A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Az uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban - Perek egyesítése esetén milyen a határozati bélyeg?

A JOG r 11 mint elkésettet, felperes ellenezte, a vonatkozó kereseti állítás az 1868:54. törvénycikk lói). §-a értelmében alperes által beismertnek volt tekintendő stb. A m. kir. Curia (1898 évi december hó 1-én 885. sz. a.j következő Ítéletet hozott : Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes, alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy alperesnek a szövetkezetbe való belépés tekintetében az A) alatti nyilatkozat szerint tett ajánlata a szövetkezet igazgatósága által elfogadtatott, vagyis, hogy alperes a szövetkezet tagjai közé a felperesi alapszabályok (i. és 66. §-ai értelmében szabályszerűen felvétetett és hogy a felvételről alperes értesíttetett, mert a felperes által közjegyzőileg hitelesített másolatban C) alatt becsatolt igazgatósági ülési jegyzőkönyvi kivonatból nem tűnik ki, hogy az igazgatóságnak a C) alattiban foglalt határozata alperes belépési nyilatkozatára is vonatkozik. De nem szolgálhat alperes tagsági minőségének bizonyítékául alperesnek az a mulasztása sem, hogy elleniratában nem tagadta meg felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a törzsrészjegyre alperes 8 frtot fizetett, mert a szövetkezeti tagság és felvétel az alapszabályok értelmében és pedig a közgyűlés határozata s az ajánlat elfogadásáról történt értesítés által szereztethetvén meg, ennek bizonyítása nélkül közömbös az, hogy alperes teljesítette fizetést, vagy nem ; és pedig annyival inkább, mert a tagsággal járó jogok gyakorlására nem az esetleg teljesített fizetés, hanem egyedül az alapszabály értelmében történt felvétel jogo it, mig tehát e felvétel alapszabályszerüleg meg nem történt, a belépésre ajánlkozó jogokat nem gyakorolhatván, a teljesített fizetés további kötelezettségek alapjául és különösen a tagsági minőség bizonyítékául nem szolgálhat. Alperesnek szövetkezeti tagul (elvételeés tagsági minősége ezek szerint kellőleg bizonyítva nem lévén, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett, stb. Ha az eladó elismeri, hogy a vevő által felmutatott nyitott mustra tőle származik, de azt allitja, hogy a mustra utóbb meg lett változtatva, ugy ezen allitasat ö tartozik bizonyítani, mert ellenesetben a vevő által felmutatott mustra a vevőtől kapott mustrával azonosnak tekintendő. A m. kir. Curia 1898. november 15. 1,004. sz. a.) A valtoeljáras felfüggesztésének az 1868 : LIV. t.-c. 9., 10. §-ai alapján csak akkor van helye, ha a valtópernek adataiból merülnek fel oly büntetendő cselekménynek jelenségei, amelynek büntető eljárás utján való előzetes megállapítása nélkül az ügy érdeme el nem dönthető. E szerint az a körülmény, hogy alperes a sommás végzés vétele után a felperes ellen büntető feljelentést tett. egymagában véve nem lehet akadálya a kereset érdemi elbírálásának. Alperes az óvás tartalmából a kifogásaiban fel nem hozott uj kifogást az első tárgyalási határnapon csak akkor és annyiban érvényesíthet, ha és amennyiben a vele közölt kereseti példányhoz mellékelt óvas másolata az eredetitől eltérő volt. (A m. kir. Curia 1898. szeptember 21. 581. sz. a.) Az a körülmény, hogy a váltón kitett kelet későbbi időpontot tüntet ki, mintsem az intézvényezett meghalt, nem zárja ki azt, hogy örökhagyó a váltó elfogadására felhatalmazást még életében ne adhatott volna. A váltójog szempontjából továbbá közömbös az, hogy a váltó valóban az azon kitüntetett napon lett-e kiállítva, sőt az a körülmény, hogy a váltótörvény 93. §-a megadja a váltóbirtokosnak azt a jogot, hogy a váltón hiányzó kellékeket utólag tetszése szerint kitölthesse, lehetővé teszi azt is, hogy a váltó keltét a kiállítás időpontjánál korábbi vagy későbbi időpontra tehesse. A m. kir. Curia 1898. szeptember 16. 514. sz. a.) Több évre kötött biztosítás esetében alperes tartozik azt bizonyítani, hogy a kereseti váltó nem az első dij fedezetéül adatott, és hogy ennélfogva az a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja alapján a biztosítási szerződés megszűnése folytán nem követelhető. A kereskedelmi törvény 487 §-ara alapított elévülési kifogást a dij fedezetéül adott váltóval szemben is érvényesítheti a biztosított a vele közvetlen szerződési viszonyban álló felperes ellen. A m. kir. Curia 1898. november 8. 684. sz. a.) A váltónak puszta átadása a különben fennálló tartozás kifizetésének nem tekinthető, hanem valamely tartozás fejében adott váltó a tényleges fizetés joghatályával csak akkor bir, ha a feleknek akarata egyenesen arra irányul, hogy a váltó fizetésül szolgáljon, ellenkező esetben az a váltó csak fedezet természetű és igy jogilag nem akadályozza a hitelezőt abban, hogy követelését az eredeti kötelem alapján érvényesítse. Állandóan követett birói gyakorlat az, hogyha az egymással jogviszonyban lévő felek ama jogviszonyra vonatkozóan okiratot állítanak ki, és ama jogviszonyból érvényesíteni kivánt jogok és kötelezettségek megállapítása céljából az okiratokat fel is mutatják, a jogviszony jogi természetének meghatározására első sorban az okirat az irányadó, és hogy ez a meghatározás, úgyszintén az okirat értelmezése illetve jogi hatályának megállapítása nem tény hanem jogkérdés, a mi a felülvizsgálat köréből elvonva egyáltalában nincs. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898. november 14. G. 314/98. sz. a.j Bűnügyekben Jogos önvédelem esete Btk 79. §.) A miskolci kir. törvényszék mint büntető bíróság ilííV'7. évi július hó 1-én 2,619/97 sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt vádolt T. Lajos és társa elleni bűnügyben következőleg itélt: 1897 február 11-től vizsgálati fogságban lévő T. Lajos a T. K. István személyén elkövetett, a Btk. 279. §-ba ütköző és a 281. §. 2. pontja szerint minősülő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében, T. Gábor a K. István sérelmére elkövetett a btk. 301. §-ba ütköző súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatnak ki s ezért az ítélet foganatba vételétől számítva T. Lajos a btk. 281. §. 2. pontja és a btk. 289. §-a alapján egy (1) évi és (6) hónapi börtönre, melyből 1897. évi február 11-től tartó vizsgálati fogsága által a btk. 94. §-a értelmében három (3) hónap kitöltöttnek vétetik és szabadságvesztés büntetésének kitöltésétől számítandó három (3j évi hivatalvesztésre, T. Gábor pedig a btk. 302. §-a alapján tizennégy (14) napi fogház mint fő és behajthatlanság esetén a btk. 53. §-a értelmében további egy (1) napi fogházzal helyettesítendő, 5 frt pénz- mint mellékbüntetésre ítéltetnek. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás során azon tényállás nyert beigazolást, miszerint 1897 február 8-án T. Gábor és T. Lajos zsérci lakósok huzamos időre favágás végett az erdőbe készültek menni és mig az élelmiszerül magukkal viendő kenyér kisülésére várakoztak, 21 kr áru pálinkát otthon közösen elfogyasz[ tottak. Majd T. Gábor dohányvásárlás céljából a korcsmába ment, 1 ahol az ott mulató T. József és P. K. Istvánnal ismét pálinkázni kezdett, miközben kevés idő múlva a már ittas állapotban lévő T. K. István T. Gábor fejéről a kalapot leütötte, mi miatt közöttük szóváltás is keletkezett, a mely azonban a T. József közbelépése folytán tettlegesség nélkül végződött. Nemsokára T. Lajos is — I oly célból, hogy bátyját T. Gábort haza hivja, — a korcsmába • jött, alig pillantotta azonban ezt meg az iránta régebb idő óta ] ellenséges indulattal levő K. István, felugrott az asztal mellől, és zsebéből egy nyeletlen, hegyes végű, mintegy lábnyi hosszú reszelőt vévén elő ezen szavakkal: «Itt jön az én haragosom, de nem megy el addig innen, mig ki nem hasogatom* T. Lajosra támadt és miközben T. Gábor ajakát megszúrta ugy, hogy ez azonnal vérezni kezdett, T. Gábor pedig ugyanekkor egy pálinkás üveggel fejbe vágta T. K-t, a ki most T. Lajossal dulakodni kezdett, a mely dulakodás folyamán utóbb nevezett egy a csizmaszárából előrántott késsel K. Istvánt homlokon, kézfején, törzsökén többször megszúrta, mely sérelmeztetése következtében K. István az utcára kitámolyogván, ott összeesett és 7—8 óra elteltével annak kijelentése mellett, hogy őt T. Lajos szúrta meg, meghalt. Hullája felboncoltatván, a 10 n. alatti boncjegyzőkönyv és az erre alapított orvosszakértői vélemény szerint a halál a bal mellürbe a 6-ik bordánál behatoló, valamint a baloldali felhas táján a köldöktől 6 centimét.rnyire 2—3 centiméter hosszúságban tátongó és a beleket is megsértő két szúrás folytán keletkezett elvérzés által következett be, mely szúrások közül mindegyik önmagában véve is feltétlenül halálos eredményt hozott volna létre, ezen felül a hulla fején és jobb kézfején a halállal oki összefüggésben nem álló, s rendes körülmények közt 20 napi gyógytartamot igénylő testisértés constatáltatott. T. Lajos vádlott beismerte, miszerint a tényállásban leirt módon a boncjegyzőkönyvben leirt halálos szúrásokat K. Istvánon a bűnjelként kezelt késsel ő ejtette, mely körülmény T. Gábor vádlottársa,továbbá a hit alatt kihallgatott N. Lajos, T. József és U. Mártonné tanuk egybevetettvallomása által is törvényszerű beigazolást nyert, miért is vádlott cselekvősége és K. István bekövetkezett halála között az oki összefüggés megállapítható. T. Lajos vádlott azzal védekezik, hogy az elhalt minden indok nélkül, veszélyes eszközzel annak kijelentése mellett, hogy öt életétől megfogja fosztani, reá támadt és miután vállát megszúrta, öt a szögletbe szorította, életét védelmezte akkor, midőn a kezeügyébe került késsel a nélkül, hogy az elhunyt életét kioltani szándékozott volna, K. István felé vaktában több szúrást intézett. Minthogy azonban T. Lajos a különben csak gyöngén megsérelmezett T. Gábortól is segítséget remélhetett, minthogy az U. Mártonné tanú vallomása szerint mivel hol ez egyik, hol a másik fél volt a fal mellé szorítva, módjáDan lett volna T. Lajosnak a I menekülés is, minthogy a reszelő bár alkalmas volt az emberi élet kioltására, mindazonáltal köztudatban nem tekintetik oly veszélyes eszköznek mint a kés, igy a vádlottban nem is kelthetett fel oly télelmet, mely indokolttá tette volna a többszörösen alkalmazott halálos szúrásokat, ennélfogva vádlottnak jogos védelemre fektetett védekezése figyelembe vehető nem volt. Minthogy továbbá vádlott késsel, tehát emberi élet kioltására alkalmas eszköz közvetlen közelből nagy erő kifejtése mellett a törzsre, tehát a has oly részére irányzott több ízben szúrásokat, a hol az ily módon ejtett sérelmek köztudomás szerint is feltétlenül halált hozók szoktak lenni, ebből folyólag vádlott tagadásával szemben azon körülmény, hogy szándéka a K. István életének kioltására irányult, megállapítandó volt. Másrészt azonban meg kellett állapítani azt is, miszerint