A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - Az 1881. évi IX. t.-c. 14.. §-ának judikáturájához

326 A JOG osztályának javadalmazása a felsőkkel összhangba hozassék, rendeztessék, ugy hogy a rendezés bekövetkezte után a fizetésemelések az osztályok összes vonalain eszközölhetők legyenek. Az 1881. évi í IX. t.-c. 14.. §-ának judikáturájához. Irta: dr. SCHICK Ferencz Sándor, tszéki albiró Kalocsán. Az alábbi igénytelen fejtegetéseimre a m. kir. Curia által 1899. évi június 21-én 519. P. sz. a. hozott és a «J o g»nak f. é. 38. számában közölt határozat szolgáltatott okot, miért is legyen szabad első sorban is ezen határozatnak alapjául szolgáló jogesetet és mindhárom biróságnak arra vonatkozó határozatát e helyütt röviden megismertetni: Felperes csődtömeggondnok keresetet indított alperes ellen zálogjog hatálytalannak kimondása és 454 fit 80 kr. visszafizetése és jár. iránt. Ezen kereset folytán a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint ezen ügyben elsőfokulag eljárt bíróság alperest i t é 1 e t i 1 e g kötelezte a kereseti tőke s jár. visszafizetésére. A budapesti kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881. évi 59. t.-c. 39. §-ának e) pontja alapján, hivatkozással az 1893. évi 18 t.-c. 1. § ára, továbbá az 1881. évi 59. t.-c. 14. §-ára megsemmisítette, utasítván a kir. törvényszéket, hogy felperesnek a keresetlevelet visszaadja. A m. kir. Curia a másodfokú határozalnak megváltoztatása mellett, utasította a kir. Ítélőtáblát, hogy hozzon a p e r érdemében további szabályszerű határozatot. A harmadbiróság határozatának indokai ezek : «Minthogy sem a sommás eljárásról, sem pedig az általános törvénykezési rendtartásról szóló törvények oly rendelkezést nem tartalmaznak, mely különben sommás eljárásra tartozó ügyeknek rendes peruton való targyaását és elintézését feltétlenül tiltaná, és «minthogy az 1881. évi 59. t.-c. 14. §-ának rendelkezése csakis az 1868. évi 54. t.-c. 95. és 96. §§ ait helyezvén hatályon kívül, e (örvényhely keletkezésének előzményeire való tekintettel a kir. Ítélőtábla végzésében kifejezést nyert értelemben nem magyarázható, és «minthogy alperes a bíróság illetékessége ellen kifogást nem emelt és igy a különben nem illetékes bíróság is az 1868. évi 54. t.-c. 51. §-a értelmében illetékessé válik és ((tekintve végül, hogy oly eset, melyben a polgári tvkezési rdttás 9. és 56. §§ (helyesen talán 8. és 53. §§) szerint a rendes bírói illetőségtől eltérésnek a fele'-: beleegyezésével sem lehet helye, ezúttal fenn nem forog ; mindezeknél fogva . . . stb.» A fentihez hasonló értelemben döntött legfelsőbb bíróságunk korábban hozott határozataiban így 1891. évi szept. 9-én 4,311. sz. a. kimondotta, hogy: Az 1868. évi 54. t.-c. 95. és 96 §§-ai rendelkezéseit megváltoztató 1881. évi 59. t.-c. 14. §-a nem azt rendeli, hogy a törvény által sommás eljárásra utasított kereseteknek rendes peruton érvényenem lehet, hanem csak azt rendeli, hogy ilynemű pereket áttenni nem lehet.» Ugyanily értelemben határozott a kir. Curia 1891. szept. 22-én 6,128. sz. a. hozott határozatában, melyben kijelenti, hogy : «Az 1881. évi 59. t.-c. 14. §-a néma peres felekre, hanem az e 1 j á r ó bíróságokra n é z v e az eljárás folyamata alatt tartalmaz intézkedést.» Az imént közölt két határozatban a kir. Curia az 1868. évi 54. t.-c. 51. 8. és 53. §§-okra hivatkozik. Mig tehát a kir. Curia az első helyen közölt és jelen fejtegetések kiindulási pontját képező határozatában kijelenti, hogy nincsen rendelkezés, mely a különben sommás eljárásra tartozó ügyeknek rendes peruton való tárgyalását és elintézését feltétlenül tiltaná; — addig az utóbbi határozatokban hasonló álláspontját positiv alakban juttatja kifejezésre ; a mennyiben a perrendtartási novella szóban levő 14. szakaszát olyképen commentálja, hogy az a pereknek áttételére vonatkozó tilalmat tartalmaz, még pedig az eljáró bíróságokra nézve, az eljárás folyama alatt. Vagyis más szavakkal és röviden kifejezve: a m. kir. Curia szerint, a 14. §-ban foglalt tilalom kizárólag a bíróságoknak szól ás csupán az ügyeknek áttételére vonatkozik; — vagyis : az esetre ha a perfél a sommás eljárásra tartozó ügyet a rendes perutra viszi — feltéve, hogy alperes nem tesz hatásköri kifogást és ha az 1868. évi 54 t -c 8. és 53 §§-aiban körülirt esetek fent nem forognak : — ez nem szolgálhat akadályul az ügynek a rendes peruton való tárgyalására és érdemleges elintézésére. Azonban a legfelsőbb bíróságunk által a fentiek szerint ezen kérdésben következetesen elfoglalt álláspontot az alsóbióságok nem tették magukévá, miből legalább is az következik, hogy a m kir. Curia felfogásához birony szó fér. A concret esetben a budapesti kir. ítélőtábla állásfoglalása szerint: «Az eljáró kir. törvényszék túllépte hatáskörét, a mikor a keresetet elfogadta és a pert érdemben elbírálta a hely£tt, hogy a sommás perutra tartozó keresetet visszautasította volna.» A budapesti kir. ítélőtábla c szerint a novella 14. íj-ának rendelkezését, a kir. Curiától teljesen ellentétesen, ugy magyarázza, hogy a szóban levő törvényszakaszban foglalt tilalom a per fel éknek is szól és hogy az nem csak a pereknek át - hanem azoknak fo 1 y a m at bá t é t eI é re is vonatkozik. Ezen felfogásához képest a kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét a concret esetben az 1881. évi 59. t.-c. 39. §-ának c.) pontja alapján megsemmisítette, mert szerinte a fenforgó esetben a kir. törvényszék illetéktelenül járt el. Hasonló értelemben határozott a szegedi kir. ítélőtábla 1892. évi május hó 11-én 7,442/91. sz. a. hozott végzésében a mennyiben az alsóbiróság ítéletének megsemmisítése mellett az 1881. évi 59. t.-c. 5. §-ára való hivatkozással a periratoknak az illetékes bírósághoz leendő áttéte lét elrendelte. A szegedi kir. ítélőtáblának most érintett határozatát, illetőleg annak indokait annyira érdekeseknek tartom hogy azokat egész terjedelmükben ide iktatom : «A felperes keresetét 400 frt hozomány kiadása helyesebben megfizetése iránt indította, a miből nyilvánvaló, hogy ez a peres ügy az 1881. évi 59 t.-c. 13. §-a első pontja (most: 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-a) értelmében a törvény által sommás perutra van utalva. «Az 1881. évi 59. t.-c: 14. §-a ama kijelentésének, hogy a törvény által a sommás perutra utalt ügyeket a rendes perutra áttenni nem lehet, más értelem nem tulajdonitható. mint az. hogy mindazon esetekben, ahol nem a felek kölcsönös szerződése, hanem a törvény szabja meg a sommás birói hatáskört, még a felek beleegyezésével sem lehet rendes perutra terelni a fentebbi minőségű ügyeket. Következik pedig ez az idézett törvényből annál is inkább, mert az 1868. évi 54. t.-c. 95. §-ának ama rendelkezése egészen hatályon kivül helyeztetvén, mely szerint a sommás uton megindított perek az ott jelölt esetekben rendes perutra áttehetők voltak : a törvénynek e: nek dacára fentartott tiltó rendelkezéséből másra nem lehet következtetni, mint arra, hogy a felülidézett törvény által sommás útra utalt ügyeket a rendes peruton megindithatónak sem engedi. ((Igazolja ezt ama körülmény is, hogy a törvény által sommás perutra utalt ügyekre nézve mind az eljárás, mind pedig- a jogorvoslati rendszer a rendes uton való eljárástól lényegesen eltérőlegszabályoztatott.» «Nem változtat a dolgon a tvkzési rendtts. 51. §-ában kifejezett ama elv sem, hogy az ott idézett eseteket kivéve, (t. i. a 8. és 53. §§. eseteit) a nem illetékes biró is illetékessé válik akkor, ha a peres felek e részben nem tettek kifogást ;mert a rendes birói illetőségtől eltérésnek nem csupán a pts. 8. és 53. §§-a i b a n-e m 1 i t e 11 esetekben nincs helye, hanem mindazon esetekben sem, ha a törvény bizonyos jogeseteket kötelezői eg egy meghatározott bírósághoz utal; már pedig az 500 frtot meg nem haladó követeléseket ilyen módon utalja a törvény a sommás szóbeli eljárásra.)) Nézetem szerint a szegedi kir. ítélőtábla határozatának imént közölt indokolása a m. kir. Curia e kérdésben elfoglalt álláspontjának legfényesebb cáfolatát képezi. De térjünk vissza a kir. Curiának a concret esetben hozott határozatára, kövessük annak gondolatmenetét és tegyük vizsgálódás tárgyává azt, hogy legfelsőbb bíróságunk által a szóban levő fontos perjogi kérdésben elfoglalt álláspontja törvényben gyökeredzik-e és hogy megfelel-e az a törvényhozó intenciójának, továbbá összeegyeztethető-e az a gyakorlati élet követelményeivel ? A szóban levő kereset, mint már fentebb közöltem, csődtömeg által zálogjog hatálytalannak kimondása és 454 frt 80 kr. visszafizetése és jár. iránt lett megindítva. Az vita tárgyát sem képezi, hogy a fenti kereset az