A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A fórum prorogatum-ról

A JOG 305 azonban, hogy ezen legitimatio csakis a váltójogok fentartására szükséges alaki cselekmények véghezvitelére, pl. elfogadás vagy fizetés vegetH bemutatásra, óvás felvételére jogosít föl. de nem arra, hogy a váltóból eredő anyagi jogokat érvényesítse Ebből már most - a contrarío azt következtetem hogy a mennyiben az intézvényező recta-váltót bocsát ki és a rendelvényei a váltót a tilalom dacára forgatja : ez esetben a törvény 8. §-ának ezen szavait «a forgatmánynak váltójogi hatálya nmcsena megszorít ó lag kell magyarázni, azaz a forgatmánynak csak annyiban nincs váltójogi hatálya, a mennyiben a forgatmányos a váltóból eredő anyagi jogokat nem érvényesítheti, de az alakiakat igenis érvényesítheti. Vagyis röviden: a törvény 8. §-ának második bekezdését olyképen kiegészíthetjük, hogy a «forgatmánynak anyagi váltójogi hatálya nincsen». És szükségképen kell is. hogy a recta-váltó forgatmányosának legalább annyi joga legyen, hogy a váltóiogok fentartására szükséges alaki cselekményeket véghez vihesse, mert ezen cselekmények véghezvitele nemcsak a mindenkori váltóbirtokosnak, hanem — az elfogadó elleni váltókereset fentartására való tekintettel — a tilalmat használó kibocsátónak is javára szolgálhat. Vegyük például a következő jogesetet: K. kibocsátó egy bizonyos összegről telepitett váltót fogadtat el J. intézvényezettel. mely váltót az óvásnak a maga részéről való elengedése mellett, nem rendé e t r e szólólag, R. rendelvényesnek adta át. R. rendelvényes közvetlenül a lejárat napja előtt a váltót behajtás végett F.-re. ki a telep helyén lakik, akarja forgatni, a mit a recta-váltóval is megtehet épen ugy, mint az ordre-váltóval. de tévedésből formális forgatmánynyal a váltó tulajdonjogát ruházza át F.-re és a váltót ilyen alakban küldi el F.-nek. azon ki-érő sorok mellett, hogy a behajtandó értéket irja az ő R -nek — javára. F. mondjuk épen a lejárat napján kapja meg a fenti váltót és észrevevén a tévedést, nagyon meg van akadva. Visszaküldeni a váltót, hogy R. a forgatmányt törölje és a telep helyén maga vegye fel a fizetni nem akaró elfogadó ellen az óvást, már nincs idő. mert a mig a váltó a kétszeri utat megteszi, addig elmúlik az óvás felvételére rendelt határidő; azt sem teheti, hogy a forgatmányt maga törölje és igy vegye föl az óvást, mert a váltó puszta birtoka a törvény 17. §-ának második bekezdése szerint csak az elfogadás végetti bemutatásra és az elfogadás | nem teljesítése esetében az óvás felvételére jogosít föl, de nem • arra, hogy a fizetés hiánya miatti óvást vegye föl. F. ugyan megtehetné minden kockázat nélkül, hogy a váltót egyszerűen R.-nek visszaküldi, mert R. — minthogy K. az óvást a maga részéről elengedte — ettől óvás nélkül is megkapja a váltó értékét, de F.-nek szem előtt lebeg egyrészt R.-nek érdeke, a ki tévedése következtében K.-nak kártérítéssel tartozik, másrészt K. érdeke is, a ki óvás nem létében az elfogadó ellen nem intézhet váltókeresetet. F. tehát nagyon helyesen cselekszik, ha — mintha csak közönséges ordre-váltóról volna szó — az óvást felveszi, mert ez által a tilalmat használó kibocsátónak is szolgálatot tesz, azután pedig a váltót az óvással együtt R -nek beküldi, a ki azzal a törvény 55. §-a szerint elbánhat. R. mintha ő F.-et kielégítette volna, saját hátiratát kitörölheti és a váltóból eredő jogokat saját javára érvényesítheti. Visszatérve a forgatmánynak anyagi váltójogi hatályához, evidens, hogy a recta-váltó forgatmányosának semmilyen, váltói uton érvényesíthető anyagi joga nincsen. A kibocsátótól nem követelhet váltói fizetést, mert ez csakis a rendelvényesnek tett kötelező váltóigéretet ; a rendelvényestül hasonlóképen nem, mert hiszen épen a rendelvényesnél szakadt meg a jogosultság a váltó alapján váltói fizetési Ígéretet tenni. Csak az elfogadót illetőleg felmerülhet az a kérdés, hogy követelhet-e tőle a recta-váltó forgatmányosa váltói uton fizetést az esetben, ha ő a váltót akkor fogadta el, a mikor a rendelvényes a váltót mára forgatmányosra átruházta? Sajátságos hogy egyetlen szakmunkában sem találtam ennek a kérdésnek a megoldását. Ha szabad véleményt nyilvánítani, ugy annak a nézetemnek adnék kifejezést, hogy a forgatmányos még ez esetben sem követelhet az elfogadótól váltói fizetést. Jóllehet ugyanis az elfogadó váltónyilatkozata teljesen önálló nyilatkozat, mégis szem előtt kell tartani, hogy az intézvényezett csakis oly személyek irányában tehet váltónyilatkozatot, a kik az elfogadott papiron már jogszerű váltójogokat szereztek vagy olyanokat később fognak szerezni. Ellenben oly személyek javára a kik a váltóból anyagi váltói jogokat nem szerezhetnek, az , elfogadó még akarva sem tehet váltónyilatkozatot. Minthogy pedig a recta-váltó forgatmányosa a váltóból anyagi váltói jogokat nem szerezhet, ebből következik, hogy nem lehet az intézvényezett elfogadását az ő javára is megtörténtnek tekinteni, hanem csakis a kibocsátó és rendelvényes javára. A rectaváltó forgatmányosa valamennyi előzője irányában magát csakis köztörvényi engedményesnek tekintheti, a ki mellett a váltó birtoka csupán az engedmény létrejöttét bizonyítja, de a követelés fennállását már nem. Igen sajátságos H. O. Lehmann (Lehrbuch des deutschen Wechselrechts, Stuttgart 1886) azon nézete, hogy az intézvényezettnek is áll jogában az elfogadás alkalmából a váltót recta-váltóvá tenni. Idézett könyvének 449. oldalán ugyanis a következőket mondja Lehmann: «Auch kann er (der Trassat) durch einen Zusatz zu seinem Accept «nicht an Order» die Weiterindossierung des Wechsels verbieten Recta-Accept — in welchem Falle er spateren Indossataren gar nicht und anderen Wechselberechtigten nicht für den infolge der Weiterindossierung etwa beim Regress entstandenen höheren Schaden haftetn. L e h in a n n, a ki ezen nézetével a Reichsoberhandelsgericht nek 1874. szeptember 4-én hozott határozatára támaszkodik, tudtommal egyedül áll ezen felfogással a német váltójogirodalomban. Magyar szempontból semmi esetre sem acceptálhatjuk Lehmann nézetét, mert a magyar törvény 8. $-a határozottan csak a kibocsátónak adja meg a jogot a váltót rectaváltóvá tenni. Ha az intézvényezett elfogadásakor a váltót igy fogadná el : «elfogadom azon korlátozással, hogy a váltó tovább forgatható ne legyen», akkor a váltóbirtokos ezt az elfogadás megtagadásának tekintheti és előzőitől az óvás felvétele után biztosítást követelhet. Az indok igen egyszerű. A váltó rendeltetése az, hogy forgatható legyen; a váltóbirtokos azért szerezte meg a váltó birtokát, hogy azt tovább adhassa. Ha már most előáll az intézvényezett és csak ugy akarja magát kötelezni, hogy a váltó tovább adható ne legyen, akkor a kibocsátónak és a váltóbirtokos többi előzőinek feltétlen váltó ígérete az intézvényezett által nem honoráltatik és igy a törvény 25. §-a szerint biztositásnak van helye. Nyilatkozatának tartalma szerint azonban az elfogadó igy is felelős fog maradni. A fórum prorogatum-ról. Irta: dr. MESZLÉNY (MESSER) ARTHUR, Bpest. A budapesti Ítélőtábla f. é. július 6-án 4,616. sz. a. azon helyzetbe jutott, hogy a prtts. 52. és 53. §-ainak egymáshoz való viszonyát fejtegesse, s ezzel perrendünk egyik leghomályosabb pontjára világítson. A felek közjegyzői okiratban kikötötték nem kereskedelmi ügyben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék illetőségét, s perre kerülvén a dolog a pestvidéki törvényszék előtt, alperes illetőségi kifogását a tábla másodfokban elvetette, mert «az 1868 : LIV. t.-c. 52. §-ának a) pontja értelmében az 53. §-ban meghatározott kivételekkel a rendes birói illetőségtől eltérésnek van ugyan helye abban az esetben, ha a felek magukat valamely eleve kijelölt polgári bíróságnak szerződésileg alávetették ; de a szerződő feleknek ez a joga csak arra terjed ki, hogy a közöttük létrejött szerződésből származó vitás kérdések eldöntésére hatáskörrel biró elsőfokú bíróságok között választhatnak és igy az olyan kikötés, a melyben a szerződő felek valamely tárgyilag illetéktelen bíróság eljárásának vetik magukat alá, joghatálylyal nem bir» (Ügyvédek Lapja 35/99 száma mellékletén 2. 1. 2. hasáb). Ez a kijelentés bár egyrészt igen egyszerű és szemrevaló módon oldja meg azt a kérdést, vájjon az illetőségtől való eltérhetés a szabály-e vagy a kivétel, mégis aggályos azért, mert kétséget nem szenved, hogy rendes pert prorogatio utján a járásbíróságok elé elvben lehet vinni (sommás törv. 1. §. 5. a) pont), s mert még oly ügyekben is, melyekben az illetőségtől az 53. §. d) pontja alapján eltérésnek helye nincs, a járásbíróság hatásköre kiköthető mint alább látni fogjuk. A két §. viszonya tehát korántsem lehet oly egyszerű, mint az a tábla idézett kijelentése szerint látszik. A határokat körülményesebben kell megvonni, s mindenekelőtt megkeresni az elvet, mely a prorogatio szabályozásánál a törvényhozót szükségkép vezeti. Amikor az állam a maga birói felségjogát gyakorolja, ezt a rengeteg munkát csak igen soktagu szervezet utján képes teljesíteni, s felségjogának lényeges kiegészítő része az a joga, hogy az igy szükségessé váló munkamegosztás iránt maga intézkedhessék. Ez az alapoka annak, hogy elvben a hatásköri és illetékességi szabályok ius cogens-t képeznek : az állam ugyan rendelkezésére bocsátja a magánembernek a maga