A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

280 A JOG másodszor pedig: a figyelmeztetés elmulasztása okából történő felmentések gyakorisága esetén nagyon könnyen hozzá szoknak éppen az alsóbb népelemek ahhoz a gondolathoz, hogy őket tetteik következményeire figyelmeztetni kell s ennek következtében éppen az az elv, a mely mindenkit át kellene hogy hasson s a mely az alsóbb néposztályoknál amúgy is nehezen talál befogadást, hogy t. i. a törvény nem tudása nem mentésit, szenved csorbát. Hogy pedig a büntetőjogi következményekre való figyelmeztetésnek csakugyan nem lehet jelentőséget tulajdonítani, onnan is kiviláglik, hogy az olyan foglalási eljárás is joghatályos, melynél a tulajdonos jelen nem lévén, a büntetőjogi következményekre figyelmeztethető nem volt. A dolog, a melyen e delictum elkövethető, csak ingó lehet. Az ingó és ingatlan dolog fogalmai tekintetében azonban a büntetőjog felfogása eltér a magánjogétól. Itt tehát az a kérdés merül fel, hogy melyik felfogás alkalmazandó: a magánjognak hajszál-vékonyságig analisáló, pedáns distinctiója avagy a büntetőjognak liberális felfogása ? Ugy hiszem, hogy a mily helyes pl. a lopásnál a magánjogi felfogást mellőzni, épp oly helytelen volna a szóban forgó delictumnál a büntetőjogi felfogásnak az alkalmazása. Ugyanis a zár alá vétel körüli eljárásnál minden tekintetben a polgári, magánjogi szabályok lévén irányadók, nagyon természetes, hogy annak elbírálásánál is, vájjon a mi lefoglaltatott ingó vagy ingatlan dolog-e, szintén a magánjogi szempont kell, hogy döntő legyen. Pl. az ingó végrehajtás foganatosításával megbízott bírósági végrehaltó lefoglal egy ajtót vagy ablakot. Ha a büntetőjogi felfogást, a melynek értelmében ingatlan csak az, ami helyéből nem mozdítható vennők irányadóul, akkor azt az ajtót és ablakot ingó dolgoknak kellene tekintenünk s azok elidegenítése esetén a sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény egyéb gátló okoktól eltekintve megállapítandó volna. Ilyen esetben különben a bűncselekmény már azért sem volna megállapítható, mert a foglalás a végr. törv. értelmében megsemmisítendő volna. Szükséges, hogy a dolog a tulajdonosnál hagyassék vagy reá bizassék. Ha a zár alá vett dolog nem a tulajdonosnál hagyatik, akkor sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény egyátalán el nem követhető. A tulajdonos nem követheti el, mert a lefoglalt dolgok nincsenek birtokában, a kinek pedig birtokában vannak, nem követheti el, mert nem tulajdonos. Ellemezzük a gyakrabban előforduló eseteket. A zár alá vett dolgokat a zárgondnok, kinek őrizetére bízattak, idegeníti el. Ha ezt a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára teszi, akkor a btkt. 368. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétségét, ha pedig annak beleegyezése nélkül, akkor sikkasztást követ el. Jogtalan elsajátítás vétségét követi el a tulajdonos is, ha zárgondnok őrizetében levő dolgokat jogtalanul elveszi. A tulajdonos hozzátartozója, pl. neje idegenít el. a tulajdonos tudta nélkül, a lefoglalt tárgyat. A Curia következetesen lopásnak minősiti ezen cselekményt. Első kérdés a mely itt felmerül az, hogy a nő ki ellen követte el a lopást: a tulajdonos vagy a végrehajtató ellen ? A lopás elvétel másnak a birlalatából. A lefoglalt dolgok azonban nincsenek a végrehajtató birlalatában, s azoknak ő nem is tulajdonosa, tehát vele szemben a lopás el nem követhető. Ha pedig a lopást a tulajdonos, a férj ellen elkövetettnek tekintjük, akkor a lopás a btk. 342. §-a értelmében csak a sértett fél indítványára lesz üldözhető. Ez pedig az esetek túlnyomó többségében annyit jelent, hogy a cselekmény büntetetlen marad. Könnyű belátni, hogy a törvénynek ezen hiányossága mennyi visszaélésekre, összejátszásokra szolgáltathat alkalmat s bizony a jogérzetet is erősen sérti a cselekménynek büntetlenül hagyása. Már ebből az egy esetből is látszik, hogy mennyire célszerű lett volna nem csupán a tulajdonost, hanem bárkit, a ki zár alá vett dolgot, ezt tudva, a hitelező kijátszása céljából elidegenít, ezen bűncselekmény alanyául tekinteni. Második kérdés, a mely itt felmerülhet az: vájjon, ha a végr. törv. 49. §-a értelmében a férj ellen vezetett végrehajtás esetében a házas felek közös birlalásában levő ' ingóságok foglaltaknak le s azokat a nő férje tudta nélkül elidegeníti: minő bűncselekményt követ el, sikkasztást vagy l0PáS Első tekintetre ugy látszik, mintha sikkasztást követne el, mert hiszen közös birlalatban, tehát a nő birlalasaban is levő ingóságok foglaltattak le. Csakhogy a zár alá vétel következteben, meg ha azon a helyen .s hagyattak az ingóságok, a melyen előbb voltak és senki másnak át sem adattak - a lefoglalt ingóságok a nó birlalatából mégis el lőnek vonva s egyedül a megőrzési kötelezettségért felelős végrehajtást szenvedő részére tekintendők átadottaknak, ugy hogy azoknak a nő által történő elidegenítése a jelen esetben is lopást képez. . Képez-e egyátalán bűncselekményt, s ha igen, minőt, ha a hitelező a lefoglalt követelést az adóstól felveszi? Az kétségtelen, hogy azon végrehajtást szenvedő, a kinek követelése foglaltatik le, annak a követelésnek «tulajdonosa», azonban a követelés nem (.hagyatott nála» sem nem ((bízatott reá». így tehát az bizonyos, hogy ezen cselekmény a sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény tényálladékát meg nem alkotja. Ha pedig a végrehajtást szenvedőnek az adósa a lefoglalásról történt értesítése után a követelést a végrehajtást szenvedő részére kifizeti, nyilvánvalóan a btk. 368. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétségét követi el : a ((tulajdonos számárao annak «ingó dolgátw <(attól, aki arra nézve megtartási joggal bir» t. i. a végrehajtatótól ((jogtalanul elveszi.* ^ A végrehajtást szenvedő is, akár az adós értesítése előtt, akár azután veszi fel a követelést, jogtalan elsajátítás vétségében válik bűnössé. Dr. Fayer László nézete szerint, ha a végrehajtást szenvedő az adós értesítése előtt veszi fel a pénzt, akkor eshetőleg a btk. 386. §-a alapján büntethető. Tagadhatlan, hogy van különbség a között, hogy a hitelező az értesítés előtt, avagy annak megtörténte után veszi fel a pénzt az adóstól. Azonban ez a különbség szerény vélekedésem szerint csak abból álhat, hogy a követelésnek az adós értesítése előtt való felvétele egy adott esetben súlyosabban büntettessék, mintha az az adós értesítése után történt volna, vagyis, hogy a kérdéses körülmény súlyosító legyen. Azért gondolom pedig súlyosítónak a szóbanforgó körülményt, mert az által a hitelező egyszersmind az adóst is tévedésben tartja. A két eset közötti különbség azonban nem olyan, hogy más-más bűncselekmény tényálladékának megalkotására nyújthatna alapot. A btk. 386. §-a csak alkalmazható, ha a végrehajtás már a küszöbön áll ugyan, vagy a mint a német btk. mondja «fenyeget», — de még foganatosítva nem lett. Mihelyt a «hatósági végrehajtás* már bekövetkezett, ezen § applikálásának már helye nincsen. Ennek az okoskodásnak azonban ellene lehetne vetni azt, hogy hiszen nemcsak a «foglalás» értetik ((bekövetkező hatósági végrehajtás)) alatt, hanem a végrehajtási eljárásnak további mozzanatai is, ugy hogy az adós a foglalás és árverés közötti időben is a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt áll. Ugy de akkor mi szükség volt a btk. 359.§-ában meghatározott bűncselekmény constitualására, hiszen teljesen elegendő lett volna ilyen értelmezés mellett a btk. 386. §-a is. És pedig annál inkább, mert a két bűncselekmény abban is megegyezik, hogy mindkettőnél megkívántatik a hitelező megkárosítására irányuló dolus. A btk. 386. §-át azért sem tartom alkalmazhatónak a kérdéses esetre, mivel az ebben meghatározott bűncselekménynél a hitelező nem ismeri adósának vagyoni állapotát s az adós éppen e tekintetben akarja őt tévútra vezetni, mintha semmije sem volna, holott a btk. 359. §-ának esetében a hitelező tudja, hogy az a követelés, a melyet lefoglal, létezik s az adós szándéka sem arra irányul, hogy a követelés létezését eltitkolja, hanem csak arra, hogy a létezőnek ismert s általa sem titkolt követelést a hitelező elől elvonja. Ezen cselekményben pedig a jogtalan elsajátításnak és csakis ennek az összes ismérvei feltalálhatók. Tulajdonjog fentartása mellett eladott dolog a vevő tartozása miatt harmadik személy által zár alá vétetik s azt a vevő végrehajtást szenvedő elidegeníti. Ezen eset eldöntéséhez a magánjogot kell segítségül hívnunk s két előzetes kérdést kell megoldanunk. Ervényes-e a pactum reservati dominii? — s ha igen - az ez iránt kikötött feltétel halasztó vagy feloldó ?