A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

15") figyelembe nem vetethetett, mert az idézett rendelet a házassá? felbontását szükségképen birói határozattól tette függővé: mindkét alsóbirosag íteletének a bontó okokra vonatkozó megváltoztatásával a házasságot az alperes vétkességéből az 1894. évi XXXI t-c 76, §. alapján kellett felbontani. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Provízió, melyet a részvénytársaság igazgatója magának a részvénytársasággal szerződő személytől kiköt, bíróilag meg nem ítélhető. A budapesti kereskedslmi es váltótörvényszék: felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a kereseti összeget mint az Első dunaszerdahelyi gőzmalom részvénytársaság által alperesnél meg­rendelt gépészeti berendezés 18,500 frtnyi vételárának 5°'0-át azon az alapon követeli alperestől, mert az utóbbi az A) alatt csatolt okirat szerint arra kötelezte magát, hogy abban az eset­ben, ha az előbb emiitett részvénytársaság a gépészeti berende­zést nála rendeli meg, felperesnek minden ár után 5°'0 jutalékot fog fizetni. Alperes ugyan beismerte, hogy az A) alatti okirat tartalma a valóságnak megfelel, s hogy az emiitett részvénytársa­ság a gépészeti berendezést a felperes által megjelölt vételárban nála rendelte meg, mind a mellett leiperes a kereset tárgyát képező jutalékot nincs jogosítva követelni. Mert felperes beismerte, hogy a gépészeti berendezés megrendelése idejében a megrendelő részvénytársaság igazgatóságának tagja volt. Az A) alatti szerző­dés tehát, melyben bizonyos gépészeti berendezésnek megrende­lése esetére a részvénytársasági ügyek intézésére törvény szerint hivatott igazgatóság egyik tagja javára jutalék köttetett ki, erkölcstelen alapon nyugszik, s ez okból bíróság előtt érvényesít­hető követelés jogalapjául nem szolgálhat. A budapesti kir. ítélőtábla. A elsőbiróság Ítéletét helyben­hagyja. A m. kir. Curia. Az másodr>iróság Ítélete az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. (1899. évi 428, v. sz.i Alperes csak a váltónak eredeti, illetve a törvénynél fogva megengedett kitöltés szerinti tartalma értelmében felelős. Felpe­res beismeri, hogy a válton előforduló következő szavakat: 'fizetendő Marosvásárhelyt az erdélyi kereskedelmi és hitelbank részvénytársaságnak a váltóra azután vezette, a midőn már a valto alperesnek aláírásával el volt látva, a külön fizető hely­nek a válton ily módon való megjelölése pedig a váltónak sem lényeges, sem a forgalomban rendszerint szokásos kellékét nem képezvén, azt felperes alperesnek kifejezett vagy a körülmények­ből következtethető beleegyezése nélkül a váltóra vezetni jogo­sítva nem volt. Marosvásárhelyi kir. törvényszék 11899. évi március 8. 1.884. sz. a. i az Erdélyi kereskedelmi és hitelbank részvénytár­saság felperesnek W. András alperes ellen 110 frt váltótőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Az 1898. nov. 30-án 9,973. sz. a kelt sommás végzés hatá­lyának fentartása mellett tartozik W. András a M.-Vásárhelyt 1898. május 21-én 110 ftról kiállított váltó alapján mint kibocsátó a többi váltókötelezettekkel egyetemlegesen a kereseti 110 frt váltóösszeget stb felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes kifogásait arra alapította, hogy elfogadó W. Aladár a váltó kiállítása idején, nem m.-vásárhelyi, hanem ny-szeredai lakos volt, s így a kitöltetlenül átadott váltóra felpe­res megállapodás ellenesen és az ő, mint kibocsátó beleegyezése nélkül vezette rá a telepítést; hogy az óvás későn vétetett fel és hogy szabálytalanul lett felvéve, mert hogy ki mutatta be óvato­lás végett, az ki nem tűnik; s végül, hogy fizetés végett nem mutattatott be, tanú és szakértői bizonyítást ajánl. Kéri ezek alapján a sommás végzést hatályon kivül helyezni, stb. Felperes elismeri, hogy a váltót kitöltetlenül számitolta le, elismeri, hogy ugy az intézvényt, mint a fizetésteljesités helyét ö vezette rá, de tagadja, hogy ezt megállapodás ellenesen tette volna, mert mikor a váltó leszámítolásra átadatott, kibocsátó nem kötötte ki, hogy a fizetés helyéül Ny.-Szeredi vagy más a hite­lező intézet helyétől különböző telep jelöltessék ki, ilyet maga sem állit. Már pedig kereskedelmi szokás, és a váltói örvény szelle­mével sem ellenkezik azon gyakorlat, hogy a kitöltetlen váltókat az intézet saját üzleti helyiségébe telepítse. Előadja, hogy az óvás szabályosan és szabályszerű időben lett felvéve. A tanú és szakértői bizonyítást ellenzi. Telepitett váltó az, melynél az intézményezett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve a kibocsátó által. A per alatti váltó, miután az intézményezett lakhelyétől a fizetés helye nem különböző, nem telepitett váltó s igy a fizetési hely megjelölése nélkül felperesnek leszámítolás végett átadott keresetig váltóra, miután az nem telepitett váltó, a kibocsátó kijelölése nélkül is a fizetés helyét felperes jogosan vezethette rá és saját üzlethelyi­ségét mint a hol le is számitoltatott a váltó, jogosan jelölhette ki fizetési helyül. Ezt, miután ellenkező megállapodás nem tör­tént felek között, sem a váltótörvény, sem a kereskedelmi szokás nem ellenzi. Azon kifogása alperesnek, hogy elfogadó W. Aladár a váltó kiállítása alkalmával nem marosvásárhelyi, hanem ny.-szeredai lakos volt s igy felperes rosszhiszemüleg vezette a váltóra az intézvényt, azért nem vétetett figyelembe, mert alperes felperes­nek rosszhiszeműségét, nem igazolta. Ezen kifogás csak az eset­ben állhatna meg, ha akár a kibocsátás, akár elfogadás alkalmá­val az elfogadó határozottan kijelelte volna az intézvényezett lak­helyét s felperes ezen megállapodás ellenesen töltötte volna ki az intézvényt, de ilyet alperes sem nem állított, sem nem bizo­nyított, felperes mint váltóbirtokos jogosult volt arra, hogy az általa leszámítolt váltó kellékeit nem megállapodásellenesen kitölthesse s ezen jogából kifolyólag nem tartozik sem a váltó­kötelezetteket ismerni, sem annak lakhelye után tudakozódni. Ezeknél fogva ugy az intézményezett lakhelye, mint a fize­tési hely kijelölése tekintetében feladott tanú és szakértői bizo­nyítás mint tárgytalan mellőztetett. Alperesnek azon kifogása, hogy az óvás elkésve vétetett volna fel, alappal nem bir, mert az óvás 1898. aug. 24-én d. u. '/, 3 órakor vétetett fel, tehát a váltótörvény 41. §. utolsó bekez­désének megfelelőleg. Ugyanis 1898. aug. 20. és 21. ünnep lévén, a fizetési nap 22-ikének déli 12 órája volt, az óvási idő ezen időtől számitan­dólag 1898. aug. 24 d. u. 5 óráig terjed. Azon kifogása, hogy az óvás szabálytalan, mert nem vehető ki, hogy ki mutatta be óvatolni, figyelembe, mint semmi alappal sem biró, nem vétetett, mert a felvett óvás a váltótörvény 99. i;-ban irt kellékekkel bir s abban ki van tüntetve az is, hogy a váltó ki által lett bemutatva. Azon további kifogása, hogy a váltó elfogadónak nem mutatta­tott be fizetés végett, szintén nem volt figyelembe vehető, mert a fizetésnek a felperes cég üzlethelyiségében kellett volna történnie s elfogadónak a váltóból eredő kötelessége az volt, hogy a fize­tés napján déli 12 óráig felperes bankhelyiségében megjelenjen, de nem jelent meg, s igy a váltót fizetés végett bemutatni nem is lehetett. Ezeknél fogva, miután alperes érvényes váltói kötelezettsé­get vállalt s annak megszüntet nem igazolta, köteles ezen köte­lezettségből kifolyólag váltói uton megfizetni felperesnek a kere­seti összeget stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1899. ápril 6. 846. sz. a. 1 az elsőbiróság ítéletét a kereskedelmi szokásra való hivatkozás mellőzésével további vonatkozó indokaiból helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 29. 628. sz. a.): mindkét alsó­birósági ítélet megváltoztattatik, a 9,973. sz. a. sommás végzés alperes irányában hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével ezen alperes irányában elutasittatik stb. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy az óvás elké­setten vétetett fel és hogy az óvás szabálytalan, mert nincs kitün­tetve az a személy, a ki a váltót óvatolás végett bemutatta, az elsőbiróság Ítéletének helyes indokolása szerint alaptalan. Tekintve azonban, hogy felperes beismeri, hogy a kereseti váltót kitöltetlenül kapta és az intézvényezettnek neve mellett előforduló helyet (Marosvásárhely) maga vezette a váltóra, ezen hely pedig a váltótörvény 3. §. 7. pontja értelmében nemcsak az intézvényezett lakhelyének, hanem fizetési helynek is tekintendő volt és igy felperes ez által a váltónak a fizetési helyre vonat­kozó lényeges kellékét kitöltötte; tekintve, hogy felperes beismeri azt is, hogy a váltón elő­forduló következő szavakat: «fizetendő Marosvásárhelyt az Erdélyi kereskedelmi és hitelbank részvénytársaságnál* a váltóra azután vezette, a mikor már a váltó alperesnek aláírásával el volt látva, a külön fizető helynek a váltón ily módon való megjelölése pedig a váltónak sem lényeges, sem a forgalomban rendszerint szoká­sos kellékét nem képezvén, azt felperes alperesnek kifejezett vagy a körülményekből következtethető beleegyezése nélkül a váltóra vezetni jogosítva nem voltés azt, hogy alperes ebbe beleegyezett, felperes bizonyítani meg sem kísérletté és, tekintve, hogy alperes csak a váltónak eredeti, illetve tör­vénynél fogva megengedett kitöltés szerinti tartalma értelmében felelős, ezen tartalom szerint pedig a váltó az intézvényezett elfo­gadónál lett volna bemutatandó, az óvásból kitünőleg azonban a kereseti váltó az elfogadónak bemutatva nem lett és igy ezen óvás az alperes kibocsátó elleni visszkereseti jogok fentartására nem alkalmas; mindezeknél fogva mindkét alsóbirósági ítélet meg­' változtatásával a sommás végzés alperes irányában hatályon kivül I helyezendő, felperes keresetével elutasítandó volt stb. Bűnügyekben. Az anyakönyvvezető a házasulok közt a kihirdetésről szóló jegyzőkönyv és a kihirdetésre vonatkozó közokiratok alapján kötötte meg a házasságot. Minthogy az a körülmény, miként a házasság kihirdetése elrendeltetett és teljesíttetett, biztosithatta vádlottat arról, hogy a házasság megkötését törvényes akadály nem gátolja, vádlott azzal, hogy a kihirdetésről felvett jegyző­könyv adatainak helyességében bizva, a házasulandó nő koráról a házasság megkötése előtt meggyőződést nem szerzett, bünte­tendő gondatlanságot el nem követett, vádlott ellenében tehát büntetendő cselekmény vagy mulasztás ténválladéka meg nem állapitható. A veszprémi kir. törvényszék mint btö bíróság (1898. októ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom