A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - A sommás eljárásról

A JOG ben alperes tényleg megideztetett, a kereset kézbesítését folytonosan szorgalmazta, mindezen periepései újra félbeszakították az elévülést A budapesti kir. kereskedelmi és váltotörvényszék (1898. okt. 5, 90,896. sz. a.) G. Sám. F. és fiai cég felperesnek N. Manó alperes ellen 100 frt töke és jár. iránti perében következőleg Ítélt: s Az 1895. évi március 1-én 18,044. sz. a. hozott sommás léglés hatályon kívül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokolás: Alperesnek első sorban felhozott azt a kifogását, hogy a kereset nem reá vonatkozik, miután ö a keresetben kereskedőnek van megjelölve, holott nem az, hanem államvasúti mérnök, mely utóbbi körülményt felperes is a tárgyaláson valónak ismerte el és keresetét ilyképpen helyesbítette is, figyelembe venr.i nem lehetett; mert alperes nem tagadta és igy valónak veendő, hogy a kereseti váltót mint elfogadó ö irta alá; és mert e szerint a váltókötelezett N. Emmanuel és alperes személyazonossága kétségtelen. A mi alperesnek a váltóelévülésre alapított további kifogását illeti: nem áll ugyan alperesnek abbeli előadása, hogy felperes a jelen váltóügyben 1895. évi april. 9-étől a 30,184. sz. kézbesítés iránti kérvénye beadása napjától 1898. évi július 28-án a 72,978. sz. kézbesités iránti kérvénye benyújtásáig, tehát a v. t. 84 §-ában az elfogadóra nézve megszabott 3 évi elévülési időt meghaladó időn át nem ténykedett volna; mert az iratok közt fekvő 40,979/1898. sz. kérvényből kitűnik, hogy felperes 1896. évi május 7-én újból kérte a sommás kereset és végzésnek alperes részére leendő kézbesítését s illetve azoknak alperes részére postai uton leendő kézbesítése végett borítékban zártan leendő kiadását; minthogy azonban az elévülést nem bármily, hanem csakis olyan joglépés szakítja félbe, mely az elérendő cél tekintetében sikerre vezet, vagy legalább is a sikerre való kilátáson alapszik és igy a fenforgó esetben a fentebb megjelölt 40,970 1896. sz. kérvény az elévülés megszakítására alkalmasnak csak akkor volna tekinthető, ha vagy annak folytán a sommás kereset alperesnek a kérvényben megjelölt helyen Xagy-Beeskereken tényleg kézbesittetett volna, a mi a 72,978,1898. sz. kérvényből és az ahhoz csatolt levélboritékból kitünöleg nem történt meg; vagy ha legalább az volna igazolva, hogy a 40,970/1896. sz. kérvény beadásakor vagy az azt megelőző időben alperes a nevezett helyen lakott, a mi pedig igazolva nincsen; minthogy továbbá ezek szerint a 40,970/1896. sz. kérvénynek a váltóelévülést megszakító joghatályt tulajdonítani nem lehet, sőt a felperes részéről előzőleg beadott és alperes által elévülést megszakító, joghatályok tekintetében nem kifogásolt 21.057 95. és 30,18í '95. sz. kézbesités iránti kérvényeknek sem; végül minthogy a kifejtettek szerint az alperessel szemben a kereseti váltó lejárata napjától 1894. augusztus 20-ától kezdődött 3 évi váltóelévülést csakis az 1895. évi február 25-én beadott sommás kereset szakította félbe, a v. t. 87. §-a szerint ezen időtől és illetve az alperes részéről elévülés megszakító hatályára nézve nem kifogásolt 30,184 1895. sz. kérvény beadása napjától 1895. évi april. 9-étől kezdve azonban 1898. évi július 28-áig a sikerre vezetett 72,97» 98. sz. kérvény beadása napjáig 3 évnél hosszabb idő telt el: ennélfogva felperesnek a kereseti váltón alapuló kereseti jogát alperessel szemben a v. t. 84. §-a értelmében elévültnek tekinteni, alperes e részbeni kifogásának helyt adni és ehhez képest a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (4899 april. 15. 3,149. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét annak megjegyzésével, hogy a csakis a felebbezésben felhozott ténybeli körülmény és bizonyíték az 1881. évi 95. t.-c. 29. §. értelmében figyelembe nem vehető, benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. stb. A m. kir. Curia H899. szept. 28. 725. sz. a.) mind a két alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, a 18,044/1895. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes mint a kereseti váltó elfogadója végrehajtás terhével köteleztetik, hogy felperesnek 100 frt hátralékos tőkét stb. fizessen meg. stb. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy a kereset nem ő reá vonatkozik, az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokai szerint helyesen mellőzte. De mellőzendő volt alperesnek elévülési kifogása is, mert a váltótörvényben megszokott elévülési időn belül megindított sommás váltókereset az elévülést félbeszakította és ha bár az elévülés újra kezdetét vette azzal az időponttal, melyben leiperes a kereset nem kézbesítéséről értesült; tekintve azonban, hogy felperes ezen időponttól kezdve egész az 1898. évi július 28-án beadott kérvényig, a melynek következtében alperes tényleg megidéztetett, a kereset kézbesítését folytonosan szorgalmazta és pedig 1895. april 9-éri és 1896. május7-én; tekintve, hogy mindezen perbeli lépései újra félbeszakították az elévülést, az 1896. évi május 7-én és az 1898. július 28-án beadott kérvények között pedig a v. t.-ben megszabott 3 évi elévülési idő el nem telt: mindezeknélfogva alperesnek a váltókereseti jog elévülésére fektetett kifogását elvetni és alperest, mint a törvényes kellékekkel biró kereseti váltó elfogadóját a v. t. 23. §-a alapján a hátralékos váltótőkének, törvényes kamatának stb. fizetésére kötelezni kellett, stb. Bűnügyekben. A btk. 391. §-a szerint a valódi közokirat tartalmának megváltoztatása abban az esetben állapítja meg a közokirathamisitás bűntettét, ha abból valakire jogsérelem háramlik, vagy háramolhatik. A lovak életkorának a marha levelekben kitüntetése lényeges ismertető jelt annál kevésbé képez, minthogy a gyakorlati élet tapasztalatai szerint a lovak életkorára nézve nem ez a megjelölés szokott irányadó lenni, hanem az adás-vevés tárgyát képező lovak életkora általában, azok közvetlen megtekintésének, megvizsgálásának'eredménye alapján állapittatik meg. A zombori kir. törvényszék (1898. évi június 7. 3,193. sz. a.) Cs. György vádlott a btk. 391. §-ába ütköző és a btk. 392. §-a szerint minősülő két rendbeli közokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 8 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott beismerésével tényként megállapittatott, 1 hogy a bűnjelként kezelt s a kiskőszegi községi jegyző által törvényes hatáskörben kiállított, tehát közokiratot képező két lólevél egyikén és pedig a 37/808. jegyzőkönyvi számú levélben a ló évszáma gyanánt kitüntetett 14-es számjegyet vádlott kivakarta és helyette 9-et, a 36/898. tkvi számú lólevélben pedig ugyancsak az évszámot jelző 11-es számjegyet vakarta ki és a helyet 7-et irt be. Megállapittatott továbbá a 8. n. sz. a. levő marhalevél iktatókönyv kivonatával és az előző lólevéljárlatokkal, hogy a lovak tényleg olyan korúak, mint a milyeneknek azokat a levelekben eredetileg létezett évszámok feltüntették. Vádlott azzal védekezett, hogy ő a bűnjelként szereplő levelekben a lovak korát nem azért javította ki fiatalabbra, hogy ezáltal a lovakat magasabh árban lehessen eladni, hanem azért, 1 mert a vétel előtt atyjának, Cs. Józsefnek azt mondotta, hogy az egyik ló 9, a másik pedig 7 éves és miután az eladótól kapott levelekben a lovak egyike 14, a másik pedig 11 évesnek volt kitüntetve, ezt atyja előtt restelvén, ezért javította ki a levelekben a lovak életkorát fiatalabbra; de miután vádlott a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy a lovak életkorát azért javította ki a levelekben fiatalabbra, hogy a lovakat nagyobb árért adhassa el, ezen beismerő vallomásának a végtárgyalás során történt viszszavonását pedig elfogadhatólag indokolni nem tudta és miután az 1. n. sz. a. levő, Bezdán község elöljáróságának jelentése szerint vádlott által 1898. évi február 18-án megvett lovakra a lovak eladása céljából 1898. évi márc. 10-én Bezdán község elöljáróságánál Cs. József által uj lólevelek kiadása kéretett: kétségtelen, hogy vádlott a levelekben azért jávitotta ki a lovak életkorát fiatalabbra, hogy azokat magasabb árban lehessen eladni és ez által vádlott jogtalan vagyoni hasznot szerezni, miért is vádlottat ezen cselekménye miatt tekintettel arra, hogy két közokirat tartalmát hamisította meg, a btk. 391. §-ába ütköző és a btk. b92. §. szerint minősülő két rendbeli közokirathamisitás bűntettében bűnösnek kellett kimondani stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1898. évi szept. 19. 3,864. sz. a.) a kir. törvényszék ítélete indokai alapján helybenhagyatik. Am. kir. Curia (1899. évi szept. 20. 11,693. sz. a.) mindkét [ alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával a vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott mindkét lóról külön kiállított marhalevélnek mint közokiratnak tartalmát megváltoztatta akkor, mikor azokban a lovak életkorát jelző számokat szándékosan meghamisította: minthogy azonban a btk. 391. §-a szerint a valódi közokirat tartalmának megváltoztatása abban az esetben állapítja meg a közokirathamisitás bűntettét, ha abból valakire jogsérelem háramlik vagy háramolhatik, úgyde a fenforgó esetben nem lehetett alaposan következtetni, hogy a vádlott cselekménye által valakire jogsérelem háramolhatott volna, mert a lovak életkorának a marhalevelekben kitüntetése lényeges ismertető jelt annál kevésbé képez, minthogy a gyakorlati élet tapasztalatai szerint a lovak életkorára nézve nem ez a megjelölés szokott irányadó lenni, hanem az adásvevés tárgyát képező lovak életkora általában azok közvetlen megtekintésének, megvizsgálásának eredménye alapján állapittatik meg. Ezeknél fogva a vádlottat a vád alól fel kellett menteni. Vádlott a zsarolás vétségének a btk. 65. §-a szerinti kísérletének vádja alól fel volt mentendő, mert arra nézve, hogy a panaszló neki a kivánt összeget megadja, sem erőszak alkalmazását meg nem kísérletté, sem pedig oly fenyegetést nem használt, mely a btk 347. tj-ában körülirt fenyegetés ismérveivel birna. A budapesti kir. büntető törvényszék. (1898. június 12. 48,593. sz. a.) T. Dániel vádlott bűnösnek mondatik ki a M. Mihályné sérelmére elkövetett s a btk 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének a btk 65. §. szerinti kísérletében és ezért egy havi fogházbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy a feljelentéshez mellékelt levelet ő irta M. Mihálynénak, de azt állította, hogy ezen levél Írására jogosultnak érezte magát, mivel neki M. Mihályné az 50 frtot megígérte s dacára Ígéretének, azt még sem akarja megfizetni, bár kívánságát I a bucsu napján teljesítette.