A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

Nemcsak hazai jogunkban, de az egész európai törvényhozásban sincsen oly positiv rendelkezés, a mely az adásvételnek e nemét érvénytelennek mondaná, de általános jogelvekből sem vezethető le annak az érvénytelensége, practicus szempontból pedig egyenesen káros volna a pactumtól a hatályosságot megvonni. Hosszas ingadozás után végre a birói gyakorlat is elismerte a pactum érvényességét. A tulajdonjogi fentartás iránti feltételt pedig halasztónak kell tekintenünk, mert hiszen a feltétel a vételár teljes kifizetése, ez pedig ha bekövetkezik, akkor a tulajdonjog is átmegy a vevőre s igy a jogügylet hatása csak a feltétel bekövetkezésekor áll be. Minthogy ezek szerint a pactum reservati dominii érvényes és az ez iránt kikötött feltétel felfüggesztő, önként következik, hogy a fölvetett esetben a végrehajtást szenvedő cselekményére nem a btk. 359. §, hanem 355. §-a talál alkalmazást. Az elkövetési cselekmény tekintetében a btk. 359. §-a a 355. §-ra hivatkozik. Eltulajdonítás azonban ezen bűncselekménynél nem fordulhat elő, miután eltulajdonítani csak idegen dolgot lehet. Marad tehát elkövetési cselekménynek az elzálogosítás bevégzéséül megjelölt következő cselekmények: elidegenítés, elhasználás, a visszakövetelésre jogosított előtt való eltagadás s általán a dologgal, mint sajátjával való rendelkezés. Tekintsük e cselekményeket egyenként. F a y e r szerint csupán elidegenitésü hatályú, — S c h n i erer szerint bármily elzálogosítás megállapítja a delictumot. A ministeri indokolás szerint is, ha az elzálogosítás nem dolosus, büntetésnek egyáltalán nincs helye. Csakkogy a mint a felhozott példából (anyaggyüjtemény 698. 1.) kilátszik, nem dolosus elzálogosításnak csak az olyan elzálogosítást tekinti, a melynél a körülményekből kétségtelen, hogy a zálogbaadás nem zálogbaadó, hanem a tulajdonos érdekében ; — a btk. 389. §-a esetében a végrehajtató érdekében történt. Szerény nézetem szerint is maga az elzálogosítás, habár jogellenes rendelkezést képez, még nem alkotja meg a btk. 359. §-ába ütköző delictum álladékát. Az bizonyos, hogy mindennemű elzálogosítás sérti a végrehajtató jogát, melynél fogva ez követelheti, hogy a tulajdonos a lefoglalt dolog feletti rendelkezéssel hagyjon fel. De vagyon ellen irányzott bűncselekménynél nem a jognak, hanem az érdeknek a megsértésében nyilatkozik meg a dolus, ugy hogy, ha nem félnék az általánosítástól, azt az elvet állítanám fel, mikép csak oly elzálogosítás állapítja meg a szóban forgó delictumot, a mely a hitelezőnek a zár alá vétel által biztosított vagyoni érdekét csorbítja. Pl. ha egy 100 forintot tevő követelés fejében egy 1,000 frt értékű dolog foglaltatik le s ezt a végrehajtást szenvedő egy pár forintért elzálogosítja, akkor kétségtelen ugyan, hogy a végrehajtató joga ellen cselekedett, de épp oly kétségtelen egyfelől az, hogy a zálogba adás által nem akarta a kielégítési alapot elvonni a hitelező elől, másfelől pedig az, hogy a hitelezőnek vagyoni érdekét a legkevésbbé sem sértette meg, mert hiszen az a lefoglalt 1,000 frt értékkel biró tárgy akkor is teljes fedezetet nyújt egy 100 forintos követelésre, ha a j zálogba adás ténye következtében egy pár forinttal terhelve is van. A hitelező joga és érdeke pedig nem terjedhet tovább, mint hogy követelése kielégítést nyerjen. A zár alá vett dolog elhasználása is egyik elkövetési módját képezi a szóban forgó bűncselekménynek. Vájjon az időleges használás megállapitja-e a delictumot ? Oly esetben, midőn a használás következtében a zár alá vett dolog értéke annyira csökken, hogy a végrehajtató követelése e miatt nem talál teljes kielégítést, megállapíthatónak gondolom. Az ilyen mérvű használat ugyanis — bárha nem elhasználás — a végrehajtatónak nem csak jogát, hanem a zár alá vétel által biztosított vagyoni érdekét is sérti. A visszakövetelésre jogosított előtt való eltagadás ugy az I. mint a II. miniszteri javaslatban elkövetési módként volt fölvéve, a képviselőház igazságügyi bizottsága azonban azon indoklással, hogy ezen esetnek felvétele egyrészt felesleges, másrészt pedig félreértésekre adhat alkalmat, azt mellőzendőnek ajánlta, azonban a képviselőház 1878. március 27-én tartott ülésén nem fogadta el az igazságügyi bizottság szövegezését, hanem Bokros Elek módositványa szerint a kérdéses elkövetési mód külön kiemelésével fogadta el a 35o. §-t. (anyag gyűjtemény 691—704.) Ha ezen elkövetési módnak a sikkasztásnál való kulon kiemelése talán nem is egészen felesleges, de a sikkasztásnak tekintendő bűncselekménynél csakugyan nincsen szükség reá. Hiszen itt az teljesen közömbös, hogy meg van-e, vagy nincs meg a zár alá vett dolog a tulajdonosnál s tökéletesen egyre megy, hogy azért nem jut a hitelező követeléséhez, mert a tulajdonos a lefoglalt dolgot elidegenitette. vagy azért, mert azt, bárha birtokában van is, előadni s kielégítési alapul átengedni nem akarja. (Vége következik.) Belföld. A gyermekvédő egyesület ez évi közgyűlését Budapesten tartotta f. hó 15—18-ig. Egyik szakosztálya j o g i szempontból foglalkozott a gyermekvédelemmel, mely f. hó 17-én és 18-án ülésezett. Tárgyalásait a következőkben adjuk. szept. 17-én. A jogi szokosztály délelőtt 10 órakor kezdte meg tárgyalásait a képviselőház első számú tanácskozási termében. Dr. Doleschall Alfréd indítványára a szakosztály dr. Székely Ferenc kúriai birót, dr. Zucker prágai egyetemi tanárt, Albánéi Lajos párisi vizsgálóbírót és Aschrott Pál berlini törvényszéki birót választotta meg az elnökségbe. Titkár lett: dr. Vámfa é ry Rusztem. Székely Ferenc kúriai biró elnöki megnyitójában utal arra, hogy a Firenzében megtartott I. gyermekvédő kongresszusnak még nem volt gyermekvédő szakosztálya. Azonban kétségtelen, hogy a gyermekvédelembe vág a jogi kérdéseknek egyik legnehezebb fejezete. Jogászok, jogászegyesületek régóta vitatják ezeket a problémákat. A ma megalakult szakosztálynak nem célja uj eszméket elültetni, hanem a rég elültetett nemes csemeték táplálása, hogy terebélyes fává nőhessenek. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után dr. Neumann Ármin értekezett erről a tárgyról: Szükségesek-e törvényes intézkedések a szülői hatalom korlátozására, ha ennek embertelen gyakorlata a gyermek életét vagy testi épségét veszélyezteti, vagy ha a szülői hatalom korlátlan fentartása által a gyermek előreláthatólag a társadalomra veszélyessé válik, illetőleg erkölcsi elzüllésnek tétetik ki ? És ha igen, melyek ezen intézkedések ? A föltett kérdésre az előadó hosszabb megokolás után igennel felel. Hárum fő esetben kívánja a szülő, gyám, gondnok vagy felügyelő, a dajka, a nevelő vagy a tanitó megbüntetését. Elsőbben akkor, ha a szülő a jogos házi fegyelem által szabott határon túlmenve szándékosan bántalmazza tizenhat éven alul levő gyermekének egészségét, épségét, vagy erkölcsiségét akár mulasztásával, akár cselekedetével sérti; a mennyiben a büntetőtörvény intézkedései ez esetre nem illenének, két hónapi fogházbüntetést indítványoz. Másodsorban ugyanezt a büntetést kéri kiszabatni akkor, ha a szülő meg nem akadályozza, vagy oly foglalkozásra csábítja, kényszeríti gyermekét, mely gyermekének erkölcsi vagy szellemi fejlődését veszélyezteti (koldulás tánccal vagy a nélkül, pálinkás boltban tartózkodás stb). Végül ugyanez a büntetés sújtsa azt, a ki gyermekét nem ruházza, nevelését elhanyagolja. Neumann Ármin után dr. "Doleschall Alfréd szólott a kérdéshez. Nem tartja helyesnek, hogy a szülőkkel egyforma elbánásban részesítsék a gyámokat is. O nem menne most bele a kérdés részleteinek tárgyalásába, hanem azt kívánja deklaráltatni, hogy a szülői hatalom korlátozása bizonyos esetekben okvetlenül szükséges. Zucker Alajos prágai jogtanár büntetés helyett egyszerűen elvenné a természetellenes szülőtől fiát, mint Angliában teszik, a I hol kétszázötven javitóiskolában harminc-negyvenezer gyermek van igy elhelyezve. Rámutat a mi négy javitó-intézetünkre és Ausztria szegényes állapotaira is. Hozzászólott még Ha g ara Viktor és Vámbéry Rusztem, mire a javaslatokat a szakosztály magáévá tette. A délutáni ülésen dr. Fayer László tartott előadást a fiatal korú bűnösök védelméről. Érdekes fejtegetéseiben különösen az az elv domborodott ki, hogy a fiatalkorú bűnösöket nem szabad felnőttekkel együtt zárni, gondoskodni kell arról, hogy vizsgálati fogságuk minél rövidebb ideig tartson, hogy ingyenes védőjük legyen. A megindult vitában részt vettek: dr. Dolescháll, Nagy Dezső, dr. Balogh Jenő táblabíró és dr. Vámbéry Rusztem. Végül megegyeztek oly határozatban, amely különösen a jelzett elveket emeli ki. Szept. 18-án. A jogügyi szakosztály mai tanácskozását dr. Székely Ferenc elnök vezette. Dr. Márkus Dezső törvényszéki biró volt az első előadó, a ki a törvénytelen gyermekek kérdését tárgyalta és megkapó argumentációval követelt egyenlő jogot a törvénytelen gyermekek számára. Dr. Doleschall Alfréd ugyanazon alapelvből kiindulva, bizonyos korlátozásokat hoz javaslatba. Dr. Katona Béla hozzászólásában azt ajánlja, hogy a véleményezők javaslata egyesittessék. A szakosztály ily értelemben járult hozzá a javaslatokhoz, mire az ülés véget ért.