A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - A sommás eljárásról

lejárattól 6°/0 kamat fizetendő: ennélfogva meg kellett állapítani, hogy alperes, ki a hivatalból megtekintett fentemiitett cégjegyzéki iratok közt 62,192. sz. a. levő postai felvevő könyvalapból kitünó'leg az 1896. június 10-én tartott alakuló közgyűlésre 1896. június 6-án feladott levéllel szabályszerűen meghivatott, a keresetben követelt hozzájárulási összeg felét 1896. jul. 1-én és másik felét 1896. aug. 1-én volt köteles fizetni és hogy ez időpontoktól kezdve alperest 6°/o késedelmi kamatot mint az alapszabályokban megállapított és igy a kikötött kamat fogalma alá tartozó kamat terheli. Alperes a 3 /. alatt az ellenirathoz kivonatos másolatban és a viszonválaszhoz teljes másolatban csatolt szerződés alapján beszámítási kifogást tett a kereseti követelés ellen, illetve azt kérte, hogy a kereseti összeget a szerződés 5. pontjában foglalt megállapodás alapján visszatarthassa, vagy esetleg közigazgatási letétbe helyezhesse. Azonban minthogy a 37. a. szerződés egyrészről a Temesvár— Lippa—Radnai h. é. vasút engedélyesei és másrészről Z. Szilárd és K. D. építési vállalkozók, mint szerződő felek közt köttetett és a szerződésnek alperes által felhívott 5. pontjában az van kikötve, hogy a vállalkozók kötelesek az ott említett 25,000 frt és 180,000 frt névértékű elsőbbségi részvényt az érdekeltség részére fizetni,illetve átadni és igy ez a kötelezettség nem a felperes részvénytársaságot, hanem Z. és K. vállalkozókat a saját személyükben terheli és minthogy alperes felperes tagadásával szemben meg sem kísérletté bizonyítani, hogy felperes részvénytársaság a vállalkozók kötelezettségét átvállalta és igy a kérdéses szerződési intézkedés alapján alperes felperessel szemben semmiféle igényt nem támaszthat; ennéltogva alperesnek azt a kérelmét, hogy a kereseti összeget a 37. a. szerződés intézkedéseire való tekintettel a 37- a. szerződésben említett 25,000 Irtnyi és 180,000 frtnyi összeg és az ezek pótlásaként az ellenirati állítás szerint levélileg kikötött 7,200 frtnyi összegű elsőbbségi kötvények értéke erejéig visszatarthassa vagy közigazgatási letétbe helyezze, mint alaptalant mellőzni kellett. Alperes a kereseti követelés visszatartása, illetve leltétbe helyezésének elrendelése iránti kérelmét még avval is indokolta, hogy a vállalkozók az általuk elfoglalt területért járó kisajátítási összeget a jogosultak részére ki nem egyenlítették. Azonban minthogy alperes nem bizonyította, hogy felperes társaság a vállalkozóknak a kisajátítási összeg megfizetése iránti állítólagos kötelezettségét magára vállalta, ennélfogva alperesnek ezt az előadását mint alaptalant mellőzni kellett. Alperes a kereseti tőkét a per folyama alatt a 103,687. sz. kérvénynyel birói letétbe tette ugyan, azonban a kereseti követelés elleni kifogásaitól nem állott el, ennélfogva a kereseti követelés letétele alperes kifogásainak elbírálását és alperes községnek a kereseti követelés és járulékai kifizetésére való kötelezését nem akadályozza. Alperes az 1888 : IV. t.-c. 7. §. 10. bekezdése értelmében, alperes által törzsrészvények fejében megszavazott összeg fizetését csak a törzsrészvények átadása ellenében követelheti. Ennélfogva alperest 60 darab törzsrészvény átadása ellenében 12,000 frt tőke és 6,000 frt után 1896. jul. 1-től és 6,000 frt után 1896. aug. 1-től folyó 6% kamat fizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. március 27. 2,541. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely által alperes felperes részére 60 darab felperesi törzsrészvény átadása ellenében a kereseti 12,000 frt tőkének megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja, ugyanannak egyéb részét azonban megváltoztatja, felperest kamat követelésére nézve elutasítja stb. Indokok: Alperes kifejezetten beismerte, hogy a tervezett helyi érdekű vasút kiépítéséhez 12,000 frt hozzájárulási összeget az illetékes törvényhatóság és m. kir. kereskedelmügyi Minister jóváhagyása mellett megszavazott s viszonválaszában annak is kifejezést adott, hogy ezt a segélyt a felperes részvénytársaságtól, mely épen az emiitett vasút kiépítése céljából alakult meg és mint ilyen bejegyeztetett és közzététetett is, megtagadni nem is akarja. Az elsőbiróság ítéletének az a része tehát, mely által alperes az általa megszavazott 12,000 frt tőkének megfizetésére a felperes részvénytársaság 60 darab törzsrészvényének az 1888. évi IV. t.-c. 7. §-ának 10. bekezdése értelmében való átadása ellenében köteleztetett, az itt előadottak alapján és azért hagyatott helyben, mert mint az elsőbiróság Ítélete indokolásának ide vonatkozó részében helyesen kifejtette, alperesnek sem az a kérelme, hogy az általa megszavazott hozzájárulási összeget a 37- alatti szerződés 5. pontja értelmében Z. és K. vállalkozók által magukra vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítására visszatarthassa, vagy közigazgatási letétbe helyezhesse, törvényes alappal nem bir, sem pedig a kisajátítási összegek erejéig előterjesztett viszonkövetelése nem jogosult. Egyebekben azonban az elsőbiróság ítélete megváltoztattatott és felperes kamat követelésével elutasittatott, azért, mert azon kötelezés, a melyre felperes a fenforgó esetben is követelését alapítja, hogy t. i. az alperes, mint a vasút kiépítése által érdekeltek egyike, még a részvénytársaság alakítását megelőző időben, a vasút létesithetése céljából azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy a nevezett helyi érdekű vasút kiépítési költségeinek fedezéséhez bizonyos meghatározott összeggel hozzájárul, még ha ennek fejében a megalakítandó vasút alaptőkéjét képező törzsrészvények megtelelő egy részének átvétele ki is köttetett, részvényaláirásnak nem tekinthető és mint ilyen a ker. törv. 150. §. alá eső jogügylet természetével nem bir, mivel a kötelezés nem azt célozza, hogy az illető érdekelt valamely alakítandó részvénytársaság alaptőkéjéhez bizonyos számú részvények arányában járuland, hanem csak azt, hogy az által a tervezett és a helyi érdekeltség támogatására szoruló vasút kiépítése biztosittassék, következőleg felperes is kamat iránti igényének megállapítása céljából a részvényiársulati alapszabályok 8. §-ának rendelkezésére nem hivatkozhatik, mivel ez csakis a részvénytársaság s a részvényesek közötti jogviszony szabályozása tekintetében lehet irányadó; továbbá mert a megszavazott 12,000 frt hozzájárulási összeget a fentebb hivatkozott törvényrendelkezés értelmének megfelelően csakis az illető törzsrészvények kiadása ellenében tartozik kifizetni, azt azonban, hogy e^en részvények átvételével alperest a kereset indítása előtt, vagy bármikor megkínálta volna, felperes nem csak nem bizonyította, de még csak nem is állította, sőt azok kiadását sem a keresetben, sem a per folyamán fel sem ajánlotta; az alperes tehát oly késedelmes félnek, kit a kérdéses időre a késedelmi kamatok törvény értelmében terhelhetnének, nem tekinthető; azt pedig, hogy ez irányban alperes egyébként vállalt volna magára kötelezettséget, felperes hasonlókép nem is állította, stb. A m. kir. Curia. (1899. szept. 28. 697. sz. a.) A másodbiróságnak ítélete, nem felebbezett abban a részében, a mely szerint alperes község 60 darab törzsrészvény átadása ellenében 12,000 frt tőke összeg megfizetésébenmarasztaltatott, érintetlenül maradván, egyéb felebbezett részében akként változtattatik meg az első bíróság ítéletére is kihatóan, hogy az alperes község köteles a 12,000 frt tőkeösszeg után 1897. nov. 5-től kezdődően a kielégítésül járó 5% kamatot megfizetni stb. Indokok: Az alperes a felperesnek a fizetés teljesítésénél fenforgó késedelem következtében a késedelmi kamatra irányuló kereseti jogával szemben, perirataiban azzal is védekezett, hogy a felperes vasutjának kiépítéséhez általa 12,000 frt erejéig felajánlott összeg kifizetésénél késedelmesnek már azért sem tartható, mert képviselőtestületének a hozzájárulás tárgyában hozott határozata szerint a segélyösszeget csupán az ennek fedezetére azután kieszközlendő kölcsönösszegből ajánlotta fel, az általa ekként elvállalt fizetési kötelezettség teljesítésének időpontja tehát a kölcsön kieszközlése előtti időben be nem következhetett, a kölcsön kieszközlése után pedig a felajánlott összeget birói letétbe helyezte. Az alperes ily védekezésével szemben felperes a perben arra az álláspontra helyezkedvén, hogy az alperes községnek az általa átveendő részvények fejében teljesítendő fizetés időpontját a felperes társaság alapszabályainak 80. §. meghatározván, az alperes község képviselőtestülete részéről a fizetés teljesítése időpontjára vonatkozóan hozott határozat tartalma e kérdésben közömbös és ezért ezt a határozatot a perben be sem mutatta. A felperesnek ez az álláspontja azonban téves, mert annak a kötelezettségnek tartalma, a. melylyel az alperes község az 1880: 31. és 1888: 4. t.-c. értelmében a vasút kiépítéséhez való hozzájárulására nézve, megfelelő névértékű részvényeknek átvétele ellenében vállalt, a K. T. által szabályozott részvényaláirás természetével birván, a magánjogi szerződésekre vonatkozó általános jogszabályok szerint bírálandó meg. A mennyiben tehát az alperes, védekezéséhez képest, képviselőtestületének jogérvényes határozata alapján a 12,000 trt hozzájárulási összeget esetleg az ennek fedezetére azután felveendő kölcsönösszegből ajánlotta fel, a felperes részvénytársaság az alperes községtől a fizetés teljesítését is az elvállalt kötelezés tartalmához képest a kölcsön kieszközlése előtt nem követelhette és az alapszabályok 8. §-nak rendelkezése itt alkalmazásba nem jöhet. Ezek szerint a per jelen állásában, a midőn a felperes az alperes község képviselőtestületének azt a határozatát, a melyre az elvállalt kötelezettség nem pontos teljesítése miatt a kése delmi kamathoz való igényét alapítja, be nem mutatta, az alperesnek — annak általa bemutatott tartalmából merített védekezése megcáfoltatnak nem vehető. De másfelől az alperesnek perbeli védekezése szerint is, a hozzájárulási összeget az ennek fedezetére szolgáló kölcsönből kifizetni magát kötelezte, a kölcsönt pedig már kieszközölte, és fizetést a felperes részére, a kereset indítása által történt megintése dacára sem teljesítette, hanem a hozzájárulási összeget birói letétbe helyezvén, a perben a felperesnek ahoz való igénye ellen egyéb irányban felhozott kifogásait továbbra is fentartotta. Ennélfogva a pernek folyama alatt történt birói letétbe helyezés'napjától kezdődően az ellenében az alsó bíróságok jogerős ítéleti rendelkezése szerint megállapított fizetés teljesítésében minden esetre késedelmesnek tartandó, minélfogva késedelmi kamat fizetési kötelezettsége a törvényes 5°/0 erejéig, 1897. nov. 4-től, mint a birói letéti kérvény beadása napjától fogva meg volt állapítandó. Az előadottak szerint azonban az alperesi község fizetési kötelezettségének időpontja csupán a per folyama alatt állván be, a felperes által keresetének időelőtt történt indítása következtében a perköliség a felek között kölcsönösen meg volt szüntetendő. A váltótörvényben megszabott elévülési időn belül megindított sommás váltókereset az elévülést félbe szakítja és habár az elévülés újra kezdetét vette azzal az időponttal, melyben felperes a kereset nem kézbesítéséről értesült, tekintve hogy felperes ezen időponttól kezdve egész azon időpontig, a mely-