A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Az uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban - Perek egyesítése esetén milyen a határozati bélyeg?

Az a körülmény, hogy valamely jogügyletről okirat, tehát esetleg közokirat állíttatik ki és hogy az okiratban foglalt cselekmények tényleg létesíttettek, nem zárja ki annak bizonyítását és megállapítását, hogy a felek a jogügyletet komolyan létesíteni nem akarták ; az pedig, hogy a feleknek valamely jogügylet létesítésénél mi volt az akarata és igy annak megállapítása is, hógy az alakilag es tényleg létesült jogügylet a felek akaratara való tekintettel valóban komoly jogügyletként jött-e létre vagy hogy a felek a jogügyletet csak színleg kötötték meg a nélkül, hogy egymás között az illető jogviszonyt létesíteni akartak volna, ténykérdés ; — a mi mint ilyen a S. E. 197. S"a szerint felülvizsgalati kérelemmel sikeresen csak akkor támadható meg, ha ama kérdés megokolásának alapjául szolgáló tényállás megállapításánál jogszabály sértetett meg. (A m. kir. Cuna felülvizsgálati tanácsa 1898 november 9. G 306/98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A törvény oltalma alól kizárt ügyletek elismerés vagy elszámolás által nem válhatnak érvényesekké és az a körülmény, hogy pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányzott valamely ügyletből származott és a szerződő felek által elszámolás utján megállapított követelés az adós részéről váltóval egyenlittetik ki, az elszámolásnak és a váltó adásának alapját tévő jogviszony természetéből merített kifogások érvényesithetését ki nem zárja. Dacara ennek, ezen kifogásukkal váltókötelezettek elutasittattak, mert azt, hogy a váltó valóban tőzsdeügylet lebonyolításából származott követelés fizetéséül adatott, nem igazoltatott, mert az, hogy a kölcsönös könyvkivonatokban árkülönbözet cimén terheltettek alperesek, nem bizonyíték az illető ügyleteknek tözsdejáradékszerü természete mellett. A budapesti kir. kereskedelmi és váltotörvényszék (1898. évi január 21-én Í63. sz. a.) B. Jakab felperesnek, Sz. Ignátz I. rendű, Sch. Sáli II. rendű és Sch. Mór III. r. alperes ellen 300 írt töke és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott. A III. rendű alperes Sch. Mórral szemben felperes az 1897. évi november hó 12-én 106,356 sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasittatik, ellenben I. és II. rendű alperesek Sch. Ignátz és Sch. Sáli a keresethez A) alatt eredetben csatolt s Szarvason 1897. évi májas hó 10-én 300 frtról kiadott váltó alapján mint elfogadó, kibocsátó köteleztetnek, hogy felperesnek 300 írt váltóösszeget, ez után 1897. évi november hó 1-étó'l járó 6% kamatot, 3 frt 5 kr. óvási és ty,0/0 váltódijat 3 nap és végrehajtás terhe alatt egyetemlegesen fizessenek stb. , Indokok. III. rendű alperes irányában azért kellett a sommás végzést hatályon kivül helyezni s felperest keresetével elutasítani, mert felperes az 5 ;/. alatti anyakönyvi kivonatból meggyőződvén arról, hogy III. rendű alperes kiskorú, ezzel szemben a keresettől elállott. A mi I. és II. rendű alpereseket illeti, ezek azért emeltek kifogást a kereseti váltó ellen, mert állításuk szerint annak alapját tőzsdei játékból eredő követelés képezte. Ezt a kifogást azonban ha való lenne is és ha tőzsdei különbözet bíróilag meg nem ítélhető követelést képezne is, figyelembe venni nem lehetett, mert alperesek maguk adják elő s ez I. rendű alperes által felpereshez intézett T) alatti levélből is minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy a felperes és I. rendű alperes közt felmerült tőzsdei különbözetek tekintetében I. r. alperes felperessel elszámolván s ezen elszámolás eredményeképen megállapittatván, hogy I. rendű alperes felperesnek 2,801 frt 50 krral tartozik, felperes és I. rendű alperes közt olyan egyezség jött létre, a melynek értelmében felperes követelését 1,400 Írtra leszállította s ennek ellenében I. r. alperes a saját elfogadmányával és II. és III. rendű alperesek girójával ellátott 4 drb váltót adott át felperesnek, a mely váltók egyikét a kereseti váltó képezi, mert e szerint kétségtelen, hogy a kereseti váltó nem a mint alperesek vitatják, fedezetül, hanem az emiitett egyezségen alapuló felperesi követelésnek részleges kiegyenlítésére, tehát fizetés helyett adatott I. r. alperes által felperesnek. Minthogy pedig I. és II. rendű alperes a kereseti váltó adása által oly alakban ismerték el felperes követelését, a mely a vt. 23. és 7. §^-ai alpján feltétlen fizetési kötelezettséget állapit meg; ennélfogva a kifogásokat elvetni, I. és II. r. alperes irányában a sommás végzést hatályában fentartani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11898. évi szeptember hó 20-ikán 2,377. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsó'biróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898. évi december hó 1-én 1,159. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A törvény oltalma alól kizárt ügyletek elismerés vagy elszámolás által nem válhatnak ugyan érvényesekké s igy az a körülmény, hogy pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányzott valamely ügyletből származott és a szerződő felek által elszámolás utján megállapított követelés az adós részéről váltóval egyenlittetik ki, az elszámolásnak és a váltó adásának alapját tevő jogviszony természetéből merített kifogások érvényesithetését ki nem zárja; ennek dacára mégis a fenforgó esetben I. és II. r. alpereseknek az a kifogása, hogy a kereseti váltó alapjául pusztán tőzsdei árkülömbözetre irányzott ügylet szolgált, nem volt figyelembe vehető azért, mert felperes tagadása ellenében a nevezett alperesek nem bizonyították azt, hogy a /. és 2 /. alatti kötlevelek szerint felperes és I. rendű alperes között létrejött, felperes mint bizományos által I. r. alperes számlájára eladott 1 000-1 000 métermázsa buza eladását targyazó ügyleteknél a melyekből származott követ-lés kiegyenlítésére a kereset, váltó felperesnek adatott, az áru tényleges szállítása a szerződő felek megállapodása szerint már eleve ki volt zárva es hogy felperes mint bizományos az ügyletnek I. r. alperes mint megb.zo részére történt foganatosításánál az I. r. alperes pusztán szerencsejátékra iránvzott szándékának kivitelében működött közre, vagy vele közvetlenül a tényleges szállítás kizárásával pusztán a tőzsdei árkülönbözet iránt szerződött volna. Egymagában a •/. es 2 7. alatti kötlevelek tartalmából ugyanis, a melyek a tényleges szállítás iránt kifejezetten rendelkeznek, a fentebbi korulmeny meg nem állapitható, de nem tűnik ki az a perhez csatolt egyéb levelekből és a 117. alatti könyvkivonatból sem, mert tekintettel arra hogy I. r. alperes beismerten gabonakereskedő, s igy gabona eladásokkal üzletszerűen foglalkozik, sőt az általa felpereshez intézett G. L. alatti levelekből az tűnik ki, hogy I. r. alperes felperest a 7. alatti kötlevél szerint létrejött ügylet megkötése után és a második (a 2 7. alatti) ügylet megkötése előtt, valamint ezt követőleg is ismételten arról értesítette, hogy tobb ezer métermázsa raktározott és eladásra szánt buza felett rendelkezik: e levelek tartalmából és I. r. alperes foglalkozásából sem vonható alapos következtetés arra, hogy a szóban forgó ügyletnél a szerződő felek a tényleges szállítást eleve kizártnak tekintették. Nem következik ez abból sem, hogy ezek az ügyletek később nem tényleges szállítással, hnem az árkülönbözetek elszámolásával nyertek lebonyolítást és hogy ennek következtében a 11/. alatti könyvkivonat szerint felperes ezen ügyletből származott követelését különbözet cimén könyvelte el, mert a lebonyolításnak ez a módja a tényleges szállításra irányzott ^ kereskedelmi ügyleteknél nincs kizárva. Mindezeknél fogva I. és II. r. alperesek a kereseti váltó ellenében azt a kifogást, hogy annak alapjául bíróság előtt nem érvényesíthető követelés szolgál, jogosan fel nem hozhatják, miért is a másodbiróság helyesen határozott, midőn az elsőbiróság Ítéletének helybenhagyásával a sommás végzés hatályát I. és II, r. alperesek irányában fenntartotta. A másodbiróság Ítélete tehát I. és II. r. alperesekre vonatkozó részében a most kifejtett okokból, III. r. alperesre vonatkozó felebbezett részében pedig az elsőbiróság Ítéletéből átvett megfelelő indokolásnál fogva hagyatott helyben. A szövetkezeti tagság csak az által szereztetvén meg, ha tagsági belépési ajánlata az igazgatóság által alapszabályszerüleg elfogadtatik és az illető ezen elfogadásról értesíttetik, azon körülmény, hogy az illető befizetéseket teljesített, egymaga a szövetkezeti tagság bizonyítékául még el nem fogadható. A budapesti kereskedelmi és váltotörvényszék mint kereskedelmi biróság (1897. évi december hó 9-én 80,621. sz. a.) cOrszágos önsegélyző és fogyasztási szövetkezet fölszámolás alatt* cég felperesnek, N. Béla alperes ellen 42 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes végrehajtás terhével köteles 15 nap alatt felperesnek 42 frt tőkét, ezután 1894 április 1-től 1895 június 30-ig 6 százalék, ezentúl 5 százalék kamatot, 1 frt 92 kr. késedelmi bírságot fizetni, stb. Indokolás: Alperes beismerte, hogy felperes részére fizetést teljesített, azt az állítását pedig, hogy a fizetést nem a törzsrészjegyre, hanem a szövetkezeti ügyviselőség reménybeli megalakulásának költségeire teljesítette, bizonyítani meg sem kísérletté, miért is azt a kifogását, hogy a felperesi szövetkezetbe tagul be nem lépett, s hogy a szövetkezetbe áz A) alatti belépési nyilatkozat alapján alapszabályszerü módon tagul fel nem vétetett s hogy a felvételről nem értesíttetett, figyelembe venni nem lehetett, mert á föntiek szerint bizonyítva lévén, hogy alperes az általa jegyzett törzsrészjegy értékére részletfizetéseket teljesített, tehát az őt, mint szövetkezeti tagot terhelő kötelezettségek részbeni teljesítése által, önmaga is a szövetkezet tagjának tekintette magát: alperesnek a tagsági minőség hiányára alapított kifogása meg van haladva. Nem bír sulylyal alperesnek az a kifogása, hogy az alapszabályokat meg nem kapta, mert az előadottak szerint alperes tagsági minőségemegállapittatván, alperesnek a kereskedelmi törvény és az alapszabályok intézkedéseiből származó kötelezettségén az a körülmény, hogy az alapszabályokat ismerte-e vagy sem, mit sem változtat. Minthogy pedig alperesnek az a további kifogása sem jöhet figyelembe, hogy belépése az ügyviselőségnek az ő lakhelyén való felállításához, mint feltételhez kötte tett, felperes azonban az ügy viselőséget fel nem állította s igy a belépési nyilatkozat hatályát vesztette, mert az A 7 alatti Írásbeli ny.latkozat tartalma szerint alperes a szövetkezetbe belépését semmi feltételhez sem kötötte s mert különben is az előadottak szerint maga alperes is a szövetkezet tagjának tekintette magát • alperest mint a szövetkezet tagját a kereseti összegnek s 1895 június 30-ig b°ykal, azután pedig az 1895. évi XXXVI. t.-c.értelmében 5%-kal számított kamatnak, továbbá az alapszabályok 7. §-a értelmében alperest terhelő késedelmi birságnak fizetésére kötelezni kellett stb A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. évi május hó ^O-án 501 lVil^u?Kíéuetet h0ZO": A kir főtábla az elsőbiréán és ízért Í í "l gYJa f°glalt 6gyéb ind0k0k alaP" taLdás, íncr 3 Pe,reSnek CS3k 3 visz°™álaszban foglalt az a teft ré aiVS-a,Z f rla ,egyZe" törzs-betétre a keresetben emiitett részletfizetést teljesítette, nem vétethetvén figyelembe, mert