A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - A sommás eljárásról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «JŐf» 44. szamához. Budapest, 1899. október hó 29. Köztörvényi ügyekben. Alperes fertőző betegsége dacára és ezen betegséget tudva, felperessel nemileg érintkezvén, baját felperesre is átszármaztatta és ennek egészségét mélyen sértő módon szándékosan és súlyosan bántalmazta. Alperes ezen eljárása az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában megjelölt bontó okot állapítja meg. A szegszárdi kir. törvényszék (1898. aug. 13. 5,716. sz. a.) II Erzsébet felperes és D. Sándor alperes között az öcsényi állami anyakönyvvezető előtt 1896. dec. 29-én kötött házasságot az alperes vétkességének megállapítása mellett az 1894 : XXXI. t.-c. 78. §. alapján végleg felbontja stb. Indokok: A D) alatti orvosi bizonyítványból és az azt kiállított dr. H. Ignác orvosnak tanuként történt kihallgatása alkalmával hit alatt tett vallomásából megállapítható, miszerint a felperes a házasságnak 1896. dec. 29-én történt megkötése után 5 hó múlva hüvelytakárban (kankó) és rühességben szenvedőnek találtatott, hogy a hüvelytakár nőnél több hónapig, esetleg egy évig tartó gyógykezelést igényelhet és hogy utóbbi betegséget felperes fertőzés utján, mással való nemi érintkezés következtében szenvedhette. Minthogy házasságban élő nővel szemben ama törvényes vélelem forog fenn, hogy a házasság fennállása alatt férjén kívül mással nemileg nem érintkezik, alperes pedig sem ennek ellenkezőjét, sem azt, hogy a felperesnek eme betegsége a házasság megkötése alkalmával is már meg volt, nem is állította; minthogy alperes maga is beismerte, hogy a házasság megkötése idején beteg volt, minek következtében egy ideig nem is közösült a felperessel, bár tagadta, hogy a felperesnél észlelt bajokban szenvedett volna; minthogy peres felek egyező előadása szerint ők még az 1897. május 2. illetve 25-én történt orvosi megvizsgáltatás előtt megszüntették az elhálást és nincs kizárva a lehetősége annak, hogy alperes a •/. alatti bizonylat szerint május 25-én történt orvosi megvizsgáltatása ideién már kigyógyult, mig a felperesnél a baj tovább tartott és csak később vétetett gyógykezelés alá; mindezekből megállapítható, hogy felperes az emiitett betegségét az alperessel való nemi érintkezés következtében fertőzés utján kapta és minthogy alperesnek a fenti beismeréséből is következtethetőleg tudnia kellett, hogy ő ily betegségben szenved; minthogy végül a felperesnél orvosilag észlelt betegség hosszas gyógytartamánál és esetleges következményeinél fogva súlyosnak minősítendő; midőn az alperes eme betegségét tudva, a telperessel nemileg érintkezett és ennek következtében a betegséget, melyben szenvedett, fertőzés utján felperesre is átszármaztatta, felperest ennek egészségét mélyen sértő módon szándékosan és súlyosan bántalmazta; minek folytán felperesnek a H. T. 78. értelmében joga nyílott az alperessel kötött házasságának felbontását kérelmezni, minélfogva felperes kérelméhez képest az alperes vétkességének megállapítása mellett a peres felek között létrejött házasságot a most hivatkozott törvény §. alapján végleg felbontani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1898. nov. 22. 2,469. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Eltekintve attól, hogy alperes tagadása ellenében sem a keresethez Cj alatt csatolt orvosi bizonyítványból, sem a tanuk vallomásából nem állapitható meg az, hogy felperes a C alattival igazolt fertőző betegségeit férjével való nemi érintkezés által szerezte, már azért sem találta a kir. Ítélőtábla peres felek házasságát az 1894. évi 31. t.-c. 78. §. alapján felbonthatónak, mert e törvényszakasz szerint a bontó ok a házastárs testi épségét avagy egészségét veszélyeztető módon, szándékosan történt bántalmazásából állván, annak bizonyítása nélkül, hogy alperes felperest szándékosan azért fertőzte meg, hogy az által felperes egészségét vagy testi épségét veszélyeztesse, ezen bontó ok fennforgását megállapítani nem lehet. Felperes alperes durva bánásmódját nem tudta bizonyítani, de a házastársi kötelességek ^ulyos megsértése sem vehető bizonyítottnak alperes ama beismerésével, mely szerint az egybekelés után pár hétig betegsége miatt nejével el nem hált. Minthogy ezek szerint a kereset alapjául felhozott s az 1894. évi 31. t.-c. 78. §-ára és a 80. §. a) pontjára alapított egyik bontó ok sem nyert bizonyítást, de a per adatai szerint* egyéb bontó ok sem forog fenn, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét, a házasság felbontására vonatkozó részében megváltoztatta és felperest keresetével elutasította. A m. kir. Curia (1899. szept. 26. 2,008. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztattató és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal a bontó okra vonatkozó azzal a változtatással, hogy a felek között fennálló házassági kötelék az 1894. évi 31. t-cikknek nem a 78. §. hanem a 80. §. a) pontja alapján bontatik fel. Indokok: Tekintve hogy az elsőbiróság Ítéletének indokaiban kifejtett^tényállás az 1894. évi 31. t.-cikknek a 80. §. a) pontjában megjelölt bontó okot alapítja meg, ennélfogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét, mellőzve a 78. §-ra alapított és a nemi érintkezésre vonatkozó törvényes vélelem indokát, felhozott egyéb indokolása al apján helyben kellett hagyni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Annak a kötelezettségnek a tartalma, melyet az alperes község az 1880. évi XXXI. és 1888. IV. t.-c. értelmében a vasút kiépítéséhez való hozzájárulására nézve, megfelelő névértékű részvény átvétele ellenében vállalt, a kt. által szabályozott részvény aláírás természetével nem birván, a magánjogi szerződésekre vonatkozó általános jogszabályok szerint bírálandó meg. A mennyiben tehát alperes, képviselő testületének jogérvényes határozata alapján, a hozzájárulási összeget csupán az ennek fedezetére azután felveendő kölcsönösszegből ajánlotta fel, a felperes az alperes községtől a fizetés teljesitését is az elvállalt kötelezés tartalmához képest a kölcsön kieszközlése előtt nem követelheti. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. (1898. május 18. 25,635. sz. a.) a temesvár—lippa—radnai helyi érdekű vasút részvénytársaság felperesnek Csernagyháza községe alperes ellen 12,000 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: A kir. törvényszék alperest kötelezi, hogy felperesnek 60 darab felperesi törzsrészvény átadása ellenében 12,000 frt tőkét stb. megfizessen stb. Indokok: A helyi érdekű vasutakról szóló 1888. évi IV. t.-c. 7. §. 6. bekezdése értelmében a községek a helyi érdekű vasút építéséhez bizonyos összegű tőkével járulhatnak és ha a vasutat részvénytársaság épiti ki, a község hozzájárulása az idézett szakasz 10. bekezdése értelmében a tőkeösszegnek megfelelő névértékű részvények vagy törzsrészvények átvétele ellenében történt. Az 1880. évi XXXI. t.-c. 13. §-a értelmében pedig, a helyi érdekű vasúti részvénytársaság megalakulásához és a cégjegyzékbe való bevezetéséhez elégséges, ha törzsrészvények névértékének 30% akár készpénzben befizetve, akár községi hozzájárulások által biztosítva van. Minthogy e szerint a helyi érdekű vasutakra vonatkozó és a kereskedelmi törvény hozatala után keletkezett törvények különös szabályokat állapítottak meg az ily vasutak alapításával foglalkozó részvénytársaságokra nézve, ennélfogva a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó általános intézkedéseit a helyi érdekű vasutak alapításával foglalkozó részvénytársaságokra vonatkozólag csak annyiban lehet érvényeseknek tekinteni, a mennyiben a helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvényes intézkedésekkel nem ellenkeznek. Minthogy pedig a helyi erdekü vasutakról szóló fentidézett törvények szerint a község által, részvények vagy törzsrészvények átvétele fejében megszavazott hozzájárulás megszavazásának érvényessége a K. T. 150. és 151. §§-aiban, a részvényaláirásra vonatkozólag megszabott szabályok megtartásától függővé téve nincs és így e szabályok a községi hozzájárulásokra vonatkozólag nem alkalmazhatók, ennélfogva alperesnek azt a kifogását, hogy alperes község a hozzájárulást a K. T. 150. es 151. §§-aiban szabályozott eljárás követése nélkül szavazta meg, mint nem döntőt mellőzni kellett Minthogy pedig alperes község nem tagadta, hogy a községi képviselőtestület a keresetben követelt hozzájárulási összeget törzsrészvények ellenében megszavazta és nem vonta kétségbe, hogy a képviselőtestületi határozat a törvényhatósági és kormányi jóváhagyást elnyerte, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy a képviselőtestület határozata az 1888. évi IV. t.-c. 7. §-a értelmében alperes községre nézve kötelező. A K. T. 157. §. 5. pontja értelmében a részvénytársasági alapszabályok állapítják meg a részvényekre eszközlendő befizetések módozatait és a befizetés elmulasztásának következményeit. A K. T.-nek e szabálya nem ellenkezik a helyi érdekű részvénytársaságokra vonatkozó későbbi törvények szabályaival és így ez a szabály a községek által törzsrészvények fejében megszavazott hozzájárulási összegek fizetésének időpontjára vonatkozólag is hatályos. Minthogy pedig a fentemiitett cégjegyzéki okmánytárban 62,192/96. sz. a. levő hivatalból megtekintett alapszabályok 8. §-ában megállapittatott, hogy a részvényösszeg fele 1896. július l-ig és másik fele aug. l-ig fizetendő, késedelem esetén pedig a