A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A recta-váltóról

304 OG A birtokos nem a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonos ellen birtokol: az ő birtoka semmi vonatkozásban sincs a telekkönyvvel és annak bejegyezvényeivel ; a birtokos az ingatlant, mint sajátját, birja és birtokolja, és a megszabott feltételek alatt el is birtokolja. Jogtalanság követtetik vele szemben, ha ő elbirtokolván az ingatlant és ekként arra nézve tulajdonjogot szerezvén, ettől megfosztjuk, azért, mert az ő háta mögött talán alig egy pár nappal, sőt esetleg perccel előbb valaki a telekkönyvbe befurakodott, mielőtt ő keresetileg fellépett volna. Nem oly hitelt érdemlő az a sokat mondani látszó kijelentés, hogy az az uj telekkönyvi tulajdonos a telekkönyvbe bizva jóhiszeműen szerezte meg a tulajdonjogot, tehát azt, mint jóhiszemű harmadik személyt védenünk kell. Ez frázis, mely már lejárta magát és a melylyel immár itt az ideje, hogy szakítsunk. A birtokostól megkívánjuk, hogy birtoka mereven egyesítse magába mindazon előfeltételeket, melyek elbirtoklásra vezetnek. Ez megtörtént. A birtokos elbirtokolta az ingatlant, annak tulajdonjogát megszerezte. Ha ezt tartjuk az elbirtoklás fogalmának lényeges eleméül: akkor el kell fogadnunk az ellenkező részre annak következményeit is; vagyis : ha a birtokos tulajdonjogot szerzett az elbirtoklás által arra az ingatlanra, akkor arra nézve minden másnak el kellett veszítenie a tulajdonjogot akármikor és akár miként is került a neve a telekkönyvbe ; mert egy időben ugyanazon ingatlan részeire, több tulajdonos, egymást kizáró joggal, nem lehet. Nem követünk mi jogtalanságot ezen helyes jogi elv alkalmazásával és keresztül vitelével a különben is fictiv természetű harmadik szerző féle teórián, hanem ellenkezőleg: ezen elavult teóriának indokolatlan fentartása által szerzett jogokat semmisítünk meg, még pedig oly jogokat, melyek az államhatalom tekintélye folytán jogosan szereztettek meg. De nemcsak hitelt nem érdemel a harmadik jóhiszemű szerző-féle teória, hanem védelmet sem ; nemcsak azért, mert az nem semmisíthet meg szerzett jogokat, hanem, azért sem, mert a harmadik szerző rendszerint nem komoly szándékú s igy nem is jóhiszemű, hanem összejátszó, alattomos szerző és olyan, kinek nincs mit veszíteni. A komoly, jóhiszemű, valódi szerző, a ki igazán szerezni akar, nem ugy fog szerezni, hogy az ingatlant csak a telekkönyvből ismerje meg, hanem kétségtelenül ismerni fogja akarni az ingatlant a természetben is ; ha pedig ez áll, a miként tényleg való is, akkor azt csak ugy fogja megvenni, ha akadálytalanul birtokba is léphet; és ha az eladó telekkönyvi tulajdonos nincs birtokban, akkor bizonyosan meg fogja előbb tudakolni és nagyon könnyen kipuhatolni, hogy ki van és mily jogalapon és mióta a birtokban, ez által pedig meg fogja tudni azt is, hogy az ingatlan esetleg már el is van birtokolva. Ha az elbirtoklás elve megengedi, hogy a jogutód birtokához a jogelőd birtoka hozzászámittassék, akkor az elvvel az is megegyezik, hogy a birtoklásnak jogszerző hatálya ne csak a telekkönyvi tulajdonos, hanem annak mrnden jogutóda ellenében is kiterjedjen. Szóval csak akarni kell és különösen ki kell jelenteni és törvényileg decretalni a jogos és helyes elvet — és a harmadik szerző-féle régi teória mindenkorra megsemmisül, még pedig annál könnyebben, mert az úgyis oly időszak szüleménye, a mely az elbirtoklás fogalmát kellőleg nem ismerte és arról téves tanokat táplált. Mindebből okozatosan foly azon további követelmény, hogy az elbirtoklás szülte tulajdonjogot minden irányú teljes védelemben kell részesítenünk és biztositanunk kell az uj tulajdonos részére a kereset feljegyzést is, ezt épen a telekkönyvi jogintézmény céljával megegyezően azért, hogy nyilvánvalóvá legyen,hogy a telekkönyvi tulajdonos csak fictiv tulajdonos és a valódi tulajdonos, joga érvényesítése és telekkönyvi bejegyeztetése végett, a szükséges peres lépéseket már meg is tette. Ezzel fejtegetéseim cikksorozatát ezúttal befejezvén, abbeli erős meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a magyar általánospolgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság tudós tagjai nehéz feladatukban tanúsított nagy előrelátásukkal és körültekintésükkel, úgyszintén bölcs megfontolásukkal azt a rég óhajtott alaptörvényt, törvénykönyvet fogják rövid időn létesíteni, a mely a hazai viszonyok ismeréséből merített szakavatott és célirányos rendelkezéseivel ugy az egyesek magánérdekeit, mint ez által a haza felvirágzását biztosan elő fogja mozdítani. A recta-váltóról. i: dr. CSt-RMELY GYULA, budapesti ügyvéd. A váltó létrehozója, teremtője, a váltó eletének intézője kibocsátó Ő gondoskodik arról, hogy a váltó a törvényben előirt lényeges kellékekkel ellátva tegye meg a forgalomban T maaa útját • ő határozza meg, hogy a valto hosszabb vagy rövidebb életű legyen-e; első sorban ő neki van joga az utána következőknek bizonyos váltói cselekmenyek teljesítését meghagvni (lát után bizonyos időre fizetendő váltóknál például az elfogadás végett, bemutatást) és ő határozza meg, hogy a váltó hol mely helyen fejezze be a maga pályafutását (Fizetési hely'megjelölése, telepítés). A kibocsátó jogaihoz tartozik egyebek között az is, hogy meghatározza, vájjon a váltó forgatható váltó legyen-e, vagy pedig recta-váltó , az ő akaratától függ, hogy szabad lesz-e a rendelvényesnek a váltót forgatmány után átruházni, vagy sem. Az intézvényezőt, mikor valamely valtot kibocsát, kétségtelenül bizonyos érdekek vezérlik és ezen érdekek szerint fogja az általa kibocsátandó váltó életére vonatkozó intézkedéseit megtenni. Ha érdeke ugv kívánja, hogy a váltó több ideig maradjon forgalomban, akkor hosszabb lejárattal fogja ellátni; ha érdeke ugy kívánja, hogy az intézvényezett 1 e ott fizessen, a hol lakik, hanem más, a kibocsátónak alkalmasabb helyen, akkor telepíteni fogja a váltót és igy tovább. Sokféle érdek vezetheti a kibocsátót akkor is, mikor a váltót «nem rendeletre.) kiállítja, azaz a váltót rectaváltó v á teszi. Az intézvényező csak egy személylyel, a rendelvényessel, kiván váltójogviszonyban maradni, ellenben nem óhajt váltói jogviszonyba kerülni oly személyekkel, kiket nem ösmer ; elejét akarja venni annak, hogy a rendelvényes után a váltónak több példányban való kiállítását követelhessék és biztosítani akarja magát azon kellemetlenség ellen, mely abból származhatik, ha ordre-váltóknál egy vagy több forgató a váltót hely megnevezése nélkül adta tovább. Ilyen esetben ugyanis a váltótörvény 47. §-a szerint a váltóbirtokosnak csak tetszésére van bizva, de nincs neki kötelességévé téve, hogy az óvás feltételéről azt az előzőt értesítse, a ki a váltót hely megnevezése mellett adta tovább és igy, értesítés nélkül, a kibocsátó fizetési visszkeresetnek, költségfizetési kellemetlenségeknek lehet kitéve. Az életben tényleg igen gyakran fordul elő, hogy a kibocsátó a váltó átruházását megtiltja, mely esetben a váltó törvény 8-dik szakasza szerint «a forgatmánynak váltójogi hatálya nincsen». A kibocsátó tilalmának tehát sanctiója van ; a kérdés most már csak az, hogy miben áll tulajdonképen a forgatmány váltójogi hatálya ? A törvény nem irja ezt körül oly precizitással, hogy azt se kiterjesztőleg, se megszoritólag magyarázni nem lehetne, csupán a 9-ik és 12. §§-ban találunk annak a körülírására, hogy a törvény a forgatmánynak váltójogi hatálya alatt mit akar érteni. A 9-ik §-ban — általánosságban — a váltóból eredő összes jog átruházásáról, a 12. §-ban a váltójogi felelősségről van szó. A váltóból eredő összes jog átruházásának a váltóból eredő összes jogok érvényesítésére való jogosultság felel meg. A váltóból eredő jogoknak váltói uton való érvényesítésének első és leglényegesebb kelléke azonban a legitimatio. Nézzük tehát mindenekelőtt azt, hogy legitimálva van-e az a forgatmányos, a kire a rendelvényes a váltót a kibocsátó tilalmának ellenére átruházta, valamint legitimálva vannak-e ennek a forgatmányosnak a következői? Abból kiindulva, hogy a legitimatio kérdése nem anyagi, hanem csak alaki szempontból bírálandó meg, annak a nézetemnek kell hogy kifejezést adjak, hogy a legitimatio igenis megvan; a recta-váltó birtokosának — épen ugy mint az ordre-váltóénak — jogában álland a váltót elfogadás, illetve fizetés végett bemutatni, az óvást felvétetni, egyszóval a váltójogok fe n t a r t á s á r a szükséges cselekményeket véghez vinni. Erre utal egyenesen a törvény 36. §-a mely szerint a forgatmányosnak csak tulajdonosi minőségéről van szó és mint tulajdonos mindig igazolva lesz a forgatmányos, valahányszor a 36 §-ban körülirt alaki feltétel fenforog. Az alaki eletei egyedül a hátiratok összefüggő láncolata; az első hátiratnak a rendelvényes nevével kell aláírva lennie, hogy szabad i;?:6 a, rendelvenyesnek a tilalom ellenére a váltót hátirattal az ÍV? atrfaZnÍ' aZ már más> t- i- anyag, kérdés, annak folyt'í nmcséengltlmatlÓra' * 36' ^ ^gva, semmi beben A f0,rgatrnány váltójogi hatálya tehát - negatív értelemmánv~iS *gTT6 k?rdését nem érinti- azaz olya" forgatmány 1S legitimál, melynek hatálya nincsen Hangsúlyozom