A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Az uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban - Perek egyesítése esetén milyen a határozati bélyeg?

JOGESETEK TÁRA FELSÓBERÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» g. szamához. Budapest, 1899. január hó 15. Köztörvényi ügyekben. Figyelemmel az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. aj bekezdésére és al pontja rendelkezésére, az elhagyott házasfél az életközösség visszaallitasat csak az esetben kérheti, ha az életközösseget visszaállítani a maga részéről is hajlandó, minélfogva az együttélésre való hajlandóság a birói határozat kibocsátásának es általában a 77. íj. a pontja alkalmazhatasanak egyik alapfeltételét képezi. A budapesti kir. törvényszék (1897. évi november hó 2-án 30,9'i9. sz. a.) dr. Reik Ferenc által képviselt M. Róza felperesnek, személyesen védekezett N. Adolf alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: A N. Adolf és M. Róza között létrejött házassági kötelék alperes vétkéből az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában meghatározott bontó ok alapján felbontatik. Házasságból gyermek nem származott. Vagyoni igények nem támasztattak stb. Indokok: Felperes az alapon kéri a kötelék felbontását, mert férje őt 1893. évi január hóban szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta s hozzá vissza nem tért. Tekintve, hogy a telek megegyező előadása szerint alperes volt az, a ki a fent kitett időben a házas együttélést megszakította s az életközösséget azóta dacára az ez iránt 16,532/97. sz. alatt kibocsátott birói határozatnak, helyre nem állította, azt pedig, hogy az elhagyásra jogos ok lett volna, saiát perbeli nyilatkozata szerint bizonyítani nem képes s így az általa ez iránt felhozottak figyelembe nem vehetők: ennélfogva a házassági kötelék az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján, alperes vétkességének megállapítása mellett felbontandó. Ellenben mellőzendők voltak felperesnek a H. T. 76. és 78. §-aira alapított kereseti vádjai, mert felperes ezeket a 30,969/97. sz. jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint elejtette stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11898. évi március hó 1 én 732. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helyben hagyja; egyszersmind az összes iratokat a m. kir. Curiához felterjeszteni rendeli. A m. kir. Curia 11898. évi szeptemberhó 23-án 1,563 sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítéletnek az a rendelkezése, mely szerint peres felek házassága a 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. ai pontja alapján felbontatott, megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indok ok : Felperes keresetében azt adta elő, s kereseti állításainak bizonyítása végett azonnal tanukra is hivatkozott, hogy alperes vele az első perctől kezdve a legdurvábban bánt, többször megverte, a neki hozományul átadott mészáros üzletet eladta, s a befolyt vételárat saját céljaira fordította, a háztartáshoz egy krajcárral sem járult, 18S3 január havában hűtlenül elhagyta, felperest az éhenhalásnak téve ki, a B) alatti levél szerint élete ellen is áskálódott ; hogy alperes addig, mig felperes az élet nyomorával küzd, könnyelmű asszonyokkal naponta házasságtörést követ el, hogy felperes anyagi és erkölcsi megromlására törekedik, hogy együttélésük tartama alatt tettleg súlyosan bántalmazta-, ma pedig életének biztonságát is veszélyezteti ; végül kijelentette keresetében felperes, hogy mindezek állapotát oly tarthatatlanná tették, hogy a házasság felbontását a 1894 : XXXI. t.-c. 76., 77. és 78. §§-aiban foglalt bontó okok alapján kéri. A 1 ti,532/97. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben kijelentette ugyan felperes, hogy tekintettel az alperes által elkövetett hűtlen elhagyásra, alperest mindenek előtt birói határozattal az életközösség visszaállítására kéri köteleztetni, tekintve azonban, hogy figyelemmel az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-a bekezdésére és aj pontja rendelkezésére, ezt az elhagyott házasfél csak az esetben kérheti, ha az életközösséget vissza állítani a maga részéről is hajlandó, minél fogva az együtt élésre való hajlandóság a birói határozat kibocsátásának és általában a 77. §. a) pontja alkalmazhatásának egyik alapfeltételét képezi ; és tekintve, hogy felperes fentebb idézett keresetének tartalma szerint azt, hogy felperesben az alperessel való további házastársi együttélésre való hajlandóság meglegyen, kizártnak kell tekinteni, és tekintve végül, hogy a 30,969/97. sz. jegyzőkönyvben a 77. §. aj pontja kivételével a kereseti többi bontó okot világosan elejtette : mindkét alsóbirósági ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint peres felek házassága az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §, a) pontja alapján felbontatott, megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. A házasságon kívül született gyermek tartása iránti perben alperes a többekkel való közösülésre alapított kifogással csak ugy élhet sikerrel, ha a törvénytelen gyermek anyja a fogamzás ideje alatt feslett életű volt és az is való, hogy magából abból a körülményből, hogy a gyermek anyja a fogamzás ideje alatt alperesen kivül másokkal is közösült, a gyermekanyjának akkori feslett életére még következtetés nem vonható. (A m. kir. Curia ielülvizsgálati tanácsa 1898 nov. 12. L G. 322/1898. sz. a.) A szerződésszegés következményének a beálltát az hogy azok miatt a haszonbérbe adó biztositasi intézkedések tételére nem volt kényszerítve, el nem hárítja. Mert oly esetben, midőn a haszonbéri szerződésben ki van kötve, hogy ha a haszonbérlő a feltételeket legcsekélyebb részben is megszegné, a szerződés megszüntetésére nem szükséges oly lényeges szerződésszegést bizonyítani, mely miatt a haszonbérbe adónak biztosítási intézkedéseket kell tenni Oly jog. melynek érvényesítése iránt a per folyik, mindaddig, mig a fél a perről kifejezetten le nem mond, fentartottnak tekintendő, mert a haszonbérbe adó a haszonbér megszüntetése iránt indított per folyama alatt nem zárható el attól, hogy arra a'. időre, a mely alatt a haszonbérlő a haszonbéri összeget minden joghátrány nélkül felvehesse és mert annak a ténynek, hogy felperes a per folyama alatt esedékessé vált bérösszeget felvette, csakis az a következménye, hogy a bérösszeg fejében járó használat évi feloszthatlanságánál fogva abban a gazdasági évben, a melyre a haszonbéri összeget, bár csak egy részben felvette, a haszonbérlöt a haszonbérben bent hagyni tartozik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 október 22. G. 429/98. P. sz. a. A jogszabályok szerint a jóhiszeműség vélelnieztetik és a rosszhiszeműség bizonyítandó. A rosszhiszeműség nem közvetlen bizonyítékokkal megállapítható külső tény, hanem csak a belső szándéknak bizonyított külső tényekből okszerűen következtethető és a jó erkölcsök, valamint a törvény által nem pártolt minősége, melynek mint ilyennek fenforgása iránti kérdés a mennyiben a tételes jog szempontja alá vonható jogkérdést képez, mely az okszerű következtetés helyessége vagy helytelensége szempontjából a felülvizsgálat körébe esik. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 október 27. I. G. 220. sz. a.j Az 1894. évi XXXI. t.-c. 102. és io5. §-ai szerint a nőtartás iránt a házassági per bírósága csak a házassági kötelék felbontása, vagy az ágy és az asztaltól való elválasztás esetében határozhatván, az ideiglenes nőtartás önálló sommás keresettel a válóper keretén kivül is érvényesíthető és pedig annál is inkább, mivel az ideiglenes nőtartás irtánti perek a sommás bíróságok hatásköre alól kivonva nincsenek. (A m kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 nov. 12. 1. G ;Sl7/98. sz. a.) Az ideiglenes tartási kötelezettség megállapításánál egyáltalán nem képez döntő körülményt az, hogy alperes a mondott időben a házassági tartozást teljesitette-e vagy sem következéskép az, hogy erre nézve felperes eskü alatt, habár ezt kérte is, ki nem hállgattatott, az ügy eldöntésére lényeges befolyással biró eljárási szabály sértést nem foglal magában. A durva magaviseletet illetőleg is tényeket kell felhozni arra nézve, hogy mi módon és mi által nyertek nyilvánulást, csak ha ily tények bizonyítva, illetőleg megállapítva vannak, jöhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy a jelzett magaviseletben nyilvánul-e a durvaság oly foka. mely a nőre nézve a férjétől való külön élését jogilag indokolttá teszi, erre nézve pedig alperes terhére valamely teny megállapítva nincsen. IA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 okt. 17. I G. 292/98. sz. a.) A S. E. g5. §-a értelmében a biróság a per körülményeihez képest belátása szerint a feleknek eskü alatti kihallgatását elrendelheti ugyan, de azt elrendelni nem kötelessége és minthogy oly esetben, midőn a fél eskü alatt leendő kihallgatását maga sem kérte, a kihallgatásnak mellőzését a biróság a S. E. 64. §-a értelmében, indokolni nem tartozik, a felebbezési biróság azzal, hogy felperesnek eskü alatti kihallgatását a tényállás megállapításakor indokolás nélkül mellőzte, eljárási szabályt meg nem sértett. ÍA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 október 12. G. 249/98. sz. a.) Az 1S93. évi XVIII. t.-c. nem tartalmaz oly rendelkezést, mely kizárná azt, hogy alperes esetleges kifogásokat tehessen, vagyis arra az esetre, ha az egyik kifogásának elvetése mellett felperes állítása bizonyítottnak vétetnék, ne tehessen oly kifogást, mely a kereset elutasítását másodsorban mégis eredményezné. Abból magában véve, hogy felperes a fogamzási időben másokkal is közösült, jogilag még nem következik, hogy felperes feslett életet folytatott és így ez felperes keresetének elutasítására alapul sem szolgálhat. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 okt. 11. C. 246/98. P. sz. a.)