A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

164 A JOG kínálták meg és a felperes által el nem fogadott 204 frt 75 krt. ugy a kifogások, mint a letéti kérvény tartalma szerint, a ceglédi kir. járásbíróságnál olykép helyeztettek birói letétbe, hogy felperes ezt nem csupán a váltónak, hanem az emiitett két törlési enge­délynek is egyidejű kiszolgáltatása ellenében vehesse fel és mert ez a letétbe helyezés azonfelül, hogy nem a váltó fizetési helyére illetékes váltóbiróságnál történt, a váltóösszeg és járulékainak felperes részére kifizetését még azért sem pótolja, mivel ugy az azt megeló'zö állítólagos megkinálás, mint maga a letétbe helye­zés a váltón kivül az emiitett törlési engedélyeknek is kiszolgál­tatása ellenében, tehát oly ellenszolgáltatás feltételével történt, a melytől alperesek a váltócörvéuy 39. §. értelmében a fizetést függővé nem tehették. A m. kir. Curia (1899. aug. 31. 532. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és az első fokú bíróságnak Ítélete hagyatik helyben, stb. Mert a teljes összegben tényleg felajánlott fizetés el nem fogadására törvényes okul nem szolgálhat az, hogy az alperesek az általuk felajánlott fizetés ellenében felperestől nemcsak a nyugtatványozott váltó kiadását, hanem ezenfelül még a kereseti váltó alapján kieszközölt zálogjogi előjegyzésnek és a L . . .-féle lOOfrtos követelésre vonatkozó végrehajtási zálogjogbekeblezésnek kitörlésére alkalmas törlési engedélynek kiszolgáltatását is köve­telték. A váltótörvény 39. §-ának rendelkezése szerint a váltóadós a fizetés ellenében csak a nyugtatványozott váltó kiadását köve­telheti ugyan, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a váltóadós a váltóhitelezőtől oly tartalmú nyugtatvány kiadását követelhesse, a mely magába foglalja ne csupán a történt fizetés nyugtázását, hanem — a mennyiben a hitelező az adós irányában kifizetett követelésére nézve zálogjogot szerzett, ennek a zálog­jognak telekkönyvi törlésére alkalmas törlési engedélynek meg­adását is. Ha a hitelező ily nyugtának kiállítását megtagadja — a mint ez a fenforgó esetben történt, — ez esetben a váltóadós a váltóösszeg és követelhető járulékának birói letétbe helyezésé­vel, az őt terhelő fizetési kötelezettségének teljesen eleget tesz. Minthogy pedig mi sem állott útjában annak, hogy felperes a nyert zálogjoggal együtt reá átruházott és a kereseti váltónak általa felvett értékéből alperesek megbízása folytán ugyancsak általa kifizetettt L . . .-féle követelésre, továbbá a kereseti váltó­követelésére megszerzett zálogjogaira vonatkozó alkalmas törlési engedélyt a felajánlott fizetés ellenében a nyugtába foglalva a váltóval alpereseknek átadja: felperes ebből az okból a felajánlott fizetést jogosan vissza nem utasíthatta, és alperesek ennélfogva a követelésnek és járulékának felperes részére a ceglédi kir. járás­bíróságnál való letétbe helyezésével fizetési kötelezettségüknek teljesen eleget tettek. De nem szolgálhatott jogos okul a fizetés visszautasítására az sem, hogy alperesek az előjegyzéssel járt ügyvédi dolgok és költségek kifizetését megtagadták, mert felperes egyáltalán nem hozott fel semmi adatot arra nézve, hogy e dijaknak és költségeknek viselése alperesek terhére esnék. Végül az sem érinti a letételnek a fizetéssel egyenlő érin­tett joghatályát, hogy alperesek a váltóösszeget és járulékát a ceglédi kir. járásbíróságnál helyezték birói letétbe, mert felperes ceglédi lakos és igy az a körülmény, hogy a letétel nem a váltó fizetési helyére illetékes váltóbiróságnál történt, felperesre a pénz felvételét nem teszi terhesebbé. Mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltozta­tásával az elsőfokú bíróságnak ítélete volt helybenhagyandó. A korábbi jogszabályok értelmében keletkezett ágytól és asztaltól elválasztó ítélet az 1894 : XXXI. t.-c. 141. §-a szerint csak az esetben változtatható át bontó Ítéletté, ha a házasfelek oly tények alapján voltak ágytól és asztaltól elválasztva, a mely tények az idézett törvénycikk szerint bontó okul szolgálnak. A közigazgatási hatóságok az izraeliták közötti válóperekre nézve előzően hatályban volt kancelláriai rendelet 18. §-a alap­ján kizárólag abban az esetben engedélyezhették az ágytól és asztaltól való elválást vagyis a tényleges különélést, ha abba mindkét fél tényleg beleegyezett. A házasfelek kölcsönös kérel­mére keletkezett közigazgatási határozat nem tartozik azok közé az ágytól és asztaltol elválasztó ítéletek közé, melyek bontó ítéletekké átváltoztathatok. A s.-a.-újhelyi kir. törvényszék 1899 január 26. 10,659. sz. a. 1 P. Reg'na felperesnek H. József alperes ellen házasság fel­bontása iránti perében következő ítéletet hozott: A peres házastársak közt 1889. nov. 12-én N.-Mihályban az ottani izraelita rabbi előtt kötött házasságot, alperes vétkességé­nek megállapítása mellett az 1894. évi XXXI. t.-c. 107. és 141. §§. alapján felbontja stb. Indokok: A felperes keresetében azt adja elő, hogy férje, a ki vele különben is durván és kíméletlenül bánt, őt az 1889. évi november 12-én történt egybekelésüket követő két hónap múlva hűtlenül elhagyta és ő e miatt kénytelen volt szülei házá­hoz N.-Mihályba visszatérni. Minthogy pedig férjének ezen eljárása következtében a házasság tarthatatlanságáról meggyőződött, 189 1 évi június havában ezt a házasságot a keresethez B) alatt csatolt jegyzőkönyv és határozat szerint a szinnaijárás főszolgabirája utján felbontották és felperes a férje által kiadott rituális válólevelet át is vette; ez időtől fogva férjétől állandóan különválva él, a ki 1893 évi ápril 16-án K. Fége nevezetű egyénnel, ennek elhalá­lozása után'pedig 1894. évi dec. 4-én Fámva!l ujabb hátságot kötött és ez utóbbival máig is házasságban együtt el. Kiemelésével annak, hogy férje vele durván es gorombán bánt és hogy ez is hozzájárult ahhoz, mikép közöttük a házasság, együttélés felbomlott, előadja még a felperes azt ,s, hogy miután neki alperes a válólevelet kiadta, ő is abban a véleményben vo t, hogy ujabb házasságot köthet és ennek folytan 1897. szept. havá­ban megjelent a n.-mihályi állami anyakönyvveze o ele. t k hirde­tés céljából, ez azonban a H) alatt fekvő es az ) alatt, alispán, határozattal helybenhagyott végzésben a kih.rdetest megtagadta, mert a főszolgabírói határozatot és a rabb, által kiállított való­levelet törvényes elválasztás alapjául el nem fogadta. ^ Az alperes ezzel szemben tagadta azt, hogy o nejevei rósz­szul bánt és állítja, hogy felperes volt az, a ki ot elhagyta es pedig csupán abból az indokból, mert N.-Mihályból nem akart neje vele Szinnára, mint uj lakóhelyökre költözni. Kijelenti, hogy ő nejével szívesen folytatna a házaséletet, de ez már módjában nem áll, mert ténydolog a felperesnek okmányokkal is igazolt az az előadása, hogy már a nejetol történt elválása után két ujabbi házasságot is kötött, mert második neje elhalt. Ezt a két ujabbi házasságot azonban ő teljes jóhiszemű­séggel kötöttnek állítja, mert a mint ő felperesnek az elváló levelet kiadta a szinnai főszolgabíró határozata alapján, joggal hitte es hihette azt, hogy ujabb házasság kötésére jogosult. Kiemelésével annak, hogy a kir. törvényszék a peres felek­nek a szinnai járás főszolgabirájának a perhez B) alatt csatolt határozatával megengedett különválását az 1894. évi XXXI. t.-c. hatályba lépte előtt érvényben volt és az izraeliták válóperének szabályozása tárgyában az 1863. évi 87,414. sz. a. kelt helytartó­tanácsi intézvénynyel közzétett, ugyanaz évi 15,940 sz. udvari kancelláriai rendelet 17. és 18. pontjaiban szabályozott ágy- és asztaltóli különválásnak tekinti, mert jóllehet a férj nejének a válólevelet a felekezeti rabbi utján kiadta, mégis a hivatkozott rendelet 24. és 25. pontjaiban meghatározott eljárás szerinti kiadása a válólevélnek meg nem történt és igy az elválás vég­legesnek nem tekinthető. A kir. törvényszék a jelen esetben a ténykedések felül­bírálásának mellőzésével csupán annak a jogkérdésnek az elbírá­lásába bocsátkozott, ha vájjon a korábbi jogszabályok szerint kimondott különválás oly tény alapján lett-e kimondva, a mely a jelenleg érvényben levő házasságjogi törvény szerint bontó okul szolgál és hogy a házasságjogi törvény 107. §:ában meghatározott különélési idő eltelt-e ? A felperesnek az alperes által meg nem döntött abból a perbeli előadásából, hogy férje őt jogos indok nélkül elhagyta és­illetőleg őt magától 1891. évi június haviban elkergette és hogy azóta állandóan különválva élnek, kétségtelenül megállapítható, mikép a közigazgatási hatóság által kimondott különválás alap­jául felhasznált ténybeli adatok a jelenleg érvényben levő házasság­jogi törvény szerint is bontó okot képeznek, valamint ténynek bizonyult az is, hogy a hivatkozott törvény 107. §-ában meg­határozott 2 évi különélési idő a jelen per alapjául szolgáló kereset beadásáig eltelt; a mihez képest az 1894. évi XXXI. t.-c. 107. és 141. §§-ai alapján a felek házassága alperes vétkességének a 85. §. szerinti megállapításával véglegesen felbontandónak talál­tatott stb. A kassai kir. ítélőtábla (1899. ápr. 24. 1,275. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megfelelő indokai alapján helybenhagyta stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 30. 2,395. sz. a.) a másod­biróság Ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal a bontó okokra nézve mindkét alsó bíróság Ítéletére kiható azzal a változtatással, hogy a házasság az alperes vétkességéből az 1894. évi XXXI. t.-c. 76. §. alapján bontatik fel. Indokok: A korábbi jogszabályok értelmében keletkezett, ágytól és asztaltól elválasztó Ítélet az 1894. évi XXXI. t.-c. 141. §. szerint csak az esetben változtatható át bontó ítéletté, ha a házas felek oly tények alapján voltak ágytól és asztaltól elválasztva, a mely tények az idézett t.-cikk szerint bontó okul szolgálnak. Minthogy pedig a közigazgatási hatóságok az izraeliták kö­zötti válóperekre nézve előzően hatályban volt 15,940. sz.cancel­láriai rendelet 18. §-a alapján kizárólag abban az esetben enge­délyezhették az ágytól és asztaltól való elválást, vagyis a tényleges különélést, ha abba mind a két fél tényleg beleegyezett s igy a Bj alatt csatolt, annak tartalma szerint is a házasfelek kölcsönös kérelmére keletkezett közigazgatási hntározat egyáltalán nem tar­tozik azok köze az ágytól és asztaltól elválasztó birói Ítéletek köze melyek bontó Ítéletté átváltoztathatok; felperes azon kérel­mének nem volt hely adható, hogy a B) alatt csatolt közigazga­tás, határozat az 1894. év, XXXI. t,c. 141. §-a alapján bontó ítéletté átváltoztassék. Ellenben minthogy a perhez csatolt anyakönyvi kivonatokkal bizonyítva van, hogy alperes 1893. évi ápril 16-án K. Fige Kleno­vaval es ennek elhalálozása után 1894. dec. 4-én W Fánival ui házasságot kötött a nélkül, hogy a felperessel kötött házasságot W'l'l 5a r°,f Í'S S ÍUetVe birói határozat folytán k adott elváló levéllel (Getj felbontatott volna, alperesnek az a védekezése pedig, hogy a közigazgatási határozat és a hitfelekezeti lelkész részéről níhS tí-í f°lytán az utobbi "Másságokat jóhisze­w2-í ' P,ereS Cme cselekményei vétkességének és jog­következményeinek a felperessel szemben való mérlegelésénél

Next

/
Oldalképek
Tartalom