A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - Az 1881. évi IX. t.-c. 14.. §-ának judikáturájához

A JOG 327 18i>,v évi XVIII. t. c. 1. §-ának l. pontja értelmében sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik. Tény az, hogy felperes a kérdéses keresetet a most idé- | zett törvényhely rendelkezése ellenére a törvényszéknél adta | be, tény továbbá az is. hogy alperes a kir. törvényszéknek j illetékessége — helyesebben hatásköre — ellen kifogást nem I emelt. Már most felmerül a kérdés : helyesen, vagyis a törvény ! élteimében járt t* el a kir. törvényszék, hogy ezen keresetnek ! tárgyalásába bocsátkozott, és azt érdemileg — Ítélettel — elintézte ; vagyis más szóval: megállhat-e a kir. törvényszék j hatásköre, tekintve, hogy alperes ez ellen kifogást nem emelt? , A kir. tábla a törvényszék mint első bíróság által hozott Ítéletet az 18S1. 59. t.-c. 39. §. c) pontja alapján megsemmisítette és felperesnek a keresetlevelet visszaadatni rendelte. A kir. J tábla tehát illetéktelennek, azaz hatáskörrel nem bírónak mondotta ki a kir. törvényszéket. Ezzel szemben a kir. Curia ' az eljárást hatáskör hiánya miatt megsemmisitendőnek nem találta. Mert szerinte : I. Nmcsen oly törvényes rendelkezés, mely a különben sommás eljárásra tartozó ügyeknek rendes peruton való tárgyalását és elintézését feltétlenül tiltaná. Nézzük már most erre vonatkozólag a törvényt! Az 1881. 59. t.-cikknek vita tárgyát képező 14. szakasza igy szól : «A törvény által sommás eljárásra utasított ügyeket rendes per útra áttenni nem lehet.»! Ezen törvényhely jobb megértéséhez minden esetre szükséges lesz az 1868: 54. t.-c. 95. és 9b. szakaszok tartalmát ismerni, melyeknek helyébe tulajdonképen a 14. § lépett. A hatályon kivül helyezett 95. § igy szól : «Ha alperes a kereset alapjául felhozott okirat valódiságát kétségbe vonja és az okirat valódisága nyilvánvaló tényekből ki nem tűnik, vagy e célra kitűzendő még egyszeri tárgyaláskor be nem bizonyittatnék; úgyszintén azon esetekben is, ha alperes szavatosra hivatkozván, a biró a szavatosságnak helyét látja (79. §.): felperes a rendes eljárásra' utas it and ó. Ez eseteken kivül sommás ügyek a rendes perutra át nem tehetők: A 96. §. pedig igy intézkedett: «Felperes azon végzés ellen, melylyel az előbbi §. szerint rendesperre utasíttatott, semmiségi panaszszal élhet. Ha alperes az ügyet rendes perre utasíttatni kéri, és ennek a biró helyét nem látván, a sommás eljárás folytatását megrendeli : az ilyen végzés ellen végitélet előtt külön jogorvoslattal nem élhet az alperes.» A most icézett és a szóban levő 14. § nak előzményeit képező törvényszakaszokat szem előtt tartva, a m. kir. Curia az azoknak helyébe lépett 14. § ból csupán az eljáró bíróságokra nézve, még pedig az eljárás folyamata alatt és kizárólag a perek áttételére vonatkozólag olvas ki tiltó rendelkezést, de ezen törvényszakasz nem tartalmaz szerinte oly rendelkezést, mely a különben som. eljra tartozó ügyeknek rendes peruton való tárgyalását és elintézését felt étien ü 1 tiltaná. A hatályon kivül helyezett 95. §. — mint látjuk — két esetben elrendeli felperesnek a rendes eljárásra való utasitását. Egyébként pedig hasonlóképen mint a novella 14. §-a feltétlenül megtiltja a sommás ügyeknek a rendes perutra való áttételét. Vagyis, mig a hatályon kívül helyezett 95. két esetnek kivételével, de feltétlenül megtiltja az áttételt, addig a helyébe lépelt 14. § ugyan azt a tilalmat, époly feltétlenül, még pedig minden kivétel mellőzésével mondja ki. Tehát ép azon körülmény, hogy a novella 14. § a az áttételre vonatkozó tilalmat minden kivétel nélkül mondja ki, a mellett b zonyit, hogy itt egy feltétlen tiltó rendelkezéssel állunk szemben. De sem a hatályon kivül helyezett, sem annak helyébe lépett törvényszakaszokból oly rendelkezést kiolvasni nem lehet, mely szerint az azokban foglalt tilalom kizárókg az eljáró bíróságoknak szólna és csupán a perek áttételére vonatkoznék és mely szerint a peres feleknek meg volna adva a lehetőség a töivény által sommás eljárásra utasított ügyeket a rendes peruton megindítani; és ha alperes illetőségi k fogást nem emelne, a bíróság az ügyet érdemileg elintézhetné. Sőt ellenkezőleg abból, hogy a 95. § nak épen azon rendelkezése lett hatályon kivül helyezve, mely szerint a sommás uton megindított perek az ott megjelölt esetekben a rendes perutra voltak terelhetők; továbbá abból, hogy a törvénynek tiltó rendelkezése a 14. §-b a n fentartatott: az következik, hogy e tilalom nemcsak a bíróságoknak szól és nem csupán a perek áttételére vonatkozik, hanem hogy az a perfeleknek is szól és a pereknek megindítására is vonatkozik. A m. kir. Curia érvelésének ama további erőssége, hogy alperes a birói illetékesség ellen kifogást nem tevén, a különben nem illetékes bíróság is az 1868. évi 54. t.-c. 51 §-a értelmében illetékessé vált, ez esetben nem alkalmazható. Mert a szóbanlevő 14 §-ban foglalt tilalom a törvény által sommás eljárásra utasított ügyekre vonatkozik. Ennek pedig nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a törvény által bizonyos eljárásra utasított ügyekben nincsen helye a rendes birói illetőségtől való eltérésnek. Ezen kivétel: « a törvény á 11 a I» (t. i. sommás perutra utasított ügyek), ellentétben a felek kölcsönös megegyezése folytán megállapított illetékességei, jobban mondva hatáskörrel, azt akarja kifejezni, hogy mindazon esetekben, melyek ben nem a felek rendelkeztek az illetékesség tárgyában, a törvényben kifejezetten meghatározott illetékességtől még a felek beleegyezésével sincsen helye az eltérésnek. Ennek szemelőtt tartásával nyilvánvalóvá válik, hogy az 1868. évi 54. t.-c. S. és 53. §§-ira támaszkodott érvelés a jelen esetben nem foghat helyet, mert ezen szakaszokban azon esetek vannak taxatíve felsorolva, melyekben a felek eltérő megegyezése teljesen és feltétlenül ki van zárva. Holott minden egyéb esetben a felek az illetékesség tekintetében megegyezhetnek; de ennek hiányában a törvény rendelkezése lép hatályba, melytől azután époly kevéssé van helye az eltérésnek, mint a 8. és 53. §§-ok eseteiben. Erre való tekintettel, noha alperes a concret esetben nem is emelt kifogást a törvényszék hatásköre ellen, minthogy ezen esetet az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-a a sommás eljárásra utalja; minthogy továbbá a bíróságok az 1868 évi 54. t.-c. 51. §-ának rendelkezése értelmében az illetőségükhöz nem tartozó kereseteket hivatalból vissza utasítani tartoznak: az eljárt kir. tszék taitozott volna tekintet nélkül arra, vájjon emelt-e alperes az illetékesség ellen kifogást vagy sem. felperesnek a keresetet visszaadni. A kir. Curiának általam fentebb idézett korábbi keletű ide vonatkozó határozataiban kifejezésre jutott ama felfogás, hogy a novella 14. §-ában foglalt tilalom nem szól a perfeleknek s nem vonatkozik a perek folyamatba tételére : ugy hiszem egy téves grammatikai magyarázaton alapul; mely magyarázat, ha helyet fogna, illuzoriussá tenné az illetékességre vonatkozó összes törvényes rendelkezéseket. A téves grammatikai magyarázat az «áttenni» szóra vonatkozik ; abból a felfogásból kiindulva, hogy «áttenni» nem tesz annyit mint ((folyamatba tenni», minthogy pedig a pereket a felek folyamatba és nem átteszik, nyilvánvaló, hogy a törvényben használt ezen kitétel: «áttenni» néma perfeleknek, hanem a bíróságoknak szól, még pedig az eljárás folyama alatt és a szóban levő tilalom nem a pereknek folyamatba tételére, hanem azoknak áttételére vonatkozik. A tévedés szerény véleményem szerint ezen kitételnek: «áttenni» grammatikai magyarázatában van. Mert szóban levő törvényhely keletkezésének előzményei, valamint annak egész szelleme, és a törvényhozó szándéka a grammatikai i magyarázat ellen és a logikai mellett szól. A hatályon kivül helyezett 1868 : 54. t.-c. 95. §-ának intézkedése szerint ugyanis felperes az ott felsorolt esetekben a rendes eljárásra volt utasítandó. Ott nincsen az mondva, hogy a felsorolt esetekben a bíróság tegye át a sommás pert a rendes eljárásra. Abból az intézkedésből pedig, hogy felperes a rendes eljárásra utasítandó, éppen az következik, hogy neki, ha ügyét érvényesíteni akarta, a pert most már a rendes eljárás szabályai szerint kellett folyamatba tennie. Ha pedig ez áll, akkor nem szenvedhet kétséget, hogy a hatályon kivül helyezett 95. §-nak azon tiltó rendelkezése, hogy: «ez eseteken kivül sommás ügyek a rendes perutra át nem tétethető k» a perfeleknek is szól és a pereknek folyamatba tételére vonatkozik. Minthogy végre a novella 14. §-a a hatályon kivül helyeI zett 95. §. helyébe lépett és ezzel ellentétben minden kivétel mellőzésével és feltétlenül ugyanezen tilalmat, de határozottabb és precízebb alakban tartalmazza: nyilvánvaló, hogy a szóban levő «áttétel» nem szószerint és annak nyelvtani értelmében magyaiázható, hanem hogy az egybevetve az előzményekkel és tekintettel a törvényhozó szándékára, a gondolkozás törvényei szerint értelmezendő.