezik bele és férjéhez kész visszatérni. Felperes alperesnek ezen kijelentése folytán azt a kérelmet terjesztette elő, hogy alperes S. Mária köteleztessék a házassági életközösségnek záros határidő alatt leendő visszaállítására. E kérelemnek a kir. törvényszék helyet adván, meghagyta alperes S. Máriának, hogy felperessel a házassági életközösséget záros határidő alatt állítsa helyre. A záros határidő eltelte után felperes a kötelék felbontását kérte, mert alperes a bírói meghagyás dacára sem állította helyre a házassági életközösséget. A kérelem folytán megtartott második békéltetés alkalmával alperes azt adta elő, hogy ő a birói meghagyásnak eleget teendő, elutazott Temesvárra, ott férje lakására ment, minthogy azonban ott egy nőt és két gyermeket talált s a nő ugy adta ki magát, mint felperesnek a felesége, nem maradhatott férje lakásán és eltávozott. Másnap atyja és testvére kíséretében újra elment férje lakására, de az onnét hirtelen kiköltözött; elvezettet! vén magokat az uj lakásra, otthon találta ugyan férjét, de ismét azzal a nővel, a kivel az előtte való napon találkozott s a ki magát férje feleségének jelentette ki; férje ez alkalommal azt mondta neki, hogy ott maradhat nála, de a két gyereket, a kik közül a kisebbik az ő vére, gondoznia kell, jelezvén egyszersmind, hogy harmadik gyermek is jön. Ilyen körülmények között férjével a házassági életközösséget nem csak nem állithatja helyre, de kénytelen a házassági kötelék felbontását a 80. §. a) és c) pontja alapján viszonkeresetbe venni, kérvén felperest havi 25 frt tartásdíjban és a költségekben is marasztalni. Felperes tagadja, hogy szerelmi viszonyban, vadházasságban élne, tagadja, hogy azt a nyilatkozatot tette volna felesége előtt, a mit az neki tulajdonit, tartási dijat nem hajlandó feleségének adni. Előre bocsájtva ezek után azt, hogy alperes által hivatkozott tanuk kihallgattattak s hogy peres felek ágytól és asztaltól 6 hóra elkülönittettek s hogy a békéltetések eredményre nem vezettek: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert maga kijelentette, hogy nem tudja bebizonyítani azt, hogy felesége mással szerelmi viszonyt folytatott volna s mert maga kijelentette, hogy válni akar, feleségétől elhidegült, azzal nem óhajt együtt élni, a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján pedig csak akkor bontható fel a kötelék, ha a felperes a házassági életközösség folytatására kész, ellenben alperes nem hajlandó erre. Alperes viszonkeresete folytán az 1894. évi XXXI. t.-c 80. §-ának a) és c) pontja alapján azonban felbontandó volt a